Első ruhapróbáján járt a Daalarna – Benes Anita szalonban “Az én titkos történetem” pályázat alkalmi ruha nyertese, Orsi, akit egy rövid interjúban kifaggattunk az élményeiről és megmutatjuk a ruhát is, amit végül kiválasztott magának.
Ismerted már korábban is a Daalarnát?
Igen, elsőre beleszerettem a márkába, közel áll a szívemhez a stílusa. A Daalarna show-val korábban is kacérkodtam, de aztán mindig inkább lemondtam róla, mondván nincs még itt az ideje nézelődni.
Hogyan találtál rá „Az én titkos történetem” pályázatra?
Régóta követem egy közösségi oldalon a Daalarnát, a nyereményjáték is az üzenőfalon jött velem szembe. Próba-szerencse alapon úgy döntöttem, megpróbálom. Elkezdtem megválaszolni a kérdéseket, de nagyon szomorúnak éreztem a történetet, így egy időre félretettem. Pár nap múlva ismét elővettem, többször nekifutottam mire összeszedtem a bátorságom és elküldtem. Nem sok esélyt láttam, hogy befutó lesz, de nem volt mit veszítenem.
Emlékszel, mit csináltál éppen, amikor megtudtad, hogy te lettél a szerencsés nyertes? Mi volt az első reakciód?
Aznap épp egy feszült, hajtós munkanap kellős közepén voltam, ezerrel pörögtem. Jelzett a telefonom, hogy levelem érkezett. Na még ez is – gondoltam magamban… de valahogy éreztem, meg kell néznem, mi az. És akkor nem hittem a szememnek, azonnal potyogni kezdtek a könnyeim a meghatódottságtól, alig tudtam elolvasni. Rögtön a párom jutott eszembe, hogy ő pontosan tudná mit jelent nekem EZ, ami épp történik velem… Senkinek sem árultam el, hogy történetet írtam és elküldtem. Bíztam a titok erejében… Ám aznap a párom nem hívhattam fel, így anyukámat kerestem, aki együtt örült velem.
Hirtelen megfordult velem a világ, a káoszos napomba óriási öröm keveredett. Mondanom sem kell , hogy a munkát szinte szárnyalva végeztem tovább.
Milyen élmény volt az első ruhapróbád a szalonban?
Az időpontegyeztetést követően nagyon tudatosan készültem a ruhapróba napjára. Milyen az élet…épp a nevelőapám halálának első évfordulójára kaptam időpontot. (Aki elolvasta a Secret Stories-on a történetemet, tudja miért fontos. Anyával megtanácskoztuk, hogy nem kerítünk nagy feneket a dolognak, nem mondom le és nem kérek másik időpontot, hiszen ez is csak egy naptári nap… így legalább egy kicsit olyan, mintha tőle is kapnám az alkalmi ruhát és ő is ott lehetne velem.
Végül a ruhapróbára a párom kísért el. Mivel még ilyen valómban soha nem jártam esküvői ruhaszalonban, kicsit feszélyezve éreztem magam. Ám a szalonban fogadó lányok kedvessége, közvetlensége és segítőkészsége hamar feloldotta bennem ezt a gátlást, így egy-kettőre ráhangolódtam a ruhaválogatásra. Előzetesen már átbeszéltük az elképzeléseimet, mivel az alkalom előtt volt bőven időm inspirálódni. Ebben a barátnőim is nagy segítségemre voltak, hisz osztoztak az örömömben. Szerencsére az elképzelésem nem állt messze a lányok által ajánlott daraboktól. Rögtön tudták, mire gondolok színeket, formákat és anyagokat illetően. Elképesztő volt megtapasztalni a profizmust, érezni a figyelmet, ami jelen esetben csak rám irányult.
Nem volt semmi megkötés, valóban azt választhattam, amit én szerettem volna és ebben maximálisan a segítségemre volt egy remek csapat.
Az összeválogatott ruhadarabok mind közel álltak hozzám, a szalon lányai abszolút „rám éreztek”. Szakmai ártalom – hangzott nagy nevetések közepette. Érezhető volt a törődés, a jóleső figyelem, hogy tényleg a lehető legelőnyösebben akartak segíteni. Mindezt persze úgy is, hogy az az én elképzelésemhez legközelebb essen. Megkértem őket arra is, hogy ajánlanak bátran olyan darabokat is, amit magamtól nem akasztanék le, mert nem tudom elképzelni magamon, de ők rajtam igen.
Ez egy kicsit modernebb, merészebb darab. Tetszett, hogy felpróbálhattam, de éreztem, hogy ez nem én vagyok. Az először elképzelt és felpróbált alkalmi ruha bizonyult befutónak, mindenki szerint az volt a nyerő, az igazi.
Mit tudhatunk a kiválasztott alkalmi ruháról?
Mivel semmilyen megkötést nem kaptam, szabadon szárnyalhatott a „fantáziám” a ruha színét, szabását és anyagát tekintve is. (Felhívás keringőre… hát nem fantasztikus?!) Végre igazán nagyot álmodhattam, magamnak. Mindenképpen egy olyan örök darabot szerettem volna, amit akárhol nem lehet megvásárolni (azt hiszem abszolút jó helyen jártam ezt illetően). Mindenképpen hosszú szoknyát szerettem volna, egy klasszikus nagyestélyi lebegett a szemem előtt.
Az elképzelt színek a fehér és a rózsaszín árnyalatai, hiszen ezek állnak közel hozzám. Finom, légies, nőies, könnyed, elegáns. Ezekkel a szavakkal tudnám leginkább jellemezni, hogy milyen ruhát szerettem volna. Csipke felsőrész és nehezebb selyem szoknyarész.
Persze a lányok azonnal látták lelki szemeik előtt az elképzelésem és már ötleteltek, mit mivel lehetne összekombinálni, mire megszületett…Bár a próbált darabok közül a rövidebb szoknyájú, csipke koktélruha is jól állt, ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez. Annyira jól sikerült a próba, hogy végül méretet venni majdnem elfelejtettünk.
Mikor mész a következő próbára?
Augusztus elején. Felkészítést is kaptam lelkileg a Daalarna szalonban, hogy ne ijedjek meg az első ruhapróbán, mert próbadarabot varrnak csupán az én méreteimre készített vászonból. Szóval (szerinte) ez még lesz nem olyan izgi számomra (DEHOGYNEM!), sokkal inkább a varroda számára fontos próbáról lesz szó.
Tudod már, hol fogod először viselni?
Őszinte leszek: még nem. De az élet nagy rendező, biztosan kerít rá alkalmat, hogy viselhessem, csak addig sikerüljön megtartani a méreteimet is.
Olvasd el ide kattintva a titkos történetet, amellyel Orsi megnyerte a Daalarna és a Secret Stories közös játékán az alkalmi ruhát! Még több titkos történetet ide kattintva olvashatsz.
