Vidám, eufórikus, bulizós, mosolygós, táncolós – ezekkel a szavakkal jellemezte gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Zsófi élete nagy napját, amelyen a letisztultság, a geometrikus stílus, valamint rose gold, magenta és korall színárnyalatok érvényesültek. Beszámolójából megtudhatjátok, hogyan álmodták meg szerelmével, Ádámmal az esküvő minden egyes részletét.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A munkahelyen találkoztunk, először a fényképét láttam, ugyanis a HR-es az ő fényképes bemutatkozó prezentációját küldte el mintának, amit minden új belépő dolgozónak el kell saját magáról készítenie, hogy utána ezzel mutatkozzon be a managementnek. Már ott kiszúrtam, hogy jól néz ki, de utána kiderült, hogy van barátnője, így ejtettem a témát. Viszont majdnem egy évvel később, teljesen váratlanul egy üzenetet kaptam tőle az egyik közösségi oldalon, hogy nem lenne-e kedvem moziba menni vele.
Nagyon meglepődtem, és első körben el akartam utasítani, mert éppen a boldog szinglik életét éltem, viszont a barátnőm meggyőzött, hogy adjak esélyt. Így elmentem, a mozi után hajnal 3-ig beszélgettünk, utána még pár randit követően egy pár is lettünk.
Milyen volt a lánykérés?
Egy hosszú hétvégés nyaraláson történt az Alpokban, miután felértünk egy panorámás hegycsúcsra. Nagyon vártam már, hogy megtörténjen, így nagyon örültem, amikor végre előkerült a gyűrű. Nem sírós, hanem inkább feldobott hangulat jellemezte, én kb. ugráltam a boldogságtól.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen esküvőt képzeltetek el magatoknak?
Könnyen megközelíthető, de nem budapesti, hanem természetközeli helyet képzeltünk el, réttel, fákkal, tóval. Azt akartuk, hogy minden egy helyen történjen, a szertartás, vacsora, buli, ezzel megspórolva az utazással járó kellemetlenségeket.
A kreatív fotózást külön napra tettük, hogy aznap csak magunkkal és a vendégekkel tudjunk foglalkozni, ne legyen a nap túlzsúfolva.
A menetrendet úgy terveztük, hogy mindenre hagytunk bőségesen időt, nyugodtan megélni a pillanatot. Jó dolognak tartom, hogy ma már az esküvőn nem külső elvárásoknak kell megfelelni, hanem a pár a saját képére formálhat mindent, nincsenek korlátok, így ezt mi is kihasználtuk, hogy olyan legyen a nap, ahol elsősorban mi jól érezzük magunkat. Időpont tekintetében pénteki esküvő mellett döntöttünk, mert árban kedvezőbben jött ki. Fontos volt, hogy a helyszín saját dekorációja / stílusa ne határolja be a hozott dekoráció stílusát.
A szolgáltatóknál fontos volt, hogy profik legyenek, tudják a dolgukat és meglegyen az összhang. Olyan ceremóniamestert kerestünk, aki laza és vicces, hogy ne karót nyelten vagy feszengősen udvariasan vezényelje / koordinálja le a dolgokat. Sokat gondolkodtunk, hogy legyen-e videósunk, de aki hezitál, annak azt javaslom nem érdemes, mert örök emlék! Anyakönyvvezető helyett szertartásvezetőben gondolkoztunk, hogy a szertartás személyes legyen, és a mi elképzeléseinknek megfelelően épüljön fel. A fotós felé magas elvárásaink voltak, hiszen Ádám hobbiból fotózik és határozott stílusa volt, hogy ki jöhetett szóba.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Az interneten sok helyszín hirdeti magát, ezek közül a legszimpatikusabbaktól kértünk ajánlatot. Kiértékelve az árajánlatokat egy hely lett a kedvenc, a kakucsi Deák Udvarház, így oda mentem személyesen megnézni, testvérem és az unokatesóm kísértek el, ugyanis csak én tartózkodtam akkortájt Magyarországon és minél előbb látni akartam a helyszínt.
Amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, nekem szerelem volt első látásra, és szerencsére a bemutatás után is végig ez maradt.
A helyszín minden tekintetben kielégítette az elvárásainkat, gyönyörű helyen fekszik, a berendezés letisztult fehér és szürke, amihez nagyjából bármilyen dekorációt lehetett párosítani, saját berendezéssel (asztalok, székek) és cateringgel rendelkezett, ami szintén fontos volt, hogy ne kelljen ezekről pluszban gondoskodni. Mindent videón rögzítettem, és szerencsére Ádámmal egyetértettünk, hogy megtaláltuk a helyszínt.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
A lánykérés után több, mint egy évünk volt, így lépésről lépésre, a prioritásoknak megfelelően ment a szervezés. A döntéseket együtt hoztuk, de a szolgáltatók tekintetében felosztottuk, hogy ki miért felelős. Esküvőszervező segítségét nem akartuk igénybe venni, hogy ne egy általa megszűrt listát kapjunk a szolgáltatók tekintetében. Nekem az volt az elképzelésem, hogy aki Daalarna ruhában megy férjhez, az a többi szolgáltatójára is igényes, így a valódi esküvő rovatban megnevezett szolgáltatók alapján indult a keresgélés, bár a végén nem mindig ők lettek a befutók.
A helyszín és a fotós elérhetősége alapján választottuk ki a dátumot. Mivel a szervezést korán elkezdtük, így szerencsére az összes általunk kiválasztott szolgáltató szabad volt még a kiválasztott időpontban. Mindenkivel egy skype-os vagy személyes találkozót követően szerződtünk, fontos volt, hogy meglegyen a közös hullámhossz. A szervezéssel már az esküvő előtti hetekben majdnem teljesen készen voltunk, így az utolsó napok már tényleg csak a pihenéssel, elegendő alvással teltek. Ja, egy dolog kivételével, a nyitó táncunkat az esküvő előtt két nappal kezdtük el és tanultuk meg, de úgy voltunk vele, hogyha nem lesz semmi, akkor majd rögtönzünk.
Nem akartunk koreográfiát, mert egymásra akartunk figyelni, és nem arra hogy mi a következő lépés.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Tetszettek a geometrikus, letisztult elemek, így ebbe az irányba mentünk el. A „Save the date” elektronikus kártyát és a meghívó grafikáját a testvérem készítette el, gyönyörűek lettek. Az ülésrend, a menü, az asztalszám, ültetők és egyéb feliratok grafikáját a dekoros készítette, mert ezek plexire lettek nyomtatva, a geometrikus stílus, rose gold árnyalat és az egyszerűség jellemezte őket. A virágokat korall és magenta színekben kértük, gyönyörű, vidám és élénk lett minden.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Az udvarház saját konyhával rendelkezett, az alapmenü a mi ízlésünkhöz képest kicsit túl házias volt, de szerencsére nyitottak voltak az elképzeléseinkre, így egy olyan menüt találtunk ki, aminek legszívesebben az összes fogásából ettem volna az esküvő napján, ha fér belém. Volt az elmaradhatatlan hagyományos sültes tál, de főleg olyan ételekből állt, amiket mi szeretünk és nem nehéz fogásokból. Isteni volt minden.
És a sütemények, valamint a menyasszonyi torta?
Ma már annyi újhullámos cukrászda létezik Budapesten, akik a sütemények kinézete mellett annak ízét is előtérbe helyezik, hogy nem volt egyszerű választani, végül a Cake Shop Healthy mellett döntöttünk, mert profik a cukormentes édességek elképzelésében és a tulajdonos személye és az értékek, amiket képvisel abszolút közel álltak hozzánk. Ezek és a süteménykóstoló alapján őket választottuk, így a három szintes, részben cukormentes tortánkat és a desszertasztalra való süteményeket ők készítették el.
A torta egy fehér alapon színes márványos mázas, macaronnal és virágokkal díszített csoda volt, a desszerteknél pedig a kinézet és az ízvilág tekintetében a változatosságra törekedtünk, hogy finomak legyenek de jól mutassanak a desszertasztalon.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Az első próba előtt végignéztem a neten a kollekciókat, és elég sokat kiválasztottam, amikről úgy gondoltam, hogy élőben is tetszenének. Ezekkel kezdtük a próbát, de nem volt meg az áttörő érzés, mígnem a szalonos lányok javasolták, hogy próbáljak fel egy olyan fazont, ami eredetileg nem volt a tervek között.
Ezt a ruhát próbáltam fel utoljára, és éreztem, hogy ez az az irány, ami tetszik, örülök, hogy a lányok segítettek a javaslataikkal.
Mivel ez a típus a próba végére esett, így fel szerettem volna más megoldásokkal is próbálni, így egyeztettünk egy következő alkalmat, ahol megnéztük különböző szoknyákkal, illetve hosszú ujjal, ami kifejezett vágyam volt. A második próba végére szerencsére összeállt a tökéletes ruha. A próbára anyukám, testvérem és a legjobb barátnőm kisért el, az ő visszajelzéseik is sokat számítottak, megerősítettek.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Ádám már néhány részletet tudott a ruháról, otthoni beszélgetésekből, elszólásokból, de nem bántam, mert arra gondoltam, hogy ezek alapján úgysem tudja elképzelni milyen lesz. Azt mondta, hogy nem is próbálta összerakni milyen lehet a ruhám, de ha próbálta volna is, olyan szépet nem tudott volna elképzelni, amilyen valójában lett. Illetve említette, hogy nem gondolta volna, hogy a dekoltázs része ilyen merész lesz, de természetesen nem volt ellenére ez a fajta megoldás.
A vendégektől is pozitív visszajelzéseket kaptam a ruhámra, de ki az a menyasszony, aki nem?
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A hajamat sokszor fonásban hordom, így az esküvőn is egy hozzám közel álló stílust képzeltem el, amit a fodrászom, akihez már évek óta járok, készített el. Hátulról induló, de a jobb oldalon a vállam felett előre kanyarodó halszálka fonás lett a végeredmény néhány virággal a fonatban.
A sminkest egy ismerősöm esküvői fotói alapján választottam, nagyon tetszett a természetes, mégis látványos stílus amit képvisel, így a próbasminket követően megegyeztünk. Ékszereket nem viselek, kivéve egy, a 18. születésnapomra az anyukámtól kapott arany fülbevalót, ami évek óta a fülemben van, sosem veszem ki. Az esküvőn is így maradt, a smink, haj, ruha és cipő egy komplett egészt képviselt, nem hiányzott semmi más. Nem követtem a valami új, kék, stb. (nem is tudom, hogy van) tradíciót.
Cipő tekintetében sokat gondolkoztam, alapvetően nagyon ritkán hordok magas sarkút, viszont az esküvőre abban képzeltem el magam. Ekkor jött a fejtörés, hogy honnan szerezzek olyan magas sarkút, amiben egész nap bírni fogom. Így egy egyedi, saját lábamra tervezett modell mellett döntöttem. A leggyönyörűbb és legkényelmesebb magas sarkú volt, amit el tudtam a napra képzelni.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Vidám, eufórikus, bulizós, mosolygós, táncolós.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Csodaszépek. Az egész nap egy boldogság- és szeretetáradat volt. A készülődés a koszorúslányaimmal és az anyukámmal, a fotózkodás, ami még nem a hivatalos kreatív volt, de maradt rá idő, hogy a napunkon is készülhessen néhány kép és videó, hiszen a koszorúslányok a kreatívra már nem jöttek el.
A szertartás vicces volt de megható is egyben, a vacsora isteni, a buli pedig táncolós.
Sodortak magukkal az események, de volt időnk megélni a pillanatot a szolgáltatók profizmusának is köszönhetően minden nagyon gördülékenyen ment. Ezt mindenképpen kiemelném, hogy annak köszönhetően, hogy a szolgáltatók tudták a dolgukat, ráadásul többen régebbi eküvőkről ismerték is egymást és nem csak velünk, de egymás között is megvolt az összhang, ez megalapozta a bizalmat, hogy minden rendben lesz a napon, így abszolút nem kellett min aggódni. Ez szerintem egy nagyon fontos tényező, hogy a pár valóban megélhesse a napot és levegye a válláról a különböző feladatokat vagy aggódást, hogy valami nem jól sikerül.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
DJ-t választottunk, hogy különböző stílusú zenék legyenek a buliban. Ádámmal szerintem a vacsora után hajnal 4-ig, a buli végéig, 90 százalékban a táncparketten voltunk, a menyasszonytánc előtt (mert ezt mindenképp szerettem volna, hogy mindenkivel tudjak táncolni) a DJ intett, hogy álljak meg legalább pár szám erejéig, mert nem fogom bírni a tempót.
A DJ, aki Ádámnak egy régi ismerőse, szabadkezet kapott, átküldtünk neki egy lejátszási listát, ami arra szolgált, hogy képet kapjon milyen zenei stílus áll hozzánk közel, illetve instrukciót kapott arról, hogy milyen stílus / számok nem mehetnek a buliban. A többit az ő szakértelmére bíztuk.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Izgalmas volt, amikor az első találkozásra készülődve mentem Ádám felé, amikor apukám bevezetett a szertartásra és ott álltunk Ádámmal egymás mellett, amikor eltáncoltuk a nyitótáncunkat, amikor elterültem a táncparketten, mert ráléptem a szoknyám sarkára és elcsúsztam, amikor behozták a tortát, amikor a vacsoránal együtt lehettünk Ádámmal, ugyanis a főasztalnál csak ketten ültünk
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Nyilván az időjárást nézegettem a megelőző napokban, hiszen kinti szertartást terveztünk, de szerencsére izgulnom nem kellett miatta, mert jó időt jelzett, emiatt is választottuk az augusztusi időpontot, hogy az időjárással járó izgulásfaktort limitáljuk, ugyanis kinti szertartást képzeltünk el az udvarházban található tó partján. Alapvetően máson nem izgultam, mert a szolgáltatóink tényleg tökéletesek voltak, tudták a dolgukat és az ezáltal kialakult bizalom feléjük felszabadított minket az aggódás alól.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
A desszertasztalról sajnos nem készült fénykép, amit nagyon sajnáltam, mert én jóformán nem is láttam, nem is kóstoltam, mire eszembe jutott ránézni, már majdnem minden sütemény elfogyott. Ezt el is mondtam a Cake Shop-nak, akik voltak olyan kedvesek és az összes süteményből készítettek 2-2 db-ot, hogy mi is meg tudjuk kóstolni. Viszont nagyon boldog voltam, hogy a videósok készítettek róla felvételt, és beletették a videónkba!
Az ülésrend egy átlátszó plexi táblára volt nyomtatva, amiről az esküvő napján kiderült, hogy nem olvasható, kicsit nehéz volt kivenni, hogy ki hol ül, utólag értékeltem volna, ha a dekoros a know-how alapján figyelmeztet erre minket, vagy egy jobban olvasható megoldást javasol.
Fotó: Wendl Péter, Helyszín: Deák Udvarház, Szertartásvezető: Nagy Veronika, Torta/desszertasztal: Cake Shop Healthy, Ruha: Daalarna, Ceremóniamester: Balogh Tamás, Dekoráció: Girl in red shoes, DJ: Makszim Botond, Film: Bridal Film, Smink: Kókai Dóra, Haj: Latrovszky Péter, Cipő: Réka Vágó
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
