Ceremóniamester, cm, vőfély, master of ceremony. Rövidítések, kifejezések, rokon foglalkozások. Te tudod, hogy mit takarnak ezek a szolgáltatások? Egy esküvőnek is megvan a maga ritmusa, amelyhez szükségünk van egy karmesterre. Valakire, aki irányítja a programokat, aki koordinálja a násznépet, és aki felel a jóhangulatért. A pódiumon, de mégsem a rivaldafényből. A korábbi években ez a szerep a vőfélyre hárult, ma azonban már sokkal inkább a ceremóniamesterek kezdik átvenni tőlük a modern házigazda titulusát. A feladat alfája és omegája ugyan nem változott, de megjelenésében és stílusában egy egészen új szolgáltatást köszönthetünk a személyükben. Ahhoz, hogy minél többet megoszthassunk veletek az esküvőn való nélkülözhetetlen szerepükről, és hasznos tanácsokkal láthassunk el titeket, két ceremóniamestert – Karai Esztert, az Eszterlánc ceremónia alapítóját és vezetőjét, valamint Dunai Misi ceremóniamestert – invitáltuk meg a Daalarna atelier-be, hogy az élő bejelentkezés sorozatunkban meséljenek a szakmájukról, és egyúttal válaszolhassanak a ti kérdéseitekre is.
Beszélgetésünkből ezúttal 10 kulcskérdést ragadtunk ki, de akár a teljes bejelentkezést is visszanézhetitek, ha a Facebook oldalunkra kattintotok.
Fotó: Török-Bognár Reni, CM: Dunai Misi
Mi pontosan a ceremóniamester feladata, és mi az, amit pluszként hozzá tud tenni egy esküvőhöz?
Eszter: A ceremóniamester feladata nagyon összetett, ezért nehéz lenne pontokba szedve tételesen meghatározni. Összefoglalóan viszont elmondható, hogy a legfontosabb szerepe az esküvőn a koordinálás és a násznép összefogása. Annakidején a vőfély látta el ezt a feladatot, aki sokszor már a születésétől kezdve ismerte a menyasszonyt vagy a vőlegényt, végigkísérte a család életútját, és mire az esküvő ünnepléséhez értek, addigra már-már családtagként vett részt ezen az eseményen. Én azt szoktam mondani a pároknak, hogy manapság már egy modern esküvő sokkal inkább hasonlít egy nagy csapatépítő tréningre. Ugyan jó esetben mi is egy évvel korábban már megismerkedünk a párral, és ha ők úgy szeretnék, akár egy nagyon bensőséges viszony is ki tud alakulni; viszont a násznéppel aznap találkozunk először, és nem tudjuk megjósolni, hogy mire hogyan fognak reagálni, milyen programok keltik majd fel az érdeklődésüket.
Misi: A vőfélynek is hasonló szerepe van abban, hogy az ünneplést minél inkább intenzívebbé varázsolja, mindezt hagyományos történelmi elemekkel vegyítve. A ceremóniamestereknél ez utóbbi elmarad. Egyre inkább az látom, hogy ezt kevésbé is igénylik a párok, noha annak a szolgáltatásnak is abszolút helye van, ha az ő személyiségüket inkább egy vőfély tudja tükrözni.
Ceremóniamestert akkor választ valaki, ha szüksége van egy olyan emberre, aki megnyerő stílusban tud beszélni, ugyanúgy megtalálja a hangot a 85 éves nagymamával, mint a 3 éves kislánnyal, és akár az sem akadály számára, ha különböző kultúrából érkező társaságokkal kell szót értenie. Leginkább egy modern házigazda szerep hárul ránk.
Fotó: Jaksa Tímea, CM: Karai Eszter
Egy ceremóniamester voltaképp idegenként látja el az esküvőn a szószólói feladatokat. Mennyire befogadó erre a násznép?
Eszter: Amikor először találkozom a párral, mindig azt kérem tőlük, hogy egy kicsit tegyenek félre minden részletkérdést, ami elsőként felmerülhet bennük – legyen akár szó arról, hogy milyen anyagi vonzata van ennek a dolognak, vagy például arról, hogy a szülők mit szólnának hozzá. Csak és kizárólag a saját megérzéseikre hallgassanak, és nézzék meg, hogy egész egyszerűen én vagyok-e az, akire szükségük van. Ha pedig megvan az egymás közötti kölcsönös kémia, és a pár támogatását és bizalmát élvezhetem, akkor ezt a násznép is megérzi majd, és abszolút partnerként kezel.
Misi: Ceremóniamesterként nekem nem az a feladatom, hogy folyamatosan a reflektorfényben időzzek és rólam szóljon az esemény; én csak elősegítem az események megtörténtét. Az egyik legjobb visszajelzés pedig az, ha odajön Náncsi néni az este folyamán, és azt kérdezgeti tőlem, hogy honnan ismerhet ő engem, mert onnan már tudom, hogy sikerült teljesen beleolvadnom a tömegbe.
Miben másabb levezényelni egy nemzetközi esküvőt? Legyen szó akár tradicionális, akár nyelvbeli különbségről, hogyan lehet áthidalni a különbözőségeket?
Misi: Én ezt a részét találom a munkám legnagyobb kihívásának, és ezt szeretem a leginkább. Mindazonáltal nagyon egyszerű titka van, nem kell ezt túlmisztifikálni. Az emberek úgy jönnek el egy ilyen esküvőre, hogy pontosan tudják, hogy több különböző kultúra fog találkozni, és optimális esetben a különböző nációk meglehetőségen kíváncsiak lesznek egymásra. Innentől kezdve már nem rakétatudomány az, hogy hangulatot és kedvet csináljunk ahhoz, hogy mindkét ország kultúrájából bizonyos elemeket belecsempésszünk az aznapi forgatókönyvbe. Ráadásul a külföldiek rajonganak a „magyaros” dolgokért.
Fotó: Simon Péter
„A vőlegényem francia, így a fele násznép Franciaországból érkezik majd hozzánk. Szeretnénk kicsit összehangolni a két nemzet szokásait, van ötletetek, hogy ezt hogyan tehetjük meg?”
Eszter: Tulajdonképpen az előbbiekben Misi felvázolta a választ. Nincs nagy különbség nemzetek között, még akkor sem, ha eltérő kultúrákból érkeznek. Nekünk tavaly volt egy olyan francia esküvőnk, ahol a magyar és a francia elemeket kívántuk ötvözni. Utóbbiak nagy ismérve az apéro, vagyis az, ha a szertartást követően 2-3 óráig beszélgetnek, pezsgőznek, kis falatkákat fogyasztanak. A magyaroknál talán ez kicsit szokatlan, pedig higgyétek el, ezek azok a pillanatok, amiket ki kell használnotok – egyrészt, mert nagyon gyorsan pörög az idő aznap, másrészt ha korán beindítjuk a bulit, akkor lesznek olyan dolgok, amelyeket nem fogtok tudni megélni. Onnantól kezdve, hogy az este beindul, nem lesz alkalmatok beszélgetni, jótanácsokat meghallgatni. Sok esetben csak most tudtok olyan emberekkel együtt lenni, akik rengeteget utaztak azért, hogy veletek ünnepeljenek. A franciáknál az apéro alkalmas arra, hogy ezt az időt értékesen meg tudjátok élni. Ahhoz, hogy ezt a szokást a magyar hagyományokkal is ötvözni tudjuk – elkerülvén azt, hogy 3 óra aperót 2 óra vacsora kövessen – nem volt klasszikus előétel és leves, hanem rögtön a főétellel kezdtünk, az előbbi kettőt pedig az apéro részeként szolgáltuk fel.
Misi: Persze az apéro közben is lehet egy-két foglalkozást tartani. Ezeknek nem kell feltétlenül vezetett tevékenységeknek lennie, lehet bármilyen kis apróság, amikor azok az emberek is el tudják foglalni magukat, akik épp nem a párral beszélgetnek. Legyen az egy vendégkönyv kitöltése, kvízkérdések megírása, vagy más személyre szabott kis játék.
Fotó: Simon Teodóra
Mit gondoltok, mennyire jellemző az, hogy a párok „túlszervezik” az esküvőjük napját? Kell, hogy mindig történjen valami, vagy megvan a saját ritmusa annak a napnak anélkül is, hogy be-beszúrnánk egy plusz játékot, programot?
Eszter: Könnyű átesni a ló túloldalára, bár vannak olyan kultúrák, akik kimondottan igénylik ezt az állandó foglalkoztatást – például az indiaiak szeretik, ha mindig van valami történés. Alapvetően viszont azt gondolom, hogy egy jól felépített program, egy jól levezényelt esküvő játékok nélkül is kiválóan működik, és nem kell attól félni, hogy unatkozni fognak a vendégek.
Mennyiben járul hozzá az esküvő sikeréhez, ha egyszerre kérek fel egy esküvőszervezőt és egy ceremóniamestert? A feladatok esetleges átfedése miatt nem fordulhat elő a „két dudás egy csárdában” helyzet?
Misi: Egy jó szervező pontosan tudja, hogy mi az ő feladata. Ha pedig jó szolgáltatói csapatot választ maga köré, akkor minden szerep letisztázott az esküvőn. Örömmel segítek egyébként én is a szervezésben, de még a legjobb kapcsolatokkal rendelkező ceremóniamester sem feltétlenül tudja megadni azt a támogatást, mint egy esküvőszervező, hiszen a gyakorlatban két teljesen különálló dologról van szó.
Eszter: Egy ceremóniamester vagy szervező hiányát a pár nem feltétlenül hónapokkal az esküvője előtt érzi. Talán az utolsó héten jöhet el az a pont, amikor kezdik belátni, hogy mekkora jelentősége lett volna, ha valaki segíti őket. Ha viszont akár mindkét szolgáltatót megbízza a pár, az mindenképpen egy felfelé történő minőségi ugrást jelent az esküvő tekintetében.
Mit gondoltok azokról a programpontokról, játékokról, amelyek már-már unalomig ismételtek az esküvőkön? Mennyire tudnak ezek működni?
Eszter: Ha személyes, akkor mindenképpen. Nem baj, ha azt az ötletet már látták a barátaik esküvőjén, a Pinteresten, vagy a Youtube-on; ha rájuk jellemző elemekkel töltik meg, akkor az az övék lesz. A rituálékkal csakugyan nincs gond, ezek pont olyan pillérek az ünnepekben, amikbe lehet kapaszkodni, amikről mindenki tudja, hogy mit jelent. A lényeg csak az, hogy az az adott dolog közel álljon a párhoz. A másik, amire rendszerint buzdítom a párokat, az a beszéd. Nagyon szeretném, ha elindulna ez a vonal a magyar esküvőkön is.
Misi: Esztinek és nekem is meglehetősen nagy tapasztalatunk van az esküvői kultúrák összehasonlításában. Az én általános meglátásom pedig ez alapján az, hogy itthon nem szeretnek beszélni, sem pedig az érzéseiket kimutatni. Pedig olyan érzelmi hullámokat lehet megélni ezen a napon – erre pedig keresve sem találnánk jobb alkalmat, mint egy szépen, akár hetek alatt összerakott gondolatsor, amit elmondhatok a kislányomnak vagy a kisfiamnak. A legemlékezetesebb pillanatai tudnak ezek lenni az esküvőnek.
„Az esküvőnkön vegyes násznép lesz, és sajnos sokan nem beszélnek közös nyelvet. Hogyan lehet ezt a problémát szerintetek áthidalni?”
Eszter: Nekem például volt most egy olyan esküvőm, ahová 17 országból jöttek vendégek. Az angol volt a közös nyelv, de hozzáteszem, ezt sem értette mindenki. Volt például négy koszorúslány, akik spanyolul mondták el a beszédeiket. Rajtuk és a páron kívül egy szót sem értett belőle senki. De ez nem is volt baj, hiszen az elsősorban a menyasszonynak és a vőlegénynek szólt, ha pedig ők értik, akkor elértük, amit szerettünk volna. Természetesen nagyon szerencsés, ha van egy közös nyelv, de ha esetleg ilyen nincs, akkor sincs nagy baj, attól még az emberek az érzéseket, és a beszéd energiáit fogják érteni, még ha magát a szöveget nem is.
Misi: Lehet olyan mini foglalkozásokat is beiktatni, ami akkor is serkenti a kommunikációt, ha nem beszélik a közös nyelvet. Ugyanakkor jó esetben az estének eljön az a pontja, amikor már kellően összeszokott a násznép, és már egyáltalán nem fog számítani a nyelvi korlát. Ilyenkor a sárbogárdi nagypapa oda fog menni a birminghami nagymamához, kimennek a táncparkettre, és ugyanúgy jól érzik majd magukat. Nem szabad ettől túlságosan félni.
Eszter: Nekünk volt már több olyan esküvőnk is, ahol kineveztünk egy olyan közös nyelvet, amit a násznép többsége értett, ha pedig kulcsfontosságú szereplői az esküvőnek – például az örömszülők – nem beszélték ezt a nyelvet, akkor hívtunk hozzájuk tolmácsot.
Misi: Ez az úgynevezett suttogó tolmács, akiket akár a vendégek asztalaihoz is le lehet ültetni. Ez egy nagyszerű megoldás, ami ráadásul az események dinamikáját sem akasztja meg.
Dunai Misi és Karai Eszter a Daalarna showroomban
„Van ötletetek arra, hogy kommunikáljuk a vendégeink felé, hogy mi legszívesebben pénzt kérnénk nászajándékként? Illik akár feltüntetni a meghívóban is erre való utalást?”
Eszter: Ez mindig egy kényes kérdés. Én azt szoktam javasolni a pároknak, hogy tűzzenek ki egy célt – akár egy nászutat, vagy az új házuk alapját –, és ebben kérjék a vendégeik segítségét.
Misi: Ezt akár vizuális elemekkel is be lehet emelni az esküvőbe. Ha a cél a nászút, akkor félbe lehet vágni egy földgömböt, vagy ki lehet tenni egy utazóbőröndöt, amibe a pár gyűjtheti a borítékokat. Ha az új otthonukra gyűjtenek, akkor téglából lehet építeni egy kis installációt. Számos kreatív megoldás létezik arra, hogy hogyan kommunikáljuk azt, hogy nászajándékként leginkább pénznek örülne legjobban a pár. Én mindig arra szoktam ösztönözni őket, hogy merjenek erről beszélni, hiszen ez teljesen természetes téma az esküvő kapcsán.
„Nagyon örülök, hogy ma már nem csak férfiak vállalnak ceremóniamesteri megbízást, hanem nők is komfortosan érzik magukat ebben a szerepben. Te mit gondolsz, miben másabb egy nő által végigvezetett esküvő?”
Eszter: A legnagyobb különbség a férfi és a női ceremóniamesterek között, hogy mi tűsarkúban végezzük a munkánkat – talán ez a legnehezebb feladat az esküvőn. Én azt szoktam mondani, hogy ami jól áll egy férfi kollégának, az nem feltétlenül fog jól állni egy női ceremóniamesternek. Teljesen más energiák szabadulnak fel a mi műsorvezetésünknél, és a vendégek is másképp fognak hozzánk viszonyulni. Viszont egy nő is tud ugyanolyan határozott lenni. Sokszor érkezik például hozzánk az a kérdés, hogy hogyan tudunk 100-150 embert koordinálni és kordában tartani. Ha én két ovist rá tudok venni minden reggel arra, hogy időben elinduljunk a megfelelő ruhában, és ne késsünk el, akkor száz felnőttet bármire ráveszek.
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekciójának kampányfotóit ide kattintva.
