Vajon létezik egy ideális életkor a házasságra? Erre a kérdésre keresi a választ szerzőnk, elsősorban pszichológiai elméleteket és a szakirodalmat alapul véve, amelyek azt próbálják meg körbe járni, mely életkor és miért lehet tökéletes a házasságkötés szempontjából.
A tökéletes életkor nyomában
Amikor harmincévesen is egyedülálló voltam, és el sem tudtam képzelni, hogyan és mikor lesz nekem társam és gyerekem, előszeretettel olvasgattam olyan hírességekről, akik szintén későn találták meg a családi boldogságot. Persze nem csak sztárok érdekeltek, de az ő életükről sokkal egyszerűbb információkat szerezni, mint egy hétköznapi emberéről. Ezek a kis történetek erőt adtak, és reményt ahhoz, hogy azért a harmadik iksz után sem kell temetnem magam.
Egyik kedvencem Naomi Watts, akinek harmincéves korában nemhogy férje vagy gyereke, de még karrierje sem volt. Nyolc évvel később viszont már hollywoodi sztár volt, egy Oscar jelöléssel a háta mögött, nem mellesleg kétgyerekes anya. Ezt a kis bevezetőt azért szerettem volna mindenképpen megírni a cikk elé, mert nem gondolom, hogy van valóban ideális életkor arra, hogy megtaláljuk az igazit.
Vannak statisztikák, adatok, de azok sohasem az egyénről szólnak. Szóval elöljáróban csak annyit tanácsolnék: mindenki akkor házasodjon, amikor van egy őszinte, kedves társa, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és amikor a kapcsolatuk elérte azt a szintet, hogy a jöhet az esküvő. Mindegy, hogy ez huszonöt vagy ötven évesen történik meg. Vagy esetleg soha, hiszen gyűrű nélkül is boldog lehet egy pár. Mindenesetre érdekes elolvasni azokat a pszichológiai elméleteket, amelyek azt próbálják meg körbejárni, mely életkor és miért lehet ideális a házasságkötés szempontjából.
Várd meg, míg kifejlődik az agyad!
Bármilyen viccesen is hangzik, valóban érdemes a házassággal addig várni, amíg az agyfejlődésünk teljesen be nem fejeződik. Ez nagyjából huszonöt éves korunkban következik be, de vannak olyan kognitív képességeink, amelyek még későbbi életkorban érik el a csúcsot – például az intelligenciánk. Az egyik legfontosabb agyterület, amely korai húszas éveinkben még fejlődésben van, a prefrontális kéreg, amely többek között a tervezésért, problémamegoldásért és döntéshozatalért felelős. Érdemes tehát megvárni, amíg idegrendszeri értelemben is elég érettek leszünk ahhoz, hogy meghozzuk azt a komoly döntést, amelyet a partnerünk felé való – jó estben élethosszig tartó – elköteleződés jelent.
Az pedig, hogy mennyire vagyunk érettek, nemcsak az agyunk, hanem a pszichénk fejlettségétől is függ. A pszichés érettség teória szerint annál sikeresebb a házasságunk, minél érettebbek vagyunk pszichológiai értelemben, amikor elköteleződünk. Az elképzelés szerint azok, akik gyakorlottan és tapasztalatokkal telve menedzselik emberi kapcsolataikat, emellett pedig volt idejük pontosan meghatározni, hogy milyen partnerre vágynak, és ők mit tudnak nyújtani a jövendőbelijüknek, sikeresebbek lesznek férjként és feleségként.
Ebből a szempontból tehát a későbbi életkorban kötött házasságnak jobb a kimenetele (amit értelemszerűen nem csak a válás elkerülésében érdemes mérni, hanem a házasság minőségében is).
Az elmúlt évek egyes kutatásai arra is rámutattak, hogy ez a fajta pszichés érettség egyre későbbi életkorban következik be, így a házasságkötés szempontjából ideális életkor is feljebb tolódhat.
Párterapeuták általában abban is egyetértenek, hogy nemcsak ideális életkor, de ideális élethelyzet is van a házasságkötésre. Ez pedig az a korszak, amikor a kielégítő párkapcsolatunk mellett szakmailag és pénzügyileg is stabilnak érezzük a helyzetünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy várjunk addig, amíg karrierünk csúcsára érünk, de az biztos, hogy sokat segít a házasság kezdeti szakaszában az, ha nincs egyéb olyan szelete az életünknek, amely sokkal nagyobb koncentrációt igényel, mint a partnerünk és új élethelyzetünk.
Ne várd meg, amíg túl rugalmatlan leszel!
Amiben talán az összes házassági tanácsadó egyetért az az, hogy értelmetlenül sokáig nem érdemes húzni a házasságot, ha mindkét fél szeretne már elköteleződni. Csak azért várni, mert még nincs kész a ház, nem keresünk pontosan ennyit és ennyit, vagy nem léptettek elő, azért lehet veszélyes, mert felőrölheti a kapcsolatot, és előfordulhat, hogy végül egyik vagy mindkét fél elunja, hogy csak vár a nagy napra, ami sosem jön el. Sokszor írtunk már arról, hogy a házasság új szintre emelheti a kapcsolatot, egyfajta pluszt vihet bele (persze új nehézségeket is), így frusztráló lehet, ha ez a szintlépés külső körülmények miatt folyton egy későbbi időpontra tolódik.
Míg az előzőekben említett elmélet jól rávilágított arra, miért nem érdemes túl fiatalon elköteleződni, más teóriák arra hívják fel a figyelmet, hogy a késői életkorban kötött házasságoknak is megvannak a maguk hátrányai. Például az, hogy ha valaki túl sokáig van egyedül, akkor rugalmatlanabbá válhat, nehezebben köt kompromisszumokat, kevésbé tud hozzácsiszolódni egy másik emberhez. Ha pedig több kapcsolat is van a háta mögött, akkor több csalódást is élt át, így elképzelhető, hogy kevésbé nyitott egy új társ irányába. Ehhez pedig hozzájön, hogy idősebb korban mindkét fél eleve nagyobb csomagot cipel, amely több gondot okozhat majd a közös életükben.
Azt se felejtsük el, hogy gyakran az idősebb korban kötött házasságok sikertelenségét nem maga az életkor okozza, hanem egy másik háttérváltozó. Ez pedig az, hogy egyes emberek éppen amiatt találják meg később az igazit, mert intimitásproblémáik, vagy egyéb olyan személyiségvonásaik vannak, amelyek megnehezítik a társas kapcsolataikat, a hosszú távú elköteleződést vagy a házasságban óhatatlan kompromisszumok megkötését. Az is lehetséges, hogy ezeknek az embereknek irreális elképzeléseik vannak a szerelemről, az ideális partnerről vagy magáról a házasság intézményéről, és ezért nem találták meg korábban a párjukat. Gyakori, hogy a későn házasodók olyan típusú emberek, akik még egy kielégítő kapcsolat esetén is „nyitva tartják a fél szemüket”, hátha a jelenlegi partnerüknél is van még jobb, így nem tudnak igazán hosszú távra elköteleződni.
Középen van az igazság?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az életkornak és a házasság minőségének kapcsolata egy fordított U-alakú görbe, vagyis bizonyos korig emelkedik a házasság várható sikere, egy adott életkor után viszont már csökken. Egyes elméletek szerint például a késői életkornak lehet egy olyan előnye, hogy ha tovább várunk, akkor nagyobb merítésből válogathatunk, tehát jobbak az esélyeink az igazán hozzánk való partner megtalálására. Ez az elmélet azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egy adott életkor után erőteljes társadalmi nyomást érezhetünk az elköteleződésre, nők esetében pedig – legalábbis, ha gyereket akarnak – a biológiai óra is ketyegni kezd.
Lehetséges hát, hogy amit nyerünk azzal, hogy tovább keressük az igazit, elveszítjük akkor, amikor egy bizonyos kort elérve megijedünk, és gyorsan hozzámegyünk valakihez, aki távol van a számunkra ideálistól.
Úgy tűnik hát, hogy valóban érdemes kivárni azt az életkort, amíg elég érettek leszünk egy komoly döntés meghozatalára, és jó, ha időt adunk magunknak arra, hogy házasodás előtt ismerkedjünk párkapcsolatokkal, illetve életünk egyéb területeit és ráncba szedjük, és legalább elkezdjünk felnőtt életet élni, de nem érdemes addig várnunk, amíg túl nagy csomagot cipelünk, vagy túl csalódottak leszünk. Ha pedig úgy érezzük, hogy elköteleződési problémáink vannak, vagy rendre kudarcot vallanak a párkapcsolataink, érdemes professzionális segítséget kérni.
Természetesen, ahogyan a cikk elején írtam, mindez nem jelenti azt, hogy negyven felett keresztet vethetünk arra, hogy valaha házasságot köthetünk, esetleg azonnal meg kell ijednünk, hogy velük van a baj. Mindezek az adatok pusztán statisztikák, amelyek az egyénről semmit sem mondanak. Ha azonban valaki úgy érzi, neki szólnak, elgondolkodtatják, akkor biztosan nem árt rátekintenie a saját életére ebből a szempontból is.
Ha inspirálódnál az esküvődre, nézz körül Inspirációk rovatunkban, illetve Pinterest és Instagram oldalainkon is!
