Lázadó szépségek a kifutón – így zajlott a 2019-es Daalarna Fashion Show

Olvassátok el munkatársunk, Kovács Zsófi bennfentes beszámolóját a 2019-es Daalarna Fashion Show napjáról, nézegessétek hozzá profi fotósaink képeit, és zárjátok Jaksa Timi megható összefoglaló filmjével!

Az óra mindjárt reggel fél kilencet üt, én pedig egyre szaporábban szedem a lépéseimet a Millenáris B épülete felé. A jobb kezemben lévő Bibliára, azaz a forgatókönyvre pillantok, már csak pár perc és kezdünk. Igaz, a papírköteg akár valós szentírás is lehetett volna, mert egyúttal egy rögtönzött és szabados imát is elmorzsoltam magamban, hogy a hónapok óta tartó munkánk egy olyan varázslattal fűszerezett egésszé álljon össze, mint amilyet az elmúlt időszakban megálmodtunk. Hogy időt spóroljak, a hátsó személyzeti bejáraton próbálok utat törni magamnak, de a biztonsági szolgálat emberei olyan diadalittasan álltak előttem sorfalat, mintha a mögöttük lévő óriási kapu a Buckingham-palota ajtaját rejtené. A helyzet orvoslására a Daalarna feliratú kártyám után nyúlok, és jelkódként mutatom rajta a „staff” feliratot.

Vannak köztük ismerős arcok, és akadnak olyanok is, akik újként csatlakoztak hozzánk ebben az évben. Ott, egy csoportban látszik igazán, hogy mennyire sokszínű a paletta. A sokszínű itt pedig nem csupán egy fölösleges, toldalék jelző. Mindennek volt egy mélyebb jelentéstartalma és társadalmi jelentősége – de ez még nem itt, nem ebben a pillanatban teljesedett ki. A felém közeledő lányokat nézem. Emlékszem, hogy az elmúlt években mennyit küzdöttünk azzal, hogy óvjuk őket azoktól a külső hatásoktól, amelyek indokolatlanul bíráló, bántó és olykor támadó visszhangként jelentek meg a bemutató után. Minden elvárásnak és látásmódnak megfelelni lehetetlen, de nem is ezt tűztük ki célként. Tudatosak voltunk azonban abban, hogy a szépség ezernyi formáját mutassuk meg az emberek számára kétszer harmincöt percben. Ahogyan a kollekció üzenete is hirdeti, épp itt az ideje, hogy túlmutassunk napjaink felszínességén, és a szépséget a naturalitásban, természetességben és persze saját magunkban keressük. Elvégre ahány nő él a földön, annyiféle szépségideál létezik; az pedig csak erény, ha ezt nem feladva, lázadó módon szembe megyünk az egyforma, tökéletesre komponált énképekkel.

Csatlakozom a lányokhoz, és megyünk a kedvenc helyszínem felé: a kulisszák mögé. A ruhák már a fogasokon pihennek, a háttér berendezve várja a sminkes, fodrász és manikűrös csapatot. A reggeli kávéból erőt merítve mindenki egyre nagyobb ütemet vesz fel a teendők intézésében, hiszen hamarosan kezdődik a járó-, majd a főpróba. Ilyenkor Anita a kifutó végéről, mikrofonnal instruálja a modelleket, akik először utcai ruhában próbálják el a bemutató koreográfiáját, majd később, a 12:00-kor kezdődő végső próbára bújnak csak bele a ruhakölteményekbe. Helyet foglalok a fotós álláson, kihasználom a vendégek érkezése előtti utolsó nyugodt perceket, és a próba látványába feledkezem.

A REBELLE kisfilmje után megszólal a zongorai aláfestéssel bíró nyitódal, amelyre a fekete szőnyeggel borított kifutó is elkezd élettel megtelni. Ezúttal azonban nem Sára, Anita lánya az egyetlen, aki nyitja a divatbemutatót. Vele együtt, egy időben érkezik Kafiya is, az a szomáliai lány, aki – fizikailag is – rettentő hosszú utat tett meg, hogy ma itt legyen velünk. (Olvassátok el interjúnkat vele ide kattintva.)

Nem tudom levenni a szemem a két lányról. Sára egy fekete, Kafiya egy fehér ruhát visel, hogy az ellentét még élesebb legyen; ugyanakkor nem csak a ruha és a bőrszín ad differenciát kettejük között. Mindenki, aki csak a nézőtéren volt, lélegzetvisszafojtva nézte azt az 1-2 percet, aminek tanúi lehettünk. Az egyik oldalon egy lány, akinek minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy egy teljes, boldog és felhőtlen gyerekkort éljen meg, a másik oldalon pedig egy fiatal nő, akinek a kulturális és családi háttere elvette mindazt, ami a körülötte lévőknek megadatott. Nem tudom, hogy vajon tudatos volt-e ebben a tekintetben a zeneválasztás, de miként a zongora billentyűi váltakoztak a zenei aláfestésben, úgy volt meg a fekete-fehér kontraszt kettejük között is.

Meséltünk már arról, hogy 2018 októberétől a Daalarna részt vesz az UNICEF Bajnok programjában, melynek keretein belül minden elkészített ruha vételárának 1%-át a szervezet részére juttatjuk el. A show-n ezt további adományozásra terjesztettük ki – minden megvásárolt jegy árából 500 forinttal támogattuk az UNICEF gyermekházasság elleni programját –, remélve, hogy ez másokat is arra sarkall majd, hogy segítsenek azoknak, akik arra mindennél jobban rászorulnak.

A főpróba szinte egy pillanat alatt röppent el, és innentől kezdve olyan volt, mintha gyorsított felvételben tekintenénk a nap hátralévő részére. Mire visszatértem a backstage-be Hajas Laci és Sípos Zita csapata már igazi szépségszalont varázsolt a térből – bármerre néztem hajszárítók, hajsütők, lakkok, sminkpaletták sorakoztak fel; egy nőnek olyan volt ez, mint az édesszájúaknak a cukorkabolt. A koncepció rendhagyó volt, a fókusz mind színekben, mind formákban a letisztult megjelenésre összpontosult.

Amíg a lányok készülődtek, tettem egy kört a színpad környékén. Az izlandi jeges hangulatvilágot idéző plexi székek már hosszan és feszesen sorakoztak, a fény- és hangtechnika készen állt, a több száz fekete lufi a bejáratnál várakozott, és időközben megérkeztek a partnereink is, akik az utolsó simításokat végezték a standjukon. Kicsivel több, mint egy órával az első show előtt már lehetett hallani, ahogy az első vendégek gyülekeznek a regisztrációnál. Kipillantottam; öröm volt látni, hogy ők legalább olyan izgatottak, mint mi. A kapunyitás után néhány percig még a vendégtérben maradtam, és a sorokban érkezőket figyeltem. Na jó, és nem túl tolakodóan a beszélgetésüket is. Voltak köztük menyasszonyok, lánybúcsújukat ünneplő lányok, divatrajongó barátnők, és kérem, férfiak is. De nem ám azzal a megszeppent „Mit keresek én itt?!” arccal, hanem kifejezett érdeklődő pillantásokkal. Igaz, az egy négyzetméterre jutó erősebb nem arányára mi magunk is rásegítettünk: idén a hoszteszek mellett hosztok is közreműködtek a vendégek eligazításában. Bár tartom azt a hipotézist, miszerint nagyobb arányban látogatnak el hozzánk azok, akiknek – legalább plátói – kilátásban van az esküvőjük, de mondjatok egy olyan fiatal nőt, aki ne örülne annak, ha Brad Pitt alteregója kísérné a székéhez. Na ugye.

A háttérben egy tizenöt méteres ledfal húzódik, amelyen Izland egyik ikonikus vízesésének képe köszön vissza. A magasról lezúduló víz látványa egy szempillantás alatt északra repít minket, a háttérből előbújó nehézfüst pedig még misztikusabbá teszi a színpad látképét.

Mondanom sem kell, azonnal bátorító vastaps fogadta őket. Abban a percben minden elismerésem az övék volt; őszinte leszek, én a magam majd harminc évével nem mertem volna több ezer ember előtt végigmenni a kifutón. Az izgalom persze óriási volt a színfalak mögött; már mosolyogva gondolok vissza a próbára, ahol Anita egy rögtönzött ovis foglalkozás keretein belül mesélt arról a kis született primadonnáknak, hogy mi lesz majd a feladatuk. És láss csodát, a felnőtteket meghazudtoló fegyelemmel és kitartással dolgozták végig a napot.

A nyitány után a zene dinamikát váltott, és a vízesés mögül ütemesen léptek elő a modellek a Rebelle – és elvétve a Whisper – kollekció ruháiban. A menetrend eltért a korábban megszokottaktól. A színes és fehér ruhák váltakozva jelentek meg a pódiumon, friss színfoltot adva a show hangulatívéhez. Bár már az összes ruhát ismertem, mégis ütemes táncot járt a szemem a könnyedén libbenő anyagok, lenyűgöző minták és légies szabásvonalak után. Van egy varázsa az ilyen bemutatóknak, amely semmihez sem fogható. Elkészítheted a legkülönlegesebb lokáción a kampányképeket, dolgozhatsz világklasszis fotósokkal, építhetsz ezer fotóból álló online galériát, de azt az élményt, amit ebben a fél órában kapsz, azt nem pótolhatja semmi. Itt látszik igazán a ruhák kivitelezése, játéka, anyaghasználata, esése, varrása, itt kel igazán életre az, amit egyetlen fotó sem képes visszaadni.

A kifutón részletgazdag csipkék, lágy selymek, muszlinok váltakozóan sorakoztak fel egymás után az eleinte letisztult fehér, majd lázadó fekete színekben, amelyet követtek a már védjegyszerű színátmenetes, illetve printelt anyagok, valamint a legváltozatosabb kivitelezések és formák. A show-t ezúttal rendhagyó módon az esélyi ruhák zárták, szinte (el)várható volt, hogy egy rebellis kollekció ne a már megszokott, hagyományos úton érjen véget.

Az aznapi első bemutatót követő óra elteltével a Millenáris óriási terei kezdtek egyre érzékelhetőbbek lenni, a vendégek lassan újra átadták a területet a stábnak. Megkezdődött a következő show-ra való felkészülés, de ezúttal már egy sokkal könnyedebb habitusban. A délutáni siker érezhetően megkoronázta a következő órákat, és az izgalom helyét fokozatosan kezdte átvenni a rutin és a kellemes izgatottság érzése. A helyszín gyors takarítása, a standok feltöltése, és egy kis smink- és hajigazítás után alig vártuk, hogy a korábbi impulzusokat újra átélhessük.

A 2019-es rendezvény újdonságai közé tartozott, hogy a Daalarna hat hírességet is felkért, akik az este folyamán a REBELLE kollekció hangulatához illő ruhákban jelentek meg. Rubint Réka, Schobert Lara, Tóth Gabi, Festy, Kovács Dóri és „Robotgirl” Réka lélegzetellálító volt a fekete ruháinkban. Arról, hogy ők hogyan érezték magukat, és hogyan tetszett számukra a bemutató, hamarosan részletesen is mesélünk nektek.

20:00 óra, teltház – így indult az esti divatbemutató. Aznap harmadjára követtem végig, hogyan impulzál a kifutó, miközben a kollekció, illetve maga a környezet kezdett egyre inkább végérvényesen rabul ejteni. Estére már sokkal élesebben figyeltem a részletekre. Vágyódtam Izlandra, és azokra a természeti értékekre, amelyeket még nem láttam. Érezni akartam az arcomon a lezúduló vízesés felől érkező permetet. Vágytam arra, hogy a fekete homokba lépjek. A tűz és a jég határán akartam lenni. Nem utolsó sorban pedig titkon arról is áhítoztam, hogy egy nap majd én is épp ilyen rebellis menyasszony lehetek.

Izlandra ugyan MÉG nem foglaltam repülőjegyet, de aznap este egészen biztosan felszálltam arra a járatra, amely messze elrepített a hétköznapok realitásából. Azt hiszem meg sem állok a következő bemutatóig… Ott találkozunk!

Klikk ide az összes ruháért a kifutóról!