Te tudod, ki készítette a ruhát, amelyet éppen viselsz? Nem a márkájára gondolunk, hanem azokra az emberekre, akik ténylegesen dolgoztak a pulcsidon, az edzőcipődön vagy éppen az esküvői ruhádon. És hogy miért olyan fontos ez? A választ a Fashion Revolution mozgalom adja meg.
A fast fashion igazi ára
2013. április 24-én több mint ezer ember vesztette életét a bangladesi Rana Plaza ruhagyár összeomlásakor. Olyan emberek, akik azokat a ruhákat és kiegészítőket készítették éppen, amelyeket mi nap mint nap viselünk. A tragédiából lett ugyan bírósági ügy, de végül egyetlen embert sem ítéltek el a felősök közül. Mindenki mosta a kezeit.
Belegondoltál már abba, hogyan lehetséges, hogy lassan olcsóbban tudsz magadnak a leárazásokon ruhát venni, mint ebédmenüt egy étteremben?
Sajnos nincs mögötte csoda: azért kerülhet ennyibe, mert nagyon sok márka a dolgozók munkabérén és munkakörülményein spórolva távoli országokba (Banglades, Kambodzsa) helyezi ki a gyártást, ezek a dolgozók (sok helyen gyerekek is) pedig kemény árat fizetnek a mi divatőrületünkért. Nem véletlen, hogy “sweatshop”-nak is hívják ezeket a kizsákmányoló gyárakat.
Egy átlagos bangladesi ruhaipari munkás 44 angol fontnak (16200 forint) megfelelő összeget keres egy hónapban, amely messze nem fedezi a létszükségleteit. Ha tüntetéssel állnak ki a jogaikért, akkor a hatalom tömegoszlatással, veréssel és letartóztatásokkal reagál, és az ördögi kör újra kezdődik.
Fashion Revolution: Divatforradalom az etikus divatért
Pedig a divat alapvetően nem ördögtől való, az öltözködés és a stílus a kultúra része. A probléma abból fakad, hogy a divatipar, ez a kisgömböcként duzzadó óriás, egyre kevésbé átlátható. Ezen pedig túlzások nélkül emberi sorsok és bolygó jövője múlik.
Ebből a gondolatból és 2013-as tragédiából nőtte ki magát a Fashion Revolution mozgalom, amely világszerte a divatipar etikusabbá, átláthatóbbá és méltányosabbá tételén dolgozik. Minden évben az április 24-ei bangladesi tragédia hetében tartják a Fashion Revolution Weeket, amelynek keretében arra kérik az embereket, kérdezzék meg kedvenc márkájukat arról, ki készítette a ruháikat? A legtöbb márka ugyanis minimálisan vagy egyáltalán nem informálja a vásárlóit arról, milyen körülmények között készülnek a termékei. A mozgalomnak hashtagje is van: #whomademyclothes
A Fashion Revolution mozgalom tehát nem a divat ellen van, hanem a divatért. Az egyik legfontosabb üzenetük pedig a következő: „Szeretjük a divatot, de nem a bolygó és emberek kárára.”
Kik készítik a Daalarna ruhákat?
Ezek után biztosan még jobban foglalkoztat, mi a helyzet nálunk, a Daalarnánál. A választ Benes Anita, a márka vezető tervezője adja meg: „Azt vallom, hogy ha nemcsak a magam, hanem a kollégáim munkáját is megbecsülöm, akkor a megfelelő körülményeket is megteremtem a számukra. Ez a szemlélet ma sokkal inkább jellemző az üzleti világra, nézzük csak meg, milyen szépek a bankok vagy a Prezi irodája, ahhoz képest, ahogy egy külvárosi varroda kinéz.
Pedig számomra ugyanolyan értékes, sőt a szubjektív szempontjaim szerint értékesebb egy varrónő munkája, mint egy szoftvermérnöké.
Úgyhogy ha babzsákot nem is teszek a varrodába – hiszen a kreatív szellemi munka nálunk egy erőteljes kézművességben valósul meg –, de olyan környezetet szerettem volna létrehozni, ami inspirálja őket is és pusztán ezáltal is érzik, mennyire fontosak. Hiszem, hogy ez a végeredményen is látszik.
Egyre többet olvashatunk arról, milyen szörnyen bánnak Ázsiában, Afrikában a multinacionális vállalatok a dolgozókkal. Háromgyerekes anyaként nem tudnám elviselni, hogy az én ruháimat gyerekek varrják vagy gyöngyözzék embertelen körülmények között, pedig anyagilag sokkal jobban megérné, mint fenntartani egy húsz fős varrodát Budapesten.
Sok cég beszél fair trade kereskedelemről, de szerintem kevesen valósítják meg ténylegesen, a gyakorlatban is. Ha baleset van, probléma merül fel, akkor többnyire hárítanak. Pedig bármelyik nagy multinacionális vállalat megengedhetné a profitjából, hogy Bangladesben olyan varrodát építsen fel, ami emberi körülményeket teremt, mégsem teszik.
Fontosnak tartom, hogy Budapesten készülnek a ruháim és magyar embereknek adok munkát, remélem, hogy ez nemcsak számomra ad hozzá a ruháim értékéhez.”
Ők varrják a Daalarna ruhákat
Az alábbi képek a Daalarna budapesti varrodájában készültek, ahol a márka az irodai dolgozókat is beleszámítva harminc alkalmazottat foglalkoztat. Tehát a Daalarna válasza: ők készítik az esküvői és alkalmi ruháidat. Ők azok, akik szabnak, varrnak, díszítik a ruhákat, hogy minden Daalarna menyasszony a legszebbnek érezhesse magát a nagy napon. (A képeken csak a csapat egy része látható.)
Te mit tehetsz?
- Vásárolj tudatosan! Nézz utána annak, hogy ki készítette a ruhákat, amiket megvásárolsz. Remek telefonos alkalmazások (pl. Buycott) és weboldalak vannak már a témában , amelyek segítenek egy-egy márka alaposabb feltérképezésében.
- Ha nem találsz információt a kedvenc márkádról, kérdezd meg tőle a Facebookon vagy az Instagramon #whomademyclothes hashtaggel, esetleg írj nekik levelet ennek a weboldalnak a segítségével. Ne gondold, hogy csepp vagy a tengerben: tavaly több száz márka válaszolt a vásárlók ezzel kapcsolatos kérdéseire, akik pedig hallgatnak, azoknak minden bizonnyal megvan az okuk rá…
-
Amber Valetta is feltette a kérdést: #whomademyclothes ?
- Egy-egy leárazáskor kérdezd meg gyakrabban magadtól: “Biztos, hogy szükségem van rá?”
- Akit mélyebben is érdekel a téma, annak érdemes megnéznie a The True Cost című 2015-ös dokumentumfilmet, amely a divatipar környezetkárosító hatásával is mélyebben foglalkozik.
- Nemrég nagy örömünkre elindult a magyar Fashion Revolution kezdeményezés is, erről ide kattintva olvashatsz részletesebben.
- Olvasd a magyar Holy Duck blogot, ahol például ilyen szuper cikkeket találsz fenntartható divat, tudatos ruhavásárlás témában.
Green wedding – 5+1 tipp a tudatos esküvőért – ide kattintva. A Benes Anitával készült interjút teljes terjedelmében ide kattintva olvashatod el.
