Jachimek Anett immáron hatodik alkalommal vonulhatott végig Benes Anita bemutatóján. A gyönyörű Daalarna modell élményeiről a Secret Stories felkérésére készített exkluzív beszámolót.
“Magabiztos léptekkel sietek a helyszínre. Még magam is meglepődöm, hogy milyen fürge vagyok, kicsit sem érzem magam álmosnak, pedig alig aludtam az éjjel, annyira izgatott voltam. Még este „kifutóképessé” varázsoltam magam, aminek legnagyobb részét mindig a bőrápolás teszi ki: teljes test- és arcradír, arcpakolás, arcmaszk, hidratálókrém, testápoló, szóval mindent magamra kenek, hogy a legjobb formámat nyújtsam a bemutatón. Hiába ez a hatodik alkalom, még mindig hihetetlen számomra, hogy én is részese lehetek a csodának, ezért megteszek mindent, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Miközben sétálok a Millenáris parkon keresztül, visszaidézem az elmúlt éveket…
Az első találkozás Benes Anitával
Hirtelen eszembe jut, hogyan is találkoztam először Benes Anitával. 19 éves voltam, amikor castingra mentem az Alkotmány utcai szalonba. Emlékszem, hogy mennyire bizonytalan voltam, hiszen ekkor még csak fél éve modellkedtem és itthon ez volt az első bemutatóm. Nem tudtam, mire számítsak, mígnem megjelent Anita és a kedvességével elhessegette minden félelmemet. Rám adott egy csodaszép estélyit és kérte, hogy sétáljak. Nem ment olyan jól a dolog, legalább még háromszor megismételtette velem a járást, közben pedig biztatott, hogy legyek magabiztosabb, mert nagyon szeretne beválaszthatni a bemutatóra, de ehhez bele kell adnom mindent. Még egyszer fel-alá sétáltam a magassarkúban, majd átöltöztem és eljöttem. Akkor úgy éreztem, hogy ez annyira rosszul sikerült, és én olyan béna vagyok, hogy biztosan nem választ be. Néhány nappal később kaptam a hívást, hogy szeretné, ha szerepelnék a bemutatón – akkor még fel sem fogtam, hogy milyen sokat is jelent ez. Az évek során mindig beválasztott a csapatba a castingokon, és minden évben csak remélem, hogy újra és újra meg fog történni.
Az idei bemutató nekem már kicsit más volt, mint a többi. Ahogy a helyszínen, mint az egyik legidősebb modell, végignéztem a csodaszép fiatal lányokon és úgy éreztem, hogy igen, megérkeztek: ők a következő Daalarna-generáció.
Egy Daalarna modell készülődése a bemutatóra
A modellek nagy részét ismerem ilyen-olyan munkákról, közülük néhányan már többször is állhattak Anita kifutóján, de így egy csokorban nagyon jól mutattak egymás mellett. Megérkezik a már jól ismert stáb összes tagja, szusszanásra nincs idő, mert rögtön következik a „cipős lejárópróba”, majd a ruhás főpróba. Az előbbire azért van szükség, hogy teszteljük a cipőket, de ami ennél is fontosabb, hogy beállítsuk a járás tempóját és megnézzük, hogy jön ki a show zenére az elejétől a végéig. Mikor kisétáltunk a színpadhoz, elakadt a lélegzetem: egy valódi őserdőt varázsoltak ide! Igazi pálmafák, műfű és fapadló – ilyen álomszép dekorációt még soha nem láttam bemutatón, vagyis de: a tavalyi, a tavalyelőtti meg az azelőtti Daalarna show-n. 🙂
Várakozás közben a sorban az egyik lánnyal beszélgetésbe elegyedünk, arról mesél, hogy neki ez az első bemutatója, és kicsit izgul, mert nem tudja, hogy jól fogja-e csinálni. Azonnal felcsillant a szemem és elkezdtem bombázni a tanácsaimmal – arra gondoltam, nekem is jól jött volna anno egy „mentor”.
A második gondolatom pedig az volt, hogy Anita velem is ezt csinálta, és milyen rendes, hiszen neki nem a tapasztalat számít, hanem a kisugárzás. Minden kezdőnek megadja az esélyt arra, hogy szerepelhessen a bemutatóján, ami valljuk be, elég jó első fellépésnek.
Ezután szünet nélkül következik a ruhás főpróba, ahol az öltöztetőinkkel együttműködve vesszük fel a ruhákat és állunk be a sorba. Nagyon óvatosan kell bánni az anyagokkal, hiszen estére is ugyanilyen csodaszépnek kell lenniük, mint amilyenek délelőtt. Az én első ruhám egy nagyon kényelmes (soha nem hittem volna, hogy egy esküvői ruhát ilyen jelzővel fogok illetni), egyszerű esésű és vonalvezetésű ruha volt, a felső része pamutcsipkéből készül, ami nagyon jól szellőzik, így nyári esküvőre kitűnő választás szerintem. Mikor visszaérek a kifutóról, gyors öltözés és már rajtam is van a következő ruha, ami egy mélyen dekoltált, szintén egyenes esésű szoknyarésszel ellátott ruhaköltemény volt. A harmadik ruhám egy sellőfazonú csipkecsoda volt, ami teljesen követi az ember alakját. Ha választanom kellene a három ruha közül, nehéz dolgom lenne, de talán az első mellett voksolnék, mert azt vallom, hogy a kevesebb több, az a ruha pedig a maga egyszerűségével és kényelmével már a ruhapróbán is elvarázsolt.
Visszaöltözöm a saját ruhámba, gyors ebéd és már ülök is be Sipos Zita sminkmesterhez, aki eddig minden évben gondoskodott a csodás megjelenésemről. Zitának nagyon határozott elképzelései és stílusa van, bevallom, az első évben még kicsit meg is voltam illetődve, soha ilyen erős nőt még nem láttam azelőtt. Ő és a csapata mindig tökéletesen valósítják meg a sminkeket, hihetetlenül gyorsan és pontosan dolgoznak. Ezt a szakértelmet egészíti ki Hajas Laci és a fodrászbrigád is, akik laza fonásokba szedik a fürtjeinket, hogy a bemutatóra olyan tündéres, laza hullámokban álljon a hajunk, ahogyan azt megálmodták.
Az első show varázsa
Gyorsan elmegy ez a pár óra, 16 órakor ugyanis kezdődik az első bemutató, nekünk pedig még jóval előtte fel kell öltöznünk. A backstage-ben mindenki fotózza egymást, ilyenkor van egy kis időnk arra, hogy képeket készítsünk. De hamar fel kell állnunk a sorba, hogy a szakemberek a hajon és a sminken az utolsó simításokat elvégezhessék, összesen 22 modell kinézetét kell véglegesíteniük.
Még egyszer hátranézek arra a lányra, akinek ez az első bemutatója, és látom, hogy milyen vidám, alig várja, hogy kimehessen ebben a gyönyörű ruhában. Nem csodálom, mindegyikőnk hercegnőnek érzi magát ilyenkor.
Bemutatók előtt nem nagyon szoktam izgulni, inkább egy jóleső izgatottság tölt el ilyenkor, de ahogy megszólalnak az első ütemek és érzem a mellkasomban a zene ritmusát, azonnal felpörög bennem valami. Fejben eltervezem, hogy melyik ruhában, hogy fogok kimenni, melyik réteg tüllbe kapok bele és milyen kedvesen nézek a kamerákba. Mindjárt én jövök. Anita még utoljára megigazítja a ruhámat, kisimítja a legapróbb redőket és elhangzik a bűvös szó: mehetsz. Felveszem a legszebb mosolyomat, és kilépek. Az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy „Úristen, milyen sokan vannak!”. Rengeteg nő és lány ül a sorok között, valaki fotóz, valaki pedig a barátnőjének odasúgja: nézd, milyen szép ez a ruha! Bár nem nekem szólnak a bókok, de nagyon jól esnek ezek a szavak, mert tudom, hogy mennyi munka van a kollekcióban.
Hamupipőke a kifutón
Pont erről beszélgettem az első show utáni szünetben Anita lányával, Sárával is. Tőle tudom, hogy a bemutató előtti hetekben a Daalarna stábja még hétvégén is dolgozott azért, hogy ez a nap tökéletes legyen. Sára egyébként nemcsak a kifutón, hanem az életben is egy igazi tündér, sugárzik belőle a harmónia és a szakma iránti alázat. Állandó eleme és igazi ékszere a bemutatóknak, minden évben együtt nő és változik a márkával.
Ő volt az idei show nyitólánya, így amikor a második bemutató után lejött a színpadról, azonnal mindenki faggatni kezdte: milyen volt? Nagyon sokan vannak? Többen, mint az előzőn? Amikor elmondta, hogy sokkal több az érdeklődő, csak embereket lát mindenhol, sehol egy üres szék, na akkor újra mindenki elkezdett egy kicsit izgulni. De ez annyiban volt más, hogy már tudtuk, mire számítsunk, a ruhákat már többször felvettük aznap és a cipőket is megszoktuk estére. Hiába voltunk fáradtak a nap végére, tudtuk, hogy az esti show-ba is ugyanannyi energiát kell beleraknunk, mint az elsőbe (vagy még többet). Újra sorba állás és Anita újra leellenőriz, mielőtt kilépnék. Én jövök. Sárának igaza volt, ezen még többen vannak, mint ez első show-n!
Megszámlálhatatlanul sok ember arra vár, hogy menyasszonyként végig vonuljak a kifutón, ők pedig megcsodálhassák a ruhákat. A szám magától húzódik mosolyra, olyan, mintha ezeknek a menyasszonyi ruháknak valami titkos erejük lenne – ahogy felveszem őket, megváltozik a tartásom, a kisugárzásom, és azt érzem, hogy ennél nőiesebb már nem is lehetnék.
A csoda hamar véget ért, fél óra múlva már öltöztem is vissza a saját ruhámba. Egy ilyen nap után furcsa visszavenni a megszokott pólót és nadrágot, kicsit szomorú is voltam. Úgy éreztem magam, mint Hamupipőke, aki megtapasztalja, hogy milyen egy estére hercegnővé válni és csodás ruhában tündökölni, majd visszatérni a normális hétköznapok szürkeségébe. De a remény ott él bennem, ahogyan minden évben is: hátha jövőre ismét a Daalarna kifutóján ragyoghatok a szebbnél szebb menyasszonyi ruhákban és hetedjére is kiválaszt Anita.”
Tetszett a beszámolónk egy Daalarna modell szemszögéből? Ne maradj le egyetlen titkos történetről se: lájkold a Secret Stories-t a Facebookon és az Instagramon is!
