Egy különleges, kétnemzetiségű szicíliai esküvő történetét osztjuk ma meg veletek Valódi esküvők rovatunkban. A gyönyörű magyar menyasszony, Viktória és olasz párja, Emanuele Houstonban élnek, ahol társastáncot tanítanak kicsiknek és nagyoknak egy táncstúdióban. Az esküvőt a szicíliai Palermóban, a vőlegény szülővárosában tartották, és nem volt számukra kérdés, hogy a nagy napjuk tele lesz jókedvvel és sok-sok tánccal. Íme az emlékezetes nap képei, a menyasszony beszámolójával kiegészítve.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Hat éves korom óta táncolok , és aki egy kicsit is jártas ebben a közegben, az jól tudja, hogy jó párt találni nagy kihívás. Szokás szerint táncpartnert kerestem, és a tanáraim javasolták, hogy Facebookon, egy táncos csoportban próbálják szerencsét. Találtam is egy tehetseges fiút, de mindeközben egy Costa hajóra volt három hónapos táncos szerződésem. Mire leszálltam a hajóról, a “leendő” párom abbahagyta a táncot, viszont bátorított, hogy maradjak kapcsolatban a tanáraival, hátha tudnak segíteni. Így történt, hogy az ő legjobb barátjával mentem el próbatáncra.
Lehet, hogy sokaknak viccesen hangzik, de amint megláttuk egymást a palermói repülőtéren, tudtuk, hogy ez valami egészen különleges lesz, abban az első pillantásban minden benne volt.
Milyen volt a lánykérés?
Mielőtt rátérünk erre a témára, fontos tudni, hogy állandóan ugratjuk egymást, sosem vagyunk komolyak. Ebből adódóan a lánykérés egyáltalán nem volt hagyományos vagy romantikus. A párom először egy üres ékszeres dobozt nyitott fel, amin természetesen jót nevettünk. Viszont gyűrűről szó sem volt, amin egy pár perc múlva mégis csak kiakadtam. Mondtam neki, hogy következő nap megyünk az ékszerboltba, és kiválasztom, hogy mit szeretnék, ha már ennyire vicces kedvében volt. El is mentünk másnap. 🙂
Pár héttel később munkába készültünk, éppen zuhanyoztam, amikor kiosont a lakásból, hogy elhozza a gyűrűt.
Hajat szárítottam, amikor berohant a fürdőbe, térdre ereszkedett és megkérdeze, hogy biztosan ezt akarom-e, de amúgy is mindegy, mert nincs visszaút, és megvette a gyűrűt. Nyilván megint csak jót kacagtunk, de persze igent mondtam. Állítólag szeretett volna valami különlegeset szervezni, de azt mondta, hogy nem tudott volna tovább várni, így rögtön meg akarta kérni a kezemet.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Sokáig nem tudtunk (tudtam) dönteni, nem volt ötletünk, így hónapokig a Pinterest, Instagram, Secret Stories háromszögben tartózkodtam, keresve az inspirációt, ami végül váratlan formában, de meg is jelent. Mivel versenytáncosként létezem, mióta az eszemet tudom, jártas vagyok a smink és divat világában, naponta merítek ötletet a különféle divatházak alkotásaiból, amikor ruhát tervezek magamnak vagy a tanítványaimnak. Nagy kedvencem a Dolce & Gabbana páros, és mivel egyikük szicíliai, rengeteg népi motívumot használnak fel a kollekciók megálmodásához, így nagyon közel állnak a szívemhez. A párom meglepett egy pár cipővel, ami azonnal elindította az agyam, nem kellett egy percnél több, hogy megszülessen az arculat és a hangulat a fejemben.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Tengert, jó ételt és italt szerettünk volna, kifogástalan minőségben. A történelem és a kultúra számunkra nagyon fontos, így olyan helyszínt szerettünk volna, ahol ezek mind megtalálhatőak. Nem kellett sokáig keresgélnem, az olasz esküvőszervező honlapon az első oldal első találata volt a leendő helyszínünk, a Grand Hotel Villa Igiea.
A tengerre néző sziklafalon épült csoda a szicíliai Art Nouveau egyik ikonikus példája, kívülről mégis gótikus és arab benyomást kelt, ami tökéletesen jellemzi a rengeteg kultúra keveredését a szigeten.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
2018 májusát terveztük legelőször, mint lehetséges időpontot, de a férjem húga is abban az évben, júliusban házasodott, így gondoltuk, nézzük meg, milyen lesz az ő esküvője, hátha jó szolgáltatóik lesznek, akiket szívesen felkérnénk a miénkre is. Ez egy nagyon jó ötletnek bizonyult: ugyanabban a templomban esküdtünk, ugyanaz volt a virágosunk, a fotósaink és a videósaink, és ugyanazon a helyen készíttettük el a saját tervezésű meghívókat és a gyűrűket is. Maga a szervezés gyors volt onnantól kezdve, és jól jött, hogy személyesen tudtunk mindenkivel egyeztetni.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Minden a népi motívumokra épült, egészen pontosan a kézzel festett kerámiák világára, színes, virágos és vidám, semmi komolyság, csak napsütés, citrusok, olajfák és a tenger volt az alapkoncepció és a szíve az egész témának.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Friss, helyben fogott tenger gyümölcsei, helyi ételek újragondolva, helyi alapanyagokkal, a legmagasabb szintre emelve. Külön köszönet érte a hotel séfjének és csapatának.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
A kézzel készített ricotta alapú desszertek a kedvenceim, mióta megkóstoltam őket, nem volt kérdés, hogy lesz belőlük bőven. Imádjuk a friss citrusokat, mandulát, pisztáciát és a marcipánt, így a tortát pisztáciás piskótával készítették és citrom formájú marcipánokkal díszítették. Nem volt harsány, de benne volt a sziget hangulata és íze, elegáns formában, ráadásul senki sem gondolta volna, hogy pisztácia ízű a citromok miatt.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Először nagyon furán éreztem magam, sosem voltam királylányos típus, és kicsit feszélyezett, hogy ennyi figyelmet kapok, és mindenki az én kívánságomat lesi, de aztán belejöttem, hiszen volt vagy négy ruhapróbám, mire megtaláltam az igazit.
A szoknya része nem volt kérdés: könnyű, egyrétegű anyagot szerettem volna a nyár kellős közepén, sellő fazonnal, uszállyal. A felső viszont sokáig nem akart összeállni.
Rengeteg fazont felpróbáltam, de egyik sem volt az igazi, hiába volt mindegyik szebbnél szebb. Végül a szalonban dolgozó lányok egy olyan ruhát adtak rám, amit sosem gondoltam volna, hogy felpróbálnék, de amint belebújtam, tudtam, hogy az a felsőrész lesz a nyerő. (Hálás köszönet nekik, hogy nem adták fel a sok időpont-tologatás és tanácstalanság ellenére sem.)
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Senki sem tudta, hogy milyen lesz, csak anyukám (aki varrónő, szóval előtte nincsenek titkok ebben a témában 🙂 ). Mindenkit megleptem, mindenkinek nagyon tetszett, és mindenki azt hangsúlyozta, hogy mennyire beleillik a témába, egységben van a hangulatvilággal, mégis modern. A férjem nagyon cuki volt, amikor megérkeztem hozzá az oltár elé, könny volt a szemében a boldogságtól, nem győzte mondani, hogy mennyire szép vagyok, sosem látott meg ilyen gyönyörűnek.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A sminket és a hajat magamnak készítettem, és szerettem volna virágkoszorút a nagy napra. Nem csak azért, mert gyönyörű és egyedi kiegészítő, hanem mert rövid hajam van, és nem lehet benne biztosan rögzíteni a fátylat. Mivel szeretek alkotni, a koszorút magam kötöttem. Bianka barátnőmmel este mentünk virágot lopni a domboldalról, hogy a lehetőséghez képest frissek legyenek.
Valami új a ruhám volt, a valami kék a cipőm és a virágok voltak, a kölcsönzött és régi pedig az elhunyt nagypapáim karikagyűrűi voltak, amit a nagymamáim adtak oda, hogy a nyakláncomon legyenek, így jelképezve, hogy velem vannak a nagy napon.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
A Houston-Palermo időeltolódás és az izgalom nem hagyott aludni, reggel 4-kor már fekeltem. Egyedül sminkeltem, szárítottam a hajam, az lenyugtatott egy kicsit. Azt mondhatom, hogy szerencsésnek tartom magam, teljesen meg tudtam élni a napot, nem volt bennem aggodalom, csak izgalom. Imádtam a forgatagot, a zajokat és a forró napsütést, a gyönyörű tájat, a pezsgő várost és a rengeteg csókot, amit egymásnak adtunk.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A vendégeket egy népzenés csapat szórakoztatta, míg apa és anya házi pálinkával segített beindítani a jókedvet. Később DJ folytatta a kedvenc zenéinkkel. Andrea és Matteo Bocelli Fall on Me című számát választottuk az első táncunknak, mint férj és feleség, apával a Szállj el, kismadárra táncoltunk, de aztán volt később Salsa, Bachata, olasz pop es minden egyéb, ami csak a mulatáshoz szükséges. Mi magyarok sokkal tovább szoktuk a port rúgni egy esküvőn, míg az olaszoknál a buli általában éjfélkor véget ér. Mi hajnal egyig bírtuk. A nagy nyári meleg és egész estés táncolás után hála az égnek, mindenki kellemesen elfáradt, nem kellett kora reggelig nyújtani a dolgot. 🙂
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Az akkor még vőlegényem szemét könnybe lábadva látni az oltár előtt, paradicsomot árulni a vásárban, az összes barátainkat, szeretteinket egy helyen látni, és velük lenni.
Mi volt a legszebb élményed?
Nem tudnék egyetlen dolgot kiragadni, az egész nap gyönyörű élményként él bennem, minden pillanatát imádtam, még akkor is, amikor már kezdtem elfáradni a sok boldogságtól.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Ez az a kérdés, amire általában mindenki azt szokta válaszolni, hogy a jó idő miatt. Én ezt nem hagytam a véletlenre, tíz évre visszamenőleg leellenőriztem a júliusi átlaghőmérsékletet és időjárást, így tudtam, hogy a rossz idő szinte teljesen kizárt. Izgulni nem igazán izgultam, inkább kíváncsi voltam, milyen lesz a nap, amit ekkora figyelemmel szerveztünk, és hogy a vendégek mit szólnak majd hozzá.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Minden úgy alakult, ahogy terveztük. (Ilyenkor jön jól, ha valaki mániákusan előre tervez minden apró részletet.)
Hova utaztatok nászútra?
A Costa Luminosa Karib-tengeri útja decemberben tűnt a legjobb úti célnak. Floridából indultunk, ami könnyen elérhető Houstonból. Hogy miért pont Costa? Mert Costa hajón dolgoztam, és tudom, hogy csakis a legjobb minőségre törekszenek, semmi kevesebbre, az étel és a szórakoztatás kifogástalan az olaszok fedélzetén. Csak ajánlani tudom őket, ha tartalmas, szórakoztató, és baráti hangulatú utazásra vágyik valaki. Mi nagyon jót pihentünk, amire szükségünk is volt, mert év közben általában sosem tartunk szünetet, hétvégéken versenyekre, fellépésekre megyünk a tanítványokkal, vagy csak mi magunk, hét közben pedig tanítunk, nincs megállás.
Ruhák: Daalarna, Dolce & Gabbana, Cipők: Dolce & Gabbana, Helyszín: Grand Hotel Villa Igiea – szervező: Marie Cacciabaudo, catering: Carmelo Trentacosti, Templom: Chiesa dell’Immacolata Concezione , Zene és szórakoztatás: Piereventi, Videó és fénykép: Fotografia Mazzola Immagini, Virág: Daniele Ribbeni, Meghívók: Tipografia Pistone, Gyűrűk: Gioielleria Vassallo, Haj, smink, virágkoszorú: saját magam, Vőlegény haj: Immagine Uomo, Köszönő ajándékok: Sicilia Bedda , Nászút: Costa Crociere
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
