Csilla és Bence minden részletre tökéletesen ügyelt a nagy nappal kapcsolatban, legyen szó a helyszín, a dekoráció, az esküvői ruha vagy a tökéletes kreatív fotózás helyszínének megtalálásáról. Nem csoda, hogy az esküvő végül egy igazi valóra vált álom lett. Nézzétek csak!
Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
Bencét az egyetemen ismertem meg. Mindketten történésznek készültünk, de hiába jártunk öt évig ugyanarra a szakra, valahogy mindig elkerültük egymást, és csak az utolsó félévben találkoztunk. Végül volt egy közös szemináriumunk a tavaszi szemeszterben, itt figyelt fel rám, állítólag azért, mert az egyik órán egy borzasztóan unalmas előadást tartottam. Ezután egy hosszú és romantikus randi-időszak következett.
Milyen volt a lánykérés?
Mivel nagyon szeretünk utazni, azt azért sejtettem, hogy Bence egy külföldi út során kéri meg a kezem. Ő Franciaország, én pedig a levendula rajongója vagyok, ezért tavaly augusztusra egy provence-i nyaralást terveztünk. Ideális alkalomnak tűnt a lánykérésre, így a májusi szentföldi utunk során egyáltalán nem gyanakodtam, annál is inkább, mert az út első felében egy barátunk is velünk volt. Az eljegyzésre mégis ott, egy monumentális történelmi helyszínen került sor, ami nagyon sokat jelentett nekem, hiszen tanulmányaim során sokat foglalkoztam vele, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok oda. Ez a hely Masada erődje volt a Holt-tenger partján, ahová hajnalban másztunk fel, hogy a napfelkeltét megcsodálhassuk.
Óriási volt a meglepetés és az öröm, potyogtak a könnyeim, egyáltalán nem számítottam rá! Az augusztusra tervezett francia út persze elmaradt az esküvői előkészületek miatt. 🙂
Milyen esküvőt álmodtatok meg, melyek voltak a legfőbb szempontok?
Egy természetközeli, modern, ugyanakkor meghitt, bensőséges esküvőt álmodtunk meg magunknak, ami a külcsín helyett a nap igazi értékeire fókuszál. Nem szerettünk volna kötöttségeket vagy kötelező elemeket, csak azért, mert „úgy szokás”, és elvárásoknak sem szerettünk volna megfelelni. Egyszerűen csak azt szerettük volna, hogy az esküvőnk olyan legyen, amilyenek mi vagyunk.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Magyarországon nem könnyű jó esküvői helyszínt találni, olyat pedig főleg nem, aminél nincs szükség kompromisszumokra. Nem klasszikus rendezvénytermekben vagy éttermekben gondolkoztunk. Egy hangulatos, jelentős zöld területtel bíró helyszín volt a fejünkben, ahol a szabadban tudjuk megtartani a polgári szertartást, ugyanakkor rossz idő esetén rendelkezik fedett résszel is. Fontos szempont volt az is, hogy Budapest közelében legyen, így egy-két nagy kedvenc sajnos rögtön kiesett. Végül az etyeki Rókusfalvy Birtok mellett döntöttünk, ami a vendégek számára is közel volt, a szertartásunk háttere a hosszan elnyúló szőlőtőkék voltak, a vacsora helyszíne pedig az elhúzható falú, fedett borterasz.
Hogyan szerveztétek meg az esküvőt?
A lánykérés után azonnal nekiláttunk a szervezésnek, gyakorlatilag már az erődből lesétálva átfutottuk a vendéglistát és a főbb kérdéseket. Az esküvő meghatározó sarokkövei mellett számba vettük egymás kéréseit is, és felírtuk azokat az apróbb dolgokat, amiket mindenképpen szeretnénk megvalósítani. Bence például ragaszkodott egy sörpulthoz, mókás kitűzőkhöz és egy esküvői autóhoz, én pedig kölesszórást, csillagszórót és faültetést szerettem volna nagyon.
Maga a szervezés egy évig tartott, de a kedvenc szolgáltatóinkat már tavaly nyáron lefoglaltuk. Szerencsére nem nagyon kellett keresgélnünk. Mire kitűztük az esküvő dátumát, én már biztos voltam benne, hogy kikkel szeretném megvalósítani. Nem bújtunk ajánlatokat, egyszerűen csak megmutattam Bencének, kikre gondoltam, és azt mondtam neki, „hidd el, ők a legjobbak!”. A fotósaink személye már jó ideje (tulajdonképpen évek óta) sziklaszilárd bizonyosságú volt.
Ők Írisz és Zoli, azaz a Fénylabor, akiknek munkáját hosszú ideje rajongással követtem, és akiket elsőként hívtam fel az esküvői szolgáltatók közül. Hasonlóan ragaszkodtam Emeséhez, a Natural Wedding Decor csupaszív dekorosához is. (Kattintsatok ide Emese írásaiért a Secret Stories-on – a szerk.) Az első megkeresésemet végtelen kedvességgel fogadták, és megnyugtattak, hogy ne izguljak, mert mindenképpen találunk időpontot a közös munkára.
Egy dolog volt még teljesen biztos, a Daalarna ruhám, de amiatt nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy lesz egy sajátom! 🙂
Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Viszonylag határozott elképzelésem volt a fazont illetően, tudtam, hogy mindenképpen uszályos, nagy, kristálytüll szoknyás modellt szeretnék. Korábban már nézegettem a Flower és Pearl kollekciót, de kíváncsian vártam, milyen szépségeket tartogat az „én kollekcióm”, a 2017-es Paradise. Nagyjából e mentén zajlott az első ruhapróba is; a lányok nagyon kedvesen fogadtak a szalonban, és rögtön kifaggattak az esküvő részleteiről, hogy feltérképezzék, milyen ruha áll közel hozzám és az esküvő hangulatához.
Ha jól emlékszem, öt modellt próbáltam fel, fantasztikus érzés volt belebújni ezekbe a gyönyörű ruhákba. Azt hiszem, ekkor tudatosult bennem igazán, hogy tényleg menyasszony vagyok.
A lányokkal hamar megállapítottuk, hogy tényleg a kristálytüll szoknya lesz a nyerő, viszont ekkor még nem voltak a szalonban a Paradise új csipkéi, ezért a felsőrész pontos kiválasztását a következő alkalomra halasztottuk. Januárban menten vissza újra a szalonba, ismét Niki és Kata fogadott végtelen türelemmel és segítőkészséggel. Ekkor már 90 százalékban tudtam, melyik csipkét választom. Nagyon tetszett még egy anyag, de azt nyitott hátrésszel nem lehetett volna kombinálni, és figyelembe véve a júniusi időjárást, minél könnyedebb, légiesebb anyagot szerettem volna választani mély hátdekoltázzsal. Mindenesetre egy téli esküvőre is meglett volna a ruhám, egy gyönyörű, virágapplikációs hosszú ujjú modell képében.
Az már nehezebb döntés volt, hogy milyen legyen a ruha eleje, mert a választott alapmodell elöl zárt. Nagyon szép, visszafogottan elegáns volt az is, de végül a lányok biztatására az elöl is nyitott verziót választottam. Niki rögtön le is rajzolta nekem, így megszületett a végleges ruha. Ezután már „csak” a varrodai próbák következtek Mariann (a Daalarna vezető szabásza – a szerk.) megnyugtató jelenlétével és a semmivel sem összetéveszthető Daalarna illattal. A ruhám átadásakor Anita is jelen volt. Izgultam a véleménye miatt, de úgy láttam, ő is elégedett volt a végeredménnyel és az ennél a modellnél szokatlan dekoltázs megoldással.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Szinte senki sem tudta, milyen lesz a ruhám, így mindenkinek meglepetés volt. A legjobban természetesen amiatt izgultam, hogy Bence mit fog szólni, amikor először meglát. Vajon ilyen menyasszonynak képzelt el engem? Utólag azt gondolom, hogy igen. A first looknál nagyon elérzékenyült, azt mondta, már érti, hogy a ruhapróbák után miért jártam napokig fülig érő szájjal a föld felett, mert ez a ruha tényleg káprázatos.
A vendégeinkkel a templomban találkoztam először, de már a szertartás után hallottam, hogy mindenki arról beszél, mennyire gyönyörű a ruha, és mennyire olyan, mint amilyen én vagyok. Nagyon-nagyon jól esett!
Mesélsz a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Egy percig sem volt kérdés, hogy klasszikus, hosszú fátylat szeretnék, hiszen ez az egyetlen alkalom az életemben, amikor viselhetem. Ehhez egy visszafogott sminket és kontyot választottam, amit virág hajdísszel egészítettünk ki. Ékszerekben nem nagyon gondolkoztam, szerettem volna, ha a ruhán van a hangsúly. Amire még nagy figyelmet fordítottam, az a menyasszonyi cipő kiválasztása volt. Nem szerettem volna hagyományos fehér cipőt, valami különlegesen szép darab volt a fejemben. Végül két Badgley Mischka modell lett a befutó, egy halvány rózsaszín virágdíszes a szertartásokra, és egy merészebb, csillogó köves darab a bulira.
Mi volt a kérésetek/álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Ahogy említettem, Emese a Natural Wedding Decortól is egyike volt az álomszolgáltatóinknak, akivel mindenképpen együtt szerettünk volna dolgozni. Addigra már két szezonon át követtem a munkáit, csodálva a szebbnél szebb dekorációit, így amikor végre írhattam neki, nem azt kérdeztem, ráér-e egy adott napon, hanem hogy milyen szabad időpontjai vannak még. Készek lettünk volna alkalmazkodni hozzá és a fotósainkhoz, de erre végül nem volt szükség.
Júniusi esküvőt képzeltünk el, és úgy alakult, hogy a birtokon még szabad volt június 24., Szent Iván napja/éje. Emlékszem, a dátumunk végleges lefoglalásáig az Emese-Írisz-birtok háromszögben emaileztem, hogy biztos megfelelő legyen mindenki számára az időpont.
Az első dekoros megbeszélésünkre egy októberi napon került sor, ahová Bence betegen, én pedig (mint utólag kiderült) felkészületlenül érkeztem. Emese először arra kért minket, meséljünk magunkról, és arról, hogy milyen esküvőt képzeltünk el. Volt egy kis füzete, amiben csokorba szedte a főbb dekorációs kérdéseket, ezeken mentünk végig elképesztő alapossággal. Nekem ekkor még strukturálatlan káoszban hevertek a gépemen a képek és ötletek a „dekor” mappában, és hirtelen azt sem tudtam, melyiket mutassam meg, mi az, ami igazán tetszik. Körülbelül este tízig maradtunk, és nem Emese volt az, aki kidőlt a maratoni megbeszélés végére. Másnap első dolgom volt külön „meghívó”, „asztaldísz”, „köszöntőtábla” stb. mappákat létrehozni. 🙂
Emese Bencét is teljesen levette a lábáról, nagyon örültem, amikor láttam, mennyire ráérzett ő is a közös ötletelésre. Szerintem neki még a régi típusú dekorációk éltek a fejében, és nagyon felszabadult, amikor látta, mennyi új ötlet van és mennyire személyre szabható ez az egész. Jó példa erre a sörpultunk, amit nagy lelkesedéssel tervezett meg, és aminek megvalósításáról az utolsó pillanatig egyeztetett Emesével.
A dekor tekintetében egy elegánsabb kép élt a fejünkben, sok zölddel, szürke és réz kiegészítőkkel. Nagyon tetszett mindkettőnknek a greenery, ami idén az év színe lett, és nagyon jól passzolt a helyszínünkhöz is, így ezen a vonalon indultunk el. Eredetileg mindent zöldben képzeltünk el, de idő közben egy picit módosult a terv, mert már a meghívónk tervezése során sem tudtam ellenállni a gyönyörű peonynak, azaz a bazsarózsának, így végül kicsit greenery, kicsit virágos dekorációnk lett. Emesének sikerült csodaszép összhangot teremtenie; már a meghívónkban megjelentek a virágok a zöld mellett, a virágos borítékbelső formájában, és ez később az egész dekorációban visszaköszönt.
A borteraszt meleg fényű fényfüzérek mellett lógatott zöld karikák és csokrok díszítették, a terítékeken és a székek támláján is megjelentek a zöld ágak. Az asztaldíszekbe megint került egy kis virág, csak úgy, mint a szertartás kapunkra. Az egyik kedvenc részem a birtokon a kandalló, amit Emese mohával borított be, és könyveket, üvegburákba rejtett izzókat rakott rá.
Az utazásainkat két módon csempésztük bele a dekorba; az asztalokat számok helyett a kedvenc közös helyeinkről neveztük el, illetve Emese ötlete volt, hogy az irányjelző táblánkra akasszuk fel a kis kagylónkat, ami az El Camino végigjárását szimbolizálta. Szépen illeszkedett a koncepcióba, hogy a szertartás keretében fát ültettünk, és hogy a vendégeink ne csak a szívükben vigyenek haza egy kis darabot az esküvőnkből, kis fákat ajándékoztunk nekik.
A végeredmény fantasztikus lett, Emese egyszerűen életre keltette a Pinterest tábláinkat, amiért nagyon hálás vagyok Neki! Imádtuk a dekorációnk minden apró kis részletét, az én abszolút kedvenceim a „Találd meg a helyed” táblánk, a szertartáskapunk és a kis fáink voltak. A vendégeinknek is nagyon tetszett a megálmodott dekor, a legnagyobb dicséret, amit kaphattunk az volt, hogy minket láttak benne!
Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?
Álomszerű volt. Egy nagyon profi szolgáltatói csapatot sikerült összehoznunk, akik mindannyian rengeteg energiát fektettek abba, hogy az esküvőnk tökéletes legyen. A nap menetének megtervezésében rengeteget segített a ceremóniamesterünk, Bódy Gergő, aki a helyszínen is minden terhet levett a vállunkról. Sikerült mindent megvalósítanunk, amit szerettünk volna, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy talán ez volt az egyetlen nap az életünkben, amikor mindenki velünk volt, akit szeretünk. Olyan mérhetetlen kedvesség és szeretet vett körül minket aznap, amit soha nem fogunk elfelejteni.
Apró bakik persze mindig vannak, nálunk is volt jó néhány, de utólag azt gondolom, hogy egyrészt a vendégek nem vettek észre belőlük semmit, másrészt ezek semmit sem változtattak a mi nagy közös pillanatainkon.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Zöld, természetes, meghitt, őszinte, tökéletes.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Abban egyetértettünk Bencével, hogy a vacsora az egyik legfontosabb része az esküvőnek. Nem szerettünk volna hagyományos magyar menüsort, valami különlegesebbre vágytuk. Az Art Gastronomy volt az a catering cég, akinek a kínálatában ezt a különlegességet megtaláltuk. Kapcsolattartójuk, Kinga profi és alapos segítségünk volt egy egyedi menüsor kialakításában. Az ételeinkben is szerettük volna viszont látni azt a könnyedséget, amit a nap többi részében megálmodtunk, így itt is eltértünk a megszokott elemektől; a welcome falatok például többek között apró hamburgerek voltak, az éjféli menü pedig töltött káposzta helyett mini pizza.
Ekkora vendégseregnél már előfordul glutén- és laktóz érzékenység, cukorbetegség, illetve vegetáriánus vendégünk is volt, ezért a menüsort úgy állítottuk össze, hogy mindenki megtalálja a számára finom falatok. Az ételek között szerepelt lazac, királyrák, csirke, kacsa, sertés és libamáj is, de készültünk tésztákkal, zöldséges ragukkal és salátákkal is.
Az italválaszték szerves része volt a sörpult! Bence nagy rajongója a jó söröknek, ezért készült egy nagyon izgalmas sörpulttal, amire 26 féle különleges ízű sört válogatott össze a világ minden tájáról. Az egyes típusokhoz részletes leírás készített, amiket Emese szerkesztett és fűzött össze elvihető kis füzetekké. Óriási sikere volt, még utólag is nyomtatni kellett! 🙂
És a sütemények + menyasszonyi torta?
A desszertpultunkat a catering készítette el. Készültünk krémes csokoládétortával, sajttortával és poharas desszertekkel is, amikből volt cukor- és laktózmentes változat is. Ó, a torta! Mint annyi más dologban, abban is biztos voltam, hogy azt szeretném, ha Szandra, az Egy csipet torta designere készítené el az esküvői tortánkat. Szandra tortái nem csak gyönyörűek, de elképesztően finomak is, amit nagyon fontosnak tartottunk, hiszen nincs rosszabb egy nem finom esküvői tortánál. A szervezés egyik legjobb része a tavaszi tortakóstoló megbeszélés volt. Emlékszem, ez pont azon a napon volt, amikor délelőtt elhoztuk a meghívókat Emesétől.
Hat ízzel készült Szandra az idei szezonra, ezeket kóstoltuk végig, és bizony borzasztó nehéz volt a döntés, mert mindegyik kombináció isteni finom volt!
A hatból végül négy ízt választottunk ki, amit sehogy sem tudunk tovább szűkíteni, így a háromemeletes esküvői torta mellé készült egy kis „beton” vőlegénytorta is törökmogyoró ízben. Az abszolút favorit a sóskaramell-krémsajt és a passiógyümölcs-csokiduó íz volt, a vendégek azóta is emlegetik. Szandra nem csak megsüti, fel is díszíti a tortákat, így az is tökéletesen illeszkedik az esküvő hangulatához és a dekorációhoz. A miénk természetesen kicsit zöld, kicsit peonys volt.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A DJ-nket, Imit már ismertük a barátaink esküvőjéről, így tudtuk, hogy óriási buli várható. Így is lett! Hajnali 4-ig táncoltunk, és csak arra emlékszem, hogy Gergő alig tudta megszakítani a bulit egy-egy rövid játék vagy a torta kedvéért. A legviccesebb az volt, hogy éjfél után még a mellettünk lévő birtokról is átjöttek egy másik esküvő vendégei, mert nálunk jobb volt a zene.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Van néhány nagyon meghatározó emlékem az esküvőről, ha arra a napra gondolok, mindig ezek ugranak be először. Az izgatott sürgés-forgás, ahogy készülődünk a lányokkal, miközben a fiúk óriási Xbox meccset vívnak a másik szobában. A first look, amikor először pillantottuk meg egymást Bencével. A pillanat, amikor belépek a templomba apukámmal, és minden számomra fontos ember ott van és rám néz.
Nagy ölelések a gratulációk alatt, az első táncunk, és a beszédek voltak a kedvenc pillanataim.
Mi volt a legszebb élményed?
A templomi szertartásunk és a házasságkötés pillanata, ami nagyon sokat jelentett nekünk.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Az eső volt a legnagyobb félelmem, de ez teljesen alaptalannak bizonyult, mert az esküvő napján hőségriadó volt. Szerencsénk volt, mert másnap, illetve az előző és következő szombaton is esett az eső és hideg volt.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Csupán annyi, hogy borzasztóan hamar véget ért. Ha újra átélhetném, igyekeznék még jobban megélni minden pillanatot és még több időt tölteni a vendégekkel. Ezt leszámítva semmin nem változtatnék, mert így volt tökéletes.
Hogyan szerveztétek meg a különleges kreatív fotózásotokat a horvát tengerpartra?
Nagyon szerencsések vagyunk, mert két kreatív fotózásunk is volt. Írisszel és Zolival már a legelső találkozásunkkor felmerült, hogy az utazásainkat a fotózásba is csempésszük bele, és készítsük el külföldön (egész pontosan tengerparton) az esküvői képeket. Ezt végül első körben elvetettük, mert túl bonyolultnak tűnt és aggódtam a ruha szállítása miatt (közben kiderült, hogy annak ellenére, milyen finom anyag, rendkívül strapabíró és könnyen szállítható).
Az utazás élményt így először egy római jegyesfotózással és egy szlovéniai jegyesfilmmel (nézd meg ide kattintva – a szerk.) valósítottuk meg, a kreatív fotózás helyszínéül pedig a pusztazámori kastély kertjét választottuk. A kert nagyon kedves számunkra, mert eredetileg itt, az öreg tölgyfa alatt szerettünk volna összeházasodni, és úgy éreztük, hogy a fotózással egy kicsit mindig ott leszünk a fa alatt.
Pusztazámor azért is volt ideális választás, mert szerettük volna, hogy a cicánk, Jaime is részese legyen az esküvőnknek. Sajnos a nagy napon nem lehetett velünk, mert nem tudtunk volna rá figyelni, de a kreatív fotózás már nagy kaland volt neki is.
Kicsit visszaugorva az időben; ahogy elkészültek a csodálatos római képek, és egyre többször vettem fel a ruhámat a próbák során, újra megfogalmazódott bennem, hogy mégis jó lenne megvalósítani a megálmodott tengerparti fotózást.
Felvetettük Írisznek és Zolinak, hogy mit szólnának hozzá, ha augusztusban autóba ülnénk, és megpróbálnánk elkészíteni a képeket Horvátországban. Természetesen rögtön igent mondtak!
Az egész út olyan volt, mint egy mini nyaralás a barátainkkal, vagy inkább a családunkkal, mert akkor már mind a négyünknek azonos volt a vezetékneve. 🙂 Két napot töltöttünk a tengernél, este és kora reggel fotóztunk, a köztes időben pedig fürödtünk és sétáltunk. Már sokkal felszabadultabban álltunk Íriszék gépe előtt, mint a tavaszi római fotózáson, de ha el is akadtunk, vagy egyszerűen csak nem hallottuk az instrukciójukat a tenger zúgásától, ők egy pillanat alatt megölelték egymást, mutatva, hogy mit szeretnének kérni tőlünk. Ezért is olyan szuperek ők ketten!
A part menti szerpentines úton autóztunk az öböl felé, sietve, hogy még elcsípjük a naplementét, én hátul ültem a menyasszonyi ruhámban, és ahogy kinéztem az ablakon, azt gondoltam, Írisz és Zoli ezt az álmomat is valóra váltotta. Bence már sejthetett valamit, amikor arra biztatott tavaly, hogy a „Valóra vált álom” csomagot válasszuk.
Íme Csilla és Bence esküvőjének legszebb pillanatai és a csodás kreatív fotózás(ok) emlékei, érdemes végignézni és inspirálódni belőle:
Esküvői szolgáltatók, akik nélkül Csilla és Bence nagy napja nem lett volna ugyanolyan:
Fotók: Fénylabor – szeretet képek
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Dekoráció, virágok és meghívó: Natural Wedding Decor
Helyszín: Rókusfalvy Birtok
Cipő: Badgley Mischka
Vőlegény ruha és cipő: Digel, Bugatti
Logó: Lovebird Design
Ceremóniamester: Bódy Gergő
Dj: Immi V
Catering: Art Gastronomy&Event
Torta: Egy csipet torta
Székek: Amerikaiszek.hu
Haj: Jasák Réka Hairstylist
Smink: Murvai Eszter makeup&lashes
Tánc: Tuba Panka
Gyűrűk: Feil
Film: Plus Media, Bridal Film
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb, 2018-as esküvői kollekciója, az OCEAN már próbálható a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
