A mosoly országát több szemszögből körbejártuk már; kezdtük a híres úszó piacokkal, ahonnan utunk egy igazi thai főzőiskolába vezetett, valamint jártunk már a Dzsungel mélyén is. Ahhoz, hogy megértsük Thaiföld szokásait és egyre nagyobb kedvet kapjunk az utazáshoz, érdemes kicsit megismerkednünk a kultúrájukkal is, hogy nyaralásunk során ne érjenek kellemetlen meglepetések. Thaiföld ugyanis a buddhizmus hazája.
Államformáját tekintve alkotmányos monarchia van az országban, amely a világot tekintve egyre kevésbé jellemző, sőt, szinte kuriózum is. Történelmi tanulmányainkat felidézve ez annyit jelent, hogy a végrehajtó hatalmat a miniszterelnök vezeti, akit mindig az aktuális uralkodó, vagyis király választ ki. Bhumibol Aduljadezs a legrégebben uralkodó király a világon, egészen pontosan 1946-ban lépett a trónra, így idén már 70. éve vezeti országát. Ámbár jogai korántsem olyan hatalmasok, mint évszázadokkal korábban, fő szerepe a nemzeti identitás erősítése, a kultúra támogatása és a buddhizmus fenntartása. Eszméletlen kultusz öleli a királyi családot, az ország népe egytől-egyig tiszteli és szereti a Föld leggazdagabb uralkodóját. Bárhol sétálva az utcán, óriás méretű képek, festmények, ereklyék láthatóak, melyek a királyi család tiszteletét szorgalmazzák. Olyannyira, ha ezt valaki megsérti és rossz színben tünteti fel a királyt, akkor komoly bűncselekményt követ el.
A lakosság 95%-a buddhista elvek szerint él, a maradék 5% pedig keresztény vagy az iszlám vallást gyakorolja. A buddhizmus még Észak–Indiából indult útjára, mostanra pedig már az egész világon egyre több követőre talált Európában is. A vallásuk alapja, hogy mi,emberek elégedetlenek vagyunk azzal, amink van és sokkal többre vágyunk. Egy merőben új gondolkodásmód kialakításával és annak gyakorlásával változtathatunk életünkön, melynek egyik elengedhetetlen pontja a Buddha előtti meditálás szentélyekben és kolostorokban. A thai emberek annyira komolyan veszik vallásukat, hogy fiatal fiaikat hosszú hónapokra kolostorokba küldik, ahol a szerzetesek között szigorú és egyszerű élet mellett meditálnak és szent szövegeket tanulmányoznak.
Lakóházak előtt, mindenhol találkozhatunk kisebb-nagyobb szentélyekkel, szellemházakkal, melyek telis-tele vannak rakva minden földi jóval; gyümölcsök, ételek, cigaretta, italok és rengeteg füstölő. Ezek arra szolgálnak, ha veszünk egy új házat vagy telket, akkor kárpótolnunk kell az eddig ott lakott szellemeket, ezzel egy szebb és jobb otthont varázsolunk nekik annak reményében, hogy ne keserítsék meg a hátralevő életünket.
Ahogy itthon is tudjuk és figyelembe vesszük, hogy templomokba nem megyünk be fedetlen vállakkal és rövidnadrágban, hasonlóan működik ez Thaiföldön is. Turistaként persze nem várja el tőlünk senki, hogy hosszú nadrágot és pulóvert viseljünk, így minden kolostor, szentély, Buddha szobor előtt szebbnél szebb köpenyek és selyemkendők közül válogathatunk, amit ingyen magunkra kaphatunk látogatásunk alatt. Ezen a helyen a cipőnket is vegyük le és mezítláb lépjünk be a templomokba (a thai emberek cipőiket sokszor boltok, gyógyszertárak, kórházak előtt is leveszik). Ezen szent helyek köré nem véletlenül épültek kis bazárok, ahol kézzel készített táskákat, nyakláncokat, emléktárgyakat vásárolhatunk és vihetünk haza szeretteinknek. Viszont sokkal különlegesebb tárgyak ezek, mint elsőre gondolnánk, hiszen egytől egyig szerzetesek áldották meg azokat.
Ne éljünk vissza a thai emberek szeretetével, legyünk olyan mértéktartók, mint ők. Az utcán sétálva számtalan árus jön oda hozzánk és mutatja meg portékáit, hív be éttermébe, vagy ajánl valamilyen szolgáltatást. Ha van időnk hallgassuk meg, lehet, hogy éppen egy érdekes programajánlatot kapunk az illetőtől, ha pedig sietünk és nem érdekelnek például a kézzel készített karkötők, akkor köszönjük meg, mosolyogjunk és álljunk tovább. Véletlenül se veregessük hátba az illetőt köszönésképpen, mint itthon szoktunk ismerőseinket, hiszen ez számukra sértés.
A köszönést is egyfajta kultusz övezi, a thai emberek egymás között „wai” –al köszönnek meg mindent, és kezüket összerakva, arcuk elé emelik. Figyelembe kell venni, hogy a velünk szemben álló ember milyen pozícióban van hozzánk képest. Ha egy thai emberrel szemben egy magasabb pozíciójú valaki áll, akár a homlokukig is felemelik a kezüket. Viszont amikor turistaként a piacon vásárolunk, akkor véletlenül se „wai”-zzunk, hiszen nem vagyunk egyenrangúak. Ilyenkor szépen, kevésbé feltűnően biccentsünk fejünkkel, hogy érzékeltessük köszönetünket.
Számomra talán az egyik legkedvesebb szokás az, amit mi, magyarok biztosan nem tudnánk betartani. A panaszkodás. A thai emberek velünk ellentétben nem beszélgetnek rossz dolgokról, nem mondják el egymásnak gondjaikat, kizárólag abban az esetben, ha segítséget szeretnének kérni. Véleményem szerint ez a buddhista vallásnak is köszönhető, hiszen elfogadják azt, ahogyan élnek, és sokkal inkább változtatni szeretnének rajta, mintsem mindenkinek erről beszélni és panaszkodni.
Ez a pár kulturális és illemtani szabály első hallásra lehet, hogy zavaró vagy talán túlzó is lehet számunkra, hiszen itthon kevés ennyire eltérő szabály alakult ki. Viszont amikor otthonunkat elhagyva egy másik kultúrába csöppenünk, ahol minket szeretettel fogadnak, akkor igenis meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy tiszteletben tartsuk az ott élők szokásait.
