Egy balett előadásra heteket, néha hónapokat is készülnek a táncosok. Ahhoz, hogy a közönséget elvarázsolja a látvány, minden másodpercet gondosan meg kell tervezni, az összes lépést, kézmozdulatot, mimikát be kell gyakorolni. A bizalom, amit a táncosoknak egymásban kell megtalálniuk, szintén nem egyszerű kihívása a próbafolyamatnak.
Az Operaház harmadik emeletén egy zongora hangja szűrődik ki az egyik teremből. Minden próbán Csajkovszkij muzsikája szól, hiszen a Csipkerózsika az orosz zeneszerző egyik balettje (1890). Ő szerezte A hattyúk tava és a Diótörő zenéjét is.A premierig már csak három hét van hátra, így a táncosok nap mint nap hosszú órákig gyakorolnak a mesterekkel. Egy szólótáncos napi 3-6 óra között gyakorol a szerepére, tehát hetente átlagosan 15-20 órát tölt a próbateremben. De inkább többet.
Az egyik összpróbán beszélgettem Dénes István karmesterrel, aki szintén lekövette a próbát. Ő mesélt nekem a Csipkerózsika balett születésének körülményeiről:
“Amikor Ivan Vszevolozsszkij került a Cári Színházak élére, szerette volna előadásaiban felidézni a francia Napkirály, XIV. Lajos versailles-i pompáját. Nem meglepő tehát, hogy éppen egy francia író, Charles Perrault meséjét, Az alvó szépséget (később a Grimm testvérek adták a hercegnőnek a Csipkerózsika nevet) választotta alapul egyik új balett előadáshoz. Miután Vszevolozsszkij elkészült a szövegkönyvvel, Marius Petipa koreográfust bízta meg a balettprogrammal, végül Csajkovszkijt kérte fel a darab zenéjének megkomponálására. A Csipkerózsika premierje végül 1890. január 15-én volt Szentpéterváron a Mariinszkíj Színházban.Három hét múlva a Magyar Nemzeti Balett által bemutatott Csipkerózsika darab egy 1985-ös Royal Ballet premier mintájára jön létre. Sir Peter Wright koerográfus az eredeti, Petipa balettet dolgozta fel, a romantikus zene pedig ugyanúgy Csajkovszkij műve.”
Szólista próba
Már említettem az előző cikkben is, hogy a Csipkerózsika balett négy különböző szereposztásban látható április 16-tól. Szerdán, az első próbán, amire beültem, két főszereplő, Felméry Lili és Balázsi Gergőgyakoroltak. Az előző hetekben betanulták a lépéseket, mostmár folyamatosan tudják próbálni az egyes jeleneteket. A próbák mellett otthon DVD-n nézik a korábbi előadásokat, jelen esetben a Royal Ballet felvételét. Ez is a segítségükre van abban, hogy fejben rögzítsék a lépéseket. Lili és GergőAradi Mária mesternővel gyakorol a teremben, aki többek között a világhírű Bolsojbantanult, majd táncolt is az együttesben.A termek úgy vannak kialakítva, hogy a táncosok mindig lássák önmagukat és a többieket is egy hosszú tükörben. A többi falra balettrudakat rögzítettek. A mesternő a tükörnek háttal, középen foglal helyet egy emelvényen, onnan irányítja a próbát. Mellette a jobb sarokban egy zongorista várja, melyik résszel kezdődik a próbafolyamat.
Lili csipkézett, lila dresszt, fehér tütüt, fehér harisnyát és púderszínű spicc cipőt visel. A haját kontyba tűzte. “Mivel esztétikai műfajról beszélünk, kiskorunk óta a külsőnkkel foglalkozunk, így fontos az is, mit viselünk a próbán, hogyan nézünk ki a tükörben.” hangzik a válasz arra a kérdésemre, jól látom e, hogy a balerinák legalább olyan gonddal válogatják összeruháik színvilágát, mint egy hétköznapi nő reggel munkába menet. Azt is megtudom, hogy személy szerint Liliminden egyes próbára új dresszt vesz fel -de általában ez igaz a többi táncosra is- egyrészt a partnere miatt, másrészről, mert vizesen hamar megfáznának a termek között sétálva. Így naponta 2-3 szettet is elhasználnak.
(Felméry Lili és Balázsi Geri)
A próba alapvetően vidám és felszabadult, de a fegyelem és az összpontosítás is végig érezhető és egyben látható. A sarokból a tükrön keresztül figyeltem az arcjátékukat. Nem csak a balettlépéseket, de a mimikát is egyszerre tanulják és gyakorolják az órákon. Nem számít, mennyire zihálnak vagy bosszankodnak egy elrontott lépés miatt, amint megszólal a zongora, az arcukon az a kifejezés jelenik meg, amit majd a közönség is láthat a nézőtérről. A zongora mellett a mesternő dudorászva adja az ütemet, kézmozdulatai követik Liliét. Bizonyos részeknél lelép az emelvényről, hogy Gergővel lépésről-lépésre átvegyék a jelenetet. Gergőegyébként tavaly csatlakozott az Operaházhoz, de tehetségére hamar felfigyeltek. Decemberben többek között ő is főszerepet táncolt a Diótörőben, idén februárban pedig a Manonban láthatta a közönség. 19 évesen komoly siker, ha egy táncosra ilyen rövid időn belül főszerepeket osztanak. Idő közben megérkezik a terembe Kozmér Alexandra is, aki az együttes első magántáncosnője. Az ő titulusánál már nincsen magasabb.
A balettben a következő lépcsőfokokat járhatják be a táncosok (lentről felfelé):
első magántáncosnő és első magántáncos
első karakter magántáncosnő és első karakter magántáncos
magántáncosnő és magántáncos
címzetes magántáncosnő és címzetes magántáncos
címzetes karakter magántáncosnő és címzetes karakter magántáncos
tánckar
Alexandra néhány méterre előttem kezd el nyújtógyakorlatokat végezni. Többek között hanyatt fekve, a bal lábát egyenesen a földön tartja, a jobb lábát szintén kinyújtva a füléhez emeli és még a bokájával is köröz. Mindeközben Gergőa levegőben kapja el Lilit úgy, hogy Lili orra néhány centire van csak a földtől. Őszintén szólva, néha oda sem merek nézni, mert emlékszem egy balett táncos barátom szavaira, amikor egy premier után meséltem neki, mennyire féltettem őket a nézőtérről. Ő erre csak annyit mondott, ettől éppen nem a színházban kell tartanom, a legtöbb sérülés ugyanis a próbatermekben van. Ez a gondolat most cseppet sem nyugtatott meg. Az első adandó alkalommal meg is kérdezem Lilit, ő milyen kisebb balesetekre emlékszik (komoly sérülése szerencsére még nem volt), amióta táncol az Operaházban. “Nálunk olyan nincsen, hogy kisebb sérülés. Egy horzsolás, egy seb, vagy körömgyulladás nem minősül annak, ezeket a fájdalmakat leküzdjük és egyszer csak begyógyulnak.”
Egy próbafolyamatban az a legnehezebb a táncosoknak, hogy egymás után újra és újra gyakoroltatják a mesterek a jeleneteket. Kifulladásig, a végső határokig. Azonban tetszett, amikor a mesternő azzal az elégedett és kedves mondattal fejezte be az órát, hogy ‘jólvan, gyerekek, jólvan.’ Gyakorlatilag csak ez a zárszó hangzott el magyarul, egyébként röpködtek a balett-kifejezések: arabeszk, plié, balance, port-des-bras.
Összpróbák
A következő óra egy úgynevezett összpróba, amelyen magántáncosok, karaktertáncosok és kartáncosok is részt vesznek. Barack, menta, babakék dresszekben gyülekeznek a balerinák. Némelyik dressz háta kivágott, van, amelyik csipkézett, megint egy másik hosszú ujjas változat. A legtöbb táncosnő tütüt is visel, megtudom azért, mert a Csipkerózsikában főleg szoknyában vannak a balerinák a színpadon, Csipkerózsika is. Érdemesabban próbálni, amit később a színpadon is viselniük kell.
A terem hasonlóképpen néz ki, mint amelyikben először voltam. A különbség, hogy itt a falakat híres balettművészek fekete-fehér fotói díszítik. Jól összeszokott közösségről van szó. Barátságok, párkapcsolatok és házasságok is alakultak az együttesen belül. Sokat mosolyognak és amit külön megfigyeltem, hogy egymást segítik a próbák folyamán. Egy jelenet eltáncolása után, még ha fáradtak is, kulaccsal a kezükben folyamatosan jár a lábuk, látszik az arckifejezésükről, hogy számolnak magukban vagy gondolatban a színpadon balettoznak. Elmagyarázzák egymásnak, melyik lépés miután következik, hogyan tartsák a kezüket, az állukat, egyszóval a próbán még a szünetekben is folyamatos a munka.
Dénes ezeken a próbákon is mellettem van a fényképezőgépével, kivétel, amikor őt szólítják próbálni. Akkor beáll a tükör elé és gyakorol. Amint van egy kis fölösleges ideje, a többiekkel ellentétben, ő nekem segít eligazodni a sok ismeretlen mester és mesternő között. Mesél például Denis Bonner-ről, aki egy igazi kincset őriz a pódiumon, a széke mellett. A Royal Ballet-től érkező mesternek van egy nagy fekete mappája, amelyben a Csipkerózsika összes balettlépését lerajzolták. Ezen a gyűjteményen csak nagyon kevesen tudnak kiigazodni,ellenben a csodájára járnak, hiszen elképesztő mennyiségű lépést jegyeztekfel a papírlapokra. Hirtelen egy hatalmas puffanás hallatszik, valaki elesett. Mindenki nevet, valószínűleg nem történt nagyobb baj, de a mester elküldi a balerinát, hogy gyantáztassa be a spicc cipője talpát. Minden teremben vannak kis rekeszek, amelyben gyantát tartanak. Ebbe lépekednek bele a táncosok, hogy a cipőjük talpa tapadjon a padlón és elkerüljék a hasonló eséseket. Így sem mindig sikerül. Miközben a kartáncosok próbálnak, csatlakoznak a szólisták is.
Egy-egy jelenetnél a mester az ő részükre is kíváncsi. Ezt úgy oldják meg, hogy aki éppen próbál elől a tükörnél, addig a többiek a terem végében ugyanazt táncolják. Egyszerre gyakorolnak, közben figyelik a társaikat, ők hogyan csinálják. Instruálják egymást, tesztelgetik, hogyan a legkényelmesebbek a mozdulatok, összehangolódnak. Ez is nagyon fontos része a készülődésnek. Minden előadáson más-más párok táncolnak együtt. A próbák folyamán kiismerik egymás mozdulatait és bátran kijelenthetem, gondolatait is. A bizalom fontosságáról Leblanc Gergelyt kérdeztem, aki szintén az egyik szólistája lesz a Csipkerózsikának. “Egy próbafolyamat elején rengeteg a tévesztés és a botladozás. Nem elég a tánclépések sorrendjét tudni. Kell az is, hogy a partnerünkkel teljes összhangban legyünk. A klasszikus balett egy nagyon kényes és érzékeny műfaj, de pontosan ezek a tulajdonságok teszik azt gyönyörűvé. Rengeteg emelésnél milimétereken múlik a siker. Ilyenkor teljes koncentrációra, de ami még fontosabb, hatalmas bizalomra van szükség, mely csak hosszas gyakorlás során alakul ki két ember között. Nem csak idő, de mindennapos gyakorlás árán formálódik egymás iránt az a fajta bizalom, mellyel már magabiztosan ki lehet lépni a színpadra. Sajnos a nézők azonnal kiszúrják a bizonytalanságot.”
Amikor cserélődnek a főszereplők a tükör előtt, az egyik szólistát,TanykpayevaAliya-t kihívják a terem elé egy gyors ruhapróbára. Egy gyönyörű, krémszínű, arany díszítésű mídert kell felvennie, hogy be tudják állítani a tökéletes méretet. Meg is jegyzi törtmagyarsággal, mennyire tetszenek neki a Csipkerózsika jelmezek.
Másnap újra az Operaház harmadik emeletén vagyok, hamarosan újabb összpróba kezdődik. A balettmesterek most kezdik el betanítani a tömegjeleneteket. A táncosok sok esetben egy-egy jelenet közben is a színpadon maradnak, oldalt állnak, ülnek, közben játsszák a szerepüket. Ezeket a részleteket is be kell gyakorolni, de persze a színpadi próbákon fog igazából megmutatkozni mindenki valós helye. Az összpróba előtt még bepillantok Carabosse és Kékmadár próbájára is. A balettben nincsen beszéd, a balett táncosok így főleg pantomim formában segítik a darab megértését a közönség számára. Aradi mesternő a próbán többször hangosan, szavakkal fejezte ki mindazt, amit a Carabosse-t és Florimund herceget megformáló táncosoknak kézmozdulatokkal kellett ‘lefordítania’, hogy biztosan ne hagyjanak ki semmit.
Később az összpróbán körülbelül harminc-negyven táncos között találtam magamat. Mindenki oda ült, ahol éppen helyet talált: a zongorának dőlve, a rudak alatt és mögött, a tükör előtt. Akiknek éppen nem volt feladatuk saját lépéseiket próbálták önállóan, vagy fekvőtámaszokat és felüléseket csináltak. Újra találkoztam számomra képtelen nyújtási technikákkal. Egy balerina spárgában ült, de úgy, hogy közben a jobb lábát még egy székre is feltette. Beszélgetett a mellette lévő balett táncossal, aki ‘kényelmesen’ még hasra is feküdt, miközben szintén spárgában nyújtott.
Dénestől megtudom, hogy egy lejárópróbán vagyunk. A mesterek ilyenkor helyezik el a szereplőket a színpadon, jelen esetben még a próbateremben. A termet felcsíkozták a táncosok könnyebbségére, így tudják arányosítani a termet és a színpadot. Két csík közötti távolság jelzi a színpadon egy linóleum tekercs szélességét. Így tudni fogják majd a helyüket a színpadi próbákon is. A mostani lejárópróbán a teljes első felvonást gyakorolták, a nimfák jelenetét és az összes kartáncot. A szólópróbákról is megérkeztek a főszereplők, hiszen nekik is látniuk kell a többiek munkáját, valamint megtapasztalniuk, milyen lesz, amikor mások is a színpadon vannak. Minden mozdulatnak és gesztusnak megvan a maga ideje és helye.
A következő napokban a táncosok az április 5-i színpadi összpróbára gyakorolnak, ahol márdíszletek között, jelmezben folytathatják az egyre közeledő premierre a gyakorlást.
Charles Perrault Az alvó szépség című meséje, amelyből a Grimm fivérek később megírták Csipkerózsika történetét:
