„Mindenképpen természetközeli esküvő volt az álmunk, erdei tematikával, sok fával és zölddel.” – Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban Blanka és Barna nagy napját mutatjuk meg nektek: az esküvő helyszíne a Babérliget Kúria, a kreatív fotózásé Ausztria volt. 

Blanka & Barna – Természetközeli esküvő erdei tematikával, sok fával és zölddel, Fotók: Török-Bognár Reni

Blanka és Barna története

16 évesen, a Duna-parton ismerkedtünk meg Barnával. Akkoriban még fényképész pályára szerettem volna állítani a karrierem, ezért gyakorlásképpen én készítettem az első bandafotókat a zenekarról, amiben dobolt. Utána évekig egy társaságban forogtunk és időnként találkoztunk itt-ott, valahogy mégis más utakon jártunk. Aztán 24 évesen, egy véletlen folytán mégis találkoztak ezek az utak, és ekkor váltunk egy párrá, amikor már tagadhatatlan volt az egymás iránti vonzódás és a szerelem kialakulása. Az egyik kora nyári randink alkalmával még viccelődtem is, hogy “ígérje meg, 2 év múlva megkéri a kezem” (hiszen már akkor tudtam, hogy az ő felesége szeretnék lenni) – mire azt felelte, hogy “megígérem, de csak akkor, ha te megígéred, hogy igent mondasz”. Bár kifutottunk pár hónappal a két évből, mindketten betartottuk az ígéretünket.

A lánykérés egy csodaszép októberi napon történt, a Kiskertpiac csili eseményén kezdve, egy finom ebéddel folytatván, ami után elindultunk kirándulni azzal a céllal, hogy ‘színes faleveleket nézzünk’. Nem ez volt az első ilyen vasárnapi program a hónapban, ezért bár letelt az a bizonyos “két év” és reméltem, hogy Barna is gondol a lánykérésre, pont aznap egyáltalán nem számítottam rá. A Szentendrei szigetcsúcsot választototta végül úticélnak, ahol én még soha nem voltam, de ebben sem találtam semmi furát: izgatottan indultunk el és szerencsénkre nagyon szép idő is volt. Mikor megérkeztünk és elkezdtünk sétálni, én szokásomhoz híven rengeteg fotót készítettem a telefonommal, mert nem tudtam betelni a fényekkel és a panorámával. Mikor sétáltunk vissza a kocsinkhoz az erdőben, a kedvenc helyemről a fák alatt még egy fotót csináltam a csillogós vízről és a hegyekről – amikor szólt nekem Barna, hogy szeretne valamit kérdezni. Én persze azt hittem, hogy a kérdés valami olyasmi lesz, hogy “ugyan minek csinálod a századik ugyanolyan képet a fákról?” de amikor megfordultam, a kezében volt a gyűrű és feltette a kérdést, amit már nagyon vártam, hogy lennék-e a felesége. Persze én rögtön rávágtam egy “IGEN!”-t és azóta is ez az egyik legszebb pillanat az életemben.

Miután felocsúdtunk, elmentünk Szentendrére a Szamos Cukrászdába, ahol a nagy sokkra és boldogságra stílusosan egy csomó desszertet megettünk.

A nagy nap koncepciója

Mindenképpen természetközeli esküvőt szerettünk volna, erdei tematikával, sok fával és zölddel. Alapvetően a minimál eleganciára törekedtünk, amiben az ember mégis otthon érzi magát…és én rengeteg apró tündérfényt is szerettem volna.

Tudtuk, hogy az őszi esküvők időjárás szempontjából kiszámíthatatlanok, de mivel mi a nagy meleget nem kedveljük, és számunkra inkább szenvedés a 40 fok, mint az eső, azért úgy döntöttünk, hogy ha esni fog is, az sem fog minket bántani. Anyukámnak az az ötlete támadt, hogy készüljünk fel rendesen: vegyünk jó sok átlátszó esernyőt, így ha meg is érkezik a rossz idő, legalább a képeken szép és hangulatos lesz a sok ugyanolyan ernyő,és a vendégek örülni is fognak, hogy egy plussz esernyő állt a házhoz, hiszen abból sosem elég. Így is lett, igazi őszi időjáráshoz és igazi őszi esküvőhöz, igazi őszi kiegészítőként funkcionáltak az ernyők.

Az ideális esküvői helyszín megtalálása

Eredetileg egy erdős, ám Budapest közeli helyszínt néztünk ki magunknak; meg is állapodtunk a tulajdonossal, ám váratlan események sorozata úgy hozta, hogy az esküvő előtt csupán pár hónappal mégis más helyet kellett keresnünk. Elsősorban még mindig Budapest közelében kutattunk fel helyszíneket, ám egyik sem felelt meg az elvárásoknak – nem éreztünk magunkénak vagy a szertartási helyszínt, vagy a környezetet. A Babérliget már rejtélyes módon hónapokkal a lánykérés előtt az utamba került párszor az interneten, és terveztük, hogy egyszer majd el is megyünk oda “tavaszolni”. Aztán mivel az esküvői helyszínek közül már csak vidéki opció jöhetett szóba a nagy létszám és a konkrét elképzelés miatt, fontolóra vettük a Babérligetet is. Családi barátok ismerték a Kúria és a Pavilon megálmodóját, így bátran mentünk az első látogatásra. Amikor beértünk a parkolóba és elindultunk a Kúria felé, Barnával egymásra néztünk, és tudtuk, hogy “ez lesz az”. Áhitattal jártuk körbe a birtokot, és álmodoztunk a lehetőségeinkről. Tudtuk, hogy a helyszín ideális abban az esetben is, ha vihar tombolna a környéken, hiszen a fa gerendás, bádog tetős Pavilon nem csupán csodaszép, de rendkívül praktikus is: átlátszó ponyvákkal véd az eső ellen.

El sem tudnék képzelni más helyszínt magunknak, annyira “mi” voltunk és minden, amit képviselünk, még akkor is, ha Budapesttől igen messze van. Emiatt persze bajlódni kellett a szállásokkal, mivel a vendégeink 90 százaléka a fővárosból érkezett, a végén mégis minden jól alakult, és egy pillanatra sem bántuk meg a választást.

Az esküvőszervezés

Az esküvőt alapvetően én szerveztem, a családom és persze Barna segítségével. Októberben, a leánykérés napján már fel is hívtam a fotósunkat, Török-Bognár Renit (hiszen nem is volt kérdés, hogy őt szeretnénk, hogy velünk legyen a nagy napon), hogy van-e még szabad időpontja szeptemberre. Az egész szolgáltatói körrel kapcsolatban egyedül az ő személyében voltunk biztosak, hiszen Reni már csinált rólunk páros fotózást, és jegyesfotó sorozatot – első sorban személye miatt ragaszkodtunk hozzá, és természetesen a zseniális képei miatt. Reni szerencsére elvállalta a szerepet, és elindított minket a legjobb szolgáltatók felé. Ő ajánlotta a Bridal Film zseniálisan tehetséges és hihetetlenül kedves videópárosát, a videósok a DJ és fénytechnikust, aki pedig végül elvezetett minket a moderátorhoz. Igazi csapatmunka volt, ennél tökéletesebb szolgáltatókört el sem tudtunk volna képzelni magunknak.

A Babérliget rendezvényszervezője, Soós Dorottya pedig segített a felszolgálók koordinálásában és a catering megszervezésében. Az esküvőn így rá is támaszkodhattunk, valamit Nyitrai Sándor ceremóniamesterre, aki a Nagy Nap előtt csupán 5 nappal csatlakozott a csapatunkhoz. Alapvetően ockódtunk a ceremóniamesterek által képviselt stílustól, de végül úgy döntöttünk, hogy “moderátor” szerepkörben mégis kell valaki, aki majd az egész eseményt egyben tartja, hogy mi csak szórakozhassunk, stressz nélkül. Nagyon jó döntés volt Sanyit felkérni, egyből megértette, hogy mire van szükségünk és mit szeretnénk elkerülni: nem akart erőltetni semmit, ami rendkívüli professzionalitásáról árulkodik és összességében hatalmas segítség volt a jelenléte.

Körülbelül 9 hónap volt az egész szervezés, de azért pár tételt lehetett volna gyorsabban is intézni, gondolok itt például a meghívókra, amiknek elkészítése vagy 4 hónapot is felölelt.

Dekoráció & grafikai munkák

Mivel nekünk elég határozott elképzelésünk volt a dekor és a meghívó stílusát illetően, ezért olyan emberekkel kellett együtt dolgoznom, akik erre fogékonyak. Az egyik koszorúslányom, Szücs Bettina (BlueBird Design) grafikusként dolgozik, így vele készítettük el a meghívót, ami rengeteg munka volt. Mivel Betti már készített nekünk két esküvős matricát és az ideiglenes tetoválásokat is ő tervezte, már érezte, hogy milyen stílus kell nekünk. A nyomdákkal azonban sajnos elég sokat kellett “harcolni”, de szerencsére végül egy megbízható nyomdász, László Attila (Reactor) pontosan el tudta készíteni, amit megálmodtunk. Mivel a boríték a meghívó szerves része volt (a kis kártyáknak adott helyet), ezért mindenképpen szépen szerettük volna felcímkézni. Én bár voltam kalligrafikus tanfolyamon, nem mertem elvállalni, így egy korábbi művészeti kollaboráció során megismert “Toboz Művek” Horváth-Vida Saloméját kértük fel. Szó szót követett, és kiderült, hogy pecsétet is csinálnak, amit mi is szerettünk volna használni, így azzal nyomdáztam le minden egyes meghívó darabot.

A dekor kérdése még ennél is nehezebb volt. Próbálkoztam dekorosokat elérni és “tárgyalni” velük, de vagy foglaltak voltak már az időpontra, vagy nem találkozott a hozzáállásuk az elvárásainkkal. Ezért végül úgy döntöttünk, hogy egy nappal hamarabb lemegyünk a BabérLigetbe majd szeptemberben, és együtt – a család, a koszorús lányok és családi barátok – feldíszítjuk a pavilont. Mondanom sem kell, hogy ez az esküvő egyik legjobb döntése volt: csodálatosan éreztük magunkat, rengeteget dolgoztunk miközben jól szórakoztunk, és a végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta.

Az alapanyagokat több helyről rendeltük, vagy vettük meg, ami önmagában felért egy kincskereséssel. Az anyukám hatalmas segítség volt a munkálatokban, együtt tervezgettük az elejéről fogva, hogy mi hogyan legyen és ő koordinálta a “kis pénteki csapatot” is.

Az alapvető elképzelés az volt, hogy rengeteg zöldet használjunk, és minimális “virágot”. Ezért a virágpiacon jól bevásároltunk eukaliptuszból és ruszkuszból és gyakorlatilag azzal dekoráltuk az asztalokat, a lámpákat és a fotófalat. Mivel imádom a tündérfényeket, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy minden asztalon legyen egy-egy futó, így körbefontuk a zöldeket és elrejtettük az elemes tartórészt. A főasztalt anyukám ötletére úgy hangsúlyoztuk ki, hogy különböző méretű, hófehér és ezüstös lampionokat aggattunk fel más-más magasságban, és így a világítással olyan hatása volt, mint egy felhőzetnek. Szerintem csodálatos lett a végeredmény és a képeket azóta is imádom nézegetni.

Tényleg hatalmas élmény volt mindent együtt és saját kezűleg csinálni: nagyon közeli barátaink hozták a saját maguk által szedett tobozokat az ültetőkártyákhoz, amiket miután apukám felcímkézte őket, egyenként ragasztottuk fel a tobozok szirmaira. Az összes ajándékot is kézzel csináltuk anyukámmal: a kis toboz charmokat felfűztük egy szalagra amit ráerősítettünk a pecsétünkkel lepecsételt lapokra, és az összes sörös üvegre egyenként kötöttük szalaggal az agyancsos sörnyitókat. A gyerekeknek Disney-hercegnős és fiús-autós színezőket nyomtattam, amikhez adtunk színes ceruzákat és 1-1 buborékfújót is – elvégre nem csak a felnőtteknek jár köszönő ajándék. A tinédzsereknek fidget spinnert, míg a kisbabáknak plüssnyulat adtunk ajándékba . Virágmagokat is összeválogattunk és csináltunk kis bádog tartókba “kertet”, hogy aki szeretne, vigyen haza belőlük és ültessen – ezek a kiegészítők is remekül feldobták a dekort, még családiasabb lett a hangulat.

Szerettük volna elkerülni a klasszikus dolgokat, de megtartani a hagyományokat: így döntöttünk úgy, hogy egy szépen kivágott faszeletre írjanak a vendégek üzenetet nekünk és az funkcionáljon vendégkönyvként. Szintén szerettünk volna kis “eligazító” táblákat, így jött létre a lélegzetelállítóan ötletes és szépen megmunkált “Fröccskalauz”, az “Üdvözlünk”, “Töltőállomás”, “Foglalj helyet!” és a “Vendégkönyv” tábla Kisdió keze által. Ezek mind-mind segítettek abban, hogy a dekor igazán különleges legyen számunkra.

Catering, torta és sütik

Mivel mi sushi-imádók vagyunk, előételnek mindenképpen szerettünk volna sushit kínálni azoknak a vendégeknek, akik előzetesen kértek. Ezt sikerült is megoldani, azonban az étlap többi része valamilyen szinten már adott volt a Babérliget konyhája által: egy bizonyos ételsorozatból választhattuk a fogásokat. Ez az első alkalommal nekünk furcsának hatott, ám amikor elmentünk a kóstolásra, lenyűgöztek minket. Az ételek stílusát tekintve ötvözték a hamisíthatatlan házias ízeket a modern konyha bátorságával, így készültek olyan alkotások, mint az “Eperkrémleves bazsalikom esszenciával és mákos pavlovával”, vagy a “Sörrel sült bőrös malackaraj tökmagolajos-káposztás prószával”. Természetesen a kakasleves és a szarvaspörkölt sem maradt ki a kínálatból, és a az éjjeli büfé étlapjára is felkerült a “Házi disznótoros” és a “Somogyi töltött káposzta pörccel, tejföllel, friss kenyérrel”.

Sok curkásznál jártunk, és több tortát is kóstoltunk, ám számunkra az Egy Csipet Torta volt az abszolút nyertes. A csapat az első kósoltás alkalmával ráhangolódott az esküvőre és velünk együtt ötleteltek. Mivel szerettünk volna egy fő tortát és amellé kettő kiegészítőt és egy “mindenmentes”-t, ezért nagyon nehéz volt úgy megtervezni, hogy bár különböző méretűek és ízűek legyenek, mégis harmóniában legyenek egymással megjelenésben. Az Egy Csipet Tortának ez maradéktalanul sikerült – és itt a “maradéktalant” lehet szó szerint venni, hiszen egy morzsa sem maradt másnapra. A csapat egy három szintes fő tortát csinált, aminek az also szintje sözld márványos színezésű volt, míg a felső kettő hófehér. Ezt kiegészítve készült még két egy szintes, az egyik nude stílusban, a másik pedig zöld galaxis festéssel.

A cupcake-eket Édes Panna készítette, ami szintén ellenállhatatlan volt, a rétest pedig a BabérLigetben sütötték. A hatalmas sikerű Fánkfalat egy asztalos barátunk, Varga Tamás készítette és a rajta levő fánkokat pedig a Donut Libraryből hoztuk.

Az esküvői ruha

Számomra egyértelmű volt, hogy Daalarna ruhát szeretnék viselni, ha egyszer férjhez megyek. Amint menyasszonnyá váltam, azonnal kértem is időpontot és alig vártam az első próbát. Sokszor hallani azt, hogy az ember “érzi”, hogy egy ruha az övé, hát még engem is meglepett, hogy én is pontosan így éreztem, amikor a ruhám egy változatát felpróbáltam. Mivel nekem fehér, nagyon szeplős és érzékeny bőröm van, nagyon oda kellett figyelni arra, hogy a ruha alapanyagai ne okozzanak allergiát. Szerencsére a Daalarna csipkéi között volt olyan csipke, ami 100 százalék pamut, és a rengeteg feltekert tüll alatti bélést is meg tudták oldani úgy, hogy ne irritálja a bőrömet.

Mindezek felett pedig hófehér volt az egész ruha, ami az én bőrömhöz szerencsére kifejezetten jól megy, és mivel az ekrü sápaszt, egyértelmű volt, hogy ezt választom.

Az első próbákon a szalonban lévő lányok, Kata és Niki nagyon segítőkészek voltak, odafigyeltek minden rezdülésemre és nagyon kedvesen, türelmesen bántak velem és a családommal. A későbbi varrópróbákon Mariann segített nekem, akinek szintén hálás lehetek kedves türelméért és professzionális hozzáállásáért. Akármilyen javításról is legyen szó, mindent megtettek annak érdekében a varrodában, hogy a ruhám tökéletes legyen. Az egyik próbámra még Benes Anita is bejött, és egy kellemes beszélgetés közben saját észrevételeit is megosztotta a ruhával kapcsolatban. Igazán úgy éreztem, hogy minden rólam szól és arról, hogy jól érezzem magam a ruhában.

A felújított szalon pedig maga a csoda! Belső design tekintetében is kimagasló élményt nyújt egyáltalán belépni is, ám amikor az ember ilyen környezetben próbál szebbnél szebb esküvői ruhákat, az az igazi és elmaradhatatlan „menyasszony leszek!” érzelmi pillanatsorozat.

Így formálódott a hófehér csipkés tetejű, háromnegyedes ujjú, hátul mélyen kivágott felsőrész, és a hozzá tartozó légies tüll-köteg, mint uszályos szoknya. Rózsaszín szalaggal és a szoknya azonos tüll anyagából készített fátyollal vált számomra még különlegesebbé.

Smink, frizura és a részletek

Mivel sminkesként dolgoztam jó pár évig, ezért nem volt kérdés, hogy az esküvői sminkem egy volt kolleganőm és barátom, Páj Adrienn készítse el, aki pontosan tudja, hogy mi áll jól nekem és azt is elfogadja, hogy nem szeretem a sok és túlzott sminket. A hajamat a fodrászom és szintén jó barátom, Gergely Renáta csinálta, akihez már évek óta járok és ismeri az ízlésem, így nem kellett attól tartanom, hogy egy hozzám nem illő hajkoronát készít majd nekem.

A “természetesség mindenek felett” elvet vallva virágkoszorút szerettem volna a szertartáson és a lakodalmon is, ám egyszer csak gondoltam egyet a szervezés alatt, és egyéb hajkiegészítők után is kutatni kezdtem. Szerencsére nem kellett sok idő, gyakorlatilag az első találatom az interneten a Trangoni márka volt, amiért azóta is hálás vagyok. Márti és Lilla két tüneményes hölgy, akik kézzel készített koronákat és fejdíszeket álmodnak meg, majd minőségi alapanyagokból létre is hozzák azokat. A szertartáson egy gyöngykoszorút viseltem a homlokomon, a vacsorán pedig ugyanezt a fejdíszt hordtam, csak fordítva, koronaként, ami tökéletesen ment a csillogó sarkú cipőmhöz is. A rózsaszínes menyecskeruhámhoz egy bőr, selyem és szintén gyöngyös virágkoszorút választottam. Mindkettőben úgy éreztem magam, mint egy valóságos tündér. A szalonban ért lenyűgöző élmények és az örök értékű díszek egy volt a sok tökéletes döntés közül a ruha és a megjelenésem kiegészítéséhez.

A virágcsokromat a Wildflower Bar méltán híres virágkötőpárosa, Mimi és Kata készítette, akik a számomra leggyönyörűbb zöld és hófehér növényekből összeállított, közepes méretű kompozícióval egészítették ki a szettemet.

…és a fogadtatás

Mindenki “el volt alélva”! A vendégek, a barátaink az egész esemény alatt dicsérték a ruhámat, a kislányok áhítattal nézték, és a családunk minden tagja is imádta, hangoztatták, hogy mennyire én vagyok. Az eső miatt az uszály bár elég sáros lett egy idő után, de mindenki szerint még ez is jól állt neki. Aggódtam érte az elején, hiszen hiába próbáltam rá vigyázni, óhatatlan volt, hogy néhány falevél vagy kosz ráragad, de utána olyan szépen kijött minden belőle kézi mosás után, hogy olyan volt, mint új korában! Így már bátran vittük magukkal a nászútra Toszkánába és az azt követő kreatív fotózásra az osztrák hegyekbe.

A férjem imádta és azt mondta, hogy pontosan ilyennek képzelt el az esküvő előtt, és örökre emlékezni fog a pillanatra, amikor először meglátott benne – nekem ennél nem is kell több.

A zene és a parti

A szertartáson és a vacsora alatt élő zenét választottunk, hogy meghittebb legyen a hangulat, így ifj. Csík Benedeket és zenekarát kértük fel, hogy az előzetesen kiválasztott bevonulózenéket és egy jazzes válogatást játszanak. Nagy szerencsénk volt velük is, hiszen nem csupán kiemelkedően tehetséges zenészek, de nyitottak voltak az új dalok betanulására is: az Büszkeség és Balítélet (1995) nyitózenéjét megtanulták a kedvünkért, és így is segítettek nekünk abban, hogy úgy alakult a szertartáson is minden, ahogyan azt előzetesen megálmodtuk.

A lakodalom “buli” részére azóta is alig találunk szavakat. Paál Marci (aki egyben a fénytechnikusunk is volt – Esküvői buli) olyan bulit csinált, amilyenre vágytunk. Előzetesen átküldtünk neki egy stílusirányt adó számlistát, amiben a retro Hugáriától kezdve egészen a Linkin Parkig minden volt. Mivel ő és kollegája is csatlakozott pénteki díszítő csapatunkhoz és egész éjjel installálták a pavilon fényeit, ezért még a fényjátékok is hihetetlenül jó hangulatot keltettek a zenéhez. Marci kíváló ízlésének megfelelően keverte a számokat és úgy táncoltunk hajnalig, hogy észre sem vettük, hogy eltelt az idő és már reggelre virradt. A party így a “kemény maggal’ körülbelül 5-ig tartott.

A nagy nap legszebb emlékei

Az esküvőnket, az azt megelőző készülődést és az utána levő morzsa-partyt a világ legcsodálatosabb hétvégéjeként éltem meg. Minden egyes pillanatot megéltünk a párommal, rengeteg mozzanatra és érzésre emlékszem még ma is élénken és mindenkiből áradt a boldogság és a szeretet. Az esküvő előtt sokan figyelmeztettek rá és tartottak attól, hogy mivel a szervezésben nagy szerepem volt, ne stresszeljem át az egészet és ne idegeskedjek akkor, ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzeltem. Nekem mondjuk eszembe se jutott idegeskedni bármi miatt is, és nem tudom, hogy a szerencse hozta-e így, vagy valami más, de a reggeli felkelés pillanatától egészen a következő reggeli lefekvésig az események minden egyes másodpercet élveztem, és semmi miatt nem aggódtam.

Minden túlzás nélkül mondom, hogy nagyon nehéz pár emléket kiragadni, annyira tökéletesnek éltem meg mindent.

A leglélegzetelállítóbb pillanatsorozatnak mégis azt jegyezném, amikor az eső elállt egy fél órára, és volt időnk megcsinálni a csillagszórós folyosót, ami mostanában kihagyhatatlan eleme a mienkéhez hasonló stílusú esküvőknek. Azt az érzést, hogy az egész családod és az összes barátod csillogó pálcával a kezében sorfalat állva vidáman és nevetgélve osztozik az örömödben, nem fogom egyhamar elfelejteni. Az időjárás alakulását is ide sorolnám, elvégre a szertartás és a csillagszórózást kivéve végig szakadt az eső – mégis amikor szükségünk volt rá, elállt. És a friss eső illatához szinte nincs is fogható.

A legviccesebb pillanatok pedig azok voltak, amikor a vendégek egyik percről a másikra elkezdtek zizegni és taktikázni a családom által kitalált B&B játék megoldásain. A játék lényege az volt, hogy képeket kellett felismerni és minél többet eltalálni a körülbelül 50 darabból, és még írni hozzá, ha mind megvan. Minden kép megoldása két B betűvel kezdődő szópár volt, ami a Blanka&Barna monogrammot szimbolizálta (pl. BB pezsgő, Bob’s Burger, BlackBerry). A játék nagyon jól sikerült, mindenki viccelődött, taktikázott, lesett, kutatta az internetet, sőt, volt aki a helyes megoldásért cserébe az utolsó fánkját is odaadta egy csapatnak.

A legizgalmasabb pedig a menyasszonytánc volt. Minden tiszteletem az összes menyasszonyé, aki vállalkozik erre a nagyon szép tradícióra: esküvői ruhában táncolni, pörögni, ugrálni bár hatalmas élmény de egyben nagy kihívás is. Eredetileg nem szerettünk volna menyasszonytáncot, ám mégis úgy döntöttünk, hogy a hagyományt megtartva (és mivel minden klasszikusnak mondható esküvői „játékot” kihagytunk), mégis megtarjuk, noha azzal a fordulattal, hogy pénz helyett kaparós sorsjegy a beugró. Nagyon jó döntés volt a menyasszonytánc megtartása, minden jövőbeli menyasszonynak ajánlom, mert hatalmas élmény mindenkivel táncolni és pörögni a csodaszép ruhában, bármilyen stílusú legyen is az.

Számomra a legmeghatóbb és legszebb élmény az anyukámmal való készülődés, az apukámmal való oltárhoz sétálás és a vőlegényem első megpillantásának háromszöge volt. Ez az érzelmes hangulat egészen a beszédekig tartott, amikor félig nevetve, félig sírva végre felfogtam, hogy mindez megtörténik.

Ezen kívül bár viccesen hangozhat, de a legszebb élményem az volt, amikor az újdonsült férjem mégis beleegyezett abba, hogy legyen “menyasszonyrablás”, és kiváltott engem azzal, hogy Delhusa Gjon méltán hires “Nika se perimeno” dalát énekelte el a vendégsereg előtt egy mikrofonba, a telefonjából lesve a szöveget. Az, hogy Barna ezt bevállalta és ezzel nekem (és mindenkinek, aki hallotta) maradandó élményt szerzett, nagyon megható pillanat volt számomra. Azóta is sokan a legemlékezetesebb pillanatként tartják számon, amikor belekezdett.

Ami miatt izgultam

Leginkább azért voltam izgatott, hogy mit fog szólni a vőlegényem, ha meglát majd a ruhámban, elvégre ez volt az egyetlen és legnagyobb titok, amit hónapokon át őriznem kellett (és az nem volt könnyű).

Amin változtatnék

Furcsán hathat, de őszintén mondom, hogy nincsen. Egy rossz emlékem sincs, egy keserű érzésem, vagy elkapott unalmas pillanat, vagy bármi, amin változtatnék. Álmodni sem mertem volna, hogy ennyire jól sikerül majd az esküvőnk, és azt sem, hogy ennyire szerencsés leszek valaha, hogy mindezt átélhetem.

(Na jó, azt azért kicsit sajnálom, hogy a gyűrűtartónk nem érkezett meg az esküvőre, de anyukám csodás improvizálásának hála nem maradtunk végül szép tartó nélkül.)

Esküvői szolgáltatók Blanka és Barna nagy napján:

 Fotó: Török-Bognár Reni
Helyszín: Babérliget Kúria
Menyasszonyi ruha: Daalarna – Benes Anita
Vőlegény ruha: Gangel Benjamin férfiszabósága
DJ, fénytechnika: Paál Márton (Esküvői buli)
Zenekar: ifj. Csík Benedek és zenekara
Csokrok, férfi boutonniere: Wild Flower Bar
Fejdíszek: Trangoni
Moderátor: Nyitrai Sándor
Torták: Egy Csipet Torta
Cupcake: Édes Panna
Fánk: The Donut Library
Meghívók: Szücs Bettina (Blue Bird Design)
Fa táblák: Kisdió
Koszorúslányruhák: MONIK
Smink: Páj Adrienn
Haj: Gergely Renáta
Menükártya, pecsét, meghívó címkézés: Toboz Művek
Film: Bridal Film

Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET próbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.