Esküvő Tel Avivban: mondhatni teljes iparág szakosodik a világraszóló rendezvényekre, és a legtöbben legalább egy évre előre elkezdik a nagy szervezkedést. Steiner Kristóf írása.
Tel Aviv – Fehér város, színes esküvő
Bár Tel Aviv, Izrael kulturális és partifővárosa a harmincas években oly népszerű Bauhaus építészetnek köszönheti a “White City” nevet. Mára az egyforma épületek mókás átváltozáson mentek keresztül: egy düledező viskó ott állhat egy gigantikus felhőkarcoló mellett, és graffitikkel ékesített lepukkant épületek állnak viktoriánus házak szomszédságában, melyeket még a brit gyarmatosítók hagytak hátra. Nem meglepő, hogy a társadalom épp olyan színes, mint a városkép: zsidók, arabok, keresztények, túristák, hipszterek, melegek és leszbikusok, vallásos és szekuláris népek osztoznak a tengerparti metropoliszon. Itt még az sem meglepő, ha arab-zsidó vegyes-házasságok köttetnek.
Menyegzőmánia
Csoda, hogy az esküvők épp olyan sokfélék és sokszínűek, mint a népesség? Minden kultúrának más és más hagyományai vannak – még a zsidó esküvők sem egyformák, hiszen van, aki marokkói, mások lengyel, vagy épp iráni, magyar, orosz – a sor végtelen – zsidó tradíciókat hoztak magukkal. Ami azonban közös a különféle kultúrákban: Izraelben, és különösen Tel Avivban a legtöbben gigantikus, többszáz fős esküvőket szerveznek. Mondhatni teljes iparág szakosodik a világraszóló rendezvényekre, és a legtöbben legalább egy évre előre elkezdik a nagy szervezkedést. Tel Avivban több tucat rendezvényhelyszín várja anásznépet – hatalmas parkokban megbújva, a tengerparton, naplemente-terasszal, vagy épp egy indusztriális bájjal hívogató helyszínen, valaha volt gyárépületben, esetleg az egykori vasútállomáson, melyet kulturális központként újítottak fel és nyitottak meg újra néhány éve.
Egy ruha mindfelett
Míg az arab kultúrkörben nevelkedett leendő asszonyok sokszor a kristályokkal és hamis gyémántokkal kirakott, erősen díszített, abroncsos esküvői ruhákat választják, a nagyon vallásos zsidók sokat takaró kosztümöket választanak, ugyanakkor az urbánus üzletek és tervezői butikok is megélnek az esküvőkultúrából. A Dizengof utcán egymást érik a showroomok, de még a legalternatívabb “up and coming” városrészekben is gyakori belefutni fiatal esküvőiruha tervezők bátor vállalkozásaiba. Izgalmas, játékos kreációkat készít a Pioo Pioo, míg Yoav Cohen klasszikus nagyestélyi-szerű ruhákat készít. Persze nem kötelező a rongyrázás: rengetegen egyszerűen csak egy csinos, ízléses, világos tónusú ruhát választanak egy fast fashion üzletből – a helyi kedvenc a Castro, amely az H&M árfekvésében kínál ruhákat streetweartől koktélruhán át fehérneműig és kiegészítőkig.
Ahány esküvő, annyi szokás
A még nem zsidók számára is oly jól ismert pohártörés „Mazel tov!” felkiáltással, vagy a hüpe, az esküvői sátor természetesen elengedhetetlen kellékei a ceremóniának, ám vannak meglehetősen alternatív szokások is: minden vendégtől elvárás, hogy legkevesebb 30-40 ezer forintnyi csekkel, vagy készpénzzel érkezzen, és helyezze a bejáratnál elhelyezett dobozba – nem csak afféle útravalóként, hanem azért is, hogy fjú párnak legyen miből kifizetni a kacsalábon forgó esküvőt. Érdekes módon a magyar és amerikai esküvőkultúrában oly fontos szerepet kapó torta itt kevésbé kap hangsúlyt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs édesség – épp ellenkezőleg. Welcome falatokkal várják az éhes násznépet – ez lehet sushi, tortilla, mini burger, azaz minden, ami „street food”, és persze rengeteg desszert: csokoládészökőkút, fagylaltos stand, édes és sós sütemények, torták és quiche-ek… ám a valódi terülj-terülj asztalkám az 1001 éjszaka meséiből csak a ceremónia után követlezik. Ekkor érkezik a hummusz, a sütőben sült egész padlizsán és karfiol, és persze a húsok, valamint tenger gyümölcsei – ám mivel a tel aviviak közel 20%-a vegetáriánus, ezeket egyre inkább vegán alternativák váltják fel.
Partytime
Ami pedig a “programot” illeti, nagyjából követi a Magyarországon is megszokott hagyományokat, kisebb meglepő eltérésekkel: gyakori, hogy a házasulandók közeli barátai és rokonai órákon át tartó show műsorral készülnek az ifjú párnak: a szülők koreográfiákat tanulnak be, a tesó gitárt ragad, a haverok rövidfilmet készítenek, a mulatságot pedig rendszerint egy együttes nyitja meg, majd egy DJ veszi át a terepet. A tánctéren előkerül a szék, amelyre a vőlegényt ültetik fel, majd a magasba emelik, és külső szemlélőként meglehetősen veszélyes mutatványként a levegőbe dobálják, ő pedig üdvözült mosollyal huppan vissza. A menyasszony és a vőlegény szülei számára nincs boldogabb pillanat ennél. Hiába, nekik az esküvő még a szuper-liberális, minden konvenciót újraértelmező Tel Avivban is ugyanazt jelenti, mint abban a marokkói / lengyel / jemeni / magyar faluban, ahonnan az ő papáik, mamáik származnak.
A nagy nap, amikor a család, a világ legfontosabb értéke újabb mérföldkőhöz érkezett, megerősödött, és új reményt, új jövőt ígért az örömszülőknek, és az egész, hamarosan bővülő famíliának.