Szilágyi Áron és menyasszonya, Szántó Betti nemcsak a páston vívtak együtt, hanem az életben is egymásért. Kalandosan induló kapcsolatuk ma már a házassághoz érkezett. A pár augusztusban az öt karikát kettőre cseréli, de talán az az arany fénylik majd a legjobban az eddigiek közül. Az esküvő előtti izgalmakról, készülődésről és a menyasszonyi ruháról Betti mesélt nekünk.
Lehetett már hallani arról, hogy a vívás hozott össze Titeket, de viszonylag hosszú idő volt az, amíg kiforrt a kapcsolatotok. Elmesélnéd, hogy hogyan indult a történetetek?
Szántó Betti: Áron volt az első szerelmem. Körülbelül 17-18 éves voltam, amikor még a vívás kapcsán először összejöttünk, és egy kis tiniszerelem alakult ki köztünk. Ő viszont akkor készült az első, pekingi olimpiájára, ezért három hónap után sajnos ráébredt, hogy neki most nem fér bele egy kapcsolat, és külön kellett válnunk, amit akkor nagyon nagy csalódásként éltem meg. Ugyan az olimpia után már keresett, de akkorra nekem már volt egy kapcsolatom. Ezt követően teljesen eltűnt, csak a londoni olimpia előtt, négy évvel a szakításunk után kaptam tőle egy születésnapi üzenetet. Utána váltottunk pár szót, amiből az kerekedett ki, hogy megbeszéltünk egy találkozót. Akkor öt órán át beszélgettünk, míg végül már ránk zárták a helyet. Én sosem hittem abban, hogy valamit újra lehet kezdeni; az a típus vagyok, aki nehezen tesz pontot valaminek a végére, de ha ezt elhatározom, akkor én onnantól kezdve nem nézek vissza. Az újbóli találkozónkon valami megmozdult már bennem, de igazság szerint féltem attól, hogy megint jön az olimpia, és ez így már múltkor sem jött össze nekünk.
Miután megtudtam, hogy nyert, azt gondoltam, hogy most aztán igazán elsodorja majd őt az ár, de már aznap este írt nekem. Később rájöttem, hogy igenis akad olyan, amikor érdemes bizalmat szavazni egy második esélynek.
Ez a második esély hozta magával azt is, hogy ma már az esküvőtökre készültök. Hogyan zajlott a lánykérés, mi miatt maradt emlékezetes számodra?
Szántó Betti: A lánykérés a harmadik évfordulónkon történt, amire kicsit sem számítottam, hiszen akkor Áron megint az olimpiára készült. Vártam már ugyan a lánykérésre, de azt gondoltam, hogy most mások a prioritásai. Nagyon jól éreztük magunkat aznap este – kitaláltuk, hogy turistáskodunk Budapesten, sokat beszélgettünk, majd vacsoráztunk, és én az utolsó pillanatig nem is gondoltam, hogy ő mire készül. Érdekes, hogy az emberek többségének a fejében az a gondolat él, hogy a lánykérésnek igazán tökéletesnek és megkomponáltnak kell lennie, de nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Én már fáradt voltam, Áron zavarban volt, de ez akkor is a mi pillanatunk volt, és a maga nemében így és emiatt volt tökéletes.
Az embereknek ugyanígy az esküvő szervezése során is a tökéletesség, mint kulcsszó lebeg a szemük előtt. Te hogy érzed, el lehet vonatkoztatni ettől a vágyódástól?
Szántó Betti: Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem feltétlenül lesz minden tökéletes, és hogy ez nem baj. Igazából ami fontosabb, hogy a ti pillanatotok legyen tökéletes, és hogy nem szabad csak a vendégeknek megfelelni. Amitől félek, és amit Áronnak is mondtam, hogy ne kövessük el azt a hibát, hogy mindenhova rohangálunk, és eközben nem vagyunk ténylegesen együtt ezen a napon.
Ezzel kapcsolatban biztosan nem lesz könnyű dolgotok, hiszen Áront a sportolói pályafutása biztosan sok olyan emberhez köti, akit meginvitáltatok a nagy napra, és amely egyúttal egy nagyobb szabású esküvő szervezését vonja maga után.
Szántó Betti: Igen, épp ezért kétfajta esküvőt is terveztünk. Az első nap 40 fővel – a szűk családdal és legközelebbi barátokkal – együtt ünnepelünk és tartjuk meg a polgári szertartást, a második napra pedig közel 180 főt hívtunk meg, ekkor kerül majd sor a templomi esküvőre és utána a vacsorára, közös ünneplésre. Azért is tartottuk jó ötletnek a két napot felölelő esküvőt, mert belegondoltunk, hogy majdnem két évet fogott át a szervezés, rengeteget foglalkozunk vele, utána viszont egy pillanat alatt elröppen az a nap.
Azt hiszem, hogy ebben a formában alkalmunk nyílik arra is, hogy igazán megéljünk minden pillanatot.
Hogyan érzed, szükség volt erre a két évre, hogy úgy és olyan ütemben tudjátok megszervezni az esküvőtöket, ahogyan elképzeltétek?
Szántó Betti: Szerintem igen, persze ezzel kapcsolatban mindennek legalább annyi előnye, mint hátránya van. Egyrészt jó, mert van időd, még nem fogytak el a szolgáltatók, másrészt az ember egy kicsit túl tudja kombinálni a szervezést. De természetesen előnyös, ha több idővel gazdálkodhatsz, nyilván akkor mindent alaposabban át tudsz gondolni, hiszen óriási a piac és rengeteg a választék. Viszont a bő idő ellenére például a ruhám viszonylag későn fog elkészülni, mert azt gondolom, hogy ami eleinte megtetszik, az lehet, hogy közvetlenül az esküvő előtt már nem annyira fog. Változol kicsit, és nagyon sok esküvői impulzus ér a szervezés során, ami formál Téged.
A hosszú szervezési idő ellenére azért akadt olyan, ami fejtörést okozott?
Szántó Betti: Egyértelműen a vendéglista. Ilyenkor beindul a család, mindenki kalkulál, hogy ki kinek volt az esküvőjén, és nehéz racionálisan meghúzni a határokat. A másik kiritikus pont a helyszín volt – amikor ezt megtaláltuk, akkor már érezhetően mindketten nagyon megnyugodtunk.
Milyen stílusú esküvőt álmodtatok meg?
Szántó Betti: Mi stílusban, dekorációban igyekeztünk a természetközeliséget megjeleníteni, amihez adott volt a helyszín is. A szálloda tópart mellett helyezkedik el, és magát az esküvőt is a szabadban, egy sátorban szeretnénk tartani. Összességében a dekorációt a letisztultság jellemzi, ahol a fehér, bézs és zöld színek dominálnak majd.
Lassan a szervezés végére értek, ahogy egyre inkább közeledik az esküvőtök napja, így már-már szakavatottak vagytok a témában. Visszatekintve erre az időszakra, van valami, amit Te a menyasszonyoknak ajánlanál, amire érdemes figyelniük?
Szántó Betti: Érdemes először összeszedni, hogy mire van szükség. Ezt mindig jó leírni és nyomon követni, mert a szervezésben hajlamosak vagyunk hirtelen ezer felé gondolkodni. Nagyon sok impulzus fog jönni, sokféle ajánlattal, és az ember könnyen el tud veszni ezek között.
Ami emellett számunkra óriási segítség, az az, hogy egy esküvőszervezővel dolgozunk együtt. De ha például valaki nem akar idegent megbízni egy ilyen feladattal, akkor akár a családból is meg lehet kérni valakit, aki elvállalja.
Számos olyan pillanat lesz majd – sőt már most is rengeteg dologra kell odafigyelni –, amikor jó, ha valaki leveszi a terhet a válladról. Nem kell azon feszülni, hogy kit mikor kell kifizetni, hogy elég meleg-e a leves, vagy ha épp egy könnyes pillanatod van anyukáddal, akkor nem hozzád fognak odajönni azzal, hogy figyelj, berúgott a gitáros. Fontos, hogy legyen valaki, aki segít.
Két hónap közelségében hogy érzed, van már benned izgalom?
Szántó Betti: Természetesen van, de a legjobb barátnőm júliusban esküszik, és ezért egy kicsit még valahogy az van számomra előtérben. Ott én leszek a tanú – ő pedig majd az enyémen – és most még arra fókuszálok. Ami miatt viszont kicsit aggódom, az az időjárás. A 180 vendéget csak sátorban tudjuk elhelyezni, és augusztusban a 19 foktól a 40 fokig bármi előfordulhat, erre majd rá kell készülnünk.
Volt kötődésed ehhez az időponthoz, hogy az elmondottak dacára mégis augusztusban tartjátok majd az esküvőt?
Szántó Betti: Én mindig júniusi esküvőt szerettem volna, de Áron el fog menni két hétre edzőtáborba, utána pedig az Európa-bajnokságra. Gondoltam, akkor az nem lesz jó, elvégre az oltártól ő nászútként egyenesen az EB-re menne a fiúkkal. Néha nehéz mindent az időbeosztásához igazítani, de az embernek felül kell emelkednie ezeken, és átértékelnie, hogy mi a fontos. Jelen esetben az, hogy hozzámegyek feleségül, és emellett annyira nem lényeges, hogy az júniusban vagy augusztusban történik.
Fontos volt Neked, hogy ilyen szinten is megpecsételjétek a kettőtök kapcsolatát?
Szántó Betti: Számomra fontos ez a kötelék és ez a fajta elköteleződés, ami jelzi, hogy jóban rosszban kitartotok egymás mellett. Mindez annak a jele, hogy nem addig vagyunk együtt, amíg feltétlenül jó, hanem azt jelenti, hogy átgondoltuk a döntésünket, és úgy érezzük, hogy egy életen át együtt szeretnénk lenni. Ezt szerintem fontos kimondani. A szüleim például elváltak, de azóta már mindketten újraházasodtak. Édesanyámék Kubában voltak nyaralni és ott tettek fogadalmat, azóta pedig teljesen más lett a kapcsolatuk. Ez abszolút nem volt az itthoni szabályok szerinti hivatalos esküvő, de nem is ez volt a lényege az esküjüknek. Tettek egy olyan megnyilvánulást a másik felé, ami összekötötte őket.
Az esküvője előtt nyilván a legtöbb menyasszony nem szeret túl sok részletet elárulni a ruhájáról, de a teljes megjelenésed felfedése nélkül, milyen ruha volt az, amit te elképzeltél magadnak? Hogyan láttál hozzá a keresgéléshez?
Szántó Betti: Először elmentem egy-két szalonba, hogy lássam, hogy milyen fazonú ruhák vannak, mi az ami jól állna nekem, de igazán nem tetszett egyik sem. Akkor kicsit pánikba is estem. Végül volt egy szalonban egy irány, ami megtetszett, az volt a kiindulópont. Innen kezdtem el képeket nézegetni, inspirációkat gyűjteni, majd ellátogattam több magyar divattervezőhöz is. Anitával már korábban volt egy együttműködésünk az Instyle gála kapcsán, de természetesen az eljegyzés előtt is nézegettem már a ruháit, és már akkor is csodáltam őket.
Miután ellátogattam a Daalarnába, meg is jött a fordulópont – akkor egyértelmű lett, hogy ha lehet, akkor Daalarna ruhát szeretnék viselni az esküvőmön. Majd Anitával és a lányokkal együtt, sok-sok ötleteléssel tűzdelve kigondoltuk, hogy mi is az, amit szeretnék.
Hogy érzed, miben volt másabb a Daalarnában, mint a többi szalonban?
Szántó Betti: Más szalonokba, ha elmész, akkor a szokásos menetrend, hogy felveszed a ruhát és eldöntöd, hogy tetszik vagy nem tetszik. Itt pedig a tervezés során rengeteg impulzus fogadott: “ezt a csipkét képzeld el azzal a fazonnal, ezzel a szoknyával, de kisebbel”, illetve sokat segített, hogy Anita rajzain keresztül láthattam az elképzeléseimet.
Mondtad, hogy benned már kialakult egy elképzelés a ruhával kapcsolatban, mielőtt a Daalarnába ellátogattál. Ez nagyban különbözött az Anitáétól, vagy Ő is olyasmi ruhát képzelt el Rád, mint Te?
Szántó Betti: Érdekes volt, hogy azt hiszem az első alkalommal nem volt bent Anita. Persze aznap is haladtunk a tervezéssel, de akkor egy csomó kérdőjel maradt. Amikor viszont bejött, akkor egyből ráérzett arra, amit szeretettem volna, még akkor is és úgy is, hogy nem tudtam megfogalmazni igazán, csak magát az irányvonalat.
Vannak olyan nők, akik nem szívesen fogadnak el segítséget, mert tudatosan hisznek abban, hogy ők érzik a leginkább, hogy mi áll nekik jól. Te mennyire hagytad befolyásolni magad, mi volt, amiben különösen nagy segítségedre volt Anita?
Szántó Betti: Én is féltem attól, hogy majd mondanak valamit, ami nekem nem tetszik és akkor kényelmetlenül érzem magam emiatt, de szó sem volt erről. Anita már az elején igyekezett nem terelgetni, csak figyelte a választásaimat, a reakcióimat, majd abból következtette ki, hogy nekem mi tetszik. Nem próbált rábeszélni semmire, hanem abszolút az én elképzelésemnek megfelelően alakítgatta a ruhát, és az lett a végeredmény, amit szerettem volna.
Áron közrehatott a választásodban?
Szántó Betti: Egyáltalán nem. Mindig azt mondja, hogy mindenben tetszem neki, ami persze nagyon aranyos, de nem igaz – nyilván neki is megvan az ízlése. Próbáltam puhatolózni nála, és vicces volt, mert csak azt mutatta, hogy melyik a csúnya, és mi az, ami nem tetszik neki. Gondoltam is, hogy bezzeg az előbb még mindenben nagyon szép voltam.
Végül milyen ruhára esett a választásod?
Szántó Betti: Az gondoltuk, hogy 180 főnél egy pici, egyenes vonalú ruha nem mutat jól, kicsit olyan érzést kölcsönözne mindenkinek hogy hol is van a menyasszony. Így ez az esemény mindenképp egy nagyobb ruhát kívánt, noha sosem rajongtam a nagy, királylányos darabokért, és nem szerettem volna olyat, ami csupa csipke és csillogós. Aztán érdekes, pont egy csillogós csipke lett a végső választás, ami mindenkinek nagyon tetszett. Persze megmaradt az egyensúly a ruhán belül – a szoknya nem dúl díszített, csak a felsőrész részletgazdagabb.
Ugyan még vár rátok az esküvő, de egy kicsit a távolabbi jövőbe pillantva –vannak már terveitek a nászutat illetően?
Szántó Betti: Igen, valószínűleg szeptemberben megyünk; azt is úgy kellett szerveznünk, hogy októberben már kezdődik Áronnak a szezon. Az volt a cél, hogy egy nagyon messzi helyre látogassunk el, ahova máskor soha nem mennénk. Ritkán van időnk ketten utazni.
Olvass még több sztáresküvőről ide kattintva!
