Minden nap egy-egy lehetőség számunkra, hogy a múltban elkövetett negatív cselekedeteinken javítsunk… Steiner Kristóf írása.
Az egyik kedvenc könyvem Michael Cunningham “Órák” című regénye. A könyvből Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével csodálatos film is készült – melynek egyik legmeghatóbb jelenetében Meryl azt monjda: “Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.” Komoly lecke ez mindannyiunknak. Olyan gyakran fordul elő, hogy a boldogság ott van az orrunk előtt – csak épp túlságosan el vagyunk foglalva annak hajszólásával, így észre sem vesszük.
Amikor pedig észrevesszük, hogy már rég a miénk, amire annyira vágyakoztunk, újabb módszerrel szabotáljuk a saját boldogságunkat: rettegni kezdünk attól, hogy elveszítjük, amink van. Van egy mondás: “nincs olyan, hogy ingyen ebéd”. Ha valamit kapunk, azért – előbb vagy utóbb – meg kell dolgoznunk. A kabbalista naptár szerint múlthéten léptünk be a Pészáh nevű ünnep hetébe: ilyenkor rengeteg pozitív energiát kapunk, amelyet azonban nem könnyű megtartani. Az élet sokkal komplikáltabb annál, hogy bármit egyszerűen csak megtarthassunk, amiről azt feltételezzük, hogy a miénk: a pénz – mint az anyagi világ fizetőeszköze – kiváló példa erre. Lehet rengeteg megspórolt pénzünk, azt olyan gyorsan el is veszíthetjük. A spirituális energiával is hasonló a helyzet – ahhoz, hogy valóban a miénk legyen, ki kell érdemelnünk, meg kell érte dolgoznunk. Például, ha valakinek megtanítunk valamit, amit mi tudunk, az a tudomány sokkal inkább sajátunká válik azzal, hogy nem “ültünk rajta”, hanem tovább adtuk.
Közvetlenül Pészah első napja után beléptünk egy 49 napból álló időszakba, amely során egy olyan belső, lelki utazáson indulunk el, amelynek célja, hogy megtaláljuk és eltávolítsuk a személyiségünket gyengítő hibáinkat. Omer napjait pont úgy számoljuk, mint amikor a rab visszaszámolja a napjait a szabadulásáig: minden leszámolt nappalegyre csak erősődik a vágya, hogy végre átélhesse a megszabadulást.Ez a 7 hétből álló időszak egy göröngyösen rázós út, ami kétségkívül próbára tesz minket a spirituális feljlődésben: minden nap egy-egy lehetőség számunkra, hogy a múltban elkövetett negatív cselekedeteinken javítsunk. Ilyenkor érdemes minden nap egy-egy kis, könnyen elvégezhető “spirituális házi feladat” elé állítani magunkat: vedd észre a szépet mindenben magad körül, tegyél valamit olyasvalakiért, aki a legkevésbé sem számított rá, és ha folyton irányítani próbálsz, bármilyen nehezedre esik is, időnként engedd átmásnak a gyeplőt.
Amit pedig – nem csak ezen a héten, de minden nap – érdemes felidézni: a világ tökéletes, minden tökéletlenségével együtt. Persze amikor kihívásokkal szembesülünk, könnyebb útnak tűnik visszamenni oda, ahonnan elindultunk – az áldozat szerepbe, a kétségek és félelmek világába. Ilyenkor a következő motivációra van szükségünk: függetlenülattól, hogy milyennehézséggelállunk szemben, ez annak a Nagy Tervnek a része, amelynekcélja, hogyönmagunk jobb, boldogabb, kiteljesedettebb változatai legyünk.Minél nehezebbnek tűnik a kihívás, annál nagyobb lehetőséget nyújtszámunkra a lelki növekedésben, annál nagyobb a sötétség, annál több lehetőség rejlik benne a Fény felfedésére.
Heti kabbalista meditáció
Helyezkedj el kényelmesen, vegyél néhány mély levegőt, és mondd ki magadban: “Másokat boldoggá tenni nem befektetés. Ez azt jelenti, hogy nem lehet semmilyen elvárásom. Nem azért teszek jót, hogy jónak tűnjek, vagy jobban érvényesüljek. Nem is azért, hogy megváltoztassam valaki életét, vagy véleményét. Azért teszem, mert ki kell lépnem önmagamból – a Fénynek csak akkor van helye, ha eltávolítom a sötétséget.”
Fényes hetet!
