Radics Gigi énekesnő a házasság fontosságáról, kapcsolatokról és szerelemről mesélt nekünk, és kiválasztotta a kedvenc Daalarna ruháját is az aktuális kollekciókból.
A nőknél nem illik az életkort közszemlére bocsátani; sőt mi több a lenti sorok leütésénél már arra is előre fogadalmat tettem, hogy a tehetséget nem fogom kontrasztba állítani a fiatal életkorral. Mindennek dacára viszont mégsem tudom mellékvágányra terelni, hogy egy olyan nő ül velem szemben, aki csupán 23 éves, és már a világsiker kapuján kopogtat. Radics Gigit 15 éves kora óta ismeri az ország, mely idő alatt érdemei között tudhat megannyi zenei díjat és elismerést, több ezer ember előtti koncertet Magyarországon és külföldön egyaránt, helyet kapott egy tehetségkutató zsűriszékében, és nemrégiben Amerika felé vette az irányt. Nem utolsó sorban pedig szemtanúi lehettünk annak is, hogy hogyan válik kislányból tapasztalt felnőtté, miközben nagyokat megszégyenítő profizmussal kezelte az ismertséggel együtt járó akadályokat. Magánéletétől így aligha volt hangos a sajtó, a puplikumnak leginkább csak szakmai életútjáról mesélt. Ezúttal viszont interjúnkban a karrier mellett szerepet kaptak személyes témák is, hogy minél jobban megismerjük, ki az a lány, akit a dalszövegek mögé képzelünk.
Manapság egy házasságnak tengernyi értelmezése létezik. Van, aki szerint csak egy közigazgatási aktus, másnak életre szóló kötelék. Egyeseknek csak papír, sokaknak évtizedeken átívelő fogadalom. Te hogyan tekintesz rá; fontos számodra, hogy egy nap a kapcsolatodat ilyen magas szintre emeld?
Radics Gigi: Én még hiszek az igaziban, a tündérmesékben; sőt azok a lányok közé tartozom, akik álmodoznak arról, hogy egy gyönyörű ruhában mondják ki az igent életük szerelmének. Nem tudom, mikor fog eljönni ez a pillanat, de hiszem, hogy ezt mindenkinek át kell élnie. Természetesen az, hogy valaki a karrier területén sikereket tud elérni, óriási forrása a boldogságnak, de az élet legnagyobb öröme mégis az, ha megtalálod a párodat az életben.
Még sohasem hallottam köztük egy hangos szót sem. Persze, biztosan van nekik is problémájuk, és adódnak hullámvölgyek, de ezeket meg tudják beszélni egymás között, és sosem nyomja rá a súlyát a kapcsolatukra. Példaértékű, ahogyan ők tisztelik és szeretik egymást. Ezt megtalálni és megtartani viszont manapság különösen nehéz. Egyfelől ott a közösségi média, amelyen a kommunikáció már megannyi szintre nőtte ki magát, másrészt részemről van hátrány abban, hogy Magyarországon már ismerik az arcomat.
Valóban, egy első randin túlságosan nagyvolumenű bemutatkozással már nem kell készülnöd. Hogyan lehet és miképpen tudsz úgy ismerkedni, hogy gyakorlatilag az egész ország ismer téged?
Radics Gigi: Őszintén? Nem tudom, még én is felteszem magamnak ezt a kérdést. Habár tényleg próbálom nem keresni a szerelmet; úgy gondolom, hogy ha majd eljön az ideje, megtalál, amikor épp szükségem lesz rá.
Említetted, hogy álmodoztál arról, miként vonulsz majd az oltár elé. Azon is gondolkodtál már, hogy hogyan képzelnéd el a nagy nap többi részletét?
Radics Gigi: Nagyon szeretem, hogy ekkora családunk van, viszont tavaly augusztusban ennek kapcsán volt egy tanulságos alkalom. A szüleim a születésnapomra szerveztek egy bulit, ahová meghívták a közeli családot, rokonságot, barátainkat és ismerőseinket, amelynek végére egy 150 fős vendéglista gyűlt össze. Kicsit olyan volt, mint egy lagzi. Biztos vagyok benne, hogy ha eljön majd a pillanat, akkor mindenki szeretne velünk ünnepelni, ezért elkerülhetetlen lenne a nagy esküvő. De gondoltam arra is, hogy szűk családi körben házasodjunk össze egy tengerparti helyszínen, hogy a nagy nap meghittsége se vesszen el.
Mik számodra a legfontosabbak egy kapcsolatban?
Radics Gigi: Tisztelet, becsület, hűség, őszinteség és bizalom.
Érdekes, hogy szokszor egyik-másik azért szenved csorbát, mert épp „jó szándékból” óvjuk a másikat.
Radics Gigi: Igen, sokkal jobb lenne, ha őszintébbek lennénk egymással. Ez persze mindig nagyon nehéz, és nem minden embernél egyforma a kimenetele. Nekem korábban két komoly kapcsolatom volt: az egyikük egy zongorista, akivel pár évig alkottunk egy párt, a másikukkal pedig Los Angelesben találtunk egymásra. Mindkét elválás más volt. Az első kapcsolatomból nem tudtam úgy kiszállni, hogy ne sérüljön a másik fél. Az utóbbinál viszont úgy váltunk el, hogy közösen beszéltük meg azt, hogy a továbbiakban nem folytatjuk tovább együtt. Ezt sokan szeretik kétségbe vonni, de igenis előfordulhat olyan, hogy két ember ezt együttesen dönti el.
Hogy az iménti válaszod szavaiba kapaszkodjak, itt (is) érvénybe lép a másikkal szembeni tisztelet. Megtisztelitek egymást azzal, hogy őszinték vagytok.
Radics Gigi: Azt gondolom, hogy azok az emberek, akik egyik kapcsolatból kényszeresen lépnek át a másikba, mind kapcsolatfüggők, akik soha nem fogják megismerni magukat. Saját példámból tudom, hogy mikor kapcsolatban éltem, mindig azt tartottam szem előtt, hogy mi a jó a másiknak, mi az, amit ő szeretne – magamat pedig rendszerint a háttérbe szorítottam.
Neked ráadásul nehezített pályán kellett helyt állnod, hiszen 15 éves korod óta vagy a kamerák kereszttüzében. Olyan hamar csöppentél bele a hírnévvel járó forgatagba, hogy egészen fiatalon kellett megtanulnod egy új ütem szerint élni – ez pedig nem kevés kompromisszummal járhat. Persze kétségtelen, hogy egy kapcsolat alapesetben is megkövetel némi áldozatot és lemondást.
Radics Gigi: Egy párkapcsolatban vagy házasságban sok áldozatot kell hozni ahhoz, hogy működjön; erre érdekes példa a los angelesi ingázásom. Iszonyatosan nehéz volt, szinte mire kezdtük volna megismerni egymást, már jönnöm is kellett haza. Emlékszem, sokan lemondóak voltak, és azt mondták, egy ilyen távkapcsolat úgysem fog működni. Én viszont bizakodtam, és hittem abban, hogy ha sokat beszélünk és megismerjük egymást, akkor majd rácáfolhatunk. Erre viszont a távolság, és a rengeteg munka miatt kevés lehetőségünk volt, amelynek következtében szépen lassan elhalványultak a mindennapok. Utólag úgy érzem, hogy rengeteg tapasztalatot szerezhettem ebből a szűk egy évből. Az előző, ennél sokkal konzervatívabb kapcsolatommal ellentétben itt teljesen szabadok lehettük. Láttam, hogy milyen lazán lehet élni az életet, és rengeteget merítkezhettem ebből az életszemléletből.
A kapcsolataidban megszerzett tapasztalat változtatott valamit az igaziról alkotott képeden? Másképp tekintesz már erre, mint kislány korodban?
Radics Gigi: Vannak pontok az ember életében, amikor alapjaiban kérdőjelezi ezt meg, mert időről időre csalódunk a másikban, kapcsolatok futnak zátonyra, emberek válnak szét. Én hiszek abban, hogy mindenkinek meg van írva a saját sorsa, van hivatása az életben, és biztos vagyok abban is, hogy bizonyos időn belől – kinek rövidebb, kinek hosszabb intervallum után – belép az életébe az igazi. Viszont mivel ennyire felgyorsult a világ, mindenki türelmetlen és azonnali történéseket akar, hajlamosak vagyunk elveszteni az ezzel kapcsolatos hitünket.
Egy biztos: az embernek szüksége van arra, hogy töltsön elegendő időt önmagában is, amíg alapjaiban tudja átgondolni és új alapokra írni a dolgait. Én ennek (is) köszönhetően már kétségtelenül okosabb leszek a következő kapcsolataimban.
Ez a romantikus éned tükröződik a zenédben is, foglalkozol dalok írásával? Ha belegondolok, világszerte a zeneszámok 99%-a a szerelemről szól. Nem is csodálkozom, kifogyhatatlan inspirációs forrás ez egy művésznek.
Radics Gigi: Egészen 2019-ig úgy éreztem, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy szöveget írjak. Tavaly viszont készítettünk egy dalt az öcsémmel, amire előbb egy melódiát, majd egy magyar szöveget írtam. Még nem nagyon mertem megmutatni senkinek. Általánosságban véve viszont mindig azt hangsúlyozom, hogy szeretek pozitív dalokat a magaménak tudni, mert legtöbbször valóra válik, amiről énekelek. Az első saját dalszövegem az álmokról szól; arról, hogy nem szabad feladni, mert sokszor épp akkor kerül erre sor, amikor megérkezne az áttörő siker.
És mi most Radics Gigi álma?
Radics Gigi: Mindig azt mondom, hogy igenis merjünk nagyot álmodni. Sokan itt rontják el. Én is így voltam az elején, gondolj csak arra, hogy honnan jöttem. Egy kishitű kislány voltam, egészen addig, amíg apuék belém nem nevelték, hogy ha elhiszem valamiről, hogy sikerülhet, akkor azt meg is tudom valósítani. Elvégre minden ismert ember kezdi valahol. Az én legnagyobb álmom az, hogy egyszer egy Grammy-díjat tarthatok a kezemben. De persze a világsiker sem lenne rossz. 🙂 Ebben viszont néha visszatartó erő, hogy sok esetben egy szélesebb közönségigénynek kell eleget tennem; van, hogy már nem feltétlenül ugyanazt a dalt szeretném énekelni, amit elvárnak tőlem.
Ma már messze állok a 15 éves Radics Gigitől, mégis sokan még mindig így látnak.
Mesélsz arról, hogy mi az a műfaj, amiben ki szeretnél bontakozni, ha félreteszünk mindenféle elvárást?
Radics Gigi: Én legjobban az R&B, soul és gospel műfajt kedvelem, de tudom, hogy ez mind rétegzenének minősül. Szeretném megtalálni azt a finom átmenetet, hogy hogyan öltöztethető ez a három világ egy populáris köntösbe; sőt, annak is örülnék, ha a cigányság – mint egyfajta tradicionális motívum – is megjelenhetne a zenémben. Persze mindennek még ki kell forrnia magát. Az első lépéseket már megtettük: tavaly, amikor Los Angelesben voltunk, készítettünk 30 dalt egy ottani producerrel, akivel sokat beszélgettünk arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Meséltem neki arról, hogy itthon a cigányság picit hasonló cipőben jár, mint Amerikában a feketék és fehérek közötti helyzet. Ez őt is személyesen érintette, ezért elhivatott volt amellett, hogy nyúljunk vissza a gyökereimhez is.
Az előbbiek kapcsán kénytelen vagyok a külső megjelenésre is asszociálni. Ma már nincs világsztár, akinek az öltözködése, stlíusa ne lenne olyan górcső alatt, mint a szakmai tehetsége. Nálad ez sem esik hátra a prioritási listán, látszik, hogy mekkora figyelmet és energiát szentelsz arra, hogy mindig csinosan indulj el otthonról.
Radics Gigi: Én jellemzően elegáns ruhákban érzem jól magam, amiért egyébként több kritikát is kaptam már – legtöbbször arra utalóan, hogy miért szeretnék idősebbnek tűnni a koromnál. Én viszont azt gondolom, hogy nőnek lenni jó, és ezt tudni kell kihangsúlyozni és sugározni az emberek felé.
Ugyan nem a ruha tesz azzá, aki vagy, mégis egy jól megválasztott öltözék, egy szép frizura és smink óriási önbizalmat tud adni.
Ha már a nőiességet említetted, szavadon kell, hogy fogjalak, és meg kell említenem, csodásan állt rajtad ez a REBELLE kollekciós ruha. Sokszor volt már alkalmad Daalarna ruhába bújni?
Radics Gigi: Nagyon szeretem a Daalarna ruhákat, én érzem magam megtisztelve, hogy viselhetem őket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyakran kapunk tervezőktől ruhákat, viszont ilyen magas minőséggel csak elvétve találkozhatunk. Korábban, mikor még a Megasztárban szerepeltem, kétszer is viseltem Daalarna ruhát. Emlékszem, hogy már akkor érdeklődtem róla a stylistnál, és arról ábrándoztam, hogy a jövőben még hordhatom a ruháitokat.
A Daalarna munkái különösen azért tetszenek, mert minden darab szuper ízléses, letisztult, finom és hihetetlen minőségben, kiváló alapanyagokkal készülnek.
Elképzelted már, hogy te melyik ruhát viselnéd az esküvődön?
Radics Gigi: Vicces, hogy mikor most eljöttünk hozzátok, akkor Zoli is – aki egyben a menedzserem és a legjobb barátom – azt kérdezte, hogy ha férjhez megyek, milyen ruhát viselnék leginkább. Majd hozzátette, hogy ő sellőben látna legszívesebben. Ez persze függ majd a férfitól és a helyszíntől is, de afelől nincs kétségem, hogy egy derékhangsúlyos ruhát választanék majd.
Legyen szó akár magánéletről, szakmáról, stílusról, mindennapokról, úgy érzed, hogy mostanra megtaláltad a helyedet?
Radics Gigi: Talán most érzem ezt a leginkább – beszéljünk bármelyik területről. Ha pedig majd jön egy kapcsolat az életembe – remélem, hogy a közeljövőben –, akkor már tudom, hogy sokkal bölcsebben és tapasztaltabban tudom majd azt (be)fogadni.
Kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekcióját, a FOLK-ot ide kattintva.