“Nyugodt voltam, tudtam, hogy bármi történjék is, csodás lesz ez a nap” – idézi fel beszámolójában Szabina néhány hónappal ezelőtti esküvőjét. Valódi esküvőket bemutató rovatunkban ezúttal Szabina és Tamás végtelenül meghitt & szeretetteljes nagy napját mutatjuk meg a Secret Stories olvasóinak.
Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
Gimnáziumban ismerkedtünk meg 2006-ban, amikor Tomi végzős volt, én pedig elsős. Akkor még nem alakult ki közöttünk semmi. Persze tinilányként sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne, ha egy pár lehetnénk, de a szokásos névnapi és születésnapi üdvözletváltásokon kívül, akkor még az iwiw-en, nem történt több. 2009 nyarán kapva kaptam az alkalmon, amikor szólt, hogy az alapítvány, amelynél dolgozott, megrendezi a középiskolásoknak szóló Európai Ifjúsági Parlamentet és jelentkeztem. Azt hiszem, ott kezdtünk komolyabban érdeklődni egymás iránt, de még mindig csak barátilag. A Budapesti Corvinus Egyetem 2010. januári nyílt napja volt a fordulópont, ahol bár még hivatalosan nem randiztunk, de érezhetően egy baráti találkozónál több volt.
2010 februárjában jöttünk össze, akkor derült ki, hogy már gimi elején is tetszettünk egymásnak, de az élet úgy hozta, hogy csak 4 évvel később forduljon komolyra a dolog. Úgy gondolom, ez így volt tökéletes.
Milyen volt a lánykérés?
Otthon történt, egy romantikus villásreggelit követően, 2014 novemberében. Nagyon meghitt, intim és személyes volt. Rengeteg előkészülettel járt számára, de szerencsére nekem nem tűnt fel semmi, annak ellenére, hogy több ponton majdnem keresztülhúztam a számításait. Meglepetésként ért, mivel januárban készültem Norvégiába ERASMUS cserefélév keretében és megbeszéltük, hogy a hazatérésem után fogunk összeköltözni. Azt gondoltam, hogy addig nem lesz lánykérés, amíg nem tapasztaltuk meg, milyen az együttélés. Szerencsére ő nem így gondolta, így Norvégiában ahányszor csak a gyűrűmre néztem, a honvágyam el is illant, mert tudtam, hogy mennyire nagyszerű, várakozással teli időszak vár ránk.
Milyen esküvőt álmodtatok meg, melyek voltak a legfőbb szempontok?
Klasszikusan elegáns stílust szerettünk volna, így a helyszín megválasztásakor is az volt a szempont, hogy önmagában legyen szép, ne azért legyen szükség rengeteg dekorációs elemre, hogy eltakarjunk oda nem illő dolgokat. Mivel mindketten paksiak vagyunk és családtagjaink nagy része is Pakson lakik, ezért egyértelmű volt, hogy itt tartjuk az esküvőnket, kötődünk a városhoz, amikor csak tehetjük, hazajárunk.
A polgári szertartást szabad ég alatt szerettük volna, és fontos szempont volt, hogy abban a paksi evangélikus templomban fogadjunk egymásnak örök hűséget, ahová rendszeresen járunk, itt kereszteltek meg bennünket, én itt konfirmáltam és a szüleim is itt házasodtak.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Pakson az Erzsébet Nagy Szállodára esett a választásunk, mivel stílusában, méreteiben és szolgáltatásaiban is megfelelt az elképzeléseinknek, nem is néztünk másik helyszínt. A szálloda éttermében volt a vendégvárás, a teraszon a park mellett a polgári szertartás, háttérben a virágzó gesztenyefákkal, és a díszteremben a vacsora, valamint a lakodalom. A vidékről érkező barátaink és rokonaink is itt voltak elszállásolva, leegyszerűsítve ezzel is a logisztikát, minden és mindenki egy helyen.
Hogyan szerveztétek meg az esküvőt? Mikor kezdtétek az előkészületeket?
2017. május 6-ra esett a választásunk, és szerencsére mivel kis városunkban az elmúlt években nagyon sok az esküvő, de a helyszínek és szolgáltatók elérhetősége limitált, ezért 2016 februárjában foglaltuk le a helyszínünket. Az esküvő szervezése abszolút közös volt Tomival. Felosztottuk egymás között a feladatokat, ki mihez érzett több affinitást, annak járt utána. Így esett, hogy fotósokat, dekorációt, és zenéket én gyűjtöttem, Tomi pedig a DJ és ceremóniamester kínálatot mérte fel. Már jó előre szóltunk a családtagoknak és barátoknak is, hogy tegyék szabaddá a fenti dátumot, a meghívókat február elején vittük el személyesen a meghívottaknak.
Hogyan esett a választásod pont erre a gyönyörű Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Olyan ruhát szerettem volna, ami hangsúlyozza az alakomat, nem túl kihívó, de mégis van benne egy kis csavar, ami különlegessé teszi, illetve templomi szertartáson is megállja a helyét. Fontos volt, hogy kényelmes legyen és önfeledten tudjak táncolni benne. Azt kell mondjam, hogy a hajnalig tartó lakodalmi bulizás megpróbáltatásait is jól bírta. Eleinte hosszú ujjú felsőt szerettem volna, de a próbák során kiderült, hogy ez a fazon sokkal jobban áll.
Az a mérhetetlenül magas szintű profizmus, vevőcentrikusság, rugalmasság és maximalizmus, amellyel a Daalarnánál találkoztam, egyedülálló Magyarországon. Nyugat-európai színvonalú kiszolgálásban volt részem, akár csak telefonon jelentkeztem be ruhapróbára Anitánál, akár Nikiék segítettek a modell kiválasztásánál a szalonban, mind egyedül, mind pedig Édesanyámmal és Keresztanyámmal.
Minden nap, amikor tudtam, hogy a Daalarnához mehetek, boldog voltam és izgatott, mert azt éreztem, hogy akkor abban az időszakban, amíg ott vagyok, én vagyok a fontos és rám figyelnek, lesik minden kívánságomat és kérésemet. A Daalarna két másik munkatársa, Aradi Kata és Kovács Mariann is mindvégig rendkívül segítőkészek voltak, stílusérzékükkel a bizonytalanabb pillanatokban megerősítettek döntésemben.
Nyugodtság, magabiztosság és harmónia. Ezek a szavak amelyek eszembe jutnak a ruhapróbák hangulatáról.
Miközben a készülő ruhámról beszélgettünk, minden alkalommal egy olyan kellemes bizsergés fogott el, amely az ember feje búbjától indul és végigfut a teljes gerincén, egy megfoghatatlan érzés, amely eddig csak nagyon ritkán ragadott el, de a Daalarnánál szinte minden alkalommal.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Anita egyedi stílusának és vonalvezetésének köszönhetően egy névjegy minden egyes darab, amelyről a lelkes követők már első látásra megmondták a vendégek közül, hogy ez bizony egy Daalarna ruha, míg mások csak elképedve mondták, hogy ilyen szép és kifinomult menyasszonyi ruhát még soha nem láttak. A férjemnek is nagyon tetszett, egész nap csak dicsért, hogy mennyire szép vagyok és hogy milyen hozzám illő a ruha, mert kifinomult, de mégis van benne egy kis játékosság és a nyitott hát miatt egy kis sejtetés.
Mesélj a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban.
A sminkemet Nagy Júlia készítette, aki már korábban is sminkelt. Julcsinak rendkívül jó stílusérzéke van, nagyon precízen és tartósan dolgozik, így nagyon szerettem volna, ha ő sminkel a nagy napon.
A frizurámat a családi fodrászunk Schönecker Róbert készítette, aki már több mint tíz éve a fodrászunk, meg sem fordult a fejemben, hogy más készítse az esküvői frizurámat.
Kiegészítőként a keresztanyukámtól kölcsön kapott kék köves fülbevalót tettem fel, így volt valami kölcsön és valami kék is.
Mi volt a kérésetek/álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
A grafikában egy letisztult, elegáns mégis klasszikus irányvonalat szabtunk meg, amelyben az arany, a hófehér és a sötétkék dominált összhangban a helyszín színeivel, az aranyszélű Zsolnay terítékkel és Tomi kék öltönyével. Ez a koncepció vonult végig a meghívókon, az asztali papír dekoron és az ültetési renden is.
A virágdekorációt Müller Kati készítette, aki rendszeresen dekorál az Erzsébet Nagy Szálloda esküvőin, rendkívül jó stílusérzéke van és nagyon jól ráérzett a képek alapján, hogy milyen csokrot, asztali és templomi díszítést szeretnénk. Kiemelt szerepet kapott a világoskék hortenzia, a többi virág pedig halvány pasztell árnyalatokban jelent meg a díszítésben. A végeredmény tökéletes lett.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek? És a sütemények + menyasszonyi torta?
A menüsor összeállítását a szüleinkre ízlésére bíztuk, hagyományos magyar ételek voltak egy kis újragondolással.
A sütemények közül az abszolút favorit a rétes-válogatás volt, ezen kívül diós kifli, gesztenyés csúcs és az elmaradhatatlan zserbó. A könnyebb desszertre vágyóknak epres gyümölcsválogatással is készültünk.
Az esküvői torta egy könnyű krémmel körbekent pucér torta volt, élővirág díszítéssel, összhangban a többi dekorációval. Narancsos trüffel krémes, epres mascarponés, áfonyás túrós és sós karamellás mogyorós ízvilágot választottunk.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
Hajnal háromig tartott a buli, nagyon jól sikerült este volt. A vacsorát követően Tomival egy magunktól összeállított vicces nyitótánccal kezdtünk Karel Gott: Lady Karnevál című számára, amely után rögtön megtelt a táncparkett és meg sem állt a buli hajnalig. A DJ nagyon jól eltalálta az ízlésünket, a 90-es, 2000-es évek magyar és külföldi slágereire, majd a végén napjaink legkedveltebb zenéire buliztunk.
Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?
Nagyon-nagyon jó emlék, egy igazi különleges nap, amit felszabadultan tölthettünk a hozzánk legközelebb álló családtagjainkkal és barátainkkal. Őszintén felemelő érzés volt látni azt, hogy a vacsoraasztal körül csupa olyan ember ül, akik mind egytől-egyig meghatározó szereplői az életünknek, és hogy őszintén örülnek a boldogságunknak. Kedves emlék az esküvőt megelőző két nap, amit a szüleimmel tölthettem, ráhangolódva a napra, amely mintha csak egy pillanat lett volna tovaszállt és mi ott álltunk Tomival hajnalban az ablakunk előtt és csak néztünk, ahogyan az esőcseppektől fényes utat megvilágítja az utcalámpa és azt kérdezzük egymástól, hogy „Ennyi volt? Nem lehetne újra még egyszer ugyanígy?”.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt a nagy nap?
Meghitt, családias, önfeledt, felemelő, szeretetteljes.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi volt a legszebb élményed?
Az egyik legemlékezetesebb pillanat még a ruhaválasztáskor volt, amikor eldöntöttem, hogy melyik ruhában megyek férjhez: édesanyám elérzékenyült, majd amikor aznap rám segítette a ruhát akkor is. Hasonlóan megható pillanat volt, amikor édesapám látott először, majd pedig amikor a férjem kezet csókolt és átölelt nagyon gyengéden az első pillantáskor. A polgári szertartás szülő- és nagyszülő köszöntő része szintén az egyik legmeghatóbb pillanat a napból.
A templomi szertartásból sosem fogom elfelejteni, ahogyan ott álltunk az oltár előtt és a délutáni napfény pont úgy sütött be az ablakon, hogy bennünket világított meg, különleges érzés volt, úgy éreztem, ez egy áldás, amit kapunk az égiektől.
Édesapám köszöntő beszéde is nagyon megható és egyben viccesen záruló volt, egy olyan sztorival, amit még sosem hallottunk korábban. Emlékezetes pillanatok maradnak az önfeledt bulizások, ahol a vendégek úgy pörgettek-forgattak a karjukban, hogy azt sem tudtam már, merre vagyok, kézről-kézre adtak egymás között. Az éjféli gyertyafény keringőnk alkalmával a Westlife: You raise me up című számára táncoltunk egy generációkon átívelő keringőt: először nagypapámmal, majd édesapámmal, majd a férjemmel táncoltam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy erre lehetőséget adott.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Nem volt ilyen, önmagamon is meglepődtem, hogy milyen nyugodt menyasszony voltam. Talán az éjféli keringő miatt egy kicsit, amelyre egy nagyon kedves kolléganőm tanított nekünk egy koreográfiát.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Egyáltalán nem, szerencsére minden részlet úgy sült el, ahogyan szerettük volna. Persze voltak apróbb bökkenők az esküvőt megelőző napokban és aznap is, de pont ettől volt életszerű. Hosszú készülődés előzte meg az esküvőt, úgyhogy nyugodt voltam, tudtam, hogy bármi történjék is, csodás lesz ez a nap.
Esküvői szolgáltatók Szabina és Tamás nagy napján:
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Fotós: Víg László
Ceremóniamester: Kormos Róbert
DJ: Szabó Emil
Helyszín és catering: Erzsébet Nagy Szálloda, Paks
Smink: Nagy Júlia
Haj: Schönecker Róbert
Torta: Stella Cukrászda, Paks
Virág dekoráció: Müller Katalin Százszorszép Virág Ajándék Üzlet, Paks
Grafika: Toboz Művek
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb, 2018-as esküvői kollekciója, az OCEAN már próbálható a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
