Megérkezett a My Secret Wedding Diary talán legjobban várt bejegyzése! A Daalarna szalon munkatársa, Niki legújabb bejegyzésében elmeséli nektek, milyen élmény volt a 2022. december 31-én megtartott, várva várt szilveszteri esküvő.
“Gyertyafény. Fenyőillat. Izgalom. Szeretet. Nevetés. Pezsgőbontás. Visszaszámlálás. Összetartozás. Könnyek. Ölelések. Tűzijáték. Pezsgőtorony. Tánc. Meghittség. Varázslat. Ilyen volt a szilveszteri esküvőnk.
Egy meghitt, szűk körű, elegáns téli esküvőről álmodtunk. Azon a helyen, ahol a történetünk kezdődött, azokkal az emberekkel, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nem olyan régen még úgy tűnt, hogy csak álom marad ez a nap, amikor néhány hónapja a helyszínünk bezárt. Ahogy a menyasszonyok általában, úgy én is sokszor éreztem azt az elmúlt évben, hogy le vagyok maradva – hol hetekkel, hol hónapokkal. De 2022.12.31-én, az esküvőnk napján végül összeálltak a csillagok, és az álmunkból valóság lett.
Az első éjjel
Az egyik legjobb döntésünk volt, hogy nem egyetlen napban, hanem egy teljes hétvégében gondolkodtunk. Dávid és én egy nappal a vendégek előtt érkeztünk, így egy éjszakára miénk volt az egész ház. Számomra ekkor kezdődött az esküvőnk, és ez valahogy még intimebbé varázsolta az élményt. Még ma is velem van annak az estének a hangulata.
Ahogy megérkezünk, hatalmas mosollyal köszöntenek minket, isteni illat lengi be a folyosókat – már javában folynak az esküvőnk előkészületei, sürög-forog a személyzet. A dekoros csapat is megérkezett, éppen a fényfüzéreken dolgoznak, a konyhában előkészítik az ételeket, már bent állnak a gyönyörű, hatalmas fenyők az ajtókban, és szépen sorakoznak a borhűtőkben a palackok. A szobánk – az ikonikus 107-es – pont olyan, ahogy emlékeztünk rá. Otthon vagyunk. Egy gyors vacsora után még arra is jut időnk, hogy lemenjünk szaunázni a spaba, és végre felfogjuk: tényleg itt vagyunk és tényleg megvalósul az esküvőnk, úgy, ahogy terveztük. A séffel is összefutunk az ajtóban, aki éppen most ellenőrizte a folyamatokat a konyhában; és mielőtt álomra hajtjuk a fejünket, a nyitótáncunkat is elpróbáljuk még egyszer a lobbyban.
A szilveszteri esküvő napján
Másnap reggel, az év utolsó napján gyönyörű időre ébredtünk: 8 fok, szikrázó napsütés. Az első kávém még az ágyban iszom, a másodikat már a teraszon, és közben figyelem, hogyan érkeznek a virágok. Kicsit hihetetlen, hogy nekünk készül minden, és ez a sok ember mind a mi esküvőnkön dolgozik. Egész nap jelez a telefonom: az ismerőseink gratulálnak és sok sikert kívánnak az estéhez. Abból a szeretetből, amit aznap kaptunk, biztosan évekig fogunk töltekezni.
Az izgalmam csak fokozódik, amikor lesétálunk reggelizni, és napfénynél látom, hogy amit egy éve tervezünk, elkezd testet ölteni. Úgy érzem magam, mintha egy film diszletét építenék körülöttem. Rengeteget hozzáadott az élményhez, hogy az esküvőnk napján már a helyszínen ébredtünk, és ugyanabban a házban szállásolhattuk el a vendégeinket is, ahol az esküvőnket ünnepeltük. Az, hogy ott lehettünk a dekorálás, készülődés pillanataiban is a házban, felbecsülhetetlen élmény volt. Nem tudunk elég hálásak lenni a Tiszavirágnak, hogy kinyitottak nekünk erre a csodálatos hétvégére, és gondoskodtak róla, hogy minden ilyen kifogástalan legyen. A személyzet profizmusa, kedvessége, az ételek és az italok – minden vendégünk és szolgáltatónk visszajelzése szerint is elsőosztályú volt. Ahogy a barátaink elfoglalták a szobáikat, sorban jöttek oda hozzánk: értik már, hogy miért nem tudtuk elképzelni máshol az esküvőnket.
Ma már tudom, hogy mindegy, hány esküvőt szervez meg az ember, mennyi tapasztalata van és hány menyasszonnyal csinálja végig ezt a napot életében, a sajátjára semmi sem készítheti fel érzelmileg. Mivel a polgári esküvőnket teljes nyugalomban éltem meg, váratlanul ért, hogy mennyire stresszelek aznap: hogy elkészülünk-e időben, hogy minden részlet a helyére kerül-e, hogy egyik szolgáltatónk sem felejti el a kéréseinket, hogy jól sikerülnek-e a beszédeink. Szerencsére Herendi Gábor – a szertartásvezetőnk és ceremóniamesterünk – mindent kézben tart. A szervezés terhét is leveszi aznap a vállamról. Az első perctől megtalálja a közös hangot a vendégekkel és a szolgáltatókkal, a legjobb kezekben vagyunk.
A készülődés
Egyedül készülődtem, hogy ne legyen túl sok zaj körülöttem a szertartásunkat megelőző órákban. De ahogy elkészült a sminkem és meghozták a csokrom, a barátnőim is elfoglalták a szobáikat és végül úgy alakult, hogy szinte a teljes lánybúcsús csapat körém gyűlt, és segítettek felöltözni. Olyan jó energiák és hangulat alakult ki, hogy még most is, ahogy ezt írom, megkönnyezem. Ahogy elnéztem ezeket a csodálatos nőket, ahogy pezsgőznek az ágyon és elérzékenyülve néznek rám, nagyon szerencsésnek éreztem magam. Bárcsak átélhetném újra ezeket a pillanatokat… pontosan ezt a hangulatot szerettük volna megélni: egyszerre volt benne a levegőben a szilveszter izgalma, hogy alig néhány óra múlva egy új év kezdődik, és az esküvőnk ünnepe.
Az egyetlen, amit szívesen elfelejtenék, az a szorongás és aggodalom, ami bizonyos időközönként újra és újra rám tört. De ezt már csak később dolgozom fel, az esküvő után, ahogy megosztom az élményt a barátnőimmel, akik szintén voltak már menyasszonyok.
A dekoráció
A szilveszter és az esküvőnk bensőséges hangulata miatt a dekorációnk megtervezésénél minden a fényekről, a csillogásról szólt. Arra törekedtünk, hogy ahol csak lehet, tükröződő felületekkel maximalizáljuk a fények játékát – mindent így terveztünk meg. Ehhez a ház adott egy nagyon jó alapot az üvegfalaival és a hatalmas tükreivel, amik sok helyen teljes hosszában borítják a falakat. A végeredménytől a szavam is elállt. Sokkal szebb lett, mint amilyennek elképzeltük.
Ahol csak lehetett, gyertyákat helyeztünk el. Nagyon szeretjük a gyertyafényt – egész más tőle az emberi arc, sokkal szebbek a vonások, máshogy csillognak a szemek, így az sem volt kérdés, hogy gyertyafényes vacsoránk lesz. Együtt szerettünk volna ülni mindenkivel egy nagy, hosszú asztalnál, fényfüzérek alatt. Az egyik legizgalmasabb részlet számomra a tükörlap futó volt, amit a vacsoraasztal közepére terveztünk. Erre a tükörlapra rengeteg apró üvegváza és gyertyatartó került, különböző magasságú gyertyákkal és fehér virágokkal díszítve. Varázslatosan szép volt.
A szertartást a belső udvaron tartottuk, amit minden oldalról üvegfalak vesznek körül, így olyan hatást kelt, mint egy ékszerdoboz. Itt gyertyákkal, lampionokkal és fényfüzérekkel világítottuk meg az esti szertartást. Minden helyiségben volt valami izgalmas: a lobbyban a tűz lobogása, a táncparketten a tükörgömb, a folyosókon és a bárban a ház szebbnél szebb lámpái, kristálycsillárjai érvényesültek a rengeteg fényfüzér mellett. A bejáratba két hatalmas, gyönyörű fenyőt állítottunk, valamint még egyet a lépcsőhöz – az illatuk az egész házat betöltötte. Nem akartunk semmi mással díszíteni, őket is csak fényfüzérrel futtattuk be. A vendégeket érte még egy meglepetés, amikor elmentek mosdóba: ugyanis a mellékhelyiségekben is hatalmas tükrök borítják a falakat és azt kértük a dekorosainktól, Erzsiéktől, hogy írják fel nekünk a mosdók tükreire a társaság beszólásait, szállóigéit, néhány kedvenc idézetünkkel karöltve, ami illett az estéhez. Annyira zseniálisan oldották ezt meg nekünk, hogy nem győztük fotózni. Némelyik már-már graffiti hatású volt.
Azt szerettük volna, ha a dekoráció is letisztult, romantikus, modern, és kissé tükrözi azt az old Hollywood hangulatot, amit annyira szeretünk. Minden fekete, fehér és arany volt. Ezekben a színekben szereztük be a parti kellékeket is: a boákat, cilindereket és dudákat, szilveszteri fejdíszeket a vendégeknek. Kizárólag kétféle fehér virággal: szoborszerű rózsákkal és a kissé lágyabb lisianthusszal díszítettünk. A csokrom is egy egyszerű, letisztult rózsacsokor volt, csak annyit kértem Erzsitől, a dekorosunktól, hogy ne legyen túl nagy és labdaszerű, de mint mindenben, ebben is egy nyelvet beszéltünk. Azonnal tudta, mire gondolok és egy hozzám illő, kisebb csokrot készített.
A meghívók, a névtáblák és grafikai elemek mind a kalligráfusunk, Bogi (The Fanatic Calligrapher) munkái, aki csodálatosan valósította meg az elképzelésünket. Számomra fontos volt, hogy a vendégeink ne egy plasztik meghívót tartsanak a kezükben és már itt is játsszunk a textúrákkal és megjelenjenek az esküvőnk színei. A borítékot a Tiszavirág logójával ellátott pecsét zárta, a meghívót a ház rajza díszítette. Ahogy Bogival elkezdtünk ötletelni, csupa romantikus részlet mellett döntöttünk, a betűtípustól kezdve a papírok anyagáig. A meghívónkat négy merített papír közül választottuk ki, olyan volt, mintha egy régi könyvből kitépett lapot tartana az ember a kezében. A menüt is hasonló textúrájú, pergamenszerű papírra nyomtattuk, lehajlott, ha az ember a kezébe vette – ezek az apró részletek adták össze aznap a nagy egészet: az esküvőnk hangulatát.
A boldogságkapunk volt az az eleme a dekorációnknak, amit legelsőként eldöntöttünk: Radnóti Miklós Tétova óda című versét kértük egy hatalmas vászonra, ez előtt mondtuk el egymásnak a fogadalmunkat is. Ez a vers visszatérő eleme volt az esküvőnknek: ezzel béleltük a meghívóink borítékait is és a szegedi papucsom talpába is belegravírozták a vers első sorait a Sallay Handmade Shoesnál.
A szertartás
Amit a legtöbben kiemelnek az esküvőnkből, az a szertartásunk – és számomra is ez volt életem egyik legszebb és legmeghatározóbb élménye. Úgy éreztem, hogy ott és akkor egy kicsit megállt nekünk az idő. Ezen a napon már nem szerettünk volna hivatalos kereteket, így a szertartást Herendi Gábor vezette (zseniálisan), aki a ceremóniamesterünk is volt egyben. A boldogságkapunkhoz a testvérem kísért oda, Dávid akkor látott meg először a menyasszonyi ruhámban, bár pontosan tudta, melyik lesz az. Ugyanis eljött a tavalyi Daalarna divatbemutatóra, és amikor megkérdeztem tőle, melyik volt a kedvenc ruhája, azt mondta: “a tiéd” – mire én teljesen elképedtem. Hogy érti, hogy az enyém? Azt mondta, nem mondja el, melyikre gondol, de van egy erős tippje… A barátnőm, aki elkísérte Dávidot a bemutatóra, persze rögtön beszámolt róla, hogy ő is nehezen hiszi el, de Dávid tényleg kiszúrta a sok ruha közül “a masnisat”. Azt mondta neki, hogy annyira én vagyok, hogy biztosan nem választhatok mást. Egy éven keresztül titkoltam, hogy tudom, hogy tudja… gondolhatjátok. A világ legjobb érzése egy olyan férfihoz menni feleségül, aki képes közel 100 ruha közül is megmondani, hogy melyik lesz a menyasszonyi ruhám.
Még mindig elérzékenyülök, ha visszaidézem ezeket a pillanatokat. A May It Be egy gyönyörű feldolgozására vonultam be, a szertartás alatt pedig Ólafur Arnalds dalok szóltak. Ahogy felolvastuk egymásnak a fogadalmainkat, mindenki elérzékenyült, amerre néztem, könnyektől csillogó arcokat láttam. Dávidot ekkor láttam először igazán sírni. Máig emlegetik a vendégeink, hogy líraian szép és őszinte volt. Csillagszórók alatt vonultunk ki, majd a gratulációk után, amíg a vendégek számára elkezdődött a koktélóra (és az első játék), mi fotózkodtunk egy kicsit a helyszínen Dáviddal.
Vacsora, torta, desszertek
Szerettünk volna eltávolodni a hagyományos esküvői menütől és egy szilveszterhez illő ünnepi ízvilágot kértünk a séfünktől, Tóth Páltól, aki minden képzeletünket felülmúlta a menüvel.
Az elképzelésünk egy igazi családias, ünnepi lakoma volt. Csak a levest töltötték kerámia kancsókból a tányérunkba, minden mást közös tálakból szedtünk. Volt fahéjas sült alma, kakukkfüves konfitált kacsacomb, mázas sertésoldalas, sütőtökös gnocchi, fűszervajas lazac. Az itallapot is ugyanolyan körültekintéssel terveztük meg, ahogy a séfünk a menünket. Mindenkire gondoltunk: volt ABC whiskey válogatás, zellerpárlat, málna pálinka, ír sör, isteni borok, a kedvenc Kreinbacher pezsgőnk és koktélok is.
A desszerteket egy fekete terítővel fedett körasztalon szolgáltuk fel a vacsora után, amitől az embernek olyan érzése volt a félhomályban, mintha lebegne a levegőben. Itt is az ünnepi ízvilág dominált: tonkababos choux, pisztáciás tiramisu, créme brulée, kávés-fügés macaron, mézeskalácsos fánk, habcsók. Mindent a csodás Gahwagi Nikoletta készített, az Alabárdos étterem cukrásza – beleértve a tortáinkat is. A kétemeletes esküvői tortánkat (sós karamell & csokoládé) egy tükrön szervíroztuk, rengeteg fehér gyöngy díszítéssel, csodálatos volt, elegáns, letisztult téli hangulat. Illetve volt egy extra tortánk (kávés ízesítésű) amivel Dávid testvérét, Szilvesztert leptük meg, hiszen aznap névnapja volt.
Az éjféli menüben sem a hagyományos töltött káposztát választottuk, hanem szilveszteri falatokat kértünk: volt tormakrémes sonkatekercs, lencsesaláta, bécsi virsli, fasírt. Reméltük, hogy mindenki ízlését eltaláljuk majd a vacsorával, de ekkora sikerre nem számítottunk. Azóta is mindenki szuperlatívuszokban beszél a menüről.
Ami a szertartás mellett nagyon megérintett, azok a beszédek voltak: a testvéreink és két barátnőm készültek, de a tervezett négy beszédből végül öt lett. Dávid azóta is emlegeti, mennyire örült neki, hogy egy barátja annyira természetesnek érezte a helyzetet, hogy rögtönzött egyet nekünk. Nagyon megható volt, hogy mindenki ennyire szeret minket és ennyire hisz bennünk. Nagyon jó érzés tudni, hogy a szeretteitek is úgy gondolják: összetartoztok és elismernek titeket egy családként.
Játékokat eredetileg nem terveztünk, de Gábor, a ceremóniamesterünk annyira jó ötletekkel rukkolt elő, hogy végül többre is igent mondtunk, amik utólag is nagyon jó döntésnek bizonyultak. Minden játékunkkal nyertek valamit a vendégek – leginkább közös programokat velünk, aminek óriási sikere lett. Nagy örömünkre már el is kezdték beváltani a nyereményeket.
A megjelenésünk és a dresszkód
Tudtuk, hogy egy szilveszteri esküvőnél mindenki számára kérdés lesz, hogy mit vegyen fel, hiszen a szokásos könnyű nyári alkalmi ruhák most nem jöhettek szóba. Így arra bátorítottuk a vendégeinket, hogy bátran viseljenek feketét. Nagyon megható volt látni, hogy a vendégeink és a szolgáltatóink is mind a dresszkódhoz öltözve érkeztek.
Amikor elkezdtük megtervezni a megjelenésünket, azt biztosan tudtuk, hogy hozzánk egy letisztultabb, klasszikus formavilág illik. Az alkalom, a dátum és a hangulat miatt sem volt kérdés, hogy Dávid szmokingban lesz. Egy korábbi bejegyzésben említettem nektek, hogy rekordidő alatt választotta ki, majd a kiegészítőit Olaszországból rendeltük. A cipője méretre készült, szegedi vonatkozással a Sallay Handmade Shoesnál. Ők készítették az én gyönyörű szegedi papucsomat is, amit a készülődés alatt és az esküvőnk másnapján is viseltem, mindkettő egyedi, különleges és tökéletes választás volt.
Ahogy korábban is írtam nektek: már azelőtt tudtam, hogy Daalarna ruhában megyek majd férjhez, mielőtt Dávidot megismertem volna. Igazság szerint mindig azt gondoltam, hogy egy hosszú ujjas sellőt fogok majd választani, de amikor felvettem egy ilyen ruhát, azt éreztem, hogy mégsem ebben szeretnék férjhez menni. A második ötletem volt ez a gyönyörű mikádó selyem ruha, amit azóta csodáltam, hogy kijött a RHAPSODY kollekcióban, és ahogy felvettem, azonnal megértettem, milyen is az, amikor “menyasszonynak érzi” magát egy nő. Pontosan olyan, mint amikor megtalálod az igazit: úgy érzed, talán lehet nélküle élni, de nem érdemes. Az eredeti dizájnon egyetlen módosítás történt: kértem rá zsebeket. (Nagyon vicces volt Dávid arcát látni, amikor a szertartáson előhúztam belőle a beszédemet.)
Ahogy haladtunk előre a szervezésben, egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a ruha nem csak számomra tökéletes választás, de az esküvőnk részleteihez is csodálatosan illik. Imádtam, hogy milyen jól passzol majd Dávid szmokingjához, a letisztultsága az esküvőnk hangulatához, az anyaga a téli dátumunkhoz. Egy ilyen letiszult ruhához pedig élmény volt kiegészítőket választani. A fátylamat szó szerint megálmodtam. Akkoriban készült az IDYLL kollekció, és mindig megcsodáltam, amikor az IDL 482 kódú ruha anyagával dolgoztak a szabászasztalon. Majd egyik este azt álmodtam, hogy jövök le a Tiszavirág lépcsőjén a ruhámban, és ez a gyönyörű gyöngyös anyag a fátylam. Aznap, ahogy bementem dolgozni, alig vártam, hogy megkérdezzem, működne-e az elképzelés és kiderült, hogy már készül is egy ilyen fátyol egy külföldi vendégünknek. Szerelem volt első látásra, a gyöngyök a hóesést juttatták az eszembe.
Ahogy a ruhám és a gyűrűink kiválasztásánál, úgy a többi kiegészítőm tekintetében is fontos volt számomra a kézművesség. A téli esküvő is indokolta, de régi álmom is vált valóra azzal, hogy Cornelia James kesztyűket viselhettem az esküvőn. Ők azok, akik II. Erzsébet angol királynőnek dolgoztak és a Downton Abbey, illetve Bridgerton sorozatokban is találkozhattatok már a munkáikkal. A menyasszonyi ruhámhoz egy törtfehér tüll anyagot javasoltak, a menyecskémhez pedig egy színben tökéletesen passzoló rugalmas szatént választottam, ami a kollégáim szerint olyan volt, “mint a folyékony arany”.
A fülbevalóimat, fejdíszeimet pedig Nagy Adri, a Rienne Bride alkotója készítette. Eredetileg egy nagyon egyszerű hajpántot szerettem volna, amit el is készített Adri a ruhám anyagából, de végül csak a kreatív fotózásunkon használtam csak néhány kép erejéig, mert annyira beleszerettem egy gyöngyös fejdíszébe – amit eredetileg csak szórakozásból próbáltam fel nála – hogy végül elengedtem az elképzelésemet. Adrival élmény volt együtt dolgozni, minden ötletemet megvalósította és még az utolsó pillanatban is segített egy fülbevalót találni, amikor meggondoltam magam a gyönggyel kapcsolatban.
Nem vágytam tradicionális menyecskeruhára, sem hozzám, sem a szilveszteri dátumhoz nem passzolt volna. Azt viszont tudtam, hogy egy ponton biztosan át kell majd öltöznöm, mert a menyasszonyi ruhám uszálya miatt nem tudom majd végigtáncolni az éjszakát, és azt is tudtam, hogy ezen napon csak Daalarna ruhát szeretnék viselni. A ruhapróbámon, amire a barátnőim is elkísértek még tavaly előtt decemberben, beleszerettem egy gyönyörű, pezsgőarany brokát anyagba, a REBELLE alkalmi kollekciónkból. Eredetileg a fazon miatt próbáltam fel, de ahogy kijöttem benne, a lányok egyöntetűen felsóhajtottak és engem is meglepett, hogy mennyire jól áll és mennyire illene az alkalomhoz az anyaga, a csillogása. Az eredeti ruha szoknyája viszont szintén nem volt tánckompatibilis, így Benes Anitához fordultam és a segítségével megszületett ez az átalakítható, egyedi tervezésű, kettő az egyben ruha, amit úgy terveztünk, hogy az esküvő után is tudjam majd viselni. Az alapja egy klasszikus fűzős top ceruzaszoknyával, amire egy elöl nyitott uszályt került a ruha anyagából. Az egyik kedvenc Audrey Hepburn ruhámat idézi. Sokan azt mondták, ez volt a legszebb ruha, amit valaha láttak – én is pont így éreztem. Anita aznap két álmomat is valóra váltotta az esküvőmön: a menyasszonyi ruhával és a világ legszebb menyecskéjével.
Óriási sikere volt a ruháimnak, bár én azt gondoltam, talán az én korosztályomnak túl klasszikusak a választásaim, de mindenki imádta és hozzám illőnek tartotta. Dávid bátyja még pár héttel később is írt, hogy szeretne fotót kérni a menyasszonyi ruhámról, hogy megmutathassa másoknak is, mert ahogy ő mondta: “Nem egy hagyományos menyasszonyi ruha volt, hanem egy modern, letisztult mestermű.” (Az esküvői és a menyecskeruhám elkészülésének folyamatáról még fogok nektek mesélni egy külön blogbejegyzésben is hamarosan.)
Nagyon szerencsés voltam, hogy a sminkemet Vass Vanda készítette, aki barátnőm és munkatársam is. Nem csak azért voltam hálás aznap, mert elképesztő precizitással, szívvel-lélekkel dolgozik, hanem mert a legfeszültebb pillanatokat vele éltem meg a készülődéskor és a jelenléte sokat segített, hogy elengedjem az izgalmam. Abban mindketten egyetértettünk, hogy old Hollywood glamour, és a próbasminkek alkalmával kikísérletezte nekem a tökéletes rúzs és pirosító árnyalatait is, de aznap éreztem a legszebbnek magam.
A menyasszonyi ruhámhoz mindenképpen egy elegáns kontyot tudtam elképzelni és abban is biztos voltam, hogy az este egy pontján le fogom majd engedni a hajam, így a fodrászom, Sörös Enikő úgy készítette el a frizurám, hogy kibontva is megmaradjanak benne a hullámok.
A parti
Számunkra a zene adja minden esemény alaphangulatát, így a lejátszási listáinknak rengeteg figyelmet szenteltünk. Mi szeretjük a dalokat az eredeti verziójukban hallani, mintsem egy zenekar feldolgozásában, így nem volt kérdés, hogy DJ-t választunk. De amíg el nem kezdődött a parti, a saját lejátszási listáink szóltak. Az elmúlt egy évben folyamatosan alakítgattam a lejátszási listáinkat. Készült egy a vendégvárásra, a vacsorához, a készülődéshez, a ceremóniához, a koktélóra alá, de a nyitótáncunk után már átadtuk a DJ-nek a stafétát. A vendégvárás alatt főként a közös dalaink szóltak és a romantikáé volt a főszerep, de alapvetően a 90-es és 2000-es évek Nancy Meyers romcomjainak zenéire, Frank Sinatrára és az „old Hollywood” hangulatra épült az este. A koktélóra alatt már kicsit bulisabb hangulatra törekedtünk, nekem ez volt a kedvencem mind közül, bár a vacsorát is nagyon vártam, mert ott rengeteg mai sláger komolyzenei feldolgozását becsempésztük a lejátszási listába, a Birdgerton filmzenéitől kezdve egészen a Backstreet Boyson át a Gold Diggerig. Nagyon jó volt látni, hogy szeretik és mindenki megmosolyogja, amikor felismeri a dalokat.
A nyitótáncunkat a Casablanca zenéjére táncoltuk (Jimmy Durante – As Time Goes By), amit Dávid unokatestvére tanított be nekünk. A mai napig imádom a koreográfiáját. Volt egy meglepetés táncunk is, amit éjfélre terveztünk, a pezsgős koccintás utánra, de akkor már akkora buli kerekedett, hogy nem akartuk egy Nat-King-Cole számmal megakasztani a hangulatot, így végül a második táncunkat hajnali fél négykor táncoltuk el, közkívánatra, amit már csak a keménymag láthatott. A nyitótáncunk előtt átváltottam a polgári esküvőmön viselt puhatüll szoknyára, de nem sokkal később visszavettem a menyasszonyi ruháma, mert úgy éreztem, nem lehet, hogy csak ennyi ideig viseltem… így éjfélig még abban táncoltam.
A legszebb az egész estében számomra az volt, hogy egy helyen láttuk a szeretteinket. A beszédek, amiket a testvéreink és barátaink mondtak nekünk, az a számtalan vicces pillanat és emlék, a buli részletei… elképesztő este volt. Sokan mondják azóta is, hogy visszamennének még egyszer átélni az egészet és alig várjuk, hogy mindenkinek megmutathassuk a videónkat.
Éjfél előtt kibontottam a kontyom, átöltöztem a rendhagyó menyecskeruhámba, hogy visszaszámláljunk és kitöltsük a pezsgőt az éjféli koccintáshoz. Dávid végig attól rettegett, hogy össze fog dőlni a pezsgőtorony, és a vendégek azt mesélték, hogy tényleg volt egy pont, amikor egyikük majdnem össze is törte, de ebből mi szerencsére semmit sem láttunk.
Egy kis esküvőnél egy DJ mindig attól tart, hogy nehéz jó bulit csinálni, de tudtuk, hogy a mi társaságunknál nem lesz ilyen gond. Nacsa Tamás a Show4You-tól ismerős név a szegedi bulihelyek világában is, így pontosan olyan zenét játszott, amire az egyetemi éveink alatt buliztunk. Fergeteges este volt. Volt olyan családtagunk, aki nagyon izgult már hónapokkal az esküvőnk előtt, hogy senkit sem ismer a baráti társaságunkból és kívülállónak érzi magát. Nagyon jó volt azt látni, hogy ő még hajnali 4-kor is ott bulizott velünk, majd másnap utolsónak jött le reggelizni, mert annyira sokáig mulatott.
Az esküvő után
Ismeritek az érzést, amikor felébredtek és arra gondoltok: nem aludhattam 8 órát, ez az álom csak 15 perc volt? Pontosan így éreztem magam az esküvőnk másnapján. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nehezen is dolgoztam fel, hogy mennyire gyorsan eltelt és hogy mennyi mindenre nem jutott idő. Arra, hogy milyen gyors egymásutánban történnek az események, már akkor ráeszméltem, amikor visszavettem az esküvői ruhám a nyitótáncunk után. De szerencsére az esküvőnk nem ért véget akkor reggel, vasárnap délelőtt egy közös brunch-csal folytattuk a szállóvendégeinkkel, és annyi jó emlékem van erről a napról is. Így a helyszín bezárása miatt valahogy még egyszeribbnek, még megismételhetetlenebbnek tűnik az esküvőnk.
Csak a fotókat és a videókat nézegetve hiszem el, hogy valóság volt, és nem tudok elég hálás lenni a Wondeer Wedding és a Rotera csapatának, hogy megörökítették a legszebb pillanatainkat. Nikire és Bálintra pedig a Wondeertől Instagramon találtam rá, és azóta sem hisszük el, hogy milyen szerencse volt, hogy lementettem egy fotójukat. Az egyik legjobb döntésünk volt, hogy őket választottuk. Amikor megkaptuk tőlük a képeket, először tapasztaltam a saját bőrömön, hogy egy fotónak is lehet olyan ereje, hogy az ember könnyekre fakad tőle.
A kreatív fotózásunk helyszíne már Budapest volt. Szerettük volna, ha ez a fotósorozat a jelenlegi életünket tükrözi, a rohanó hétköznapjainkat a városban, így olyan helyszíneket választottunk, amik közel állnak hozzánk az Alkotmány utca, ahol dolgozom, az Opera, ahol az eskövőnk előtt jártunk, a metró, a Callas Café és a kedvenc ír pubunkba is beugrottunk egy Guinnessre az Írországban töltött éveink emlékére. Rengeteget nevettünk, nagyon jó élmény volt az nap, és csodálatos volt újra felvenni a menyasszonyi ruhámat.
A nászút
Azonnal szerettünk volna elutazni nászútra, még amíg friss az élmény, az esküvő hangulatában maradva. Így két nap múlva indultunk, és két gyönyörű hetet töltöttünk Finnországban, Lappföldön, ahol kipihentük az elmúlt év és a szervezés fáradalmait.
Elmondhatatlanul hálás vagyok azért a sok szeretetért és támogatásért, amit ezen a napon és azóta is kaptunk tőletek. Köszönöm, hogy végigkövettétek az elmúlt egy évben a készülődésemet, a dilemmáimat, az örömteli pillanatokat és a nehézségeket is. Remélem a tapasztalataim és a menyasszonyként megélt élményeim hasznosak voltak a számotokra is. Hamarosan jelentkezem még egy bejegyzéssel, ahol a ruhapróbáimról és a ruháim készüléséről mesélek nektek.
Vigyázzatok magatokra!
Szeretettel,
Niki
Menyasszonyi ruha & menyecske: Daalarna, Kesztyűk: Cornelia James, Cipők: Sallay Handmade Shoes, Högl, Ékszerek, fejdísz: Rienne Bride, Gyűrűk: Ruszkai Jewellery, Vőlegény megjelenése: Sallay Shoes, Hugo Boss, Pini Parma, Digel, Fotó: Wondeer Wedding, Videó: Rotera Wedding Film, Ceremóniamester & szertartásvezető: Herendi Gábor, Dekoráció: Bodza Virágműhely, Meghívók, grafikai elemek: The Fanatic Calligrapher, Helyszín: Tiszavirág, Szeged, DJ, hang- és fénytechnika: Show4You, Haj: Szegeden, az esküvő napján: Sörös Enikő Hairstylist, Budapesten, a kreatív fotózáson: Mező Henrietta (A-list Salon, Buda), Smink: Vass Vanda, Tánctanár: Tóth Csaba, Székbérlés: Amerikaiszek.hu, Sütemények, torta: Gahwagi Nikoletta (Tiszavirág & Alabárdos Étterem, Szeged), Selfie gép: selfieparty.hu
A blogról A Daalarna szalon munkatársa, Niki 2022. december 31-én férjhez ment, és 2022 januárjától havonta jelentkező, My Secret Wedding Diary elnevezésű blogjában mesélt a Secret Stories olvasóinak az esküvőszervezésről és álomruhája kiválasztásának folyamatáról. A korábbi blogbejegyzéseket ide kattintva találjátok.
Olvasd el ezeket is:
- My Secret Wedding Diary – Az összes eddigi bejegyzés
- Ha esküvői inspiráció után kutattok, nézzetek körül Valódi esküvők rovatunkban!
- A menyasszonyi ruha kiválasztása – KISOKOS
- Ha időpontot szeretnétek kérni a Daalarna szalonba egy díjmentes ruhapróbára, akkor klikk ide az elérhetőségekért.
