“Minden egy álommal kezdődött.” Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal egy romantikus esküvő, Alexandra és Zsolti nagy napja kerül reflektorfénybe.
Hogyan ismerkedtetek meg Zsoltival?
Egy városban nőttünk fel. A nővéremmel együtt jártak óvodába, a szüleink pedig családi barátok voltak, így nem voltunk ismeretlenek egymás számára. Aztán ő is és én is elkerültünk otthonról, ő Bécsben, én pedig Budapesten tanultam tovább. Vicces, hogy pont akkor hozott össze minket a sors, amikor két különböző városban kezdtünk új életet.
Korábban mesélted, hogy speciális volt a helyzetetek abban a tekintetben, hogy egyszerre készültetek a nagy napra és a saját rendezvényhelyszínetek nyitópartijára, amely tulajdonképpen az esküvőtök lett.
Minden egy álommal kezdődött… Borzasztó közhelyesen hangzik és így leírva még rosszabb, mint gondoltam, de ez az igazság. Már egy ideje terveztük az esküvőt, de a dátum valahogy sosem került kimondásra. Aztán történt, hogy egy éjszaka arról álmodtam, hogy Zsolti egy nagyon jó barátjának a magánbirtokán megtartottuk végre az esküvőnket. Mindig is egy tóparti, természetközeli, laza esküvőre vágytam, képtelen lettem volna négy fal közé szorítani egy ilyen életre szóló eseményt. Ez az álom annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy aztán jöttek az ötletek, jöttek a megérzések és felmerült bennünk a vállalkozás gondolata. Mátyusháza környékén, ahol élünk , elég sok minden, de talán leginkább egy jó rendezvényhelyszín óriási hiánycikk, úgyhogy arra jutottunk, hogy ez ne csak egy egyszeri alkalom legyen az esküvőnkkel, hanem teremtsünk is általa valami állandó jót erre a vidékre. Így született meg a Playa Luna.
Mikor kezdtétek el az esküvő szervezését?
Én úgy gondolom, hogy a szervezést, az ötletelést egy nő már nagyjából élete első csókjától számítva megkezdi, még akkor is, ha a vőlegény személye még kérdéses. Legalábbis nálam így volt, ezért már a legelején konkrét és határozott elképzeléseim voltak, hogy milyen esküvőt szeretnék majd és tudtam, hogy melyek azok a számomra kardinális dolgok, amelyekből nem fogok engedni (ilyen volt pl. a helyszín, a ruha, a közös készülődés a lányokkal, a virágok mennyisége). Mindenki tudja, akinek már volt esküvője, akinek pedig lesz, az majd megtudja, hogy sajnos kompromisszumokat kell kötni a szervezés során. Az első szolgáltatót azt hiszem, hogy az év végén választottuk ki, így a feladatok java része kora tavaszra maradt. Ehhez azért hozzátartozik, hogy nem kellett sem helyszínt, sem fotóst keresnünk és ezek elég hamar kimerülő szolgáltatók, így az időbeosztás tekintetében egyáltalán nem vagyunk követendő példa.
Hogyan választottad ki a menyasszonyi ruhádat?
Mindig is elvarázsoltak a Daalarna ruhák. Sugárzik belőlük a könnyedség, a finomság, a légiesség, a nőiesség, minden olyan „érzés”, amire vágytam a tökéletes menyasszonyi ruhával kapcsolatban. Amint kitűztük a dátumot, már kértem is időpontot a szalonba, hogy mehessek próbálgatni. A második találkozó alkalmával el is dőlt, hogy melyik kollekció az, amit mintha csak nekem tervezett volna Benes Anita. A konkrét ruhát aztán az alapján választottam ki, hogy melyik az, ami igazán egyedi, igazán különleges.
Így szerettem bele egy olyan darabba, ami kicsit merészebb, mint amilyen én vagyok, de felvéve mégis pont olyan, mint amilyen vagyok.
Mit szóltak hozzá a vendégek és a férjed?
Szerencsére mindkettőnkben élt az a romantikus elképzelés, hogy csak a templomban láthassa majd meg, milyen a menyasszonyi ruhám. Nagyon nehéz volt minden egyes próba után megállni, hogy ne dugjam az orra alá a telefonomat, hogy ő is lássa, milyen káprázatos lesz a menyasszonyi ruhám, de sikerült és megérte… Minden vendég külön kiemelte, hogy milyen jó választás volt a ruha. Senki sem gondolta, hogy egy ilyen „merész” ruhát fogok választani. Szexi, romantikus, kényelmes – egyszerűen tökéletes választás volt.
Milyen emlékeid vannak az esküvőről?
Pont olyan volt, mint amilyennek megálmodtuk. Egyetlen rossz dolog volt csupán, de erre számítottunk, mert sokan felhívták rá a figyelmünket, hogy borzasztó hamar elrepült ez az egy nap… Egyszer csak azt vettük észre a buli hevében, hogy már felkelt a nap.
Milyen volt a dekoráció?
Az ötleteket már hosszú hónapok óta gyűjtögettem és pontosan tudtam, hogy mit szeretnék, így végül nem is fogadtunk szakembert. Nem mondom, hogy sétagalopp volt az esküvő hete dekoros és szervező nélkül (kétségtelenül elismerem, hogy milyen fontos és biztonságot adó, ha rendelkezik velük a pár), de szerencsére a család és a barátok kaphatóak az ilyen ámokfutásaimra. 🙂 Pasztell színű virágokat (melyekről egy pápai virágkötő barátnőm gondoskodott olyan odaadással, mintha csak a saját esküvőjéről lenne szó), üveg gyertyatartókat álmodtam meg erre a napra rengeteg gyertyával, melyek éjszaka megcsillantak a tó vizében. Szerencsénk volt abban a tekintetben, hogy nem kellett „túldekorálni” a helyszínt. Nem kellett csak azért ide egy lampiont, oda egy lufit raknunk, hogy eltakarjunk vele valamit, mert mindenféle dekoráció nélkül, önmagában is varázslatos a helyszín.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A menü összerakása olyan része a szervezésnek, amiből a férfiak végre önszántukból és szívesen veszik ki a részüket. Így ezt a feladatot nálunk is Zsolti vállalta magára. A választásunk a Waldorf-Cateringre esett, ami szintén nagyon jó döntés volt. Maximálisan rugalmasak voltak mindenben. A koncepciónk az volt, hogy nem egy hagyományos menüsorral szerettük volna jóllakatni a vendégeket, így szerepelt például a kínálatban marhapofa vadas mártással, amit még a mai napig emlegetnek az emberek, vagy például a fehérborban párolt szürkeharcsafilé kapormártással és zöldséglasagne-vel.
És az édességek?
Mi nem vagyunk kifejezetten édesszájúak, viszont a násznép annál inkább. 🙂 Egy dologra érdemes nagyon odafigyelni a tortánál: nem szabad abba a hibába esni, hogy egy esküvői torta szép, de ízre vállalhatatlan. Pont ezért választottuk a Marangonát, ahol nem csak gyönyörű, hanem igazán finom édességeket készítenek. A tortán kívül a család természetesen valódi házi süteményekkel is készült; ezek szintén kihagyhatatlanok egy jó lagziból.
Milyen volt a zene?
Sokat gondolkodtunk, hogy zenekar vagy pedig DJ legyen-e, de végül a zenekar mellett döntöttünk; minden bizonnyal jól, mert reggel fél 8-ig tartott a mulatság. Ezt a szolgáltatót viszonylag későn kezdtük el keresni, úgyhogy volt is aggodalom, hogy nem fogunk az ízlésünknek megfelelőt találni. Hatalmas mázlinkra a férjemnek ajánlottak egyet, akiknek a legnagyobb örömünkre mindössze egyetlen kikötésük volt: „nem játszanak mulatóst”. Nálunk ez a mondat – kis túlzással persze – nagyjából el is döntötte a zene kérdéskörét. Természetesen elmentünk őket élőben is meghallgatni, ami nagyon fontos és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert a zenekarok honlapján található videó- és demófelvételek egyáltalán nem adják vissza a valóságot. Nem szabad sajnálni rá az időt, hiszen egy jó zenekar gyakorlatilag a jó buli záloga. A zenekar egyébként jelenleg átalakulóban van, 3 főről 5 főre bővülnek, az új formációnak pedig még egyelőre nincs neve.
Voltak olyan esküvői hagyományok, amelyeket megtartottatok?
Nem szerettünk volna nagyon hagyományos esküvőt, úgyhogy az olyan programokat, amiket „illik” megtartani, egyszerűen modernizáltunk. Ilyen volt a nyitótánc is. Az unokahúgom táncol, úgyhogy szerencsénkre nem kellett messze mennünk egy jó koreográfiáért. Azt találtuk ki, hogy a mi nyitótáncunk átalakul egy koszorúslányos/fiús flashmobbá. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a sok, nem kifejezetten táncoslábú barát/barátnő csak a mi kedvünkért próbált heteken keresztül. Elég vicces estéket töltöttünk így el, ezek is örök emlékek maradnak és nagyon hiányoznak. Természetesen nem hagytuk ki a csokordobást (naná, hogy a nővérem kapta el) és a menyecsketáncot sem, ezeket is érdemes végigcsinálni, mégiscsak ezektől esküvő egy esküvő. A zenekarnak hála egy pillanatra sem ült le a buli, így szerencsére nem volt szükség esküvői játékokra.
Melyek voltak a romantikus esküvő legemlékezetesebb pillanatai?
Felejthetetlen pillanat marad, amikor a férjem először pillantott meg a menyasszonyi ruhámban. Mire odaértem hozzá az oltárhoz, már a második zsebkendőjét használta el… Csodás és igazán szívet melengető érzés volt azokba a könnytől csillogó szemekbe belenézni. Ugyanígy felejthetetlen, ahogy édesapám kísér a templomban, a szülőköszöntők, amikbe a nagyszülőket is bevontuk. Ezek mind-mind emlékezetes pillanatok maradnak számunkra.
Egy romantikus esküvő kellékei – Esküvői szolgáltatók Alexandra & Zsolti nagy napján:
Ruha: Daalarna (weboldal)
Catering: Waldorf-Catering (weboldal)
Zenekar: Károlyi László zenekarvezető
Esküvői torta: Marangona (weboldal)
Fotó: Lénárd Tamás (weboldal)
Film: Pik-Pak Pictures (weboldal)
Ceremónimester: Bogdán Levi (weboldal)
Esküvői helyszín/Dekor: Playa Luna (weboldal)
Bútorok: Chair Style (weboldal)
Fénytechnika és hangosítás: Farkas Attila-Dj Dugo (weboldal)
Virág: Sándor Ditke – Ditke Virágboltja (weboldal) -aki szó szerint felvirágoztatta a helyszínt
Hogy tetszett ez a romantikus esküvő? Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők világából!
