Ilyen volt Szántó Betti és Szilágyi Áron nagy napja

Valódi esküvőket bemutató rovatunkban ezúttal Szántó Betti és Szilágyi Áron esküvője elevenedik meg a Secret Stories olvasói előtt. A gyönyörű, Daalarna ruhás menyasszonnyal készült interjúkból pedig megtudhatjátok, hogyan élte meg a házaspár azt a bizonyos augusztusi hétvégét. 

Mindig öröm, ha interjút készíthetünk egy párral az esküvőjük előtt és után. Izgalmas végigkövetni, ahogy a jövőbeli tervek, a közösen szőtt álmok és izgalmak hogyan válnak a jelen pillanataivá; és mindig sokkal intenzívebb ebben a formában kívülállóként megélni azt az érzést, ami körbelengi az esküvőjüket. A Szántó Bettivel készített, az előkészületekbe elkalauzoló első interjúnk után ezúttal az esküvő részleteit és az ott megélt érzéseket fogta közre a beszélgetésünk.

Nagy változásokról természetesen nehéz ilyen kis intervallumokban beszélni, hiszen még csak szűk két hónapja vagytok férj és feleség, de hogyan éltétek meg az esküvőt követő heteket? Éreztétek, hogy a házasság változtatott valamit a köztetek lévő köteléken?

Szántó Betti: Nagy változások nem történtek, inkább csak hosszabb távú lett az egész. Ilyenkor már nemcsak a következő 1-2 randiban gondolkodik az ember, vagy mondjuk egy közös nyaralásban, hanem már egészen hosszan tud közösen tervezni.

Amin a mai napig mosolygok és eleinte furcsa volt, hogy Áront már a férjemnek nevezhetem. Nem sokkal az esküvő után, amikor egy szerelővel beszéltem, el is kuncogtam magam, mikor mondtam neki, hogy én ugyan nem leszek itthon, de a férjemet majd megkérdezem. Persze fogalma sem volt, hogy miért reagáltam így.

Nagyon emlékezetes maradt számomra, mikor az esküvő előtti beszélgetésünkkor azt mondtad, hogy el kell fogadnunk, hogy nem feltétlenül lesz minden tökéletes és ez nem baj. A fontos csak az, hogy ti jól meg tudjátok élni a pillanatot. Hogy érzed, sikerült ehhez tartanod magad?

Szántó Betti: Én azt gondolom, hogy sikerült elengedni magunkat és a pillanatra, a „mi napunkra” koncentrálni és azt együtt megélni. Ettől függetlenül az esküvőnk napján én is azt gondoltam, hogy egy csomó mindent még elintézhettem volna, hogy aznap már ne kelljen fölöslegesen idegeskednem. De nyilván az élet nem mindig úgy hozza, ahogyan azt te előre eltervezed, mert történhetnek dolgok, amitől épp akkor izgatott vagy ideges leszel, bármennyire is máshogyan szeretted volna.

Nálunk például egész héten sütött a nap, de aznap reggel esett az eső, és ezt nem tudtam befolyásolni. De aztán, amikor beültem a kocsiba, és mentünk a templom felé, eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy kint kell hagynom minden ilyen kis apróságot, ami eddig zavart.

Ha hideg van, akkor hideg van, ha későn ér oda valami, akkor későn. Fontos, hogy tudjuk, hogy ezeket mikor kell magunk mögött hagyni; nekem ebben sokat segített, hogy ott volt körülöttem a családom és a barátaim, akik végig gondoskodtak arról, hogy én nyugodt és jókedvű legyek.

Azt a pillanatot azért, ami a tiétek, sikerült úgy alakítani, amire vágytál?

Szántó Betti: Tökéletessé tette az egészet az, hogy maximálisan egymásra hangolódtunk Áronnal, ami pótolhatatlan volt. Párként az utolsó pillanatig sok mindent kell intézni, rengeteg a szervezés körüli teendő és sokan cívódnak ezek miatt, ezzel szemben mi inkább pozitív hatással voltunk egymásra egész hétvégén. Bármilyen stressz jött vagy intézni kellett valamit, ha találkoztunk, akkor mindketten megnyugodtunk. Amikor megvan ez az összhang két ember között, akkor az ilyen apróságokat elengedi az ember.

Pont azt beszéltük, hogy szinte kár volt külön aludni az esküvő előtt – kevesebbet izgultunk volna. Persze ugyanakkor szerettem volna, ha csak a szertartáson lát majd meg először aznap.

Miért volt számodra fontos, hogy ott lásson meg először?

Szántó Betti: Szerettem volna, hogy az a pillanat, amikor meglát, maradandóbb legyen. Ne egy közös reggelivel, ne a szokásosként induljon a nap, hanem legyen ez egy különleges alkalom.

Csak elképzelni tudom, hogy ilyenkor mennyire fürkészhetted a tekintetét, hogy vajon milyennek lát, milyen érzések lehetnek benne. Te hogyan élted ezt meg, mit vettél észre akkor rajta?

Szántó Betti: Jó érzés volt, hogy mikor először meglátott, nagyon megilletődött és meghatódott, szerintem számára is emlékezetes marad ez a pillanat. Érdekes volt, ami mindeközben bennem is lezajlott. Mind a templomi, mind a polgári szertartásnál megvolt bennem az az érzés, hogy mennyi ideig készülődtem erre, és szerveztük ezt a napot, de még a bevonulás kezdeténél sem tudatosult bennem, hogy ez most velem, velünk történik. Amikor viszont megláttam Áront az oltárnál, éreztem, hogy igen, ez a mi közös pillanatunk, ez az, amire vártunk. Ekkor már teljesen átszellemültem.

Tudom, hogy mindig macerásabb, ha a pár így szervezi a nagy napot, mert gyakran kényszerülhetnek arra a vendégek, hogy várniuk kell – például a kreatív fotózás miatt –, de nagyon sokan mondták, hogy azt az érzést, ezt az „első pillanatot” nem pótolhatja semmi.

Az már korábban is tetszett, hogy amellett, hogy mindig szeretettel beszéltél a vendégekről és fontos volt számodra az, hogy jól érezzék magukat, tudtad azt is, hogy ezen a napon nem csak nekik kell megfelelni, hanem igenis ez a néhány óra rólatok kell, hogy szóljon.

Szántó Betti: Nehéz ezt összehangolni, és nem könnyű meghozni ezeket a döntéseket, de nem akartam abba a hibába esni, hogy mindenki jól érzi magát, csak mi nem. El kell engedni azt, hogy az ilyen részletektől valakinek kevesebb lesz az esküvője, vagy hogy a vendégek rosszul érzik majd magukat abban a félórában-órában, amíg nem vagytok ott, mert ellenkező esetben meg a pár veszíthet el egy olyan pillanatot, amit nem hozhat vissza senki. Klisé, de nagyon igaz az, hogyha a pár jól érzi magát, akkor mindenki jól érzi magát.

Utólag hogy érzed, jó döntés volt, hogy két napra szerveztétek az esküvőt? Nem maradt bennetek olyan érzés, hogy kissé megtörte azt, amitől egyszeri és megismételhetetlen ez az alkalom?

Szántó Betti: Tény, hogy sokkal több szervezést igényel a két nap, mert más a menü, más a dekor, és más a program is. Összességében viszont nagyon jó volt így. Megvoltak a személyes pillanatok, együtt tudtam lenni az anyukámmal, a nagymamámmal, a szűk baráti körrel. Szombaton, amikorra közel 180 vendéget hívtunk meg, erre nem volt idő.

Jó volt, hogy egy nagy buli kerekedett ki az esküvőből, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, de a vendégekkel külön-külön sajnos kevés időt tudtunk együtt tölteni.

Hogyan látod, mi volt számodra a két nap között a meghatározó különbség? Máshogyan éltétek meg az érzéseiteket szűkebb, illetve tágabb körben?

Szántó Betti: Teljesen más volt, de így volt kerek. Az első nap szolid, egyszerű és letisztult volt, ahol közvetlenebb légkörben, kevesebb vendéggel tudtunk megosztani azt, ahogyan azt a napot mi megéltük. A másiknál pedig egy fergeteges buli kerekedett ki; nyilván azért annak is van hangulata, hogy 180 ember csak Nektek örül. Az egy teljesen más élmény volt, sokkal inkább felfokozottabb, intenzívebb emlékként maradt meg bennünk. Érdekes, hogy aznap sokkal több minden történt, én mégis lényegesen kevesebbet tudok felidézni, annyira magával ragadott az egész.

Épp az előbbiekért én nem bánom, hogy kétnapos esküvőnk lett, már csak azért sem, mert legbelül talán minden menyasszony többféle esküvőre vágyik, mind hangulatban, mind megjelenésben. Azt hiszem, nekünk így ezt sikerült elérnünk.

Mi volt a legemlékezetesebb momentum számodra? Biztos sok emlék marad kedves, de ki tudnál emelni egy olyat, amire mindig szívesen emlékszel majd vissza?

Szántó Betti: A szombatból, ami kifejezetten megmaradt, hogy a lelkész milyen szépen beszélt. Kimondottan a mai fiatalokat szólította meg, felesleges körítésektől mentesen, egyszerűen. Mi teljesen magunkénak éreztük a szavait. Említette, hogy amikor két lélek társa lesz egymásnak, az út közös lesz akkor is, ha távol vannak egymástól. Mi sajnos nagyon sok időt töltünk külön, így számomra ez a gondolat nagyon fontos volt. Emlékszem, hogy meg is hatódtam, és utána mondogattam magamban, hogy „nem bőgheted végig az esküvőt, gondolj valami semlegesre.”

A másik kedves emlék, hogy milyen fergeteges bulit csaptunk – este 10-től hajnali 6-ig táncoltunk. Csak a nagy színes forgatagra emlékszem és ahogy mindenki összenevetett aznap este.

Van azért olyan emléked is, amin már utólag változtatnál, vagy ami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna?

Szántó Betti: Csodás két napot töltöttünk együtt a családunkal, szeretteinkel és ez életreszóló emlék marad. Ha változtatni kellene valamit, inkább csak apróságok jutnak eszembe, amik így utólag nem voltak feltétlenül praktikusak. A család és a legközelebbi barátok a Batthyányi Kastélyszálló Kúriájában készülődtek, míg én a Zala Springs Golf Resort egyik apartmanjában voltam, mert az nagy, világos és jól fotózható. Emiatt viszont én sokat voltam egyedül – ezen változtatnék már.

Ezekből voltak az esetleges csúszások is. Ez is olyan azonban, hogy sokszor én teljesen máshogy láttam, máshogyan éltem meg dolgokat, mint a többiek. Megcsúsztunk például pénteken, és dacára annak, hogy egész nap csodálatos idő volt, mire a helyszínre értünk, már elkezdett esni és villámlani. Gondoltam, hogy bezzeg, ha korábban odaértünk volna… A vendégek viszont azt mondták, hogy csodálatos volt az egész, ahogy körülöttünk hol sütött a nap, hol a villámlásba csapott át az időjárás, majd kicsit később már egy óriási szivárvány volt.

Tanulságként tudom mondani, hogy azt is tudatosítani kell magában a menyasszonynak, hogy amit te látsz, és tudod, hogy nem úgy kéne lennie, azt a meghívottak 99,99 százaléka nem veszi észre, vagy nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Sőt, egy csomó dolog még Áronnak sem tűnt fel.

Érdekes, hogy mikor tavasszal beszélgettünk, két dolgot emeltél ki, ami miatt izgulsz: az egyik az időjárás, a másik, hogy a nagy forgatagban ne széledjetek szét Áronnal. Ehhez képest utólag már vicces arról beszélni, hogy egész nyáron csodás idő volt, bezzeg az esküvőtökre odaért a vihar.

Szántó Betti: Az igazság az, hogy nálunk ennek mindenki örült, csak én voltam pánikban, mert elképzeltem, hogy 27 fokban és napsütésben milyen jó lesz esküvőt tartani. Az azt megelőző hétvégén volt az a 40 fokos nagyon meleg időjárás, és utólag mindenki azt mondta, hogy mennyivel szerencsésebbek voltunk így, hogy ilyen kellemes, enyhe időnk volt. Talán ezért is alakult így, hogy ilyen jó bulit csaptunk szombaton; előző hétvégén abban a melegben senkinek sem lett volna kedve ennyit táncolni.

Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy csütörtökön még olyan vihar volt Zalacsányban, hogy elment az áram, és a szél belökte az esküvőszervezőnket a dekoráció közé. Szerencsére a hétvégére ehhez képest már sokat enyhült az idő. Lehetett volna akár sokkal rosszabb időjárás is, minden csak viszonyítás kérdése.

Mi a helyzet a másik aggodalmaddal; sikerült együtt élveznetek Áronnal a két napot, nem szakadatok nagyon két részre?

Szántó Betti: Ez tökéletes volt, együtt élveztük az egészet. A tortánál szegény ceremóniamester nem is tudott érvényesülni, mert annyit hülyéskedtünk Áronnal, hogy szinte szóhoz sem jutott. A táncnál is igyekeztünk mindenkivel táncolni, de végül mindig visszatértünk egymáshoz.

Egy szép szabású, letisztult Daalarna ruhát választottál a szombati napra, ami nagyon jól állt rajtad. Jól is érezted magad benne?

Szántó Betti: Igen, teljesen. Nagyon elegáns, finom volt a ruha, mindenkinek nagyon tetszett, a különleges háta kifejezetten nagy sikert aratott. A hossza miatt egészen a nyitótáncig aggódtam, de abszolút kényelmes volt egészen a nap végéig. Azt hittem, hogy sokkal több gond lesz az igazgatásával, de egyáltalán nem így volt.

Igaz, apukám rálépett a templomban a bevonulásnál, ahol egy kicsit megdöccentem, de mentem is tovább. 🙂

Érdekes volt egyébként, hogy mennyit formálódott rajtam a ruha, mintha többfélét viseltem volna aznap. Amikor kihúztuk az uszály részét a bevonulásnál, akkor kifejezetten nagynak hatott a szoknya, de mivel nem használtunk alsó szoknyát, így a képeken néha teljesen A vonalú, egyenes vonalvezetésűnek tűnik.

Áronnak hogy tetszett a ruha, ilyet képzelt el rajtad?

Szántó Betti: Nagyon tetszett neki. Ráadásul fel volt tűzve a hajam, hogy a ruha háta is érvényesülni tudjon. Ennek különösen örült.