A Daalarna április 13-án bemutatta a legújabb, SUNSET kollekcióját. A show-n egyszerre volt jelen az izgatottság és a csendes tengerpartokra jellemző békesség, az izzó hangulat és a nyugodt, emlékezetes percek megélésének fontossága. Egy közös nevező azonban mindenkiben megvolt: ott, abban a pillanatban mindenki menyasszony szeretett volna lenni…
Gondolkodtál már azon, hogy mitől különleges a naplemente? Minél inkább magam elé képzelem ezeket az óceánparton megcsodált naplementéket, annál inkább kezdem érteni azt az üzenetet, amelyet Benes Anita, a Daalarna tervezője is megfogalmazott a kollekció és az esküvők kapcsán. „A SUNSET kollekció gondolata arról szól, hogy mennyire fontos, hogy megéljük azokat a pillanatokat az életünkben, amelyek olyan gyorsan elmúlnak, akár egy naplemente. A kampányképek fotózásához Réunion szigetére utaztunk, ahol mi is megtapasztalhattuk a természet ilyenfajta múlandóságát, azt, hogy az életben pillanatok alatt repülnek el dolgok, amire hogyha nem figyelünk eléggé, már el is múlnak.
Ezt az érzést szerettem volna kicsit visszahozni a kollekcióban is – célunk volt, hogy a rohanó mindennapok mellett a menyasszonyok valóban éljék át a pillanatot” – meséli Anita.
A pillanatok megragadásának gondolata azonban nem csak az esküvőket lengte körbe. Szándékunk volt, hogy ezt az érzést és hangulatot beköltöztessük a Millenáris falai közé is, és egy olyan miliőben várjuk a vendégeinket, amely képes arra, hogy olyan perceket varázsoljon a mindennapok felfokozott iramába, ami kiragadja őket a gyakorta megszokott monotonitásból. A homokos tengerpartot idéző kifutó és az amögött hullámzó óceán képe varázsszőnyegként repített el minket az ilyen érzések irányába, olyannyira, hogy akár percek is eltelhettek úgy, hogy a háttér hullámzó vizébe feledkeztem, mielőtt a modellek járópróbájára sor került. Szinte vártam azt a fuvallatot, ami a víz fölül érkezik majd.
A gondolataimat a már ismerősen csengő zene törte meg, amit már napok óta dúdolok magamban.
Elkezdődött a SUNSET kampányfilmje (nézd meg itt), felgyúltak a fények, majd egy-két perc után előléptek a modellek is – először csak utcai ruhában, majd már a bemutatón viselt darabokban. Tapintható volt a bizsergés, ami körülölelte azt a nagy teret, de mindenki megállt egy pillanatra, és az összes szem a kifutóra szegeződött, mihelyt megjelent egy-egy öltözék.
Én sem tudtam levenni a tekintetem az előttem ellibbenő ruhákról, pedig ismertem már őket a vállfán sorakozva. De mindez ott élt csak igazán, ott járta az igazi táncát az összes muszlin, selyem, csipke, tüll és zsorzsett.
Ekkorra már decensen sorakoztak a fehér és arany árnyalatú székek, helyükre kerültek az utolsó dekorációs elemek, és végeláthatatlan sorban sorakoztak a daalarnás pink papírzacskók. Na és volt ott még valami, amire már nagyon vágytam, hogy kézben tarthassak – az új Secret Stories magazin. Megrészegít a papír illata, és a friss, ropogós magazin érzése. Nincs is ahhoz fogható. Bár az idő már nagyon szorított, mégsem tudtam megállni, hogy ne adjak magamnak pár szabad percet, amíg belelapoztam. Legalább ezerszer láttam már a monitoromon, de kézben tartani egész más, semmivel sem összehasonlítható érzés volt. (Ha ti is szeretnétek beszerezni, írjatok nekünk az info@daalarna.hu címre – a szerk.)
Címlaplányunk, Szikszai Johanna az új Secret Stories magazinnal a kezében
A körülöttem lévő gyorsuló tempót látva az órámra pillantottam, láttam, hogy már alig maradt időnk az első show kezdetéig. Tagadhatatlanul a levegőben volt, hogy már csak egy-két óra választ el minket attól, amire hosszú hónapok óta készülünk, és ami közel 130 ember munkájának eredményeképpen tevődik össze kétszer 40 percben.
A pezsgő hangulat a backstage-ben csúcsosodott ki leginkább.
Mindenki pontosan tudta, hogy mi a feladata, és mindenki olajozott gépezetként működött közre, mégis impulzált az izgalomtól és az izgatottságtól az a pár négyzetméter, ahogy közeledett a 16:00 óra, az első show kezdete. A ruhaállványok mögött már felsorakozott egy kis szépségszalon, ahol a lányok frizurái és sminkjei készültek, amelyek ebben az évben leginkább a sellő tematikára épültek.
A sminkekben a bordó árnyalatai domináltak, megfűszerezve egy kis csillogással, míg a hajak a tengervíz mosta hangulatot adták vissza.
16:00. A háttér izzik, a lányok már sorban várják, hogy kiléphessenek az összegyűlt vendégek elé. Megszólal a próbáról már ismert dallam, és a abban a pillanatban egy egészként kezd el összekovácsolódni sok-sok ember munkája. A bemutató hosszabb volt a korábban megszokottaktól, ebben az évben 86 ruha került ki a kifutóra. Miközben a ruhákat figyeltem, ösztönösen néztem a körülöttem lévő vendégek reakcióit is. Érdekes, ahogy a testbeszéd működik, távolról is pontosan láttam, ahogy elismerően mutatnak egy-egy ruhára, vagy a telefonjuk után kapnak, hogy megörökítsék valamelyik kedvencüket.
Ó és a kislányok! Számukra láthatóan egy igazi mesefilm volt az a szűk háromnegyed óra. Bár ki az, aki ne érezné magát rajongó fiatalnak, ha szinte hercegnőket lát a kifutón.
A show vége után ugyan kicsit csendesedni látszott az épület, azonban a háttérben újra kezdetét vette a lázas készülődés, ezúttal már az esti bemutatóra. 19:00 órakor ismételten kígyózott a sor, mindenki elegánsan felöltözve várta azt a programot, ami mára már a tavasszal tartott lányos esték egyik kötelező programpontja lett: a Daalarna Fashion Show-t.
Jaksa Tímea fotográfus fogalmazta meg jól azt, ami a kifutón ott este történt. Bár célunk volt egy nyugodt, tengerparti este megidézése, – ahogyan azt a kampány egyik tételmondata is hirdeti –, ahol megélhetjük a pillanatot, azonban itt annyira tobzódtunk ezekben a pillanatokban, hogy a kifutó sokkal inkább izzott, sokkal dinamikusabb összképet adott, mint amit előzetesen terveztünk.
A korábbi évek szokásainak megfelelően a show kezdetekor az alkalmi ruhákat mutattuk be, amelyek az óceán palettájához hasonlóan, a kék ezernyi színében játszva jelentek meg. A légies muszlin anyagok úgy hullámoztak végig a kifutón, mint a víz fodrozódása, ha felkerekedik a tenger felől érkező szél, ezt pedig csak fokozta a váltakozó stílusú, de markáns zenevilág.
Ezután megérkeztek az esküvői ruhák, amelyek idén a márkától kevésbé megszokott, új stílusvilágban, újfajta szabásmintákat követve keltek életre – igazodva valamennyi nő kívánságához. Mindezt a Daalarna stílusvilágánál maradva, de mégis a határainkat feszegetve. A korábbi koreográfiák szerint ezúttal is a könnyed, tengerparti esküvők hangulatát idéző ruháktól haladtunk egészen a klasszikus nagyszoknyás stílusig, amelyet a lemenő nap pasztellrózsaszín színét idéző csodaszép ruha zárt.
Az egész bemutató úgy röppent el, akárcsak a naplemente, amelyet a bemutató hátterében mi is végigkövethettünk.
Miután az utolsó ruha is elbúcsúzott a kifutóról és kialudtak a fények, egyszerre zendült fel az épület és fogadta vastapssal Anitát, aki egy szempillantásra kilépett a háttérből. Mezítláb, a homokban. Abban a pillanatban óriási büszkeség töltött el, és ugyanazt éreztem, mint azok a kislányok, akik a kifutó széléről, félig a homokból nézték végig a bemutatót. Csak álmodoztam ott percekig, és elképzeltem magam szinte mindegyik ruhában. De azt hiszem, nem voltam ezzel egyedül…Legbelül talán minden nő újra gyermek, álmodozó menyasszony, vagy csak olyan nő volt abban a szűk órában, aki gondolatban egy mese főszereplője lehetett aznapra.
Daalarna Fashion Show 2018 – Íme az összes ruha a kifutóról, kattints!