Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a díjazott pályázatok közül. Olvasónk, Vera egy gyönyörű írást küldött nekünk Szerelem a karantén idején témában.
A korláthoz tartozik egy erkély. Az erkélyhez egy lakás. A lakás nem tartozik senkihez, szabad, mint mi vagyunk. Mi nem tudom, hová tartozunk. Lehet a lakáshoz. A növények ránk néznek, nem a naplementére. Mi inkább a könyvekre, akkor nem süt a szemünkbe a nap. Megnyugtató látni, mennyi lelket megmozgattak már előttünk, hogy minden igazság és hazugság ki lett mondva, mire elolvassuk. A hozzátartozót a beteg kritikus állapotáról tájékoztattuk, soron kívül bejöhetnek látogatni. A pólót a légútbiztosítást megelőzően levágtuk, egyéb személyes tárgy a betegnél nem volt. A maximálisan invazív terápia ellenére progrediáló légzési és keringési elégtelenség miatt a keringésösszeomlást követően újraélesztést nem kezdtünk.
Találtam egy levelet, a kórlaphoz tűzték, közeli családtagok írták, hogy elolvashassa, ha felébresztik.
Tavasszal tovább lehetünk az erkélyen, kicsit emlékeztet az előző nyár végére, beköltözés után varázslatos újdonság volt ennyi karantén után napsütésben közösen ebédelni, vagy magányosan olvasni. Az óvódában játszó gyerekek hangja a madárcsicsergés mellett tomboló boldogságot és eufórikus összetartozást és optimista, ártatlan jókedvet árasztott, önfeledten el lehet telni velük, a fények színeket varázsolnak a lelkünkbe. Őszi latyakban is kellemes kinézni a reggeli szürkeségbe, megnyugtató érezni, hogy a város is felkel rajtam kívü. Egyre több a növény, gyűlnek a közös személyes tárgyak, lehet egyszer lesz egy saját otthonunk. Néhány hetente változik a helyszín, a reggeli felkelés mindig nehéz, de a délutánok, esték közösek. Hová is mehetnénk. A zuglakó magányosságnál nehéz jobbat szabadidős tevékenységet találni, ha van kivel megosztani. Végtelen mennyiségű művészeti értéket halmoztak fel, mind csak ránk várnak, néha időnk is van rá.
Valójában még élvezetesebb vitatkozni, hogy mit nézzünk meg, és a nevetős sorozatoknak van-e a világhoz hozzáadott értéke. Van bizony, közösen nevetünk rajta. Néha elgondolkodtató, vagy szomorú is lehet, meg tudjuk beszélni, mit jelent, hogyan hatott ránk, mint fog jelenteni, ha visszagondolunk rá. Kitörhetünk a harminc négyzetméter ketrecéből, messzebbre mehetünk, mint tudtunk, vagy akartunk volna.
És lesz biztonság, ahol maradnunk kell még.
Beteg gyerekek elfásult szüleivel vitatkozni a látogatási rend szigorításának céljairól. Ökölpacsi vizsga után, betegvizsgálat nem lesz, itt is vörös zóna lesz. Alapbetegség nem ismert, légzési nehezítettség, fokozott légzési munka miatt információ a betegtől csak korlátozottan nyerhető. Jön a tavasz, megint kivirul a világ, újra világosban lehet hazamenni. Valahogy elfelejtem, mennyi gyönyörű színt tesz láthatóvá a fény újra és újra, sok év után is a színek, hangok, a hangulatvilágom mindig meg tud lepni, egyszerre várt és váratlan. Egyszerre maradok önmagam, de közben tartok valahová. Remélem feléd. Ha már találkoztunk.
Örülök, hogy mindig veled maradok, ha megérkezem. Minden nap van néhány új felvétel, új halott, ellátási nehézség, konfliktus, szervezőképtelenség, tévedés, szomorúság, álmos kora reggeli ténfergés. Minden nap ugyanolyan, de valahová változik. És mindig történik valami.
Ha hazaérek, már otthon leszel, vársz is rám egy ideje. Mindig hazaérek. Mindig otthon vagyok.
Hogy tetszett nektek Vera Szerelem a karantén idején című írása? Olvastátok már a győztes pályázatot is? Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, úgyhogy maradjatok velünk! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
