A családalapításnak megvannak a maga stációi, melyben az elsőt már tulajdonképpen ott elérjük, amikor elköteleződünk amellett a partner mellett, akiről el tudjuk képzelni, hogy a későbbiekben akár az egész életünket leéljük vele. Ha gyereket is szeretnénk vállalni, azt jó esetben ismét csak egy jól átgondolt döntés előzi meg: minél tudatosabbak vagyunk ezekben, és minél nyíltabban beszéljük meg vágyainkat és elvárásainkat a parterünkkel, annál biztosabb alapokra építkezhetünk. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta ad tanácsokat ahhoz, hogyan beszéljük meg partnerünkkel a gyerekvállalás kérdését, illetve mennyi idővel az esküvő után érdemes gyermeket vállalni.
Tudatos és közös döntések
„Egy hosszútávú, elkötelezett párkapcsolatban nagyon fontos, hogy tudatosan és közösen szülessenek a döntések” – mondja Kozma-Vízkeleti. Egy olyan párkapcsolat fejlődésének, ahol mindkét fél szeretne gyerekeket is, megvan a klasszikus útja, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenképpen hibát követünk el, ha nem ezen az úton megyünk végig. A pszichológus szerint ugyanakkor az egyes mérföldkövek sokat segíthetnek abban, hogy megszokjuk: a kapcsolatot érintő fontos kérdésekben mindkét fél véleményét figyelembe véve, a témákat alaposan átbeszélve, tudatosan hozzuk meg a döntéseinket.
„Ideális esetben már az elköteleződés, illetve házasság is egy közös döntés, melyben mindkét fél akarata és vágya érvényesül, ezt követően pedig lehet a következő nagy döntés a sorban az, hogy bővüljön-e gyerek(ek)kel a család vagy sem. A tudatosságba mindkét esetben beletartozik az is, hogy a döntésnek mi a folyománya, hogyan változtatja meg a pár életét, és hogyan készüljön rá mindkét fél” – hangsúlyozza a pszichoterapeuta.
Ez első olvasatra talán nagyon magától értetődőnek tűnik, de ha azt tekintjük, hogy sok pár vállal úgy gyereket, hogy nem készül fel arra, pontosan miben fog változni az élet, ha már nem ketten, hanem hárman lesznek, akkor nem árt hangsúlyozni, mennyire fontos az alapos és tudatos felkészülés egy ilyen sorsfordító eseményre. Egy friss házasságban, a mézeshetek alatt minden olyan felhőtlennek tűnik, az idillt más sem koronázhatná meg jobban, mint az, ha megszületik a szerelem gyümölcse – bármennyire is természetes ez evolúciós szempontból, mégis könnyen alakulhat ki a normálisnál komolyabb krízis abban az esetben, ha a pár tagjait felkészületlenül éri, mivel jár a gyerekvállalás.
„Kiemelném például azt, hogy a férfiak életében is nagyon nagy változásokat hoz már a babavárás időszaka is (még akkor is, ha az, ha nem az ő testükben növekszik a magzat), de a szülés, és különösen az azt követő időszak is markáns változásokat hoz. Mégis, a tanfolyamok, könyvek többsége a nőkre fókuszál, pedig fontos lenne a férfiakat is kellően felkészíteni az apaságra” – hívja fel a figyelmet Kozma-Vízkeleti.
A pszichoterapeuta szerint sokkal könnyebb megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyeknek a súlyával többé-kevésbé már akkor tisztában vagyunk, amikor vállaltuk őket.
A tudatos döntéshozatal egyúttal felelősségvállalást is kell, hogy jelentsen – azt, hogy alaposan átgondolja a pár mindkét tagja, mit és miért szeretne, és mire számíthat. Persze ettől még nem tud senki előre felkészülni mindenre, ami megtörténhet egy kapcsolatban, házasságban vagy a szülővé válás folyamán, de sokkal jobb így indítani, mint hagyni, hogy a dolgok „maguktól oldódjanak meg”.
A leggyakoribb problémák
A gyerekvállalás kapcsán gyakran fordul elő, hogy a férfi teljesen rábízza női parterére a döntést. Előfordul, hogy a nőnek már ketyeg a biológiai órája, a férfi viszont még várna, így párja érzelmi zsarolással, könyörgéssel próbálja rávenni a döntésre. Ennek persze a fordítottja is előfordul, amikor a férfi akarja jobban a dolgot, és magától értetődőnek veszi, hogy női partnere is szeretné – hiszen minden nő anyaságra vágyik. Ha ilyenkor az erősebb akaratú fél belesodorja a másikat egy ilyen komoly döntés meghozatalába, mint a gyerekvállalás, abból később komoly gondok adódhatnak. Itt azt is fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a kapcsolatban való elköteleződés, vagy házasságra lépés még nem garantálja, hogy valaki gyerekeket is szeretne vállalni, így nagyon fontos már az esküvő, vagy inkább a komoly kapcsolatra lépés előtt tisztázni, ki mit gondol erről.
„Az is gyakori, hogy az egyik fél áttolja a másikra a döntés felelősségét, tőle várja azt, hogy kimondja a végső szót. Ezzel megint csak az a probléma, hogy ő hiába fogadja el a párja döntését, saját maga nem ment végig a tudatos döntéshozatal folyamatán, ami később visszaüthet” – mondja a pszichoterapeuta.
Olyan helyzet is előfordul, amikor látszólag mindkét fél akarja a gyereket, de a döntés mögött nincs tudatosság: például amikor a család unszolásra, más által adott mintát követve vagy gazdasági okokból – „az anyukám is így csinálta, ezt így illik, a baráti pároknak már mind van gyerekük, a leendő nagyszülők már nagyon türelmetlenek, csak így juthatunk lakáshoz” – vállal egy pár gyereket.
„Nagyon gyakori, hogy a biológiai sürgetettség miatt dönt egy pár a gyerekvállalás mellett, illetve ennek az ellenkezője is előfordul, amikor arra várnak, hogy előbb legyen meg a nagyobb ház, a nagyobb autó, az előléptetés. Habár mindkét érv fontos, és bizonyos szempontból szerepet kell játszaniuk a döntésben, a sürgetettség és a halogatás gyakran másról is szól – én azt gondolom, sem elsietni, sem lekésni nem szabad a gyerekvállalást, a helyes döntés tehát valahol középúton van” – mondja Kozma-Vízkeleti.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne játszhatnának szerepet döntéseinkben olyan szempontok, mint a családi hagyomány, a biológiai vagy az anyagi lehetőségek, de ezek önmagukban ne legyenek döntők, és a végső elhatározást mindig alapos megbeszélés előzze meg, ahol egyik fél sem gyakorol nyomást a másikra, és ahol kellően feltérképezik, mire számíthatnak a jövőben, ha most vállalnak gyereket, vagy későbbre halasztják.
Az is teljesen rendben van, ha egy tudatos döntésen alapuló, elkötelezett párkapcsolatba „becsúszik” egy szerelemgyerek, amit nem terveztek, de nagyon örülnek neki. A jó szülőségnek sok útja van.
Ne csak szülőpár legyünk
„Amit nagyon fontos megérteni, hogy egy gyerek születése után a pár tagjai új szerepkörbe kerülnek: szülők lesznek. Vigyázni kell rá, hogy ne csak ebben a minőségükben legyenek együtt, ne mosódjon egybe a házaspári szerep a szülőpár szerepével. Ennek egyik tipikus jele, amikor apának és anyának kezdi egymást szólítani két ember. Én azt ajánlom, tudatosan ügyeljenek arra, hogy megmaradjanak a saját maguk és a másik szemében annak is, akik a gyerekvállalás előtt voltak, és úgy is tudjanak időt tölteni, kapcsolódni” – hangsúlyozza Kozma-Vízkeleti.
Azt javasolja, hogy a lehetőségekhez mérten egy pár igyekezzen minden nap legalább fél-egy órát, minden héten három-négy órát, és minden évben legalább egy hetet úgy élni, hogy a párkapcsolatuk és nem a szülőségük kerül előtérbe. Egy gyerek is akkor lesz igazán kiegyensúlyozott, ha a szülei kapcsolata is kiegyensúlyozott.
- Még több pszichológiai tárgyú cikket olvashatsz ebben a rovatunkban.
- Zsák a foltját? Kötődési stílusok és hatásuk a párkapcsolatra
- Vajon jó férj lenne a párodból? 10 jel, amiből eldöntheted
- Elköteleződéstől való félelem – Így győzd le a pszichológus szerint
- Minden, amit 20 évesen nem tudtam a szerelemről, de 40 évesen már tudok
- Egy tartós kapcsolat öt szakasza
- A pszichológus válaszol: Esküvő helyett szakítás
- Társfüggő vagy? Így lépj ki az ördögi körből
- Kövess minket Pinterest és Instagram oldalainkon is!
