Munkatársunk, Niki legújabb blogbejegyzése, amelyben elárulta, hogy felveszi-e az esküvő után a férje nevét, sokatokat írásra késztetett. Most olvasónk, Mackovics Réka álláspontját osztjuk meg, amelyben megindokolja, ő miért döntött úgy, hogy felveszi a férje nevét az esküvő után.
“Házasságot kötni azzal, akivel tervezem életem hátralevő részét, ezt az egységet megalapozni, munkálkodni rajta és életünk végéig építeni, nagyon fontos lépést jelent.
Ugyanilyen fontossággal bír számomra az a felvetett kérdés is, hogy felveszem- e a férjem nevét esküvő után és, ha igen, milyen változatban.
Nekem az esküvőnk a beteljesedést jelenti, kettőnk megdönthetetlen szövetségét, amiben neki is, és nekem is meg kell jelennünk.
Amit ez alatt értek, az annak a fontossága, hogy nem szűnhetünk meg önmagunk lenni és magunkat is belevinni a kapcsolatba külön-külön, más-más személyként. Bár ezen egységhez elengedhetetlen, hogy már ne csak Ő és én legyünk teljesen más utakon, hanem váljunk Mi, eggyé. Ehhez viszont nem lehet teljesen feladnunk önmagunkat, elfelejteni, hogy mindkettőnknek szüksége van néha egy kis én-időre, önvizsgálatra, kikapcsolódásra, arra a fajtára, amit nem tud nekünk a házastársunk megadni, csak a barátaink vagy a családunk. Ez pedig teljesen természetes és még annál is inkább szükséges. Kell a megnyugváshoz, a jól működő kommunikációhoz, ahhoz, hogy az alapunkra egy erős várat építsünk és hozzáadhassunk a kapcsolatunkhoz ne pedig elvegyünk belőle és leépítsük ezt a képzeletbeli erődöt.
Az általam választott név, amit felveszek az esküvő után, ezt a szövetséget vetíti elő számomra. Ezt a tökéletes átmenetet. Mi ketten házasságot kötünk és örök szerelemet esküszünk egymásnak.
Ő lesz az én férjem és én az Ő felesége leszek, együtt leszünk egymáséi.
Nekem ezt szimbolizálja az a változat, amiben a leendő férjem vezetéknevét veszem fel, kötőjellel elválasztva, az én vezetéknevemmel együtt. Ott lesz velem Ő is, akié az egész életem, aki szerelemre szította szívem és hagyta, hogy önmagamat adjam teljes valójában. Akivel együtt tanulunk jobbak lenni, akinek majd vénülő kezeimmel szorítom vénülő kezeit, változatlan szeretettel és tisztelettel. Megjelenik a Férjem, akibe beleszerettem, a férfi, akivé érett, aki önmagát mutatja és adja.
És ott vagyok benne én is, külön. Az a nő, akivé váltam az évek során, akibe beleszeretett.
Fontos, hogy az egységünkben létezzen Ő is, és ott legyek én is, valamit, hogy ne felejtsük el: az úton együtt haladunk, egymásért.”
És ti mit gondoltok? Ha van kedvetek megírni a saját történeteteket azzal kapcsolatban, hogy felvettétek-e/felveszitek-e a férjetek nevét esküvő után, és hogyan jutottatok erre a döntésre (akár felveszitek, akár nem), küldjétek el nekünk az eneskuvombydaalarna@gmail.com címre, és a kedvenc írásainkat megjelentetjük a Secret Stories-on!
