Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a díjazott pályázatok közül. Olvasónk, Judit az eljegyzésének történetét osztotta meg velünk, amely a koronavírus-járvány alatt, sziklamászás közben történt. Íme a humoros és egyben megható történet!
Az eljegyzésünk pont olyan hétköznapi volt, mint a megismerkedésünk. Gergő másnaposan a pirosnál én pedig a Balaton közepén Tindereztem.
Egy év távkapcsolat után két hónap összeköltözés és már itt is volt a Covid. Ez volt a mi stressztesztünk. A teszt jól sikerült, eltelt még két hónap, elmentünk Szlovéniába sziklát mászni – és megkérte a kezem.
Örök hálám annak a lánynak, aki rábeszélte Gergőt, hogy ne akkor kérje meg a kezem amikor 150 méter magasan lógok a kötél végén, és nem tudom, hogy a tériszonyom, a félelmeim vagy én vagyok-e erősebb.
Gergő maximalista és nem ismer fizikai határokat, úgyhogy a legjobb, ha összehasonlítom a lánykérés tervét és a realitást.
A terv a következő volt: reggel 8-9 körül elindulunk a völgyből, felmászunk a Triglav, Szlovénia leghíresebb hegyének a csúcsára (1849 méter szintkülönbség), ebéd körül gyors lánykérés, fotók, lesétálunk, este a naplementét egy étterem teraszán nézzük.
Ebből az indulási időpont valósult meg.
A realitás: 16:00-kor még 300 méter volt hátra a csúcsig, tehát esélytelen volt, hogy aznap visszaérjünk a völgybe. Próbált rábeszélni, hogy fejezzük be egy nap alatt, de én már alig tudtam járni. Szállást nem foglalt (Gergő: nem alszunk fent és amúgy is covid van, nincsenek turisták). A menedékházban persze már nem volt egy darab üres szoba sem. Úgyhogy a lánykérésem előtti estét egy 60 fős tömegszállás fűtés nélküli priccsén töltöttem, miközben vagy negyven ember horkolt velem egy légtérben.
Azt persze ekkor még nem tudtam, hogy Gergő egy percet sem aludt, mert állandóan azon gondolkozott, hogy hogyan fogja megkérni a kezem, ha valaki esetleg ellopja a gyűrűt a bejáratnál hagyott hátizsák külső zsebéből.
Másnap gyönyörű napos idő, mi pedig gyorsan fel is értünk a csúcsra. Szétnéztünk, gyönyörködtünk a tájban és élveztük a perceket. Idilli pillanat, boldogság, szerelem, női megérzés – és kezdtem úgy érzeni, hogy mindjárt megkéri a kezem.
Ez az érzés pont addig tartott, amíg be nem jelentette, hogy én ugyan császkáljak nyugodtan a csúcson, de ő most aludna itt egy kicsit. Biztos voltam benne, hogy eljött életem nagy napja, még fel is másztam érte a Triglavra, ő erre elalszik!
20 perc múlva kelt, de nekem már nagyon mehetnékem volt. Mondta, hogy indulás előtt még készít pár fotót és előre küldött. Szólt ugyan hogy vegyem le a bukósisakot, de ekkor már minden létező módon jelezni akartam, hogy indulnék. A bukó maradt.
Miközben előre sétáltam gyorsan kerített egy teljesen idegen lányt, akinek elbábozta, hogy épp lánykérésre készül, elővette a gyűrűt és mire megfordultam már ott térdelt előttem. Rajta persze nem volt bukósisak, ő tudta, mi jön.
Az igen helyett a válaszom “persze” volt – ezen annyira meglepődött, hogy tisztáznunk kellett, hogy akkor ez igent jelent-e.
A terv és a realitás közötti utolsó különbség az volt, hogy az egyik fotón egy ismeretlen napozó lány vitte el a show-t: a mi romantikus csókunk mögött akkorát ásított a kamerába, mintha akkor ébredt volna a téli álmából. Nem tudjuk ki ő, de az egyik főszereplője lesz az esküvői videóknak😊
Nos, ilyen az én történetem. Sokadszorra idéztük fel közösen, és még mindig sírva nevetünk minden részén – de az biztos, hogy egyszer egy napon belül is megmásszuk a Triglavot!
Hogy tetszett nektekJudit kalandos eljegyzésének története? Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
