Lili és Ádám varázslatos napjával folytatjuk valódi esküvőket bemutató sorozatunkat, ahol a menyasszony és a vőlegény Szécsi Pál Két összeillő ember című feledhetetlen slágerét választotta a nyitótáncra.
Hogyan ismerkedtetek meg Ádámmal?
Egyszer, több évvel ezelőtt, amikor Ádám még csak a tizennyolcat töltötte, én pedig tizenkilenc éves voltam, egy szórakozóhelyen odalépett hozzám, bemutatkozott, megkérdezte, hogy hívnak, és megdicsérte a nevemet. Másnap amikor felmentem iwiw-re, egy üzenet fogadott tőle. Elkezdtünk MSN-en beszélni. Szerinte csak próbált volna velem beszélni, néha azért válaszoltam neki. 🙂
Amúgy elég türelmesnek bizonyult és időközben rájöttem, hogy mennyire jó beszélgetőpartner, és hogy rettentő jó humorral áldotta meg őt a jó Isten! Számomra kifejezetten fontos, hogy egy pasi “vegye a lapot”! Ezeknek a hosszas beszélgetéseknek aztán az lett a vége, hogy ő többet kezdett el irántam érezni, de tisztáztuk, hogy én a barátságnál többet nem szeretnék tőle. Megértette és tiszteletben is tartotta.
Közben természetesen mindkettőnk életében jött/ek szerelem/mek, de mint minden barát, mi is egymással beszéltük meg a párkapcsolati dolgainkat, egymástól kértünk tanácsot. Ő volt az egyetlen ember, akivel mindent megosztottam, ez persze fordítva is így volt, és így van a mai napig.
Ádám mindig mondta, hogy neki én leszek a felesége, ő tudja. Ezeken én csak jót mulattam mindaddig, amíg hat évnyi barátság után egyik reggel úgy ébredtem fel, hogy én tényleg az ő felesége akarok lenni! Ez az érzés elég érdekes volt annak fényében, hogy már két éve kapcsolatban voltam valakivel. Annyira megijedtem az egész helyzettől, hogy minden kapcsolatot megszakítottam Ádámmal. Persze ő nem tudta mire vélni a dolgot és nagyon megharagudott rám.
Nehéz időszak volt nagyon, nem telt el úgy nap , hogy reggel ne ő lett volna az első gondolatom ébredés után. Pár hónapig bírtuk kontakt nélkül, aztán újra beszélni kezdtünk, elmondtam neki, milyen érzések és gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Persze azért ő elég boldog volt ettől. Megbeszéltük, hogy mi lesz, ha már készen állok és mindent lerendezek magamban és magam körül. Pontról pontra MINDENT: hogy majd összeköltözünk, két éven belül összeházasodunk és egy évre rá jöhet a baba, nagyon durva de még a nevüket is kitaláltuk! Fél éven belül sikerült hazaköltöznöm Győrbe. Ádámnak nem árultam el, hogy hazajöttem, csak másnap leptem meg a hírrel, amikor hívott telefonon.
Tiszta libabőr vagyok! Annyira hihetetlen ez az egész és olyan mérhetetlen boldogságot érzek, hogy beteljesülhetett az, amire ilyen sokáig csak vágytunk! A világ egyik legjobb dolga, ha a barátod lehet a férjed!
Milyen volt a lánykérés?
Számítottam a lánykérésre! Wellnessezni mentünk a Mátrába, a szobában pezsgő és gyümölcstál fogadott, egy dolog hiányzott csak, a gyűrű. Szóval ezt eléggé benéztem. Két nappal a wellness után a régi közös helyünkön kérte meg a kezemet. Annyira spontánra sikerült, hogy nem is esett le, hogy most szeretné feltenni a nagy kérdést. Amikor elkezdte a mondandóját én folyamatosan elpoénkodtam valamivel. Egy idő után aztán feltűnt, hogy le van sápadva és verejtékezik a homloka, elhallgattam és vártam, aztán a kérdés is megérkezett:)
Mindenképpen szabadtéri esküvőt szerettetek volna a szertartásra? Volt B opciótok arra az esetre, ha esne az eső?
Eléggé szorongó típus vagyok, ezért azt tudtam biztosra, hogy nem szeretnék több száz ember előtt bevonulni a templomba. Szerencsére Ádám se ábrándozott hetedhét országra szóló lakodalomról, szóval ez sem okozott konfliktust közöttünk. Abban is biztosak voltunk, hogy nem hétköznapi helyszínt szeretnénk, az éttermeket alapból kizártuk. A szüleimnél épp az esküvőről beszélgettünk a teraszon, (nagy udvar, gyönyörű fenyves a kert mögött) akkor jött az ötlet, hogy miért is ne lehetne itt? Egy olyan helyen ami amúgy is közel áll a szívünkhöz. Mivel a szabadtéri esküvő gondolata nagyon kecsegtető volt számunkra, ezért egyértelművé vált, hogy csak a sátras esküvő jöhet szóba a nyári időjárás kiszámíthatatlansága miatt.
Alapvetően nyitott sátrat terveztünk, mindösszesen annyi volt a B opció, hogy ha esik az eső, akkor a sátor oldalai behúzásra kerülnek. Maga a polgári szertartás a szabad ég alatt volt, eső esetén pedig behoztuk volna a sátor alá a tánctérre. Szerencsére erre nem került sor, habár nagy szél volt, felhők gyűltek a fejünk fölé és a hőmérséklet se volt túl kellemes, de az időjárás megkegyelmezett nekünk és nem eredt el az eső.
Így még a szertartásra választott bevonuló zenénk is stílusosra sikeredett. Radnóti Miklós Bájoló című versének megzenésített változatát játszotta nekünk a Hoppáré zenekar.
Hogyan szerveztétek meg az esküvőt?
Az esküvő megszervezésére nem volt túl sok időnk. Novemberben kérte meg a kezemet Ádám, mindketten tudtuk, hogy nem szeretnénk húzni az időt. Mivel Ádám focizik és júniusban van náluk bajnoki szünet, ezért egyértelmű volt, hogy ez a hónap lesz a Mi hónapunk.:) A helyszín lefoglalásán nem kellett sokat izgulnunk, miután a szülői ház kertjéről volt szó. 🙂
Az anyakönyvvezetőnél hasraütésszerűen a tizenhetedikét választottuk. Februárban kezdtük az előkészületeket, a fotós megkeresésével. Júniusban csak egy szabad időpontja volt, pont a tizenhetedike, szóval szerencsésnek bizonyult a dátum választásunk. Az összes többi szolgáltatónál (partyszervíz, dekor, ceremóniamester, DJ, zenekar) ugyanilyen sikerrel jártunk. Egyedül a torta és az apró sütik beszerzése okozott nagyobb nehézséget. Végül nem is Győrben, hanem Székesfehérváron bukkantunk rá a Torta Palota névre hallgató cukrászatra.
A meghívó elég vicces sztori. Természetesen időben szóltunk mindenkinek, hogy ha szeretnének részesei lenni a nagy napunknak, vagy csak simán nincs jobb dolguk és elmennének már egy jó lagzira, akkor június 17-én tegyék szabaddá magukat. A meghívókat viszont csak egy héttel az esküvő előtt kapták meg a vendégek. Mivel csak 80 főről volt szó, ezért mindenkinek személyesen vittük el a meghívót, hál’ Istennek Pestnél messzebbre nem kellett mennünk vele. Páran viccesen fenyegettek, ha nem kapnak meghívót nem jönnek el. Pont annyira ijedtünk meg mint amennyire komolyan gondolták! 😀
Hogyan esett a választásod pont erre a gyönyörű és különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Az esküvői ruhát sem kapkodtam el, valahogy sokkal jobban lekötött a dekor megálmodása. Őszintén én soha nem ábrándoztam előtte arról, hogy nekem majd milyen menyasszonyi ruhám lesz. Rosszul voltam a gondolattól, hogy szalonról szalonra járjak és esküvői ruhákat próbálgassak. Egyben biztos voltam, a Daalarnában. Tudtam, ha oda elmegyek, meg fogom találni azt a ruhát, ami igazán hozzám illő. Úgy emlékszem, februárban telefonáltam nekik és március elejére kaptam időpontot.
Nagyon izgatott voltam, Ádám tesója, Lilla jött el velem segítségként a ruhapróbára. A lányok hihetetlen kedvességgel fogadtak, rögtön kifaggattak az esküvő részleteiről, ezáltal képet alkotva a szerintük megfelelő ruháról. Elég határozott elképzelésem volt arról, hogy mit nem szeretnék, szóval felesleges köröket nem futottunk egy-egy ruha felpróbálásával, megkönnyítve ezáltal az ők és az én dolgomat is.
Mindenképpen letisztult, finom csipkeruhára vágytam, lágy esésű alsó résszel, de vonzott a nagy tüllszoknya gondolata is.
Három ruhát írtunk fel a kis lapomra és mivel szorított az idő, kérték a lányok, hogy egy héten belül próbáljak meg dönteni. Még aznap éjjel megálmodtam, hogy a templomi szertartásra nagy szoknyában szeretnék az oltár elé menni. A polgári ceremóniára és az azt követő bulira, pedig a lágy esésű tüllt választom, ami szabad mozgást biztosít, és annak ellenére , hogy kényelmes, káprázatos! Nikit (a Daalarna szalonból) másnap reggel fel is hívtam, hogy mit szól az ötletemhez és van-e rá lehetőség, hogy egy nagy szoknyás levehető részt varrassak a lágy esésű menyasszonyi ruha fölé. Ezután már a varrodai próbák következtek, ahol teljesen rám szabták a ruhát. Itt is ugyan ilyen szeretettel, profizmussal és segítőkészséggel fogadott a varrónőm Mariann és a próbákat lebonyolító Dodó.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
A hagyományokhoz híven Ádám csak az esküvő napján, a templomi szertartás előtt látta rajtam a ruhát. Soha nem felejtem el az arcát, amikor először megpillantott! Olyan fejet vágott mint egy kisgyerek, aki megkapja azt a játékot, amire már régen vágyott. A füléig ért a szája annyira mosolygott. Aztán elérzékenyült, ami nagyon jól esett, közben lehet csak azért mert akkor tudatosult benne, hogy 10 percen belül el kell vennie és nincs visszaút. 😀 A First Look pillanatot sikerült megörökítenie a fotósunknak. Az egyik kedvenc képem!
Mesélsz a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Sminkest találni kihívás volt nekem. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy alapból sem sminkelem magam erősen és nem is áll jól szerintem a túl erős smink. Voltam több sminkesnél, de hiába dolgoztak szépen, mikor belenéztem a tükörbe, olyan volt mintha más ember nézne rám vissza, egyszerűen nem én voltam! Anna volt az a sminkes, aki megértette azt, hogy mit is szeretnék: természetes sminket, üde tekintettel.
Nem utolsó szempont, hogy a vőlegény felismerje a menyasszonyt az esküvőn 🙂
A hajamat kiengedve hagytuk, egy kis lágy hullámot sütöttünk bele, egy részét lazán feltűztük. A csatot a hajamba Nikitől, a fodrászomtól kaptam, szóval a “valami kölcsönbe” babona kipipálásra került. A többiről pedig Ádám nővére gondoskodott (új, régi, kék). Ő segített a cipőm beszerzésében is, szerintem ennyi cipőboltban életünkben nem voltunk. 🙂 A választásom végül egy Kazar arany színű félcipőre esett. Nagyon kényelmes volt, és csodák csodájára volt belőle 35-ös!
A templomban hosszú fátyol volt rajtam, a nagy szoknyás kristálytüllel. A polgárira választott lágy esésű ruhához viszont virágkoszorú volt az elképzelésem. Mivel kicsit nagy volt a fejemre és nem állt stabilan, ezért úgy döntöttem nem kockáztatok, hogy a szertartás végére nyaklánc legyen belőle. Bár hozzáteszem, még annak is szép lett volna. 🙂
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan és kikkel valósítottátok meg végül?
A DEKOR! A lánykérést követően más menyasszonyokkal ellentétben nekem nem a ruha, hanem a dekor megálmodása volt az első. Éjjel nappal a Pinterestet bújtam, újabb és újabb ötleteket lementve. Ádámmal az ízlésünk nagyon hasonló a lakberendezés területén is. Szeretjük a rusztikus fa anyagokat és a kicsit antik (régi) kiegészítőket vegyíteni a modern stílussal. Tehát itt sem volt kérdés, hogy ezt a vonalat fogjuk követni!
Az egyik kedvenc elemünk a fotófal volt, amin több napon keresztül dolgoztunk Ádámmal és az apukájával. A dekorosunk, Kata kitalálta, hogy a fa lécekből elkészített dekorfalra régi képkeretekben a nagyszüleink, dédszüleink sőt ükszüleink képét akasszuk ki. Imádtuk az ötletet, és látni a nagymamáink arcát ahogy felfedezik fiatalkori önmagukat a falon, felülmúlhatatlan érzés volt. 🙂
Két szín kapott szerepet a dekorban: az arany és a púderrózsaszín. Egyiket sem szerettük volna túlzásba vinni. Az arany árnyalatai a chiavari székekben, a terítőben, a kristálylámpában, illetve a gyertyatartókban tükröződött vissza. A púderrózsaszín megjelent a virágok, a ruhaszalvéták és a rózsalimonádé képviseletében:)
A rusztikus hangulat megteremtésének érdekében Kata a nyers fa elemekkel játszott. A legjobb dekoros volt számunkra, akit csak választhattunk, már első találkozásnál egy húron pendültünk vele. Szerintem érezte, hogy pont olyan elvetemült vagyok (a szó jó értelmében), mint ő, ha dekorról van szó.
A meghívót egy győri céggel csináltattuk. Nem hagyományos módon, három részből álló meghívót szerettünk volna, az egyik lapra a fő szöveget nyomtatták a másik kettőre az egyéb infókat (időpontok, helyszínek, esküvő menete) és azt a verset, amit a keresztapám szavalt a polgári szertartásunk előtt.
A meghívó színe a dekorhoz illően arany és púderrózsaszín volt, a borítékot pedig Ádám díszítette aranyfóliával. Végig nagy segítségemre volt a szervezés alatt, büszkeséggel tölt el, hogy ilyen férjem lehet!
Milyen emlékeid vannak az esküvőről?
Olyan volt az esküvőnk, mint MI MAGUNK! Nem akartunk megfelelni senkinek, nem görcsöltünk, hogy minden tökéletes legyen, csak hagytuk, hadd sodródjunk az eseményekkel és ami a legfontosabb: önmagunkat adtuk. Sok közös romantikus pillanatunk volt, de több volt az a momentum, amit a szeretteinkkel és a barátainkkal együtt éltünk meg önfeledt boldogságban!
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt a nagy nap?
Meghitt, különleges, vidám, természetes, önfeledt.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A partyszervízesünk a ravazdi CulinArtosok voltak. Már többször voltunk Ádámmal olyan esküvőn ahol ők készítették az ételeket ezért nem kételkedtünk abban, hogy őket választjuk. Frissen sütöttek mindent a helyszínen. Kivételesen finom ételeket készítettek és szolgáltak fel. Fácánleves volt a főétel a második fogást pedig mindenki a saját szája íze szerint választhatta ki. A bőség zavarát megtapasztalhattuk: kacsa, szűzérme, csirkemell, tarja, szarvaspörkölt volt a választékon.
És a menyasszonyi torta?
A desszertasztalunk a dekor koncepciónk szerves részét alkotta. Három torta volt: egy három emeletes csupasz torta (naked cake), egy két emeletes fehér vajkrém torta macaronokkal díszítve és egy egy szintes csupasz torta arany átmosással. Málnás, nutellás és fehércsokis ízesítésben.
Az aprósütiket a Pierre cukrászat biztosította, és ami számunkra a legkedvesebb, Ádám anyai ági nagymamáját megkértük, hogy csináljon pár darabot a kedvencünkből. Nem kaptunk szikrát, mikor kiderült, hogy annyira komolyan gondolta a feladatot Teri mama, hogy legyártott 500 darab mini Ischlert. 🙂
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
Az élőzenét a már említett kedvencünk, a Hoppáré zenekar biztosította. A DJ-t pedig Orosz Sándor személyében tisztelhettük. Nagyon jó a pasas! Azt hiszem mindent elárul az, hogy hajnali 5-ig tartott a buli!
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Az egyik mindenképpen a FIRST LOOK MOMENT! Ádám arca örökké itt lesz előttem.
Aztán egy másik ilyen emlékezetes momentum, amikor a keresztapám, aki Radnóti és Magister-díjas versmondó, elszavalta Balassi Bálint ‘Hogy Júliára talála így köszöne neki’ című szerelmes versét, majd a keresztanyámmal kézen fogva közösen elszavalták nekünk Radnóti Két karodban című versét is. Annyira szép volt! Ez volt az egyetlen alkalom ezen a napon, amikor elsírtam magam 🙂
A harmadik ilyen emlékezetes élményünk a nyitótáncunk. Nem volt betanult tánc, csak spontán ami jött, öleltük egymást és hallgattuk a Mi DALUNKAT: Szécsi Páltól a Két összeillő embert: „Látod, így volt írva sorsunk, Most élünk végre, nem csak álmodunk”. Komolyan olyan mintha nekünk írta volna Szécsi Pál ezt a dalt.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Rengeteg esküvős bakis videót néztem sajnos. Attól nagyon tartottam, hogy elesek és csak fekszem ott kiterülve. Elég ciki lett volna.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Rossz emléke egyikünknek sem volt. Ádám egyértelmű nemmel válaszolt a megváltoztatnál-e valamit kérdésre. Talán nekem annyi, hogy végigtáncoltam az egész lagzit, összesen két számot pihentem, lehet többet kellett volna és azt az időt tölthettem volna olyan vendégek társaságában, akik épp nem a táncparketten vannak.
Esküvői szolgáltatók Lili és Ádám nagy napján:
Fotók: Pure and Pastel & Fairy on Canvas
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Cipő: Kazar
Vőlegény ruha és cipő: Hugo Boss
Dekor: Pálffy Katalin
Ceremóniamester: Fehér Gábor
Dj: Orosz Sándor
Élőzene: Hoppáré együttes
Partyszervíz: CulinArt
Torta: TortaPalota
Aprósütemény: Pierre Cukrászat
Meghívó: Papír-Gravír Stúdió
Frizura: Papp Nikolett, Studio12
Smink: Máté Anna
Még több valódi esküvői beszámolót olvashatsz ezen a linken, kattints!
