Malcesine, Bardolino és Sirmione az olasz mentalitás nyugodtabb városkái. A Dolce Vita leginkább az olasz termelők vendégszeretetében és a tóparton békésen halászó helyiek nyugalmában testesül meg. Hangos, kézmutogatással rásegítő szócsatákért ennél jóval délebbre kell utazni. Íme a Garda-tó legszebb városai és természeti szépségei.
A két évszak városa, Malcesine
Korán reggel, egy tóparti kávéházban érdemes kezdeni a napot, ahol egy erős fekete mellett fenséges kilátás nyílik a vidéket körbeölelő hegyekre. Az olasz szieszta csak tizenegy körül engedi élettel megtölteni a környéket, addig a legnagyobb nyugalomban készülhetünk fel a napra.
Malcesine-ből indulnak a felvonók a Monte Baldo 1800 méter magasan fekvő kilátójához, amit csak tériszonyra hivatkozóknak érdemes kihagyniuk. Akár gyalogosan is megtehető a táv, de az üvegfalas felvonóról sem marad le senki a látványról. Tizenegy előtt nem érdemes nekiindulni, mert a magas páratartalom miatt akkortájt száll fel a köd, beborítva éppen azt a kilátást, amiért a kilátóba érkeznénk. 1800 méter magasan a város és a hegycsúcs között komoly hőmérséklet különbség van, erre érdemes előre gondolni az öltözéknél.
A dombos, zöldellő csúcson tett frissítő sétán az ember úgy érezheti, minden problémája elszáll a hegyi szellővel. A harapni való levegő fogalma valahol itt születhetett.Kellemes volt újra a nap melegét érezni Malcesine macskaköves utcáin. Az eredeti, középkori hangulatában hagyott városban elrejtve, sikátorokon át, parányi parkokat fedezhetünk fel, ahol a régies jelleget felváltja a modern, fazonra nyírt pálmafák és katonás rendben ültetett virágok látványa. Eltévedni nem lehet, minden út a tópartra vezet vissza.
Bardolino
A helyi bortermelők tavernái, a kézműves sajtokat és olívaolajat áruló apró boltok már javában mutatják az itáliai életérzés örömeit. Érdemes elveszni a részletekben, negyed órára megpihenni egy pohár vörösborral a kezünkben, tésztát ebédelni a parton, beszédbe elegyedni a helyiekkel, akik a legeldugottabb szépségét is szívesen megmutatják a városnak. Séta közben minden kapu nyitva áll a turisták előtt, a frissen teregetett ruhák alatt, a város szerves részének érezhetjük magunkat. A falak narancssárga, bíbor és kék színekben pompáznak, az erkélyekről a növények rendezetten omlanak alá.
A naplementében a parton hosszasan elterülő éttermekből búgó, olasz zene szól. Csónakokban ringatózó halászok, sirályokat mosolyogva kergető gyerekek, szerelmesek összebújva a padokon. Mire besötétedik, a városban kigyúlnak a fények és minden úgy folytatódik tovább, ahogyan napközben.
Sirmione
Az olasz Cannes-nak is nevezetett város a Garda-tó legdélebbi csücskénél fekszik. Ugyan még itt is felfedezhető a kisvárosi idill, mégis érződik az elegancia, a luxus vonzereje. A boros kancsókat felváltják a karcsú pezsgős poharak, a férfiak ingben, a nők csinos kisruhákban sétálnak a nagyköves, magas sarkú cipőknek is kedvezőbb bevásárló utcákon. Kétféleképpen lehet felfedezni Sirmione-t, gyalogosan és motorcsónakon. Csíkos pólós, tengerészsapkás matrózok állnak csónakjuk mellett a kikötőben, tíz fős csapatokban viszik el egy szigetkörre a kirándulókat.
Vannak olyan érdekességek, amelyeket sétával nem láthatunk. Ilyen Maria Callas egykori kúriája, ahova a világhírű operaénekesnő elbújhatott megpihenni, ha úgy támadt kedve. A Scaligeri kastély is egészen más arcát mutatta csónakháton, ahogyan belopóztunk a várfalak közé. Sirmione nem véletlenül kedvelt város. Különleges gyógyforrásait kihasználva wellness központok épültek a környékre, megtartva persze a Garda-tó idilli érzetét. A tó mélyéről pezsgő buborékok formájában tör a gyógyforrás a víz felszínére, amit szintén a motorcsónakos kiránduláson lehet megnézni.
Sétálva persze megint egészen más szépségét mutatja a város. A lila és fehér leanderek riviéra hangulatot árasztanak, a színes zsalugáterekmintha direkt hagyták volna lehúzva a helyiek, egy kis plusz élmény kedvéért. Itt a desszertekkel érdemes tenni egy -akár több- próbát. A csavart fagyi gyümölcsdarabokkal, a tiramisu forró csokival leöntve az igazi.
Verona
Némileg kakukktojásnak számít, hiszen nem közvetlenül a Garda-tó partján található. Sirmione-ból egy órán belül elérhető busszal vagy autóval. Ha addig nem is, Verona-ba érve percek alatt érthetővé válik a különbség a két vidék olasz mentalitása között. Hömpölygő tömegek tartanak a Kr.u 30-ban épült Aréna Verona felé, amely 25.000 férőhelyével gyakran tölti meg a nézőteret különböző színházi és divateseményekkel. Erről a placcról nyílik a Via Mazzini, ahol minden nő elveszíti a fejét legalább néhány percre. A világ szinte összes márkája egyetlen szűk utcába sűrítve. Ha itt végig verekedjük magunkat, megérkezünk a négyszögletű Piazza delle Erbe, azaz a Füvek terére, a történelmi Verona központjába. A középkori épületek és szobrok már érzékeltetik, nincsen messze az, amiért tulajdonképpen mindenki ide érkezik. Júlia erkélyéhez egy robosztus kapun keresztül vezet az út, a falon Júliának írt ezer szerelmes levél és papírszív mutatja az utat. Hiába a tömeg, itt valahogy minden más lesz. Több száz éves, kitalált romantika, mégis annyira eredetinek tűnik, látva a parányi erkélyt. Lehetünk Júliák, felmehetünk az erkélyre vagy megtekinthetjük az épületben a Rómeó és Júlia kiállítást. A korhű ruhák és berendezések mellett helyett kapott egy modern gépekkel felszerelt helyiség is, ahol a látogató digitálisan levelet küldhet ‘Júliának’. Az esetek többségében női turisták megfogalmazzák és begépelik vágyaikat, szerelmi gondjaikat a táblagépekbe, majd egy kattintással kiküldik a sorokat az éterbe.A Dolce Vita ezzel az úttal teljesedhet ki, Malcesine, Bardolino és Sirmione kellemes napjai mellett egy nyüzsgő, hamisítatlan európai városlátogatással megfűszerezve érhet véget.
Fotó és szöveg: Czank Lívia
Még több utazási tipp Nászút rovatunkban!
