Új sorozatunkban az egyházi esküvők különböző hagyományait vesszük soron. A zsidó esküvő szokásrendjével kapcsolatban Dr. Verő Tamás, a Frankel Zsinagóga rabbija segített eligazodni a szertartás és az azt megelőző időszak rítusaiban.
„Légy Te nekem e gyűrű által feleségemmé, Mózes és Izrael törvényei szerint.”
Hagyományos zsidó esküvőt bárki vezethet, aki ismeri a házasságkötésre vonatkozó előírásokat, és a helyszínnel kapcsolatban sincs megkötés. Sőt, egyes elemektől eltekintve, a szertartás szövege is szabadon választható meg. Vannak azonban olyan rituálék, amelyek mindig részei a zsidó menyegzőnek, és azt sem árt tudnunk, hogy a házasságkötések szempontjából egyébként oly népszerű szombati napon semmiképpen sem tarthatjuk meg.
„Azzal kapcsolatban, hogy kinek lehet zsidó esküvője, eltérő irányzatok léteznek” – mondja Dr. Verő Tamás. „Nálunk a Frankelben vagy igazolnia kell valakinek, hogy anyai ágon zsidó származású, vagy bizonyítania, hogy betért a vallásba. Egyébként vannak olyan irányzatok Magyarországon is, ahol vegyes házasság is elképzelhető. Ilyenkor mindkét vallás hagyományai megjelenhetnek a szertartáson.”
A zsidó esküvő előtt
A hagyomány szerint a zsidó nők az esküvőjüket megelőző három nap valamelyik estéjén rituális fürdőt vesznek a mikvében. (Mikve Budapesten a Kazinczy utcában található.) Ez egy eső- vagy forrásvízzel töltött medence, amelybe a menyasszony, miután alaposan megtisztálkodott, teljesen mezítelenül – sminket, körömlakkot, ékszert sem viselhet – kétszer fejtetőig megmerül, és elmond egy áldást. Ezzel teljesítette a megmerülés parancsolatát, és készen áll az esküvőre. A vőlegény az esküvő előtti szombaton elmegy istentiszteletre a zsinagógába, ahol elmondja a Tóra előtti és a Tóra utáni áldást, majd keménycukorral megdobálják – ezzel a hagyomány szerint édes életet kívánnak neki és feleségének. Zsidó esküvőt nem csak rabbi vezethet, hanem bárki, aki ismeri a törvényeket.
A helyszínre vonatkozóan sincs megkötés, lehet zsinagógában vagy rendezvényteremben, de legtöbbször szabadtéren szokták a hüpét, azaz a sátrat fölállítani, amelyben a szertartás folyik.
A szabad ég alatt tartott menyegzőnek különleges hangulata van, és a hagyomány szerint, ha sok csillag ragyog az égen, bő gyermekáldásra számíthat a pár. Szombat és zsidó ünnep, illetve a két gyászidőszak kivételével bármely napon megtartható a szertartás, ám sokan a keddet választják, mert a Tóra kétszer is dicsérően szól erről a napról. Hagyományosan az esküvő nem kezdődhet déli tizenkét óra előtt, és előtte mind a menyasszonynak, mind a vőlegénynek fél napig böjtölnie kell.
A házassági okirat
A zsidó szertartás egyik legfontosabb eleme a ketuba, azaz házasságlevél, ami házassági szerződésként is felfogható. Ez egy arámi nyelvű okirat, melynek szövege esküvőnként eltérő lehet, a lényege, hogy benne a vőlegény felelősséget vállal a menyasszonyért. Ilyen szempontból pedig jogilag is érvényes okirat.
A ketubában kétféle, konkrét pénzösszeg is meghatározásra kerül, de nálunk ennek inkább csak szimbolikus jelentősége van, míg Izraelben és a vallásos közösségekben a második számot valós pénzben határozzák meg, amelyet a férjnek válás esetén valóban ki kell fizetnie a feleségének. Mivel az esküvő akkor is megtartható, ha a pár valamelyik tagja korábban már volt házas, ezt a tényt is belefoglalják a ketubába. A díszes ketubák készítésére már egész iparág épült – Dr. Verő Tamás a Frankel zsinagógában saját kezűleg, két nyelven készíti el, de azt is elfogadják, ha a pár hozza magával a sajátját.
A ketuba aláírásakor két tanúnak is jelen kell lennie, akik héber névvel is rendelkező zsidó férfiak, és nem állhatnak semmiféle rokoni kapcsolatban a párral.
Fotó: frankel.hu 
Fotó: SHAUN MENARY PHOTOGRAPHY
A zsidó esküvői szertartás
Az ifjú pár nem látja egymást az esküvőt közvetlenül megelőző időszakban, a leendő férj a menyegző helyszínén találkozik először a lefátyolozott menyasszonnyal. A hagyomány szerint egy sűrű fátyolról van szó, amely alatt nem látszik az arc, de ez ma már nem elengedhetetlen kitétel.
A ruha fehér szokott lenni, és itt szintén nincs konkrét megkötés, de arra azért szoktak figyelni, hogy se a menyasszony keble, válla, se a térde és könyöke ne látsszon ki a ruha alól.
Az is ajánlott, hogy a menyasszony semmilyen ékszert ne viseljen, hiszen ő maga az ékszer a menyegzőn.
A vőlegény magára öltheti a kitelt, egy kizárólag férfiak által viselt fehér köpenyt, amely szintén a tisztaságot és az örömet jelképezi.
A szertartás kezdetekor a vőlegényt bevezetik a szobába, ahol a menyasszony van, és miközben a rabbi elmondja az áldást, ő fellibbenti a fátylat leendő felesége arcáról, ezzel is jelképesen az oltalmába véve őt. A menyasszony ilyenkor nem beszél, a vőlegénynek is csak két mondata van, de a menyasszony apja is mondhat áldást.
Ezt követően két férfi bevezeti a vőlegényt a menyegzői baldachin, a hüpe alá, majd hölgy kísérői odavezetik hozzá a menyasszonyt is, akikkel együtt ő hétszer körbejárja a vőlegényt. Ez a teremtés hét napját, az új kezdetet, és a két lélek összefonódását jelképezi, egyben utal Jeremiás könyvének egyik versére is. Ezt követően a menyasszony a vőlegény jobbján áll meg. Ezt követően a szertartásvezető elmondja a két rabbinikus áldást.
„Áldott vagy Te, Örökkévaló, Világ Ura, aki megteremette a szőlő gyümölcsét.”
„Áldott vagy Te, Örökkévaló, Világ ura, aki megszentelte parancsolataival e két gyermeket, és elrendelte nekik a házasságkötést a baldachin és az áldások által. Áldott vagy Te, Istenünk, aki megszentelte népét Izraelt a baldachin és a házasságkötés által.”
Az áldást után az ifjú pár iszik egy-egy korty kóser bort az erre használatos serlegből, majd a rabbi magyar nyelven köszönti a párt és az egybegyűlteket. Ezt követi a gyűrű felhúzása. A zsidó esküvői hagyomány szerint csak a menyasszony ujjára kerül gyűrű, amely egy egyszerű, arany karikagyűrű, és fontos, hogy azt a vőlegény a saját pénzén vegye meg. Nem lehet rajta ékkő, mert nem sugallhatjuk vele azt, hogy az egyik menyasszony többet ér a másiknál. A vőlegény a menyasszony jobb kezének mutatóujjára húzza a gyűrűt, miközben az alábbi szavakat mondja:
„Légy Te nekem e gyűrű által feleségemmé, Mózes és Izrael törvényei szerint.”
A menyasszony ezután körbemutatja a gyűrűt a vendégseregnek. Ezt követi a ketuba ünnepélyes átadása, és a hét áldás, vagy seva brachot, amelyet a közösség mond a párnak.
A pohártörés
A hét áldás után jön a zsidó esküvő egyik leglátványosabb és talán legismertebb eleme, a pohártörés. A szokás a Talmud egyik történetéből származik, ahol az örömapa tört össze egy poharat a fia esküvőjén, ezzel is emlékeztetve az ünneplőket arra, hogy örömük nem lehet teljes, amíg a lerombolt Jeruzsálemi Szentély újra fel nem épül. A mai hagyományban a pohártörés – melyhez az üvegpoharat alaposan becsomagolják, hogy a szilánkok ne repüljenek szét, amikor a vőlegény jobb lábával határozottan rátapos – azt is szimbolizálja, hogy előbb álljon össze ez a pohár darabjaiból, minthogy a házasságnak vége szakadna.
A rituálé előtt a vőlegény az alábbiakat mondja: „Ha elfeledem Jeruzsálemet, feledjen el jobbom”, a törés után pedig fölkiáltanak a vendégek: „Mázál Tov”, vagyis sok szerencsét!
A rítus része lehet az is, hogy a még nem házas rokonok kapnak egy-egy darabot a pohár szilánkjaiból.
Szokások egy zsidó esküvő után
A szertartás követően az ifjú pár tanúk kíséretében elvonul egy szobába, ahol először lehetnek kettesben mint férj és feleség. Ilyenkor esznek, isznak és a hagyomány szerint ekkor hálják el a házasságot. A zsidó lakodalom hagyományosan hét napig tart, ami azt jelenti, hogy az egybekelést követő héten minden nap más rokon és barát hívhatja meg magához vendégségbe az ifjú párt.
