Kozma-Vízkeleti Dániel: Így változik meg a kapcsolat a gyerek érkezésével

Ha egy kapcsolatot nem ápolunk, az idővel tönkre fog menni, de legalábbis komoly veszélybe kerül. Egy gyerek érkezése fenekestől felforgathatja a pár addigi életét, de nem szabad, hogy emiatt tartósan elhanyagolják egymást, vagy csak szülői szerepüket éljék meg. Ami jó hír: nem csodákra és heti három randevúra van szükség ahhoz, hogy minden jól működjön. Kozma-Vízkeleti Dániel pár- és család-pszichoterapeutával beszélgettünk arról, mire készüljön és figyeljen egy fiatal pár, ha megszületik a kisbabájuk.

A változás örökre szól

Igaz, hogy az első gyerekkel hirtelen háromfősre bővül az addigi kétfős család, ám a gyerekvállalás egy kapcsolatban vagy házasságban nem mennyiségi, hanem minőségi változást hoz.

„A férfi és a nő a gyerek érkezésével egy teljesen új szerepbe kerül. Ez örökre szól, azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy soha többé nem kerülhet fókuszba a diád, azaz maga a pár és az ő kettejük kapcsolata. Sőt! Sajnos sok a fals hiedelem és a káros társadalmi nyomás is, ami egyeseket arra ösztönözhet, hogy feláldozzák magukat és szerelmüket a szülőség oltárán – pedig ez még általában a gyereknek sem tesz jót hosszú távon” – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel.

A pszichoterapeuta szerint teljesen normális jelenség, hogy a pár átmenetileg szinte csak a szülői feladatokra koncentrál, de egy-két hónap elteltével ideális esetben újra elkezdenek egymásra is odafigyelni. Egy kapcsolat hosszú távon akkor működik, ha törődünk vele, időt szánunk rá. Meglepően sokan azt gondolják, amint megszülettek a gyerekek, azok önmagukban is összetartják a házasságot, és külön már nem kell kiemelt figyelmet fordítani rá. Pedig éppen a gyerekek érdekében is fontos ápolni a szülők közötti intim kapcsolatot. Kozma-Vízkeleti szerint különösen az első babánál fordulhat elő, hogy a pár figyelme hosszú időre elfordul egymástól, illetve akkor, ha több gyerek születik gyors egymásutánban.

„Tudatosan törekedjünk a szeretetteli, intim viszony fenntartására, de nem kell hatalmas gesztusokban gondolkodni. Eleinte elég napi néhány perc, amikor nem a babáról beszélgetünk, hanem emlékeztetjük magunkat arra, hogy romantikus partnerek is vagyunk, nemcsak szülőtársak. Emellett minden héten legyen egy este, amikor kicsit hosszabban is tudunk egymásra fókuszálni.”

A szakértő Mérei Ferencet idézve az „együttes élmény” fontosságára hívja fel a figyelmet. Ezek olyan közösen végzett, akár hétköznapi cselekedetek, amelyek növelik az intimitást, közelséget, az egymás iránti szeretetet. A pszichoterapeuta szerint bármi lehet ilyen élmény, amely korábban is örömet okozott a párnak.

„A legerősebb hiedelem, amivel találkozom, hogy ha a pár kettesben szeretne programot csinálni, az önzőség, mert a gyerektől veszi el az időt” – mondja Kozma-Vízkeleti. „Pedig részben éppen azért szükséges töltekezni, hogy kiegyensúlyozottabb szülők lehessünk, és nagyobb eséllyel maradjunk együtt – ez a gyereknek is érdeke.” A pszichoterapeuta hangsúlyozza, hogy a jó szülőségbe belefér, ha néha nem vagyunk elérhetők a gyerekünk számára. Boldog gyereket kiegyensúlyozott szülő tud csak nevelni, harmóniát, szeretetet, érzelmi biztonságot az nyújthat a gyerekének, akinek van miből töltekeznie. Ha tehát odafigyelünk a saját és a párkapcsolatunk, házasságunk igényeire, azzal áttételesen a gyerekünkkel is jót teszünk.

Fel lehet előre készülni?

Nagyon sok tanfolyamon vehetünk ma már részt gyerekvállalás előtt a szülésfelkészítéstől kezdve a szoptatástámogatáson át az elsősegélyig, de fontos lenne, hogy ezek mellett lelkileg is készüljünk a szülői szerepre.

„Az első közös gyerek megszületésével egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg a párunknak. Gyakran tévesen azt képzelhetjük, hogy ez az „igazi” énje, de nem szabad elfelejteni, hogy a friss szülőség akár extrém körülményeket is teremthet, különösen az elején tűnik minden kaotikusnak. Amit tehát ilyenkor a másikról tapasztalunk, az nem az igazi arca, hanem az, amelyet az adott körülmények között mutat. Ideális esetben ez árnyalja a párunkról kialakított képet, de nem változtatja meg gyökeresen”- mondja Kozma-Vízkeleti.

A pszichoterapeuta ahhoz tudná hasonlítani a szülővé válást, mint amikor elköltözünk egy idegen országba, és még karriert is váltunk. Tehát egy hatalmas fordulat, amihez nem lehet egy pillanat alatt alkalmazkodni, és amely a férfit és a nőt is megterheli. Ilyen körülmények között nem elvárható, hogy minden azonnal ugyanolyan nyugalmas és békés legyen, mint korábban.

A kulcskérdés az, hogy mit kezdünk egymással és magunkkal ebben a helyzetben. A másik adott esetben idegesítő viselkedésével, türelmetlenségével. „Mielőtt az indulatainkat a másikra borítanánk, nézzünk magunkba is, legyünk önreflexívek, és tegyük fel a kérdést: mi mennyire vagyunk támogatók vele szemben?” – javasolja Kozma-Vízkeleti.

Kölcsönösség és kiegyensúlyozottság

Sok kapcsolatban a gyerekek megszületésével – eleinte mindenképpen -, jellemzően lesz egy dolgozó fél és egy otthon maradó fél. Ilyenkor extrém módon megváltozhatnak a szerepek, s míg addig mondjuk mindkét fél kereső volt, most az egyiknek beszűkül az élettere, nem dolgozik, szinte csak a gyereknevelés tölti ki az idejét, a másikon viszont ott a teher, hogy egyedül kell eltartania a családot.

„Tipikus helyzet, hogy mivel a másik napjára, feladataira nincs igazán rálátásunk, a sajátunkat komolyabbnak, nehezebbnek érzékeljük. Ez sok nehézséget okoz. Egyfelől van egy olyan sztereotípia, hogy aki otthon van, annak könnyebb, másfelől az is nagyon gyakori, hogy a dolgozó fél napjáról egyáltalán nem esik szó. Amikor ő hazaér, akkor általában a gyerekről beszélgetnek. Ez tovább nehezítheti, hogy a pár tagjai megértsék, mi zajlik a másikban, milyen érzései, vágyai vannak.”

Ennek megoldása elsősorban ott kezdődik, hogy kíváncsiak vagyunk a párunk mindennapjaira és érzéseire, és hogy fontosnak látjuk a hozzájárulását a család fenntartásához. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint a párterápiák egyik gyakorlata, hogy a felek cseréljenek szerepet egy napig, és mindenki lásson bele abba, mit csinál a másik, milyen kihívások, nehézségek vannak a napjában.

„A nemi szerepek újragondolásának egyik legfontosabb hozadéka, ami ez első gyerek megszületésével is érvényesül, hogy elhisszük egymásról, hogy anyaként és apaként is képesek leszünk megfelelni a szerepeinknek. Tekintsük egymást kompetens, egyenrangú partnernek, várjuk és fogadjuk el egymástól a segítséget, és ne a sztereotip nemi szerepek kerüljenek előtérbe. Egy jó kapcsolat – és család – alapköve a kölcsönösség és a kiegyensúlyozottság” – emeli ki a pszichoterapeuta.