Nemrégiben a Facebook élő bejelentkezés sorozatunkba kedves Daalarna menyasszonyunkat, Zsófit és férjét, Gábort, valamint esküvőszervezőjüket, Landesz Katit invitáltuk meg, akik balatoni esküvőjükbe repítettek vissza minket. Most ennek a beszélgetésnek a leiratát olvashatjátok néhány emlékezetes fotóval illusztrálva a pár nagy napjáról.
Hogyan ismerkedtetek meg, hogy indult a ti történetetek?
Zsófi: Most már több, mint 10 éve ismerjük egymást. A Balatonon találkoztunk, ott van mindkettőnknek nyaralója, 100 méterre egymástól. Ott egy óriási baráti társaságba csöppentem bele, itt ismerkedtünk meg Gáborral. Pár évig csak barátok voltunk, most viszont már 6,5 éve alkotunk egy párt. A kapcsolatunkat a Balatonnak köszönhetjük, ez az esküvőn is látszik – szinte mindent arra fűztünk fel.
Hogyan zajlott nálatok a lánykérés? Volt azért egy sajátos, szerethető íve a ti kapcsolatotoknak: ismerősök, barátok, majd szerelem és végül lánykérés.
Gábor: Izgalmas volt. Általában Zsófi kezdeményezi a dolgokat, ő szokott a kreatív tagja lenni a kapcsolatunknak, úgyhogy számomra kicsit nehéz volt ebben brillírozni. Párizsban, a Tuileriák kertjében történt a lánykérés, ami sok szempontból fontos hely nekünk, és maga Franciaország is nagy szerelem számunkra. Nehezen, de minden viszontagság ellenére végül sikerült elintézni.
Sejtetted Zsófi, hogy Gábor megkéri majd a kezed?
Zsófi: Mi erre a hivatalos válasz? Nem?! Voltak meglepetés részei, de azért már annyira ismertük egymást, hogy feltűnjön, hogy ha Gábor nem vacsorázik rendesen, mert valamiért nem éhes – ami elég ritka nála –, akkor már gyanakodjak arra, hogy valamire készül. De nagyon ügyes volt, minden részlete tökéletesre sikerült.
Mennyi időt szántatok az esküvő megszervezésre?
Gábor: Először ki kellett pihenni a lánykérést. 🙂
Zsófi: Majdnem egy évig élveztük a jegyes életet, és csak utána hívtuk fel Katit tudatosan, ajánlás alapján. Nem is kerestünk mást, mert részt vettünk az egyik tökéletes esküvőjén, és tudtuk, hogy vagy olyat, vagy még jobbat szeretnénk.
Mi volt az az ok, ami miatt egy szervező segítségét kértétek, és miben volt Kati a legnagyobb segítségetekre?
Gábor: Szerintem mindenben. A helyszín volt az egyetlen, amit magunktól találtunk, aztán úgy gondoltuk, innentől majd a dolgok mennek maguktól. Ezért egy bő félév is eltelt, mire rájöttünk, hogy ahhoz, hogy ez az esküvő olyan legyen, mint amilyet mi szeretnénk, ahhoz egy olyan szakembert kell megbízni, mint amilyen Kati. Nekünk ez az első esküvőnk – remélhetőleg az utolsó is –, úgyhogy nagy rutinunk nem volt benne.
Zsófi: Én több olyan embert is ismerek, aki úgy áll hozzá, hogy maguk mindent meg tudnak csinálni. Mi is így láttunk neki, ugyanakkor abban is biztosak akartunk lenni, hogy az a 24-36 óra, ami a vendégekkel és egymással zajlik, az tényleg zökkenőmentes legyen. Szerettük volna elengedni azt az esküvővel járó stresszt, ami egyébként ránk esne. Kati felkérése után láttuk be, hogy mennyire nagy segítség számunkra az ő munkája, hiszen már annyira sok tudása van ebben, hogy a legapróbb részekig tudja, hogy mikre kell figyelni.
Látszik, hogy minden részletében egy egyedi, kreatív esküvőt tettetek össze. Hogyan indult a szervezés, melyik ponton érdemes hozzálátni?
Zsófi: Egy fix pont volt, amiben biztosak voltunk, mégpedig az, hogy Káptalanfüreden szeretnénk majd a templomi szertartást – ehhez kerestünk egy olyan helyszínt, ami még távolságban is megfelelő volt.
Kati: Az a káptalanfüredi templom számomra is életem legszebb templomi élményeként maradt meg az emlékeimben. Annyira különleges és romantikus helyszín, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.
Zsófi: A helyszín kiválasztásakor voltak főbb kiindulási pontok. Tudtuk például, hogy 100 fő alatti befogadóképességgel kell bírnia, és szerettük volna, hogy Balatonfüred és Tihany között helyezkedjen el. Mikor a Koczor Pincészetet megtaláltuk, akkor tudtuk, hogy ez lesz az a hely, amit kerestünk.
Gábor: Gyönyörű kilátása volt; ritka az olyan hely, ahol ennyire szépen látszódik a keleti és a nyugati medencéje is a Balatonnak.
Kati, szervezői oldalról te hogyan látod a közös munka kezdetét?
Kati: Szerintem talán az a titok, hogy legyen egy közös hullámhossz, utána már pörögnek az események, mígnem összeállnak egy szép kerek egésszé a végére. Zsófiéknak már volt egy jól kialakult gondolatviláguk és stílusuk, amire nem volt nehéz építkezni. Ezekhez mi hozzátettünk a csapattal, és egy szép, hangulatos esküvőt alkottunk meg közösen.
Ugyan a szervezéssel járó stresszt egy szervező leveheti a pár válláról, de volt azért valami, ami miatt kifejezetten izgultatok?
Zsófi: Nekem egy dolog volt, amit nem kívántam magamnak. Képzeljetek el egy 25 oldalból álló PDF fájlt, amiben a dekoráció különböző verziói tételesen le vannak írva, és neked az összes virágról, kellékről döntést kell hoznod. Ültem éjszaka az ágyban, és egyesével kezdtem el kommentelgetni, hogy nekem mi hogyan tetszene – ez például rengeteg időt vett igénybe. Gábor szerintem gyakorlatilag azt sem tudta, hogy mit csinálok.
Gábor: Én egy nagyot aludtam közben.
Zsófi: Egyébként annyira flottul ment minden, hogy semmi negatív élményem nem maradt, nem stresszeltük túl magunkat.
Kati: Zsófiék egy nagyon laza párost alkotnak, ami nekünk óriási segítség volt. Az egy nehézség általában, hogy a pár nem tudja igazán elengedni magát, és maradéktalanul ránk bízni az intéznivalókat, hanem mindig picit ellenőriznek, intézkednek, vagy akár aznap is nagyon túlizgulják a dolgokat, netán a forgatókönyvet olvasgatják.
Gábor: Kati ki is emelte számunkra, hogy élvezzük ki ezt a napot, mert pikk-pakk eltelik, és ebben igaza is volt. Egyik pillanatban még a templomban voltunk, a másikban meg már a lefekvéshez készülődtünk.
Kati: Igaz elég tartalmas volt az esküvőtök, rengeteg jó programmal, amihez a vendégek is nagyon jó ötletekkel szolgáltak.
Milyen programokkal tűzdeltétek ezt a napot? Kíváncsian várjuk az ötleteket!
Kati: Ami nekem különlegességként megmaradt, hogy mennyire lazák voltak a fiúk. Gábor és a barátai a kreatív fotózás idején lementek a strandra fröccsözni – oda, ahol a nyarakat is rendszeresen töltik, mindezt viszont most elegánsan, öltönyben. Annyira jó hangulatú képek születtek itt. Nagyon szerettem Zsófi meglepetését is, amit Gábornak készített.
Zsófi: Az is egy balatoni koncepcióra épült. Ha Budapestről utazunk, akkor megvannak azok a fix pontok, amik az utat végigkísérik: elsőként, mikor meglátjuk a Balatont, majd amikor megérkezünk a nyaralóba. Nagyon szeretünk futni, ennek is megvannak azok a sarkalatos pontjai, amelyek emlékezetesek számunkra. Ezért forgattam egy 2-3 perces videót – az előbbi állomásokkal –, amelynek az utolsó képe az volt, hogy megérkeztem az esküvő helyszínére.
Kati: Az is nagyon kedves volt, amikor az ajándékozásra került a sor. Körbeállták Zsófiékat, és úgy adták át az ajándékokat, hogy elénekelték nekik a „Balatoni nyár” című számot. Annyira megható volt kívülállóként is átélni azt a nagy szeretetet, ami körülvette őket.
Az egész beszámolótokon látszik, hogy nem volt egy nagyon megkomponált, menetrendszerű esküvő. Ez a lazaság volt jellemző rátok az esküvőt közvetlenül megelőző időszakban is, vagy azért kijutott az izgalomból?
Zsófi: Őszintén szólva semmi izgalom nem volt bennünk. A barátainkkal előző este együtt fröccsöztünk, és annyira közvetlen és barátságos hangulat alakult ki, hogy gyakorlatilag el is felejtettük, hogy mire készülünk.
Gábor: Nem izgalommal, hanem inkább várakozással teli volt a készülődés.
Zsófi: Én reggel nagyon korán, legalább 6:00 előtt felkeltem, hogy fussak egy kört. Ekkor gondolom át a dolgokat, ekkor vagyok igazán önmagam. Jó volt elmélyedni abban, hogy mi fog velünk történni aznap.
Még egyszer régen hallottam egy nagyon jó gondolatot: ez az egyetlen olyan nap az ember életében, amikor mindenki csak értünk van ott, értünk jön el, és a mi boldogságunknak örül. Ezt tudni kell igazán megélni.
A „first look”-ra a kreatív fotózásokat megelőzően, kettesben kerítettetek sort. Miért döntöttetek így?
Gábor: Ebben is a segítségünkre volt Kati, az ő javaslata vezetett minket erre a döntésre. Az egész esküvőn szinte nincs is olyan pillanat, amikor egyedül lennénk, mindig van körülöttünk valaki. Gyakorlatilag ez lehet az egyetlen pillanat, amikor nincs ott más, csak mi. Meg persze a fotós. De ő is olyan ügyesen csinálta, hogy bár ott volt, de közben mégsem.
Kati: Nekem ez az egyik kedvenc pillanatom az esküvőkön, és én tényleg őszintén hiszem, amit Gábor az imént mondott. Természetesen van egy praktikus magyarázata is, hiszen ha a fotózásra sort tudnak keríteni akkor, amikor még nincsenek ott a vendégek, akkor sokkal kényelmesebben tudják elkészíteni a képeket. Utána már az események sodorják magukkal a párt, és lényegesen kevesebb idő jut egymásra a nap folyamán. Sokan szeretik például egy templomi bevonuláson megpillantani a másikat, de a gyakorlatban ilyenkor már sokkal inkább arra figyelünk, hogy jól áll-e a ruhánk, nem rúzsos-e a fogunk, el tudják-e majd mondani a fogadalmat. Mindenki másra összpontosít, és nem feltétlenül a másikra.
Volt valamilyen prioritási listátok a szolgáltatók kiválasztásánál?
Zsófi: Nekem egy kívánságom volt, az, hogy szép képeink maradjanak meg az esküvőről. A többi szolgáltatót illetően mi is keresgéltünk, és Kati is hozott sok ötletet.
Kati, milyen szisztéma alapján kezdtétek el kiválogatni a szolgáltatókat?
Kati: Érdemes a helyszínnel és az időponthoz kötött szolgáltatókkal kezdeni a szervezést. Ilyen például a DJ vagy a zenekar, a fotós, a ceremóniamester, de célszerű a dekorost is előre hozni a listán, mivel viszonylag nagy tételt képvisel a költségvetésben, amivel jó előre számolni. Utána jöhetnek a kellemes részek, mint például a tortakóstolás vagy a menü összeállítása.
Elfogult vagyok, de nem tudok szó nélkül elmenni a menüsorotok mellett. Egy korábbi beszélgetésünkben megütötte a fülemet, hogy készültetek kis sajtasztallal is. Ebből kiindulva nem lepne meg, ha a gasztronómia is felkerülne a fontossági listára az esküvőtök kapcsán.
Zsófi: Két dologhoz mindenképpen ragaszkodtunk: az egyik egy sajtpult, amit balatoni sajtokkal szerettünk volna megtölteni, a másik pedig egy pezsgőbár, mert mindketten szeretjük a finom pezsgőket. A menüsort illetően pedig anyukámé a kredit, ő állította össze az ételeket, a Koczor Pincészet pedig nagyon segítőkész volt ennek a megvalósításában.
Gábor: A helyszín étlapja alapvetően magyaros, ami ugyan isteni, de nem passzolt volna a mi esküvői egészünkbe. Félve tettünk eléjük egy listát, hogy esetleg azon van-e olyan fogás, amit meg tudnának nekünk valósítani. Erre azt a választ kaptuk, hogy minden további nélkül elkészítik nekünk.
Landesz Kati munka közben
Milyen jellegű menüsort álmodtatok meg?
Gábor: Közel állt ugyan a tradicionálishoz, de mégis egy újragondolt formában… már amennyire én emlékszem. Igazából csak a vacsora kóstolója maradt meg az emlékeimben, és nagyon örülök, hogy az megtörtént, mert az esküvőn szinte semmit sem ettem.
Kati: Ez sajnos sokszor előfordul, mert a pár úgy érzi, hogy számos más feladata van. Szívesebben beszélgetnek a vendégekkel, és azt érzik, hogy ott kell lenniük mindenhol, az evés pedig ráér, mert az nem olyan fontos. Ezért a tortánál én például azt szoktam javasolni, hogy a felső részét vegyék le anélkül, hogy megvágnák, és tegyék el másnapra, mert biztos, hogy később nem fognak emlékezni arra, amit ott a kapdosódásban megkóstolnak. Másnap egyébként is mindig ácsingózunk azokra a jó kis falatokra, amik ott voltak előttünk.
Apropó, torta! Az is követte ezt a friss és modern vonalat?
Zsófi: A tortánkat az Egy csipet tortából rendeltük; nagyon szép munkát csináltak. Az adott szezon hat ízéből választottunk hármat; mindegyikben volt egy kis csavar, amitől nagyon mai ízek lettek.
Kati: A tortát egy hordón tálaltuk, aminek van egy nagyon jó kis sztorija. Mivel pincészetben voltunk, hova máshova tehettük volna a tortát, ha nem egy hordóra. Szépen beállítottuk a fényeket, berendeztük a helyet, hogy megfelelően előkészítsük azt az esti tortavágásra. Délután már volt egy kis baráti örömködés, és egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy egy nagy reccsenés hallatszik a háttérből. Gábor egyik barátja felugrott arra a hordóra, amire a tortát szerettük volna helyezni, és persze azzal a lendülettel bele is zuhant a közepébe.
Zsófi: Katinak volt még egy jó ötlete a torta kapcsán, hogy milyen kis kedvességet építsünk köré. Megnéztük, hogy a vendégek közül kinek van szülinapja aznap, és első körben csak két kicsi muffint toltunk be egy zsúrkocsin. Gábor viccesen hozzá is tette, hogy mivel túl drága volt az esküvő, nem maradt pénzünk tortára. Mialatt felköszöntöttük a két szülinapost, addigra kint már előkészítették a tortát – persze már egy új hordón.
Ha már időben kanyarodunk a buli rész felé, nem engedhetem el az örök dilemmámat: zenekar és/vagy DJ. Nálatok mi alapján történt a választás?
Gábor: Mi DJ-t választottunk, két szempontból is. Egyrészt a hely szűke miatt; szerettük volna, hogy a vendégeink kényelmesen elférjenek, és ne a zenekar foglalja el a nagyrészét a helyszínnek. Másfelől pedig úgy gondoltuk, hogy így jobban meg tudjuk osztani a zenei palettát, többféle típusú zenét tudunk választani.
Jól sikerült az esti buli? Sokaknál ez is az esküvő egyik fokmérője.
Zsófi: Szerintem az mond el a legtöbbet a buliról, amikor másnap reggel odajött hozzánk a tulajdonos, és azt mondta, hogy nagyon sok esküvő volt már itt, de ilyen bulit még sohasem látott itt. Mi ugyan lefeküdtünk négykor, de volt, aki megvárta a napfelkeltét, vagy aki a strandon végezte a bulit. Pont nemrégiben találkoztunk az egyik külföldi párral, akik másfél év távlatából is önmaguktól felhozták, hogy azóta is, ha bármilyen esküvőn vannak, mindig a miénk a mérce, és nem sikerült még ezt senkinek sem felülmúlnia, annyira jó volt.
Milyen ruhára esett a választásod, Zsófi? Neked Gábor hogyan tetszett Zsófi ruhája?
Zsófi: Mindenképpen visszafogott ruhát szerettem volna. Elöl teljesen zárt volt, hátul viszont egy szép V-kivágás volt teljesen a hátam aljáig. Nem volt túldíszítve, de gyönyörű volt – igazi zsófis.
Gábor: Én viszonylag kevés esküvői ruhát láttam ilyen szemszögből, de nagyon tetszett. Nem is tudtam volna Zsófit más típusú ruhában elképzelni.
Ennyi sok kedves emlék közül ki tudnátok ragadni egyet, ami különösen fontos volt számotokra?
Zsófi: Én annak örülök a legjobban, hogy az esküvőnek tényleg minden pillanatára emlékszem. Nem az izgulás része volt uralkodó, sokkal inkább az a szeretet, amit az emberektől kaptunk, és amit mi is próbáltunk feléjük közvetíteni. Nagyon szép kerek 24 óra volt.
Gábor: Én sem tudnék kiragadni egy pillanatot. Inkább azt mondanám, hogy egy olyan dolgot sem tudnék mondani, amivel nem lettem volna elégedett, vagy ami nem lett volna számomra tökéletes. Szerintem jól választottunk vendégsereget is, felemelő volt azt látni rajtuk, hogy ez számukra is egy nagy nap.
Kati: Sok múlik a vendégeken, hiszen akik a legközelebb állnak hozzájuk – legyen az akár bármilyen kicsi létszám –, azokkal tudják majd jól megélni a napot. Az egyik párom például egyszer azt mondta, hogy csak azokat hívja meg az esküvőjére, akikkel egy éven belül beszélt.
Utólag visszatekintve megfogalmazódott bennetek valamilyen tanulság, amit az esküvőjükre készülő párokkal is megosztanátok?
Gábor: Kati folyton azt sulykolta belénk, hogy ennek a napnak nem arról kell szólnia, hogy minden flottul áll, hanem hogy a pár jól érezze magát. Bármilyen baki is történik, azt senki sem veszi észre, senkit sem érdekel majd. Ha te jól érzed magad, akkor a vendégeid is így tesznek majd.
Zsófi: Minden onnan indul ki, hogy ilyen összhang van a pár között, mennyire vannak tisztában azzal, hogy mit szeretnének megvalósítani, és milyen hangulatot szeretnének teremteni. Innentől kezdve minden jön magától, nem szabad túlizgulni.
Fotók: Pál Gergely Botond, g2foto.hu
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekciójának kampányfotóit ide kattintva.
