A Magyar Nemzeti Balett idén különleges premierre készül. Hosszú évek óta nem volt műsoron, a történetet azonban mégis mindenki ismeri. Gyerekkoromban és bátran kijelenthetem, mind a mai napig úgy gondolom, a legszebb magyar mesecímet viseli. Csipkerózsika.

Azóta szeretnék bemutatni a függöny mögül egy balett előadást, amióta hat évvel ezelőtt összehozott a sors egy 19 éves balerinával. Amikor elhívott a Rómeó és Júliára, majd az előadás után bevitt a színpad mögé egy életre megszerettette velem ezt a csodálatos világot. A közönség ‘csupán’ a kész darabot látja, pedig ami a függöny mögött történik legalább annyira izgalmas és meseszép, mint egy előadás.
Felméry Lili azóta számos főszerepet eltáncolt már. Volt Júlia, Tatjana, Giselle, Hófehérke, Mária Hercegnő a Diótörőből, de Csipkerózsika idén áprilisban lesz először. Így mindkettőnkre izgalmas időszak vár az Operaházban.
A következő hetekben a Csipkerózsika premierjéig az együttessel élem a mindennapjaikat. Ott leszek velük a balett órákon, a jelmezpróbán, az ebédszünetben, és közben megpróbálom általuk bemutatni azt a világot, amelyet a legtöbben csak a nézőtérről láthatnak. A balett táncosok mellett bepillantok a műhelyekbe is, ahol minden olyan eleme készül az előadásnak, amely a színpadi látványhoz szükséges; díszlet, fények, jelmezek, ékszerek…
Segítségemre egy kedves barátomat, Darab Dénest hívtam, aki egyike a balett művészeknek, a tánc mellett pedig szereti fotózni a kollégáit és az Operaház rejtett kincseit. Ő fogja megörökíteni mindazt, amelyről én írásban mesélek.
Március 17-e, csütörtök. Négy hét a premierig. A táncosok mostanában kezdtek el ismerkedni a Csipkerózsika, vagy ahogyan ők mondják, a Csipke koreográfiájával. Négy szereposztásban kerül bemutatásra a darab, így gyakorlatilag az egész együttes szerepet kapott a mesében. A pozícióját már mindenki ismeri, a főszereplők párjaikkal együtt gyakorolnak. Azonban nem velük kezdődik a történetem. A tervezők és a kivitelezők, akik nélkül nem lenne látvány a színpadon, már javában készülnek, sőt, lassan munkájuk végéhez érnek. Nekik egy lépéssel a táncosok előtt kell járniuk, hogy amire a színpadi és jelmezes próbák elkezdődnek, legyen díszlet és ruhák, amelyekben táncolhatnak.
Első utam tehát az Opera titkos műhelyeibe vezetett.
A díszlet
Az Operaház negyedik emeletén állok a Csipkerózsika díszletén. Nem, nem elírás, valóban az egyik elemen állok, egészen pontosan a hátoldalán. A hatalmas vászon a díszlet egyik háttere lesz a mesének, méreteit tekintve fekvő pozícióban készítik elő a premierre, mint általában az összes többi kelléket is. Zenovitz Zénó, a műterem vezetője mesél a részletekről, aki már számos produkciónak a díszletét készítette el húsz fős csapatával. Körülnézve a hatalmas, üvegablakos teremben, ahol mindenki szorgosan fest, ragaszt, épít, az első kérdésem naiv ‘operaturistásnak’ tűnhetett. Honnan tudják, pontosan mit kell elkészíteniük?
Zénótól megtudom, hogy az a Csipkerózsika, amit áprilisban az Operaház bemutat, a birmingham-i Royal Ballet tulajdona. Az előadást, amelyet a magyar közönség is láthat, eredetileg Sir Peter Wright álmodta meg, az 1985-ös premierre. A Magyar Nemzeti Balett rekonstruálja a Royal Ballet Csipkerózsikáját, ez alapján a díszlet (is) egy az egyben ugyanaz lesz. Zénó és csapata fotó- és videóanyagot kapott, amelyből lemodellezik a díszlet elemeit. A Royal Ballet műszaki vezetője személyesen egyeztetett velük decemberben, ezután kezdődött el a munka év elején. Megtudom, hogy nagy volumenű díszletről van szó, 3-4 ezer négyzetméternyiről, amely legfőképpen egy báltermet bemutató falakból és több, cserélhető kazettából áll. Számos belógatott elemet is építeniük kell, mint csillárok, szuffiták, hátterek, amelyeket szintén az előadás közben cserélgetnek a történettől függően.
A fából készült díszletelemeknek komoly súlyuk van, mivel minden külön álló elemnek van egy alapváza is. A felületek kapnak egy réteget, amelytől keményebbek lesznek, utána következik az igazi művészet, a festés és a díszítés a méretükhöz igazított hatalmas kefékkel és speciális eszközökkel. Bár Zénó szerint az is komoly mutatvány, amikor ezeket a több méter magas és széles díszletelemeket a színpadra varázsolják a negyedik emeletről. A távolba mutat, ki a folyosóra, ahol egy csapdán keresztül szállítják le egyesével az elemeket. Ennek hamarosan itt is van az ideje, hiszen április 4-én, kicsivel több mint két hét múlva már a teljes díszletnek állnia kell a színpadi és a világítási próbákra. Amikor a színpadon felépül egy opera vagy balett környezete -körülbelül három órát vesz igénybe-, a tervezők távolabbról, a közönség soraiból és a karzatról is megnézik, hogyan fest összességében. A premierig két hét áll a rendelkezésükre, hogy kiküszöböljék az esetleges hibákat.A táncosoknak is fontos, hogy bejárják a terepet, megismerjék a díszlet minden zeg-zugát, hogy az előadásokra már magabiztosan táncoljanak a színpadon.
Utolsó kérdésem a tárolásukra irányul, hiszen havonta mutat be az Operaház operákat, baletteket, minden kelléket nem tárolhatnak a színház falain belül. Miután lementek az előadások, a díszletet a város különböző pontjaira szállítják, 5-6 helyen tárolják az elemeket. Hamarosan megnyílik az Eiffel-csarnok, ahol mindent egyszerre, biztonságban tudnak majd őrizni a következő évadig.
A jelmezek
A negyedik emeletről hosszú folyosórendszeren sétáltunk és lifteztünk át a jelmezkészítő műhelyekig. Dénes pontosan tudta az utat, én biztosan elvesztem volna egyedül.
A férfi és a női jelmezeket a kivitelezők külön készítik. Benedek Attila, a férfiruhák műhelyvezetője éppen egy hatalmas szabásmintát készült kivágni, amikor Dénessel beléptünk az előző teremtől jóval kisebb és családiasabb helyiségbe. A falakon mindenfelé ruhatervek és rajzok kiszögelve, anyagdarabokkal teletűzdelve. A varrógépek kattogása mellett Attila elővesz egy méretes fekete albumot arra irányuló kérdésemre, minden új előadás előtt lemérik e a táncosokat? A dossziéban laponként, egyesével vannak feljegyezve a táncosok méretei, a háthosszuktól a fenékcsúcsukig (ezt sikerült hamar leolvasnom). Amikor egy új művész dolgozni kezd az Operaházban, első feladatainak egyike leméretnie magát a műhelyben. Mindenféle változást feljegyeznek az együttesről és nyilvántartják azokat a mappában. Január 8-án tűzték ki a Csipkerózsikát, azóta több változás is történt a szereposztásban. Ezeket a műhelyvezetőnek is számon kell tartania, hogy biztosan minden jelmez passzoljon a szereplőkre. Kapok is magam elé az asztalra egy félig elkészült felsőrészt, amelyen díszítések, gombok még nincsenek, de a táncos neve már fel van tüntetve az anyag belsején. Körülbelül 170 ruházatot kell megvarrniuk április 17-ig, amelyből 90-et az Operaház 14 fős részlege készít el, a többit külső munkatársaknak adtak ki. Most három hónapjuk van a jelmezek elkészítésére, néha több, néha kevesebb, előadása válogatja.Április elsejére készen kell lenniük a legtöbb ruhadarabbal, mert aznap már ruhamegtekintés lesz. Ilyenkor a balettművészek felveszik a nekik varrt jelmezeket és megmutatják azokat a balettvezetőnek, a kivitelezőknek és a tervezőknek.
Elérkeztünk a nap számomra legjobban várt részéhez. A tütük és női jelmezek műhelyében a tavasz színeibe öltözött minden; az asztalok, a varrógépek, a próbababák. A Csipkerózsika játékos hangulatát itt éreztem meg először, látva a rózsaszín, babakék, arany és mályvaszínű anyagokat. Cs. Tóth Gyöngyi műhelyvezető egy asztalra tett próbababára -illetve annak csak alsó részére- húzott rövid, fehér tüllszoknyát varrt, amely éppen nem a darabhoz készül. A szoknya egy táncosnőjé lesz az Operaház évadnyitó gálájára. Munka közben elárult nekem néhány fontos információt a premierrel kapcsolatban. Például azt, hogy Csipkerózsikának három jelmeze lesz a három felvonás alatt. Általában a balerinák tütüjéhez fémszálas organzát, rengeteg tüllt és csipkét használnak, felsőrészeiket düsesszből, selyemből és taftból varrják. Gyöngyiék igyekeznek minél kényelmesebbé tenni a korhű ruhákat, de előfordul, hogy a táncosoknak meg kell küzdeniük egy-egy halszálkás míderrel is. Nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet balettozni egy olyan ruhadarabban, amelyben én levegőt is alig szoktam kapni, de a balett világában ezek szerint ez sem lehetetlen.
Nehéz megtippelni, pontosan milyen korban is játszódhat a romantikus mese. Itt is elhangzik az eredeti balett 1985-ös bemutatója, amely ebben az esetben azért érdekes, mivel a 90-es évek angol divatja eleve hozott magával egy önálló stílust, ehhez érkezett a Csipkerózsika rokokó és barokk elegye. Én mindenbe még a tavaszi virágzást is belemagyarázom, így lesz teljes a kép. Mindenesetre gyönyörű színekkel és díszítésekkel találkoztam, hiába sok jelmezt még csak félkész állapotában láttam. Szintén mappába lefűzött fotókat és rajzokat kapnak a műhelyvezetők a birmingham-i színháztól, illetve annak kapcsolattartójától, majd következhet az anyagok megrendelése. Az Operaház főleg magyar, német és angol anyagbeszállítókkal dolgozik együtt. Általában szinkronban készülnek a szólisták és a kar jelmezei, de előfordulhat, hogy valamelyik táncos személye még nem biztos, abban az esetben lehet némi elcsúszás.
A Csipkerózsikánál 74 női ruháról beszélhetünk, de itt is besegít egy külső cég a munkálatokba. A 15 fős operaházi varrodában fehérneműket is varrnak, amelyeknek sokszor szintén méretre kell készülniük. A spicc cipők és harisnyák speciális üzletekből valók. Cipésszel csak abban az esetben kell egyeztetniük, ha a balerináknak egyedi lábbelit vagy csizmát kell viselniük. Az ékszerek esetében összeegyeztetik a kiegészítőket a ruhákkal, hogy ne lötyögjenek, vagy épp ellenkezőleg, ne legyenek túl szorosak. Meg is érkeztünk a nap utolsó állomásához, a kalaposműhelybe, ahol a Swarovski kövektől ragyogó fejdíszek még az ablakokon beáramló napfényt is elnyomták.
Ékszerek és maszkok
40 óra egy fejdísz. Ebből készít 60 darabot a fejdíszkészítő-kalaposműhelyben Tóth Móni, Csépányi Flóra, Sugta Erika és Fazekas Éva. A Lear király operát követően február elején kezdték el legyártani a kiegészítőket szintén fotókról, amelyek közül vannak kisebb és egészen méretes darabok is. A lányok elmondása szerint a balettnél ügyelni kell arra, hogy a fejdíszek minél alacsonyabbak legyenek, hogy ne zavarják a táncosokat a mozgásban. Olyan szerepeknél viszont, mint a Csipkerózsikában az udvarhölgyek, lehet terebélyesebb kiegészítőket is csinálni, mert ott minimális a tánclépések száma.
A fejdíszeknél és az egyéb kiegészítőknél a szereposztást is figyelembe kell venni. Két Csipkerózsikát táncoló balett művésznő között 10-15 centiméter különbség is lehet magasságban, így nekik személyre szóló ékszereket kell készíteni. A kivitelezők fejméretre dolgoznak, illetve az alapszínek esetében a balerinák bőrtónusát is figyelembe szokták venni.A tervező a próbák alatt változtathat a díszítésen. Például egy fejdísz hangsúlyos kövének színét is kicserélheti, ha úgy látja, az nem megfelelő színpadi megvilágításban. Ilyenkor egyeztet a balettmesterekkel, majd döntést hoznak.
Éppen Felméry Lili barátnőm szokott barna hajszínről szőkére váltani, amikor A víg özvegyet táncolja, na persze csak parókás megoldással. Így még bonyolultabbnak tűnik a próbafolyamat. A balerináknak nem csak fejdíszeket, még parókákat is viselniük kell egy-egy darab kedvéért. És nem csak a balerináknak, van, hogy a férfi táncosoknak is. Az első jelmezes próbákon ezeket is felpróbálják. Ilyenkor szokott kiderülni, kell e még kampókat illeszteni a díszekre, hogy stabilabban tartsanak, megfelelőek e a méretek, a színek. Ennek a premier előtt két-három héttel szintén meg kell történnie, ahogyan a többi tesztelésnek, hogy legyen idő a korrekcióra, meséli Sugta Erika. Arra a kérdésemre, melyek az első reakciók a táncosoktól, amikor meglátják a fejdíszeket már nem tud érdemben válaszolni, mert Dénes megelőzi őt, ahogyan hangosan dícsérni kezdi Kékmadár ezernyi kék árnyalatban pompázó fejdíszét.