Idén is Nagy Adrien, a Rienne Creations tervezője készítette a csodaszép kiegészítőket és ékszereket a Daalarna bemutatóra. Cikkünkben Adri egy átlagos munkanapját mutatja be nektek, miközben részletesen mesél az új ékszerkollekció születéséről is.

6:00 – Beállítom az órát, de már régóta magamtól ébredek. Szeretek korán kelni, szívesebben dolgozom reggel, mint este, jó érzés már 9 körül túl lenni egy csomó megválaszolandó emailen, social media bejegyzésen. Még mielőtt teljesen kinyitnám a szemem, az első az Instagram és a Facebook. Kávé minden mennyiségben, de csak növényi tejjel. Aztán jöhetnek az emailek. Igyekszem gluténmentesen enni, abonett, egy kis felvágott, de ez sem mindig fér bele. Az öltözködésemre több időt szentelek, szeretek az ékszerekkel babrálni.
9:00 – Itt a tavasz, ilyenkor bringával járok. Kezdődnek az óráim a Momén, a Kinizsi utcai műhelybe fél óra alatt érek be, szeretem a várost érezni magamon. Ebédig általában személyes konzultációim vannak a tanítványokkal.
A Momén textil szakon ruhatervezést tanítok, eredetileg ugyanis ruhatervező vagyok: Milánóban és New Yorkban a Marc Jacobsnál is dolgoztam, most szimultán járok és végzem a doktorim a Momén ösztöndíjjal.

Szeretek dolgozni és szükségem is van a folyamatos kreatív munkára az életemben. Az ékszertervezés is így érkezett, pár nyárral korábban, üresjáratban vágtam bele, ízlelgettem és elkezdett működni. Már jobban meg tudom fogalmazni, hogy mi érdekel: a ruha egyre kevésbe, a divat, ezen belül is a mennyasszonyi divat egyre inkább, egyre nagyobb piacot látok benne.
Benes Anita nagy példaképem, elképesztő, mekkora energiát tudott egyedüliként itthon egy évtized alatt, szorgos, kitartó, aprólékos munkával beletenni az esküvői piacba. Azt tudni kell, hogy a mennyasszonyi divat és a divatvilág két külön út, de Anitának egyik piacon sincs párja itthon. Olyan divatbemutatókat hoz létre és olyan világhírű buyereket csábított kis hazánkba, hogy az hihetetlen. Nagyon büszke vagyok arra, hogy vele dolgozhatok.

12:30 – Megint konstatálom, hogy itt a tavasz, ami az étkezésemre is kihat…már megint az az átkozott fogyókúra. Rengeteg szendvicset eszem, sokat járok a Szimpla háztájiba, mert finom és mert nagyon közel van a műhelyemhez a Kazinczy utcában, ahová ilyenkor gyorsan beugrom. Itt leteszem a bringát, hol gyalog, hol taxival megyek tovább, kis gurulós bőröndökbe összeszedem az ékszereket, fejdíszeket és sietek tovább mert Benes Anitával lesz megbeszélésem.
14:00 – Alkotmány utcai találka a Daalarna székhelyén. Imádom ezt a részt, Anitának már nagyban összeállt a kollekciója és kész fotókkal vár az asztalon, a lányok már az új kollekció ruháit viselik a képeken (a beszélgetés még a március 10-ei Daalarna show előtt készült – a szerk.). A legizgalmasabb rész a párosítás, sokszor használom a Dalaarna ruhák anyagait, hogy tökéletesen illeszkedjenek a kiegészítők. Anitától teljesen szabad kezet kapok, megbízik a választásaimban és ez óriási tisztelet, persze felelősség is. Mindig nagy inspirációval távozom egy ilyen megbeszélésről, sokszor elkalandozunk egy-egy témában, de igy ismerjük meg egymást igazán, ami csak erősíti a közös munkát.

Elmeséltem Anitának, hogy az új kollekcióm (2017) nagyrészben egy véletlen megkeresés szüleménye. A tavalyi Daalarna show ideje alatt keresett meg a Goldberger (nem összekeverendő a textilgyáros Goldbergerrel) család hagyatékkezelője az egyetemen keresztül. Fontos volt számukra, hogy a család Király utcai rövidáru üzletéből visszamaradt eszközök olyan helyre kerüljenek, amely megőrzi és folytatja hagyományukat.
Bár sok minden került a hagyatékból az Iparművészeti Múzeumba, rendkívül inspiráló volt kicsomagolni az apró selyemvirágokat a 70-es évekből dátumozott Népszabadság újságpapírjai közül. Nagy mértékben meghatározta az idei kollekció megszületését, olyan irányt adott, melyben még jobban megerősítést kaptam, hogy az apró selyemvirágok és ékkövek már összetartoznak és számomra kinyílt a világ és a technika új értelmet kapott.

Virágkészítő sablonok tucatjára bukkantam, most is azon a homokpárnán készítem, apró kézi szerszámmal a selyemvirágokat, melyet a hagyatékból kaptam. Szeretném, ha méltó utódja lehetnék egy ilyen neves és régre visszatekintő hagyománynak és ezzel is hozzátehetek az értékállóságnak.
YouTube-filmeken nézem, hogyan készítik még a mai napig is a Chanel és Dior számára a selyemvirágokat, boldogsággal tölt el, hogy egyazon eszközökkel dolgozom én is, hála a hagyatéknak. Aprólékos, kézi munka, magas színvonalú, egyedi gyártású, igazi haute couture, amelyeknek minden apró részlete lényeges.

17:00 – Vissza a Kazinczy utcába, közben folyamatosan nézem a telefonom és válaszolok az emailekre. Újraformálom a kollekciót, még javítok pár fejdíszen. Egyeztetek a munkatársakkal. Mindig van kisgyerekes anyuka a munkatársaim között, szeretek velük dolgozni, mert rendkívül hatékonyak és otthonról dolgoznak, amit az én szűkre szabott műhelyem is preferál. Az életem egyben a munkám is, sosincs megállás és egyelőre szünet sincs a kettő között. Közben készülök az NKA pályázat kiállítására is, hagyományos párta fejdíszekkel. Nem beszélve a honlapomról, amit feltörtek, igy kénytelen vagyok újat építeni, ezen már lesz webshop is. Rengeteg egyeztetés kell, hogy elkészüljön.

18:30 – Vacsora, saláta vagy néhány szem gyümölcs a zöldségestől, nem szeretek későn enni. Ilyenkor közben szörfölök a neten, átnézem a divatvilág eseményeit, ez egyfajta flow élmény.
20:00 – Megtervezem, átgondolom a holnapi napomat, időpontokat egyeztetek, mailen, telefonon.
20:30 – Este van végre. Mostanában szeretem a sorozatokat, kuckózás a párommal, ilyenkor már nem gondolok munkára. Az ifjú pápa Jude Law-val nagyon tetszett legutóbb, a ruhák, a fejdíszek…eszméletlen volt a vizuális világa. A kézműves anyagok lenyűgöztek, persze a valóságban jóval puritánabb minden, de hát így van ez jól, mint a menyasszonyok világában is, mi sem hordunk mindennap fejdíszt és földig érő ruhát.

Tetszettek a Rienne Creations ékszerei? Még több titkos történet a 2017-es Daalarna bemutatóról ide kattintva!