Minden menyasszony álma, hogy a nagy napján tökéletes ruhában álljon az oltár elé – Alexa számára ez az álom egy Daalarna menyasszonyi ruhában vált valóra. Nem véletlen, hogy a menyasszony ezt a márkát választotta, hiszen korábban maga is több alkalommal lépett kifutóra a Daalarna divatbemutatóin, így személyes kötődése van a Daalarnához.
A következő interjúban bepillantást nyerhetünk a menyasszony izgalmas ruhapróbájába, a választás szívhez szóló pillanataiba, és abba, hogyan vált ez a különleges darab a nagy nap egyik főszereplőjévé. Emellett a fiatal házaspár őszintén mesél megismerkedésükről, a lánykérés meglepő pillanatairól, és arról, hogyan sikerült egy kisfiúval a családban olyan urbánus stílusú esküvőt szervezni, amely minden részletében különleges volt, és amiben a stílus és a szerelem kéz a kézben járt.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy forgatáson találkoztunk először, ahol Nándi rendező volt, nekem pedig ez volt életem első reklámfilmes főszerepe. Pár hónappal később rám írt, utána pedig sokáig chateltünk, nagyrészt filmekről beszélgettünk. Emlékszem, megleptem azzal, hogy néhány nap alatt megnéztem az összes filmet, amit ajánlott a beszélgetésünk során. Utólag elmesélte, hogy ez akkor nagyon imponált neki. Végül, úgy félévvel az első találkozásunk után ismét láttuk egymást személyesen, és elkezdtünk randizgatni.
Milyen volt a lánykérés?
Majdnem elájultam, mikor megkérte a kezemet, és ez nem költői túlzás. Szülinapi vacsin voltunk egy tajvani étteremben, a 101 Bistroban, ami arról híres, hogy a fogásaik nagyon egyediek és kreatív megoldásokkal vannak tálalva. Emiatt elsőre fel sem tűnt, hogy az ételek között volt egy rizzsel teli mécses, amiben elrejtette Nándi a jegygyűrűt. A vicc az, hogy amikor kiszúrtam az ékszert, azon a ponton sem gondoltam arra, hogy jegygyűrű, azt hittem hogy a konyháról valaki benne hagyta a gyűrűjét a vacsorámban. Mutattam is a páromnak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe kerültem, aki erre közelebb tolta felém az ékszert, és akkor nagy nehezen leesett… és én is majdnem leestem a székről, mindent levertem zavaromban, fel kellett mosni utánam a szilvabort. Aki ismeri Nándit, az tudja, hogy ez a gesztus tőle nagyon meglepő, én álmodni se mertem róla korábban.
Engem a gyerekvállalás egy kicsit jobban motivált, mint az esküvő, ezért azt néha finoman felhoztam neki, és ott is mindig a távoli jövőre terelte a témát. Egyiktől se zárkózott el elméletben, csak érzékeltette, hogy ezek számára távoli témák. Ehhez képest most ott tartunk, hogy van egy majdnem két éves kisfiunk, aki ott volt az esküvőnkön.
Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Azt hiszem a lényeg az volt számunkra, hogy egy bensőséges, alapvetően szűk körű, de mégis bulis, oldott hangulatú esküvőnk legyen. Legfeljebb ötven főben gondolkodtunk a vendégek számát tekintve, és ezt végül alig léptük túl. Fontos volt, hogy a helyszín Budapest belvárosi részén legyen, mert úgy éreztük, hogy egy urbánus lagzi jobban illik a személyiségünkhöz, másrészt azt akartuk, hogy a lehető legkevésbé legyen a vendégek számára körülményes ez a nap, a meghívottak kilencven százaléka fővárosi volt.
Nándi mondta nekem többször, hogy szerinte gyakran túl sok szervezkedéssel, és alkalmazkodással jár, ha meghívnak egy esküvőre, és nem akarja, hogy a mi esküvőnk bárki számára körülményes, megoldandó feladat legyen. Egyetértettem vele, szerintem titkon senki sem szereti annyira vendégként, ha túl sokat vár el tőle egy esemény kapcsán. Szóval mi ettől meg akartuk kímélni a barátainkat és a családunkat, hogy minél lazábban tudjanak állni az egészhez. Ugyanebből az okból kifolyólag döntöttünk úgy, hogy csak délután öt után kezdődjön a szertartás, illetve a templom is egy sarokra volt csak a buli helyszínétől, így a násznépnek három perc volt átsétálni.
Mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Erre nehéz röviden válaszolni, ugyanis a lánykérés után nem sokkal mindkettőnk meglepetésére kiderült, hogy várandós vagyok. Így mindent, amit addig elméletben beszéltünk, azonnal elnapoltunk, mert sokkal fontosabb volt számunkra a terhesség és az, hogy anya leszek. Őszintén, nem akartam úgy átélni a nagy napot, hogy közben egy kortyot sem ihatok, de a pocakos esküvő amúgy sem merült fel, mert egyszerűen kikerült a látóterünkből ez a téma.
Szerettük volna megvárni, hogy újra igazán fontossá váljon számunkra a nagy napunk, és ne csak mellékesen megtartsuk, hanem egy szívből jövő ünnep legyen. Megbeszéltük egymással, hogy megvárjuk, hogy a kisfiunk elmúljon egy éves, addigra talán ő is alkalmasabb lesz erre, illetve mi is megszokjuk addigra a szülőséget, és őszintén rá tudunk hangolódni az esküvőre. Ezt végül be is tartottuk, és szerencsére jó döntés volt, idén már minden porcikámmal vártam a napot, izgultam, készültem. A kisfiunk nagyon élvezte az egészet, hajnalig bulizott, felnőtteket megszégyenítő energiával.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a párok többségével ellentétben nálunk nagyrészt a vőlegény szervezte le az esküvőt, persze én is kivettem a részem, de Nándi a sok forgatási és filmelőkészítési tapasztalatával nagyon hatékony tudott lenni, még esküvőszervező nélkül is. Emellett a családunk, barátaink is sokat segítettek, például ceremóniamester sem volt, Nándi a barátai közt osztotta ki ezt a feladatot.
Hogyan választottátok ki a helyszínt?
Mindketten nagyon szeretjük a Palotanegyedet, én egyetemre is a közelbe járok, Nándi pedig itt volt gimnazista és egyetemi hallgató is. Mikor szünetem van két óra között, gyakran ebédelünk együtt a Lumenben, és az egyik ilyen alkalommal azt felvetettem neki, hogy mi lenne, ha itt tartanánk az esküvőnket. Nagyon hangulatos, laza hely, tele növényekkel és egy szép kerttel. Ezután beszéltünk velük, és kiderült hogy nem tartanak esküvőket, de ettől igazából csak még jobban megtetszett nekünk az ötlet, mert amúgy sem akartunk egy olyan helyszínt, ahol az esküvőzés főprofil. Gondoltuk így egy egyedibb és közvetlenebb lagzink lesz majd.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Egy esztétikus, egyszerű és puritán esküvőt képzeltünk, ahol a dekor nagy részét maga a helyszín adja. A Lumen növényes, rusztikus hangulatát nagyon szerettük, nem akartuk túldíszíteni. Nándi anyukája rengeteget segített abban, hogy megtaláljuk a legideálisabb asztaldíszeket, amik autentikusak ebben a hangulatban. A meghívó és a menü grafikája is ezt a stílust követte.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek? És a sütemények + menyasszonyi torta?
Őszintén szólva annyi volt csak a koncepciónk, hogy legyen nagyon színvonalas az étel, ne emlékeztessen a hagyományos lagzis ételeire, és az, hogy legyenek kifejezetten jó italok, nagy választékban. Szerintünk egy eseményről elsőre azt jegyzi meg az ember, hogy milyen volt a étel és a pia. A mi kapcsolatunknak ráadásul nagyon fontos része a gasztronómia, imádjuk kipróbálni különféle konyhákat, felfedezni különböző éttermeket. Végül a Lumen konyhája, nagyrészt saját kínálatából készítette a különböző fogásokat, és tényleg mindenki oda volt érte. Utána még napokig morzsapartiztunk a marhapofából, meg a gazpachoból.
A tortánál pedig inkább a letisztultság volt a lényeg számunkra, meg persze az, hogy bárki tudjon enni belőle. Volt három különböző szintje, hogy a tej- gluténérzékenyek, a csokifüggők és a sajttortások is jól járjanak.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Imádtam a ruhapróbákat! Modellként sok fittingre járok, és egészen más élmény volt ez úgy, hogy most én voltam az, aki kiválasztja, hogy mit szeretne viselni. A ruhavásárlást és a próbálgatást már évek óta nem igazán tudom élvezni a modellkedés miatt, mégis ez most egészen más volt.
Azt hiszem, végre a bennem élő hercegnő szoknyás kislány kapott figyelmet.
Anyukámmal és Nándi anyukájával mentem az első ruhapróbára, ahol több ruha is nagyon tetszett nekünk, de én valamiért csak a legelsőben éreztem magam igazán menyasszonynak. A különböző szempontok ezért végül nem is igazán számítottak, mert még a ruhapróbás fotókat visszanézve is egyértelműen látszott, hogy az egyikben csak úgy ragyogok, míg a többiben nem annyira.
A próbák előtt Nándival kiválasztottuk a kedvenc ruháinkat, a honlapon elérhető fotók alapján. Megbeszéltük, hogy nem láthat engem a ruhámban az esküvőig, így nyilván a kiválasztásában sem tud részt venni, de a fazonokat legalább le tudtuk szűrni azokra, amik nekem és neki is tetszenek. Erre azért volt szükségem, mert ő rendkívül kritikus típus, és jó szeme van a ruhákhoz, észreveszi az apró részleteket, anyaghasználatot, és konkrét gondolatai voltak azzal kapcsolatban, hogy mit preferál, és mit nem. Közben én elsősorban a kislány énemnek akartam megfelelni, próbáltam ezt a kettőt valahogy összehozni. Ráadásul Nándi látott már engem korábban jó pár Daalarna esküvői ruhában a kifutón, a különböző Daalarna fashion show-k alkalmával.
Kifejezetten izgultam, mert volt egy-két kedvence a divatbemutatókról, és én azokhoz képest teljesen más ruhát képzeltem most magamnak. Végül egy 3D-s virág motívumokkal díszített pántos dekoltált ruhára esett a választásom, hosszú A vonalú szoknyával és uszállyal, kivágott háttal.
Ebben a ruhában összpontosult az a romantikus, kicsit tündérhercegnős jelleg, ami számomra fontos volt, miközben kifinomult és szexi is egyben, ami pedig a vőlegényem ízlésének kedvezett.
Ő például a rövid menyasszonyi ruhákat is szereti, mert azok nem takarják el a lábakat, de a bennem rejlő kislány el sem tudott képzelni rövid szoknyát. A sliccelt szoknyával viszont Nándi kedvében is tudtam járni.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Mint mondtam, Nándi kritikus és mellé őszinte is, szóval tényleg nagy szó, hogy amikor meglátott a ruhában, teljesen le volt nyűgözve. Gyorsan a fülembe is súgta ott a szertartás elején, hogy ezen már ne is izguljak tovább. Ez a sugdolózás amúgy végigkísérte az esküvőt, mert a barátaink és családtagjaink közül is sokan súgták a fülembe a lagzi alatt, hogy milyen szép vagyok a ruhámban.
Volt egy kislány csapat, akik félóránként odajöttek, és mondogatták nekem:
,,Még mindig gyönyörű vagy”.
Az egyik barátunk kisfiáról pedig kiderült, hogy órákig nem mert odajönni hozzám, hogy megnézzen közelebbről, de aztán végül összeszedte a bátorságát.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban? (smink, frizura, kiegészítők, stb.)
A frizurámmal kapcsolatban nem volt konkrét elképzelésem, csak annyit tudtam, hogy nem akarok szabályos, merev hajkoronát, hanem inkább egy laza, fürtös kontyot. Ez tükrözi a személyiségemet és praktikus is, ami szerintem nagyon fontos szempont egy hosszú lagzi esetében, ráadásul pont az év legmelegebb napjára esett az esküvőnk. Ami a sminket illeti, ott egyetlen hangulatfotó alapján választottam, és itt is a természetességre törekedtem. Egy üde, nyárias, rózsás-barackos sminket szerettem volna. A modellkedés miatt sokféle sminket láttam már magamon, és mindig ezt érzem közülük a leginkább hozzám illőnek.
A gyűrűkkel könnyű dolgunk volt, mert az apukám ékszerész, így vele közösen tudtam megálmodni őket. Rusztikus anyaghasználatot és fehér aranyat szerettünk volna, Nándiénak kicsit férfiasabb a kivitelezése, az enyém pedig egy szabálytalan formájú karikagyűrű, pici brillekkel körberakva. A többi kiegészítőmet pedig az utolsó napokban szereztem be, a fülbevalóimat szintén apukámmal választottam, a karkötőmet pedig Nándi anyukájától kaptam ajándékba, aki direkt a cipőm csillogásához hasonlót választott nekem.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Őszinte, fesztelen, bensőséges, bohém és örök.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok és legszebb élmények?
Számomra ilyen volt az, amikor először megláttam Nándit a templomban. Addig nagyon izgultam, ahogy apukámmal sétáltunk az oltár felé és néztem a násznépet, az is növelte az izgatottságot, de aztán megláttam a férjem, aki megnyugtató tekintettel nézett rám, amitől minden feszültség elszállt belőlem. Van neki egy ilyen tipikus arckifejezése, ami azt üzeni, hogy “Itt minden rendben lesz, lelazulhatsz, kicsim” – és erre akkor nagy szükségem volt.
A másik ilyen az a élmény az volt, amikor az utolsó pillanatban vázlatosan összedobott nyitótáncunk elején Nándi a semmiből lenyomott egy olyan twistet, amitől elfelejtettem bejönni a korábban megbeszélt jelzésre. Ezen kívül még rengeteg emlékezetes pillanat volt, és az egyik legszebb talán az, hogy a kisfiunk ott volt velünk és végig nagyon élvezte az egészet.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
Volt élő cigányzene, vonósokkal, zongorával, cimbalommal, mondanom sem kell milyen hangulata volt. Aztán őket váltotta egy DJ, aki végig tiszteletben tartotta az ízlésünket és magától is nagyon jól választott számokat. Emiatt teljes egészében kimaradtak a tipikus esküvős slágerek, meg a disco és mulatós zenék, helyette például sok hatvanas-hetvenes évekbeli rock és funky szólt.
A nyitótácunkra nem igazán sikerült készülnünk, nagyon az utolsó pillanatra hagytuk, de az egyik koszorúslányom, Pintér Vivi igazi táncmágus, neki elküldtük pár közös kedvenc dalunkat, hogy mondja meg melyikre lehet nagyon röviden felkészülni. Vivi nagyon cuki volt, végül ő készített fel minket egy twistes, dögösebb dalra, ami egyetlen rövid közös alkalomban merült ki, szóval nem igazán volt lehetősége betanítani nekünk egy koreográfiát, de mégis nagyon jót tett nekünk az az alkalom. Ha más nem, legalább az önbizalmunknak.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Az egyik, hogy Nándi mit fog szólni a ruhához, ezen őszintén szólva hónapokig izgultam. A másik pedig az, hogy az akkor másfél éves kisfiunkat hogyan tudjuk majd menedzselni az esküvőn, hogy számára is nagy élmény legyen, de közben nekünk is sikerüljön ne csak szülőként, hanem párként is jelen lenni. Szerencsére mindkettő nagyon jól sült el, mert Nándi imádta a ruhát, a kisfiunk pedig fantasztikusan érezte magát a násznéppel, és órákig nagyon jól elvolt nélkülünk.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Hát azt hiszem a sok előnye mellett az a hátránya egy ilyen önállóan szervezett, kötetlenebb esküvőnek, hogy a nagy hajrában és rögtönzésben óhatatlanul kimarad pár fontos elem. Mindketten nagyon sajnáljuk, hogy a pörgésben elmaradt az a klasszikus momentum, amikor a menyasszony az apukájával, a vőlegény pedig az anyukájával táncol.
Még ennél is rosszabb volt, hogy végig be volt tervezve egy kitüntetett pillanat, amikor csokrokat adunk át az anyáknak, és ez is elmaradt, először azért, mert véletlenül otthagytuk a csokrokat a bázison, aztán mikor pár óra múlva elment értük Nándi egyik barátja, akkor már túl késő volt, mert a buli hevében nem lehetett beékelni már egy ilyen pillanatot. Pedig ezeket a csokrokat az esküvő előtt köttettem, hogy frissek legyenek, és óriási logisztikai misszió volt eljuttatni őket a helyszínre, szóval ez tényleg fontos lett volna nekünk. Végül persze az esemény után átadtuk, de az azért már nem volt ugyanaz.
Sikerült elutaznotok nászútra, vagy még várat magára?
Még nem, de őszintén szólva semmi kedvünk most a nászút szervezésével foglalkozni, jó érzés, hogy végre nincs több szerveznivaló egy ideig. Szülőként azért elég nagy kihívás ezeket összehozni, és az is kérdés bennünk, hogy a kisfiunkkal, vagy nélküle menjünk. Nélküle képzeltük, de egy ideig még túl kicsinek érzem ahhoz, hogy ez ilyen formában megvalósuljon. Szóval még nem tudjuk, de az biztos, hogy azt is szeretnénk nagyon emlékezetessé tenni és nem csak letudni. Ezért inkább türelmesen kivárjuk a megfelelő időszakot, ahogy az esküvő esetében is. Lehet, hogy ez jövőre lesz, de lehet, hogy csak azután.
Hogy érzed, változott-e valami azóta, hogy férj és feleség lettetek?
Nekünk volt két éve egy polgári szertartásunk csak a formalitás miatt, nagyon szűk körben, azután valahogy egyáltalán nem éreztük azt, hogy férj és feleség lennénk. Sokat nevettünk is ezen, és vártuk hogy majd a valódi esküvőnk és a lagzi ezen hátha változtat.
Annyit biztosan tudok mondani, hogy már nem furcsa kimondanom azt, hogy “a férjem”, sőt, jó érzéssel tölt el.
Ahogy a szülőség, úgy ez is jelentőséget kapott a mindennapokban, de inkább úgy, mint egy folyamatosan jelen lévő érzés. Egyszerűen a lényem része az is, hogy van egy kisfiam, és már az is, hogy van egy férjem.
Ruha: Daalarna, Helyszín: Lumen (@lumenkavezo), Smink: Keserű Barbara (@barbarakeseru), Haj: Mark Károlyi (@maarkaarolyihair), Fotó: Horváth Károly (@horvathkaroly), Videó: Vadas Géza (@gezavadas), Gyűrűk: Piróth András (kincskreator.hu), DJ: DJ Izil
- Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd el nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva.
- Egy díjmentes Daalarna ruhapróbára jelentkeznél? Infók itt.
- Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken.
- Íme a teljes Daalarna REMEMBER kollekció
- Upcycling és a legkedveltebb fazonok: Itt az új Daalarna kapszulakollekció
- Atelier by Daalarna – A Daalarna új, exkluzív vonala, ha fényűző esküvői ruhára vágysz
- Hírességek, akik színes menyasszonyi ruha mellett döntöttek
- Ha még esküvő előtt állsz, de keresed a tökéletes szolgáltatókat, klikk ide.
- Kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
