Laza és királylányos esküvő - Anett és Willem nagy napja

Egy imádnivalóan laza és bolondos pár New Yorkból…egy esküvő Budapest legszebb helyszínein (Bazilika, Halászbástya, Corinthia Hotel) és egy királylányos Daalarna ruha. Íme Anett és Willem nagy napjának emlékei a menyasszony beszámolójával.

,királylányos esküvői ruha,királylányos,esküvő,valódi esküvő,esküvői beszámoló,daalarna,daalarna ruha, — Laza & királylányos – Anett és Willem nagy napja

Anett és Willem titkos története

Egy hihetetlen véletlen által ismerkedtünk meg és hiszünk benne, hogy mindennek így kellett alakulnia. Megpróbálom röviden összefoglalni: a Richmondból való elköltözésem előtti hétvégén elmentünk bulizni szombat este az egyik (szintén magas) barátnőmmel. A mosdóban egy számomra ismeretlen lány köszönt nekem, mondván mindig ő a legmagasabb akárhova megy és, hogy mennyire örül más magas lány láttán. Ezután elváltunk és az este folyamán még egyszer összefutottunk vele.

Másnap reggel egy régi busztáróló állomást muttatam meg a barátnőmnek – már nincs használatban, helyette graffiti és street art helyszín lett belőle. Ahogy mrgérkeztünk, egy másik autó hajtott ki éppen. Kiszálltunk és nagy mosollyal közeledett felénk a lány, akivel előző este futottunk össze, én meg sem ismertem először. Willem vezette az autót, amiből kiszállt – így találkoztunk. Ott beszélgettünk egy kicsit és meghívtak a vasárnap délutáni programjukra, amiből vacsora is lett, azóta mindannyian barátok vagyunk.

Willemmel már aznap nagyon jól éreztük magunkat, de akkoriban még mindketten mással jártunk. Én New Yorkba költöztem, és a munkája által ő is sokat járt ott, így sokat randiztunk a városban a következő hónapokban. Azóta tartjuk magunkat egy párnak, mióta együtt kiugrottunk egy repülőgépből.

Nem sokkal később ő is New Yorkba költözött, és kicsivel több mint két éve élünk együtt itt, ami mindkettőnk számára egy beteljesült álom.

A lánykérés

Nagy meglepetés – Willem “diplomát megünneplő vacsora” címszó alatt foglalt asztalt egy Michelin csillagos étteremben pár utcával a Central Park alatt. Vacsora után azt mondta, menjünk el sétálni, én persze a magas sarkúmra való tekintettel azt kértem, csakis a metró irányába sétáljunk. Nagy nehezen beterelt a park jobb alsó sarkába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik egy tó felett a magas épületekre.

Itt kérte meg a kezem – ráadásul egy fényképész barátját is beszervezte, hogy megörökítse a pillanatot.

Csak arra nem számított, hogy a vacsora másfél óra helyett három órás lesz, és a barátjának két órán keresztül kell majd várnia (és bujkálnia) a sötét parkban… Mindennek ellenére nagy mosollyal köszöntött minket a lánykérés után, örökre hálásak leszünk neki ezért.

Az álomesküvő helyszínei

Mindketten királylányos esküvőt álmodtunk meg (ez sok vicc tárgya is volt, mondván, hogy Willemen is királylányos ruha lesz majd) és szerintem tökéletesen meg is valósítottuk. Szempont volt az elegáns és klasszikus bálterem (eleinte kastélyokat is nézegettünk Budapesten kivül, de ez a külföldiek logisztikai szempontjából sem volt jó ötlet) és szerintem a Corinthia Hotel bálterme nagyban felülmúlta ezt az elképzelést.

Miután eldöntöttük, hogy nem vidéken, hanem Budapesten házasodunk – én itt nőttem fel, és Willem is hamar beleszeretett a városba – szempont lett, hogy minél jobban megmutassuk a külföldi vendégeknek a várost.

Így esett a választás a Halászbástyára és vele együtt összesen három helyszínre, ahol rossz idő esetén is lett volna kilátás. Én az időjárás miatt sem szerettem volna aggódni, úgyhogy ez is plusz pont volt. Ráadásul megkértük Balázst, a ceremóniamesterünket, hogy mutassa be vendégeinknek a várost a fogadalmaink és gratulációink után, amit szívesen teljesített.

A Bazilika pedig egyértelmű volt, én itt keresztelkedtem és szüleim is itt házásodtak. Kicsit aggódtunk, hogy túl hosszú lesz az esküvő a sok helyszínnel, de végül a buszos transzfer által maximális kényelmet tudtunk nyújtani a vendégeknek a helyszínek között is.

Budapest bemutatásán kívül fontos volt még, hogy valamilyen formában megemlékezzünk Willem holland gyökereiről (ezt kis Delft figurákkal értük el köszönőajándékként), és hogy a magyar konyhát is megismertessük a vendégekkel.

Willem és az esküvőszervezés

Szerencsére teljes mértékben hasonlítottak az elképzeléseink – mindketten elegáns, klasszikus, úgymond egyszerű de nagyszerű esküvőt képzeltünk el. Talán nem lett annyira egyszerű, de nagyszerű viszont igen! Szerintem az egyetlen részlet, amiben meg kellett győznünk Willemet az volt, hogy ne legyen marha főétel a gulyásleves után.. 🙂 Nagyon szereti húst és a magyar konyhát, de úgy kicsit nehéz lett volna a menü, és erről sikerült is meggyőzni.

Willem sokat járt az esküvő előtti években Magyarországon és Budapesten, és nagyon megszerette.

Szerette volna, ha a családja és barátai is részesülnek a város szépségében. Továbbá Willem amerikai családja kisebb és szeret utazni, az én nagymamáim pedig idősebbek már, így nem szerettük volna őket hosszú útnak kitenni. Willem családja másik (és nagyobb) része pedig holland anyukája ágán, így nekik is könnyebb volt az utazás.

Az előkészületek

Tavaly július környékén kezdtük az előkészületeket, tehát majdnem egy évig tartott a szervezés. A helyszínnekkel kezdtünk, anyuék sok helyet megnéztek a kedvünkért, még a keszthelyi kastélyt is meglátogatták. Időközben esküvőszervezőt is kerestünk, mert nem szerettük volna anyuékat terhelni a sok szervezéssel, telefonálgatással és találkozóval.

A szolgáltatókkal, akiket minél előbb le kellett foglalni (angol-magyar ceremóniamester, zenekar) Skype-on beszélgettünk, ami segített a választásban.

Akivel tudtunk, télen találkoztunk, amikor hazamentünk karácsonyra. Január első hetében nagyon sok találkozót besűrítettünk (ilyenkorra már megvoltak a választottak). Fényképész, cinematográfusok, torta kóstolás, menü kóstolás, az első Daalarna próbám, Willem méretei az öltönyéhez, nyakkendő választás, az összes helyszín meglátogatása, próbasmink, próbakonty.

Aztán New Yorkból nagyban emailen (sok képpel) és telefonon keresztül folytatódott a szervezés. A zenekar volt az egyetlen, akikkel összesen egyszer sikerült beszélgetni Skype-on keresztül az esküvő előtt, mert nagy hajós utakon zenélnek, így nehéz volt őket elérni. Kicsit tartottunk tőle, hogy mi lesz, de emailen keresztül átküldtük a választott számokat és az elvártnál fantasztikusabb bulit csaptak.

A menyasszonyi ruha

Mindig is tudtam, hogy hosszú ujjú és nyitott hátú ruhát szeretnék, de ez elég nagy elvárásnak bizonyult az első New York-i szalonlátogatásaim során. Viszont azt sikerült eldöntenem, hogy szatén szoknya helyett tüllt szeretnék, mert ezzel tudom majd elérni a nagy hercegnős szoknya hatást, amit nagyon szerettem volna, anélkül, hogy túl nehéz és kényelmetlen lenne a ruha. Kényelem mindenek előtt!

Elkeseredésem határán legjobb barátnőm győzött meg, hogy nézzem meg a Daalarna kínálatát, a márka azelőtt ismeretlen volt számomra.

Amint megláttam az interneten a sok csipkét, nyitott hátat és lebegő tüll szoknyát, tudtam, hogy meg fogják tudni valósítani az álomruhámat. Nem utolsó sorban fontos volt, hogy így számomra elég hosszú ruhát is volt esélyem találni (ez korábbi szalonlátogatások során szintén probléma volt a már említett magasságom miatt).

A Belle kollekciójából választottuk ki az alapruhát, amit részletes kívánságaim szerint változtatott meg és készített el a Daalarna csapata – gyönyörű csipke, nyitott hát, öt gomb, sok plusz réteg tüll a nagy szoknya érdekében – és persze a kedvenc részem, a levehető uszály, ami még ünnepélyesebbé és lehengerlőbbé tette a hatást.

A ruha tökéletes lett, és azt is szeretném megköszönni, hogy alkalmazkodott a csapat a szűk időrendemhez: decemberben rendeltem meg a ruhát azonnal az első látogatás során, majd januárban már mentem is az első próbára. Az esküvő előtti vasárnap érkeztünk, így volt egy próbám hétfőn, szerdán, majd a vegső pénteken az esküvő előtti napon. Minden alkalommal profi és kedves csapat várt, már az első látogatás során megmutatkozott, hogy jó kezekben leszek. Így könnyű volt meghozni a döntést, hogy kire bízom a esküvői ruha elkészítését. Azt is fontosnak tartottam, hogy magyar tervező készítse a ruhát, Willem is Budapesten készítette el az öltönyét.

A menyasszonyi ruha mindenkinek nagyon tetszett és szerintem elérte a kívánt hatást mindegyik helyszínen. Sokan Catherine Hepburnhöz és Grace Kellyhez hasonlítottak! A csipke, nyitott hát és a nagy szoknya volt a legsikeresebb. (Vagyis az egész?!) Willem nagyjából tudta, hogy a hosszú ujjú és nyitott hátú ruhák tetszenek, de ennél jobban nem tudta, mire számítson. Saját elmondása szerint nem gondolta volna, hogy lehetek még szebb. 🙂

Egy kis izgalom

Az esküvő előtt nem izgultam igazán, viszont a Bazilika bevonulás előtt nagyon. Akkor tudatosult bennem a pillanat és az egész nap súlya. Szerencsére apum és a barátaim láttán enyhült az izgulás és a bevonulás után maximálisan át tudtam élni a napot.

A nagy nap legszebb emlékei

Tökéletes volt. Természetesen voltak kis bakik, de ezek a vendégek számára nem voltak érzékelhetőek, és csak ez számít. Nem is lehetett volna gyönyörűbb, számunkra ennél nem is lesz soha többé jobb esküvő.

A legemlékezetesebb pillanatok számomra ezek voltak: a lányokkal és anyuval való készülődés, a Bazilika előtti izgulás, a Halászbástyára való bevonulás, a rengeteg gratuláció a szeretteinktől a világ minden pontjáról, a Bazilika előtti kreatív fotózás, a koszorúslányok meglepetés slideshow-ja, a beszédek, a koreografált első táncunk és a buli… és még sorolhatnám. Az egész fantasztikus és emlékezetes volt.

Összességében a legszebb élményem talán az volt, hogy ennyien összegyűltek Budapesten a kedvünkért.

New Yorkból, Seattle-ből, Miamiból, San Diegóból, Hollandia minden részéről, a röpis barátnőim válogatott edzések között, az összes fontos röplabdaedzőm, mindenki időt és energiát szánt arra, hogy ott lehessen és velünk ünnepelhessen, és ezért örökre hálásak leszünk. Célunk volt, hogy a barátaink megismerjék egymást, így az esküvő előtt és után is szerveztünk különféle programokat. Mindenki nagyon jól érezte magát együtt, és új barátságok is születtek.

Az ételek

Szerettük volna, ha vendégeink tapasztalják a magyar ízvilágot. Mivel általában nehezek a kedvenc ételeink, így végül csak a gulyásleves volt igazán magyaros a négy fogásos menüben, de szerintem így tökéletes volt. A Corinthiában kifogástalan a konyha, a tálalás még annál is elképesztőbb – az egyszerű Peche Melba műalkotásként érkezett mindenki elé. Az éjféli menüben viszont megjelent a kolbász, Willem kedvence és legfőbb kívánsága, a töltött káposzta és a rétes is. Nagy siker volt, addigra többen is megéheztek a táncolásban.. 🙂

A menyasszonyi tortára a meghívó díszítéséhez hasonlító cukorvirágokat kértünk, fehér fondant bevonattal. Belül csoki minden mennyiségben, na meg egy kis eper-túró és sós karamell.

Parti hajnalig

Sikerült teljesítenünk a 12 órás esküvőt: délután 3-tól hajnali háromig tartott a tánc. Akkor viszont muszáj volt kérnem 3 utolsó számot, mert már alig álltam a lábamon a fáradtságtól – az esküvőt megelőző vasárnap érkeztünk Budapestre és tele volt a hét utolsó simításokkal, ami mindkettőnket kifárasztott.

Azt is fontosnak tartottuk, hogy minél több időt töltsünk a vendégeinkkel budapesti tartózkodásuk alatt, így vacsorákat, happy hourt és lánybúcsút és tartottunk az esküvő előtti napokban.

Ettől függetlenül óriásit (és jó sokat) táncoltunk. A zenekarunk nagy sikert aratott, hatan voltak és bármit az eredetihez hűen eljátszottak. Az én kedvenceim a saxofonos testvérpár lányok voltak, akik énekeltek is egyben. Ki is fogytak az általunk kiválasztott számokból, de mivel annyira jó volt a buli, hajnali 2-ig zenéltek, csak akkor kértem, hogy váltsanak át DJ-re. Az RnB kedvenceinknek is meg kellett szólalnia!

A külföldi vendégek élményei

Sokan említették, hogy már régóta szerettek volna eljutni Budapestre, és az esküvőnk végül tökéletes kifogás volt, hogy megvalósítsák a kirandulást. Volt, akinek ez volt az első alkalma Európában! Az esküvő alatt sikerült bemutatni a várost, és Budapest hozta gyönyörű formáját. Mindenkinek tetszett a helyi konyha, dicsérték a belvárosi éttermeket. A fürdőkbe is sokan ellátogattak, a lánybúcsúm délutánján mi is a Rudasba mentünk pár barátnőmmel.