Valódi esküvő: "Egyszerűen csak együtt ünnepeltünk azokkal, akik fontosak nekünk"

Újabb valódi esküvő történetét mutatjuk be a Secret Stories oldalán: ezúttal Anka és Bandi meghitt és természetközeli nagy napjának részleteiről olvashattok a Pinewood Weddings meseszép fotóival és esküvői filmjével illusztrálva.

Eljegyzés

Anka: Bár pontosan tudtam és éreztem, hogy mi együtt fogjuk leélni az életünket, mégsem vártam, hogy mikor kéri meg a kezemet, sőt, a szívem mélyén azt szerettem volna, hogy ez ne egy előre kiszámítható, sablonos esemény legyen. Nem is lett, hiszen Bandi úgy időzítette a nagy kérdés feltevését, hogy én valóban egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ez az a nap. Sőt, aznap este alig tudott rávenni, hogy elinduljak otthonról. Azóta többször is megkérdeztem tőle, hogy mi történt volna, ha végül megmakacsolom magam, és inkább a bekuckózásra szavazok, de Bandi szerint volt B-terv is.

Így utólag végiggondolva minden apró részlet adott volt azon az estén ahhoz, hogy eldöntsük: összeházasodunk.

,valódi esküvő,diy esküvő,vegán esküvő,környezettudatos esküvő,babérliget,

Gyűrű

Bandi: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mi esküvőnk több részből állt, mivel a polgári szertartás körülbelül nyolc hónappal a nyáron tartott, képeken is látható esküvőnk előtt zajlott, hogy augusztusban a szertartásvezető tényleg ránk szabhassa a fogadalomtételt.

Anka: Az eljegyzési gyűrű Nemesi Anna munkája, Bandival közösen álmodták meg, ennek mintájára készült el az első karikagyűrűnk.

Bandi: Az eljegyzési gyűrű hullámos alakú, míg a házassági gyűrűk mintájukban emlékeztetnek a hullámokra.

A hullám, a víz, a tenger motívum sok helyen megjelent az esküvőnkben, hiszen az esküvő egyik központi témája a hajó volt, amely számomra például a folyamatos változást, mozgást, utazást jelképezi.

Anka: Az augusztusi fogadalomtételre egy igazán különleges DIY gyűrűpárral készültünk, amelyeket az Ékszergyár Hand in hand projektjének keretében valósíthattunk meg, és egyfajta kísérőgyűrűként viseljük a másik mellett.

Helyszín

Anka: Pontosan tudtuk, hol szeretnénk tartani az esküvőnket. Sőt, már sokkal korábban felmerült, hogy a Babérliget lesz a nap helyszíne, minthogy szervezkedni kezdtünk volna. Körülbelül másfél évvel korábban a legjobb barátnőmmel utaztunk Polányba egy csajos hétvégére, amikor beleszerettünk a kúriába. Később Bandival közösen is elutaztunk ide, és mindketten tudtuk, hogy ha lesz esküvőnk, akkor nem keresgélünk a helyszínek között. Bandi hétfőn kérte meg a kezemet, kedden pedig már telefonáltunk is a Babérligetnek.

Természet

Bandi: Mindenképpen olyan helyszínt és hangulatot szerettünk volna, ami természetes és természetközpontú. A Babérliget ezeknek a feltételeknek tökéletes megfelelt. Mindketten nagyon szeretünk túrázni, természetben lenni és tiszteljük, amit a természet képvisel.

Ebből kifolyólag a dekorációt is úgy képzeltük el, hogy minél természetközelibb legyen: fa díszítések, babérágak, kövirózsa és még sorolhatnám. Gyönyörű volt.

Anka: A természetközeliség mellett a környezettudatosság is fontos volt számunkra. Ez megjelent az újrahasznosított papírokban, a lebomló tálalásban is. Szerettük volna, ha minél több zöld vesz minket körül, és biztosak voltunk abban is, hogy az időjáráshoz mérten a szabad ég alatt szeretnénk ünnepelni.

Meghittség

Anka: Egyikünk sem vágyott hatalmas esküvőre, sőt, a mai napig nem verjük nagy dobra az házasságunkat. Akinek tudnia kell arról, hogy mi egy pár vagyunk, tudja. Itt és most is csak azért mesélünk róla, mert szeretném, ha a leendő menyasszonyok tudnák, hogy felesleges stressz és hajtépés nélkül is lehetséges férjhez menni. A vendégeink alig voltak ötvenen, és ez pont megfelelő létszám volt ahhoz, hogy valóban mindenkivel legyen lehetőségünk beszélgetni, együtt örülni és ünnepelni.

Bandi: Olyan esküvőt szerettünk volna, ami rólunk szól, és nem arról, hogyan őrjítjük meg egymást az előkészületek alatt. Ennek elkerülésében egyébként nagy segítséget jelentett az esküvőszervezőnk, Madarász Zsuzsi.

Olyan légkört szerettünk volna teremteni, amelynek segítségével átadhatjuk az érzéseinket a családtagjainknak, barátainknak. Utólag visszatekintve szerintem ez tökéletesen sikerült.

DIY

Anka: A dekorációt a Love DIY Wedding Blog megálmodója, Marjai Ági készítette, pontosan igazodva azokhoz az igényekhez amelyeket megfogalmaztunk. Emellett ott voltak a már korábban említett karikagyűrűk is, de magunk festettük a szülőköszöntő ajándékokat is. A welcome asztalunkra számos sárga-szürke kiegészítő került, ezekből is jó párat mi gyártottunk.

Bandi második szettjének egyik fontos elemét, a kalapot is saját kezűleg nemezeltük az esküvő előtt.

Bandi: Mindketten elég kreatív emberek vagyunk, így magától értetődő volt, hogy lesznek olyan elemek, amelyeket saját kezűleg készítünk majd el. Ilyen volt még a vendégek köszönőajándéka is, amelyhez mi magunk készítettünk különböző fűszerkeverékeket.

Piknikkosár

Anka: Arra törekedtünk, hogy a vendégeink kötetlenül tölthessék velünk ezt a hétvégét, ezért a szertartás előtti délutánon egy laza piknikkel vártuk őket, így volt lehetőségük nyugodtan megérkezni, rég nem látott ismerősöknek örülni, és rohanás nélkül felkészülni az estére.

Menyasszonyi ruha

Anka: Valljuk be, minden menyasszony számára központi kérdés az a bizonyos fehér ruha. Nyilván így voltam ezzel én is, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy több éves divatszerkesztői és stílustanácsadói munka van a hátam mögött. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a ruhám kiválasztása nem volt hosszadalmas folyamat. Pontosan tudtam, hogy hosszú ujjú, díszítésektől mentes, az alapanyagoktól önmagában különleges ruhát szeretnék.

A Daalarna-ruhák mindig is lenyűgöztek kifinomultságukkal, ezért pontosan tudtam, merre induljak el.

Onnantól kezdve, hogy beléptem az ajtón, egy óra sem telt el, és máris pontos rajzom volt arról, hogy fog kinézni a ruha. Nem volt hosszas próbálgatás, pró-kontra lista és társai, mert egyértelmű volt, hogy ez az én ruhám lesz, rám készül, és éppen ezért csakis tökéletes lehet.

Converse

Anka: Eszem ágában sem volt csupán azért magas sarkút viselni, mert az a szokás, ezt egyébként is kipipáltam már tavalyelőtt decemberben. Pontosan tudtam, hogy jól szeretném érezni magam az esküvőnkön, és nem azon izgulni, hogy meddig bírja vajon a lábam anélkül, hogy menthetetlenül fájni kezdene, arról nem is beszélve, hogy ha az ember lánya egy óriási, erdővel keretezett mezőn szeretné kimondani az igent, nem túl sikkes másodpercenként elsüllyedni a földben.

A ruhám egyébként is földig ért, így a cipő csak akkor látszott ki alóla, ha én kifejezetten ezt szerettem volna.

Bandi sárga-szürke ruhájához már régen megálmodtuk a sárga tornacipőt, így nem volt kérdés, hogy nekem is ilyen lesz. A menyecskeruhámhoz már egy másik magas szárú tornacipőt viseltem, amelynek az oldalain különböző, kifejezetten számunkra készült grafikák kaptak helyet.

Mivel mindketten vegán étrendet követünk, ezért eleve kizárt volt, hogy az esküvőre hagyományos ételekkel készüljünk. Nem tartottuk volna hitelesnek, ha azért, mert mi összeházasodunk, olyan ételek kerülnek az asztalra, amilyeneket mi egyébként még hírből sem fogyasztunk, ezért végül egy vegetáriánus és egy vegán menü közül választhattak a vendégeink. Utóbbi egyébként az érzékenységem miatt gluténmentes is volt.

Megjelentek a menüben olyan ételek, mint például mandula ricotta bébiparajjal és aszalt paradicsommal vagy cukorborsó krémleves mentaolajjal, de éjfélkor például a vegán töltött káposzta volt a sláger – még a húsevő vendégeink körében is.

A szó szoros értelmében vett esküvői tortánk egy gyümölcsökkel díszített naked cake volt, amelyet Bébicsirke készített, emellett viszont volt egy mindenmentes áfonyás sajttortánk is a Naspolya Nassoldától. Elfogytak az utolsó morzsáig.

Ének és gitár

Fontos leszögezni, hogy nem feltétlenül az a kép élt a fejünkben, hogy attól lesz jó az esküvőnk, ha mindenki hajnalig ropja a táncparketten. Sokkal inkább vágytunk arra, hogy a vendégeinknek legyen lehetősége egy pohár bor mellett, kellemes zenét hallgatva beszélgetni egymással, ezért fontos volt, hogy olyan zene legyen, amely erre, illetve adott esetben a táncolásra is alkalmas. A vacsora alatt, illetve közvetlenül utána Stahl Barbi és zenekara zenéltek nekünk, tökéletes egyensúlyt találva a kétféle igény kielégítése között, utána pedig egy közeli, a stílusunkat és a vendégeinket jól ismerő DJ alapozta meg a hangulatot, nem rágörcsölve arra, ha esetleg akadtak időszakok, amikor éppen senki nem táncolással múlatta az időt.

Emlékek

A helyszín kapcsán már említettük, hogy volt, ami már jóval az esküvő előtt biztos volt. Ilyen volt például az is, hogy a Pinewood Weddings párosával szeretnénk együttműködni a fotók és videók kapcsán. Azon túl, hogy pontosan olyan természetközeliség sugárzik a képeikből, amelyre mi is vágytunk, lenyűgözött, ahogy elkapják a legkevésbé sem beállított, ám annál fontosabb pillanatokat, amelyektől igazivá válik egy esküvő. A miénk éppen attól volt a miénk, hogy nem voltak benne kötöttségek, kötelező elemek, feszengések, hanem mindenki pontosan úgy érezhette jól magát, ahogy szerette volna. Így mindez valójában nem is csak rólunk szólt, hanem mindenkiről, aki ott volt velünk azon a hétvégén.

Nem stresszeltünk, nem éreztük, hogy úgy elszaladt volna, hogy meg sem éltük, és nem vakargattuk a fejünket, hogy hogyan is ment el mindez ilyen gyorsan. Egyszerűen csak együtt ünnepeltünk azokkal, akik fontosak nekünk, beleértve azokat a szolgáltatókat is, akik nélkül mindezt nem tehettük volna meg.