Nagy Szofi & Megyeri Balázs esküvő: Apuka & anyuka után férj és feleség

Szofi és labdarúgó szerelme, Balázs letisztult és stílusos esküvőjén 6 hónapos kislányuknak, Narának is főszerep jutott. “Vágytunk egy napra, ami a szerelmünket ünnepli, amelyik naptól kezdve egy szétválaszthatatlan család leszünk, apuka és anyuka után férj és feleség” – mesélte Szofi az esküvő után a Secret Stories-nak. Íme a nagy nap története és gyönyörű képei!

Nagy Szofi és Megyeri Balázs esküvője - „Apuka és anyuka után férj és feleség” — Nagy Szofi és Megyeri Balázs esküvője – „Apuka és anyuka után férj és feleség”

Hogyan ismerted meg Balázst?

2014 őszén találtam rá Balázsra az Instagramon és első látásra nagyon megtetszett. Valami különlegeset éreztem iránta, pedig előtte soha nem láttam és nem tudtam róla semmit. Bekövettem, de csak mint csendes szemlélő, nem gondoltam, hogy estére már üzenet vár tőle. Mint kiderült, Ő is hasonlókat érzett, amikor meglátta a fényképemet. Ő akkor Athénban lakott, én Budapesten, szóval az első randi napra pontosan egy hónapot váratott magára. Ezalatt az egy hónap alatt már mindent megtudtunk a másikról, így úgy mentünk az első randira, mint akik már ezer éve ismerik egymást, pedig lényegében csak akkor találkoztunk először.

Milyen volt a lánykérés? Számítottál rá?

Számítottam is rá meg nem is. Nálunk ez inkább úgy történt, mint a Szex és New Yorkban Carrie-vel és Biggel. 2016 tavaszán egyszerűen csak kitaláltuk és megbeszéltük egyik este, hogy összeházasodunk. Szerettünk volna már nagyon egy család lenni, vágytunk már egy kisbabára, talán jobban is, mint az esküvőre, de mindketten úgy gondoltunk, hogy azért tartsuk a hagyományos sorrendet és előtte házasodjunk össze.

Ám két hétre rá már pozitív eredményt mutatott az a bizonyos teszt. Így osztottuk meg végül életünk legszebb napját a kislányunkkal is.

Maga a gyűrűs lánykérés csak jóval később történt meg, jó sokáig izgulhattam minden alkalommal, amikor Balázs letérdelt bekötni a cipőjét. 🙂 Végül csak az esküvő előtt két hónappal tette fel hivatalosan a nagy kérdést. Meghitt pillanatra vágytam, nem szerettem volna, ha esetleg több ember is ott van, gondolok itt étteremre, vagy bármi nagyon romantikus dologra. Otthon, sushi evés közben, a kislányunk és a kutyusaink társaságában lettünk jegyesek. Egyébként Nara is segített ebben az apukájának, hiszen az Ő pólójára volt ráírva kézzel, hogy: „Mommy, will you marry my Daddy?” Tökéletes volt!

Ahogy említetted is, rendhagyó sorrendet követtetek: előbb megszületett a kislányotok és csak aztán házasodtatok össze. Mit jelent, milyen pluszt ad számotokra a házasság köteléke?

A rendhagyó sorrendet nem mi, hanem Nara választotta igazából. Mindenképpen szeretett volna ott lenni a szülei esküvőjén és azt hiszem, az egészben az volt a legjobb, hogy ő is átélte ezt velünk. Ebből a szempontból hagyománytisztelő pár vagyunk és úgy gondoltuk, hogy az esküvővel egy hivatalos kötelék is kialakul közöttünk.

Vágytunk egy napra, ami a szerelmünket ünnepli, amelyik naptól kezdve egy szétválaszthatatlan család leszünk, apuka és anyuka után férj és feleség.

Milyen esküvőt álmodtatok meg, melyek voltak a legfőbb szempontok?

Mindig azt mondtuk, hogy egy nagy házibulit szeretnénk a családunkkal és a közeli barátainkkal. Mindenképpen szabadtéri helyszínt szerettünk volna, így esett a választásunk a Haraszthy Pincészetre. Első látásra beleszerettünk. Hatalmas kert, medence, elzárt, nyugodt rész Etyeken. Azt szerettük volna, ha mind egy családként ennénk egy jót, aztán pedig hajnalig buliznánk, minden kötelezettség nélkül.

Szerettük volna belecsempészni azt a négy országot, ahol eddig közösen éltünk együtt Balázzsal, így került a tányérokra magyar, görög, spanyol és német menü. Volt egy 10+1 kérdésből álló kvíz rólunk, amit minden asztal megkapott. Kíváncsiak voltunk, hogy kik ismernek minket legjobban. Ebből is kialakult jó sok nevetés. Az egésszel egy családot és barátokat összekovácsoló hatást szerettünk volna adni, ami azt hiszem, sikerült is.

Mennyire hasonlított az elképzelésetek ezzel kapcsolatban Balázzsal? Volt az esküvőszervezés során olyan részlet, amiben nehezen jutottatok egyetértésre?

Szerencsére Balázs szabad kezet adott mindenben. Bár ha jobban belegondolok, szerintem ez minden esküvőnél így van és ez így is van jól. Mi nők álmodozunk erről a napról kiskorunk óta, így nem nyaggattam Balázst olyan dolgokkal, mint a szalvéta színe. Persze vannak alapvető dolgok, amikben közös döntés kell, hogy szülessen, ilyen például a vendéglista, a fellépők és a helyszín.

Olyan is volt, amibe én nem szólhattam bele, mégpedig hogy milyen márkájú töményitalok legyenek, de hogy őszinte legyek, ez engem pont annyira érdekelt, mint Balázst a szalvéta színe. 🙂 Megegyezik az ízlésünk, nem véletlenül választottuk egymást.

Jelenleg is külföldön éltek. Hogyan szerveztétek meg az esküvőt? Mikor kezdtétek az első előkészületeket?

Fejben 2016 tavaszán kezdődött a szervezés. Először csak a netet böngésztem, hogy mire is vágyom/vágyunk igazán, nézegettem az ismerőseim esküvői fotóit, hogy ki hol házasodott, kik voltak a szolgáltatók. A hivatalos szervezés akkor indult el, amikor az elképzeléseimmel felkerestem Vigh Diana esküvőszervezőt, akivel szépen lassan valósággá vált minden lementett fénykép és gondolat. Nagyon hálás vagyok neki, hiszen nem volt egyszerű dolga velem. Egy kismamával kezdte a szervezést és egy fél éves kislány anyukájával fejezte be.

Erre még rátett az is, hogy, ahogy említetted, külföldön élünk. Egy-egy hétre utaztam haza, így abba kellett belesűrítenie minden találkozót. Az amúgy sem egyszerű esküvőszervezést még bonyolultabbá tették ezek a részletek, de kimondhatom, hogy végül minden tökéletesen sikerült.

Hogyan esett a választásod erre a gyönyörű, letisztult stílusú Daalarna esküvői ruhára?

Valamiért nem is volt más tervező a fejemben amikor a ruhámra gondoltam, csak Benes Anita. El is mentem még pocakosan a szalonba és rögtön beleszerettem ebbe a ruhába. Felpróbáltam még pár fazont, hiszen nem akartam elkapkodni a döntést, túl egyszerűnek tűnt elsőre megtalálni az igazit.

Bárkivel beszélgettem, mindenki hónapokig keresi a megfelelő ruhát. Azt gondoltam, lehetetlen, hogy én két perc alatt találjam meg.

De valahogy bármelyik is volt rajtam, mindig az elsőbe vágytam vissza. Így végül nem gondolkodtam tovább és azt választottam. Az a minőségi kiszolgálás, vendégszeretet, segíteni akarás és profizmus amit tapasztaltam, azt hiszem egyedülálló Magyarországon. Imádtam, hogy minden ott dolgozó mosolyogva fogad és pontosan emlékszik rám, pedig rengeteg menyasszony megfordul ott nap mint nap.

Szempont volt számodra a ruha kiválasztásakor, hogy Balázs szerinted esetlegesen miben szeretne téged látni a nagy napon?

Erről is hasonlóan vélekedek, mint magáról az esküvő szervezéséről. Ismeri és szereti Balázs a stílusomat öltözködésben is, így biztos volt abban, hogy olyat választok ami neki is tetszene. Az esküvő előtt pár héttel azért kíváncsiságból megkérdeztem, hogy milyen ruhában képzel el a nagy napon. Pontosan leírta a választott ruhámat. Ezek után nem is volt kérdés, hogy jól választottam.

Nagyon stílusos volt az esküvőtök vizuális világa (csokor, helyszín, dekor, részletek). Elmeséled, hogyan valósítottátok meg?

Letisztult, egyszerű dekorációt szerettem volna. A fehér, a zöld és a fa dominált, valamint a természetesség. Rusztikus fa asztalokat választottam, amelyekre nem raktunk terítőt, csak a virágok és a gyertyák díszítették. Volt több nagyobb dekorációs elem, mint például a zöld növényekből készített fotófal, Love felirattal és a vendégek kedvence, a hinta. Az egész dekoráció új életre kelt este, a sötétben, hiszen égtek a fényfüzérek és a gyertyák.

Azt az egyet sajnálom, hogy a nagy szél miatt nem tudtuk teljesen szabadtérivé tenni a vacsora helyszínét, hiszen le kellett húznunk a ponyvákat. De érdekes, hogy ez akkor nem foglalkoztatott, csak utólag zavart, hiszen néha belelógnak a szép fotókba.

Emlékszel arra, hogy a nagy napon a készülődés során mi foglalkoztatott a legjobban, mi miatt izgultál a legjobban?

Érdekes, mert azt gondoltam, izgulni fogok a nagy napon, de annyira lefoglalt az egész készülődés, hogy nem volt időm még izgulni sem. Az utolsó egy órában az foglalkoztatott, hogy ne késsek el a templomból, ami végül nem jött össze. Délben kezdődött volna a szertartás és én akkor léptem csak ki a hotel szobájából.

Amiért kicsit izgultam, az az volt, hogy hogy fogjuk megoldani az egész napot a kislányunkkal. Nara az esküvő előtti napon lett fél éves, még kizárólag csak anyatejet kapott, így háromóránként etetnem kellett őt.

Volt az esküvő helyszínén neki egy elkülönített szoba, benne az ágyával, de izgultam, hogy hogy fog az idegen helyen, ennyi élmény után aludni. Napközben mindig más ölében szunyókált, estére pedig hívtunk hozzá bébiszittert, aki vigyázott rá, de amíg biztosan el nem aludt, addig anyukám is bent volt nála. Én pedig általában ide-oda futkostam a helyszín és a szobája között. Eléggé izgulós mami vagyok.

Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb pillanatok?

Nagyon nehéz kiemelni egy pillanatot. Meghittre sikeredett a templomi szertartás, csak a szűk családunk vett rajta részt. Ott láttuk meg először egymást Balázzsal, ami az egyik legszebb pillanat volt az egész életünkben. A legmeghatóbb pillanat számomra az első táncunk volt, hiszen a szám közepétől kezdve már hárman, Narával együtt táncoltunk. Szerintem bármikor is fogok erre visszagondolni, könnybe lábad majd a szemem.

Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit másképp csinálnál utólag?

A szeles időjárást leszámítva egy dolog jut eszembe, hogy a vacsora végére már nagyon elfáradtam. Ez betudható annak, hogy reggel 7-kor kezdődött a készülődés és annak is, hogy előtte lévő éjjel Nara nem aludt jól. Így a táncolás helyett én az üldögélést és a vendégekkel való beszélgetést választottam. Bár nem mondanám ezt sem igazán rossz emléknek, hiszen nem vagyok egy táncoslábú típus.

Azzal kapcsolatban, hogy mit csinálnék másképp utólag, hiába gondolkodom, nem jut eszembe semmi. Tökéletes volt az egész nap, széllel és fáradtsággal együtt is.