“Az este közepén el tudtunk vonulni úgy negyedórára, mielőtt a parti igazán lakodalommá fajult volna. Lent a forgatag, az ünneplő vendégek, mi pedig hirtelen újra Kata és Dávid voltunk, csak mi, egymásnak. Nekem ez volt a legklasszabb pillanat.” – Újabb varázslatos esküvői beszámoló a Secret Stories oldalán, a helyszín a noszvaji Nomád Hotel.
Kata és Dávid története
Dáviddal a neten találkoztunk – de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolná mindenki. Az MSN-t (igen, pont tíz évvel ezelőtt) akkoriban nővéremmel közös felhasználói fiókon használtam, Dávid pedig nővérem baráti körébe tartozott. Eltérő verziókat használtunk, feltűnt neki, hogy a nevem helyett furcsa jelek vannak és szó szerint ezt írta: “Melyik kedves ismerősömnek ez a neve?” Így kezdődött minden.
A helyszín
Miután eldőlt, hogy nem Lappföldön lesz az esküvőnk januárban, az lett a kiindulópont, hogy olyan helyet válasszunk, ahova hazamegyünk, ahol a legjobban érezzük magunkat az egész világon. Így szavak sem kellettek hozzá, hogy tudjuk, egyre gondolunk: Noszvaj. Nomád Hotel.
Évek óta Noszvajon pihenjük ki magunkat nyáron és ősszel, túlzás nélkül a második otthonunk.
2015 nyarán készítettem egy esküvőtervezőt, amelybe boldogan felírtam a dátumot és a helyszínt. Ezzel indult a szervezés (2013 nyarán volt az eljegyzés). Végig elszántan ragaszkodtunk ahhoz, hogy kézben tartsuk a dolgokat, de rengeteg terhet levett a vállunkról a szálloda. Ők intézték a sminkest, ajánlottak egy kiváló virágkötőt, animátort, cukrászdát. A menüt pedig ők maguk készítették, amely az egész esemény központi eleme lett.
Eredetileg téli esküvőt képzeltem el, a Daalarnánál töltött két alkalommal még téli ruhákban gondolkoztunk. A terv változott, a szűk, öt fős összlétszámhoz és a lappföldi iglóhoz, mínusz harminc fokhoz képest lett egy hetven vendéget számláló, klasszikus, nyári, itthoni lakodalom.
Kezdetben voltak fenntartásaim, nem szeretek nagy közönség előtt szerepelni, és féltem attól, hogy életünk legfontosabb napja mindenről fog szólni, csak rólunk nem.
Szerintem sikerült a legtöbb félelmemet leküzdenem és elengednem magam, bár ehhez az is kellett, hogy kiálljak magamért olyan emberekkel szemben is, akikkel azelőtt sosem volt konfliktusom. És a két pohár whisky a menyasszonyi ruha felöltése előtt.
Az esküvői ruha
Ez a Daalarna modell eredetileg pillangóujjal készült, és persze rögtön kiszúrtam, mert nagyjából megvolt az elképzelésem a ruha hangulatáról. Csipke, A vonalú, abroncs nélküli, ekrü, amolyan Laure de Sagazanra emlékeztető egyszerű romantikával meghintve. Így a kör eleve szűk volt, és bár eredetileg mély hátkivágást kerestem, végül az ellenkezőjére esett a választás. Az ujjat japán stílusúra módosítva pedig egészen egyedi megjelenése lett.
A próbák alatt még a vászonruhába is menthetetlenül beleszerettem, olyan szép lett.
Nem egy ismerősöm mondta, hogy nem is hasonlítottam magamra, amin igyekszem nem megsértődni…viccet félretéve sosem éreztem magam ennyire szépnek. Ennyire egyszerű.
Esküvői szolgáltatók
A Nomád Hotel igencsak felkészült volt a dekorációval kapcsolatban is. A Balog Gyerekek közül Fruzsi gyöngybetűinek köszönhetően kaptunk ültetési tablót és ültetőkártyákat, meg néhány szépséges táblát (például az emlékajándéknak szánt DIY hűtőmágnes-készítő állomáson). Sátrak alatt voltak a kerek asztalok, mindegyiken egy-egy csokor.
A sátrat égősorok díszítették, a dekorációt pedig főként vintage tárgyak adták, megspékelve a logós zászlókkal, amiket Dávid készíttetett titokban a lakodalomra.
A cateringről azért nem tudok részleteket elárulni, mert a következőképp zajlott az ételek kiválasztása: leültünk egy szép nyári délelőttön Barival a Nomádban, megkérdezte, hogy mit képzeltünk el menünek. Egymásra néztünk, majd szinte egyszerre azt válaszoltuk, hogy “Rátok van bízva”. Az egyik legjobb döntés volt. Egyedül arról döntöttünk, hogy ültetett vacsora legyen, ne svédasztalos. Úgy gondoltam, hogy a sok különböző korú gyerek miatt így lesz a legjobb.
A menyasszonyi tortát egy közeli, mezőkövesdi cukrászda készítette, az elképzeléseim alapján. Az esküvő nyárias romantikájához és természetes bájához idomulva döntöttem a naked cake mellett és bár csak másnap volt alkalmam belekóstolni, megérte.
Megfogadva egy barátnőm tanácsát, süteményként kizárólag réteseket és pitét kínáltunk, majd éjszaka került sorra a túrós csusza, az édességeknél tehát maradtunk a jól bevált régi kedvenceknél.
A zenét Barbi és Gabi hozták, ők a Blahalouisianában játszanak egyébként. A vacsora alatt élőben zenéltek, utána pedig a dj pultból. Pont olyan stílusban zenélnek ők ketten, amit a saját esküvőmre elképzeltem, és egész más hangulata volt a vacsorát élőzenére elfogyasztani, nem számítottam arra, hogy ennyit jelent.
A csokordobást megtartottuk, bár a barátnőim közül senki sem mozdult, hogy elkapja, így a földre esett… Nem vettem zokon, de azt hiszem, ezt a momentumot elhagynám, ha újra megrendezhetném. Nyitótáncot elég rendhagyó módon tartottunk – Dávid aznap ébredéskor előállt az ötlettel, hogy mi lenne, ha arra a számra táncolnánk, amit megálmodott. Ez a “Windmills Of Your Mind” című szám volt, a Thomas Crown ügy zenéje. Persze a tánc esetlen volt és suta – de minden egyes mozdulat a miénk volt.
Emlékek, élmények
Nagyon összetett élmény volt. Rengeteg feszültség gyülemlett fel bennem az utolsó két hétben, igazi “menyasszörny” lettem. 🙂 Csodával határos módon viszont az utolsó szög is a helyére került épp idejében, alig hittem el. Meg tudtuk azt oldani, hogy a vendégekkel együtt tudjunk ünnepelni, de az élmény mégis megmaradjon a sajátunknak. Imádtam, hogy nem kellett senkinek kompromisszumokat kötni, sokféle ember sokféle igénnyel és stílussal boldogan meg tudott férni az asztaloknál.
Megtapasztaltam, hogy az esküvőd végsősoron nem csak a saját, privát eseményed, ha vendégek is részt vesznek rajta. És egyáltalán nem ér véget a buli végeztével.
Emlékeket gyártani és azokat megőrizni legalább akkora feladat, mint kitalálni, hogy hol és mikor lesz az esküvő. Fontos volt, hogy ne csak nekem legyen élvezhető a fotókból összeállított album, hanem a többieknek is, esetleg olyanoknak akik részt sem tudtak venni.
A ruhán kívül szinte minden miatt izgultam az esküvő előtt. Tényleg. Sorrendben utolsó helyen talán az ültetés állt, ez nem kevés fejtörést okozott és az utolsó pillanatig bizonytalan voltam abban, hogy tényleg mindenkinek a megfelelő helyen lesz a széke.
A virággal meggyűlt a bajunk, mert Budapestről érkezett a teljes virágdekor, a korábban kijelölt sofőr viszont lemondta a meghívást, így újraterveztünk. Csak annyit érdemes tudni, hogy nagyon nem volt egyszerű.
Örömteli izgalom volt viszont, ami az esküvői menüt övezte. Ismerve a Nomád Hotel konyháját, teljes mértékben szabad kezet adtunk nekik ami a fogások kiválasztását és elkészítését, sorrendjét illeti. Egészen bizonyos voltam abban, hogy imádni fogom, és már alig vártam, hogy együnk.
A legemlékezetesebb pillanatok
A legemlékezetesebb pillanatokról külön-külön mesélnénk. Dávid számára az a néhány vihar előtti csendes perc, amit már külön, de még készülődés előtt töltött a bárpultnál. Majd a feszültséggel teli út a templom felé. A saját bevonulása kiesett már neki, de arra tisztán emlékszik, amikor várakozott rám. Aztán teljes fordulatszámon pörögtünk, család és barátok között ingázva, hogy aztán újra találkozzunk az utolsó, partizáró számnál, amely a Dreams volt a Fleetwood Mactől.
Nekem az egész élmény szürreális volt egészen másnap reggelig – nem túlzok, ha azt mondom, sokszor kívülről láttam magam, nem állok épp harmonikus kapcsolatban a címkékkel (mint például a ‘feleség’).
Leginkább azokat a pillanatokat szerettem ezért, amelyek leginkább rólunk szóltak – a templomi szertartás után lopott érintések, egy-egy vigyor, és ‘szeretlek’. És persze a zárótánc! Dreams… sosem felejtem el.
Az este közepén el tudtunk vonulni kb. negyedórára, mielőtt a parti igazán lakodalommá fajult volna. Lent a forgatag, az ünneplő vendégek, mi pedig hirtelen újra K és D voltunk, csak mi, egymásnak, nekem ez volt a legklasszabb pillanat. Tudtam, hogy valami nagy történt velünk, és mégis megnyugtató volt, hogy semmi sem változott.
“Ha most szervezném…”
Figyelnék a vőlegény és tanúja kitűzőjére…! A nagy rohanásban az autóban maradt, pedig gyönyörű kis csokorcsodák voltak. Ja és nem felejtenék el csoportképet készíttetni hatunk (a templomi tanúk, a polgári tanúk és a mi) cipőiről, mert komoly szervezőmunka van mögötte. Személyre szabott cipellőket csináltattunk, amiken a dizájnt mindenki maga tervezte, a felirat viszont közös volt: #KND160827.
Kipróbálnám az eredeti ötlet szerint megrendezni az esküvőt, azaz télen, Lappföldön, a tanúk társaságában. Aztán csapnék egy nagy bulit és egy vacsorát. Előbbi a barátok kedvéért, utóbbi a családnak.
Az esküvőnk a maga kategóriájában (közepesen nagyszabású, mérsékelten hagyománytisztelő, visszafogott, romantikus stílusban) viszont felül nem múlható, legalábbis nem tudom szebbnek elképzelni.
Legelső körben Barinak, Sanyinak, Gabinak, Fruzsinak köszönjük az összes segítséget, amit kaptunk tőlük. Minden percét imádtuk az ottlétünknek és csak azért nem maradtunk náluk nászúton, mert a nászútra a párok ‘elutaznak’. Remélem idén is megyünk párszor pihenni Noszvajra.
Barbi és Gabi, felejthetetlen produkciót nyomtatok, számunkra Ti voltatok a maximum, amit kihozhattunk zenei fronton, felejthetetlen élmény volt.
Hálával tartozom D-nek, aki végig ott loholt a nyomomban, aki nyitott volt az ötleteimre, nem hagyott magamra a szervezésben. Bármikor újra végigcsinálnám vele. 🙂
Hogy tetszett nektek a Nomád Hotel, mint esküvői helyszín? Még több valódi esküvői történetért kattins ide!
