Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal kedves Daalarna munkatársunk, Dóri és szerelme, Andris boldogító igenjének első állomását mutatjuk meg nektek. Dóriék ugyanis idén júniusban, hamarosan világra jövő kisfiukkal a pocakban tartották a szűk körű polgári szertartást, a nagyobb lakodalmat pedig 2021-ben tervezik. Ismerjétek meg most az ő történetüket!
Kezdjük az elején: hogyan ismerkedtetek meg?
Már lassan öt éve volt, amikor először találkoztunk, egy válogatott focimeccsen a Groupama Arénában. Ott mutattak be minket egymásnak, de az első randinkra még két és fél évet várni kellett. Akkor Andris elvitt az IKEÁ-ba, mondván, hogy szerinte egy vacsora túl snassz, ma pedig már a felesége vagyok.
Milyen volt a lánykérés? Meglepetésként ért, vagy számítottál rá?
Őszintén, a legkevésbé sem számítottam rá. Már a kapcsolatunk kezdete óta többször beszéltünk róla, hogy majd egyszer szeretnénk összeházasodni, és milyen esküvőt is képzelünk el, de nem volt még úgy igazán semmi sem megtervezve. Egyik nap munka után eljött értem Andris, és elmentünk az egyik kedvenc helyünkre vacsorázni, ahol pont szóba jött az eljegyzés meg az esküvő. Itt hosszú érvelés mellett kifejtette, hogy szerinte miért nem kellene még most megkérnie a kezemet, és összeházasodni. Én pedig úgy voltam vele, hogy a szívem alatt hordom a kisbabánkat, és tudom, hogy Andrissal szeretném leélni az életem, így az, hogy pontosan mikor házasodunk össze – egy éven belül, két hónap múlva, 3 év múlva – nem igazán volt fontos. De nyilván azért reménykedtem benne, hogy majd egyszer letérdel elém, és felteszi azt bizonyos kérdést. Aztán vacsora után hazamentünk, és én épp a hálóban pakoltam, amikor egyszer csak bejött, és megkérdezte, hogy kérdezhet-e valamit. Én pedig automatikusan rávágtam, hogy „menj nyugodtan playstationözni a többiekkel, nekem még úgyis van dolgom”.
Majd hátrafordultam, és akkor láttam meg, hogy térdel. Itt már tudtam, hogy nem a PlayStationről van szó. A válaszom pedig egyértelműen IGEN volt, amit nagy örömömben percekig elfelejtettem kimondani.
Tehát már a babával a pocakban álmodtátok meg a nagy napotok részleteit, amelyet két részre bontottatok: idén a polgári szertartás, jövőre pedig a nagyobb lagzi. Biztosak voltatok abban az eljegyzést követően, hogy a polgári szertartást még a baba születése előtt meg szeretnétek tartani?
Nekünk sohasem volt igazán fontos az eljegyzés-esküvő-baba sorrend. Igazából az első pillanattól fogva tudtuk, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket, viszont amikor megtudtuk, hogy kisbabánk lesz, szerettük volna, ha már „családba” születik, így végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a polgári szertartást, mielőtt megérkezne hozzánk a kisfiunk.
Mesélj kicsit arról, hogy mennyire befolyásolta a szervezést nálatok a vírus miatti helyzet?
Magam is meglepődtem, de egyáltalán nem izgultam sem esküvő, sem vírus mizéria miatt. Kiválasztottuk a napot a lánykérés után, és gyorsan leszerveztem mindent. Tudtuk, hogy idén nem szeretnénk nagy esküvőt, csak egy kisebb, szűk körű polgárit szertartást, így igazából nem akartam túlszervezni sem az egészet. Szerencsére csak pár dolgot kellett összeegyeztetnem, és meg is voltunk. Harminc főt hívtunk meg, és én belül mindig is éreztem, hogy így vagy úgy, de meg fogjuk tudni tartani az esküvőt. De még a legrosszabb napokon is, amikor már minden reménytelennek tűnt a koronavírus miatt, mindig azt mondtam Andrisnak, hogy „a lényeg, hogy hozzád fogok feleségül menni, a többit pedig valahogy megoldjuk”. Végül szerencsére meg tudtuk tartani az esküvőt, bár sajnos nem mindenki tudott részt venni rajta.
Amikor valamiről le kellett mondanunk, mindig azzal vigasztaltuk magunkat, hogy lesz még egy esküvőnk, ahol minden „tökéletes” lesz, és mindenki ott lesz majd, aki fontos nekünk.
Az apró részletektől eltekintve mindent sikerült úgy megterveznetek, ahogy megálmodtátok?
A lánykérés márciusban, az esküvőnk pedig júniusban volt. Az idő rövidsége mellett még két nehezítő tényező is volt, amit figyelembe kellett vennem a szervezésnél. Az első, hogy Andris labdarúgó, és nekik a nyári szünet nagyon rövid, így úgy kellett megszervezni, hogy azért ő ott tudjon lenni az esküvőnkön. 😀 Az idő szűke miatt izgultam, hogy még legyen szabad hétvége, de szerencsére találtunk olyan dátumot, ami minden szempontból megfelelő volt. A másik tényező pedig a kisfiunk volt, aki hamarosan megérkezik. Emiatt igyekeztünk úgy időzíteni, hogy még ne legyen túl nagy a pocim, és én is tudjam maximálisan élvezni a napot. Majd ezek után jött be harmadik tényezőnek a vírus, amire nyilván nem volt ráhatásunk. Mindezek miatt néhány dolgot el kellett engednünk sajnos, többek között a bátyámékat, akik nem tudtak hazautazni Londonból, de szerencsére azért a végén minden jól sikerült, és Skype-on keresztül ők is velünk tudtak lenni.
Milyen volt az esküvőtök napja? Hogyan élted meg?
Annak ellenére, hogy kicsit felborítottuk a megszokott sorrendet, a hagyományokhoz híven az esküvő előtti estét külön töltöttük. Nekem nagyon fontos volt, hogy Andris csak akkor lásson meg először, amikor felé sétálok a Városházán, így aznap már nem is találkoztunk. Az esküvő napján elmentem fodrászhoz és sminkeshez, belebújtam a Daalarna ruhámba, és már indultunk is Balatonfüredre, mert délben kezdődött a szertartás. Teljes nyugalom járt át egész nap, sőt olyan jót már nagyon rég aludtam, mint az esküvőnk előtti éjszakán. Ellenben Andrist még sohasem láttam ennyire izgulni. A szertartás után csináltunk néhány közös képet a vendégekkel, majd átmentünk ebédelni Csopakra a Márga Bisztróba.
A legszebb élményem egyértelműen az, amikor apukám vezet Andris felé, és először megpillantottuk egymást. Ezt a pillanatot bármikor újraélném.
A Daalarna munkatársaként hogyan esett a választásod pont erre az esküvői ruhára? Csak az első próbán választottad ki, vagy már régebb óta tudtad, hogy ezt a csodás RHAPSODY kollekciós modellt szeretnéd majd viselni?
A Daalarna munkatársaként óriási szerencsém van, hiszen úgy választhattam ki a ruhám, hogy nemcsak ismerem az összes korábbi modellt, hanem a legújabb kollekciókat már a kezdetektől fogva végig is követhetem: látom, ahogy a feltekert anyag a szabászatalon gyönyörű esküvői ruhává változik. Sőt Anita sokszor rajtam igazított meg egy-egy ruhát, így volt szerencsém magamon is megnézni a kollekciók darabjait, ezáltal rengeteg fazont, anyagot viseltem már, ami segítette a döntésem. Viszont ennél a ruhánál már az első pillanattól kezdve teljesen más érzésem volt. Akárhányszor elsétáltam mellette, mindig megálltam, és megcsodáltam, így amikor Andris megkérte a kezemet, már tudtam, hogy ebben szeretném kimondani a boldogító igent. Ugyanakkor szerettem volna, ha felül picit nyitottabb, így a hosszú ujj helyett féloldalas fazont választottam, amit nem is bántam meg, hiszen 34 fok volt az esküvőnk napján.
Mennyire volt nehéz a ruha hozzáalakítása a folyamatosan növekvő pocakodhoz?
Az esküvő előtt két héttel még nem volt ruhám, mert amennyire csak lehetett, próbáltuk kitolni a próbákat a pocim miatt, hiszen ilyenkor már egy hét alatt is jelentősen nőhet. Utána pedig három próbán is voltam másfél hét alatt, és a próbafolyamat a végére meg is született a tökéletes ruha.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Mindenki imádta, rengeteg dicséretet kaptam. Anyukám és apukám is sírt, amikor először meglátott, Andris pedig azt mondta, hogy minden nap felvehetném.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Maximálisan törekedtem arra, hogy természetes legyen a megjelenésem, így a hajam egyszerűen leengedve, laza hullámokba volt besütve, a sminkem pedig nude-bronzos árnyalatú volt egy natúr rúzzsal.
A hétköznapokon is minimális sminket viselek, így nem szerettem volna a nagy napunkon sem túlzásba esni.
A polgári szertartás után hogyan zajlott a nap további része?
A szertartás után csináltunk néhány közös képet a családdal és barátokkal, majd átmentünk Csopakra, a Márga bisztróba, ahol eltöltöttünk egy szuper ebédet a vendégeinkkel.
Mennyire befolyásolta a nagy nap történéseit, hogy kismama vagy? Fáradékonyabb voltál?
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon jól viselem a terhességem. Az első trimeszterben sem voltak rosszulléteim, pár hete pedig még a babaszobát festettem létrán állva, így az esküvőnket, ami a 32. hétre esett is nagyon jól bírtam. De szerencsére a szüleim, a férjem és a barátnőim mindenben a segítségemre voltak, így nem volt nehéz dolgom.
Mi a terved a jövő évi esküvőre? Szeretnél egy második ruhát más stílusban? 🙂
Valóban, nagyon szerencsés vagyok, mert így, hogy most megtartottuk a polgári esküvőt, lehet még egy ruhám majd jövőre, amit határozottan más stílusban képzelek el. Imádtam a mostani ruhám, de örülök, hogy lehetőségem lesz egy másféle fazont is viselni majd. Az biztos, hogy a következő ruhám is a Daalarnától lesz.
És a többi részlettel kapcsolatban mik az elképzeléseitek? Elkezdtetek már foglalkozni a szervezésével?
Letisztult, toszkán hangulatú esküvőt szeretnénk. Leginkább szabadtérit, de ahogy majd a kiválasztott helyszín engedi. Már elkezdtük a szervezést, megnéztünk több helyszínt is, de még keressük az igazit.
Frizura: Kárándi Ágó- Hair Factory, Smink: Varga Virág, Ruha: Daalarna, Fotó: Franyó Eszter (esküvő), Bognár Bogi (esküvő előtti képek), Cipő: Jimmy Choo, Helyszín: Márga Bisztró, Torta: Egy csipet torta
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
