5+1 kérdés az esküvődről rovatunkban következzen ezúttal gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Márti és kedvese, Gyula nagy napja!
Hogyan ismerkedtetek meg, és milyen volt a lánykérés?
Megismerkedésünk történetét eddig bárkinek meséltük, jót nevetett, és mi is mosolyogva emlékszünk vissza rá. Pedig ha belegondolunk, a vőlegényemnek cseppet sem lehetett vicces, hogy akárhányszor találkoztunk, újra meg újra be kellett mutatkoznia, mert nem emlékeztem rá. Valószínűleg a kitartásának köszönhető, hogy ő lett a befutó.
Az volt a szerencsénk, hogy a szórakozóhely, ahol megismerkedtünk, az egyik kedvenc törzshelyem volt a Balatonon, így azon a nyáron szinte minden hétvégén találkoztunk ott. Ő rendre rám köszönt és bemutatkozott, de én nem tudtam, kicsoda. Mindig visszakérdeztem és elmondta a nevét újra meg újra…meg újra. De én valamiért sosem emlékeztem rá. Aztán augusztusban megtört a jég. Akkor már sokadjára találkoztunk, és sokadjára köszönt rám reménykedve, hogy talán most végre feltűnik nekem. És igen, ezúttal bejött neki.
A lánykérés is hasonlóan hónapokig tartott, s már hét éve együtt voltunk, mire elszánta magát. Mivel nagyon kicsi az ujjam körmérete, ezért készíttetnie kellett az eljegyzési gyűrűt. Azt mesélte nekem, hogy februárban leadta a rendelést, de pont jött a járvány első hulláma és bezárt minden. Így csak júniusban lett kész a gyűrű. Mindenesetre még ezután is három hónapot kellett várnom, mire rászánta magát. Azt mondta, hogy folyamatosan kereste a legtökéletesebb alkalmat, ezért végül szeptember 26-án, a szülinapomon kérte meg a kezem. Zánkán pihentünk egy csodálatos szálláshelyen, ahol egy szaunaszeánsz után mondta, hogy menjünk fel a szauna tetejére – ott is lehetett pihenni -, mert hogy onnan még nem is néztük meg a kilátást. Felmentünk, gyönyörködtem a panorámában, a következő pillanatban pedig már mögöttem térdelt.
Természetesen elsírtam magam, örömkönnyek között mondtam igent, kimondhatatlanul boldog voltam.

Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Laza, önfeledt, meseszép, varázslatos, vidám.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Egyértelműen a nyitótáncunk volt a legemlékezetesebb. Táncművész múltam révén én magam koreografáltam és tanítottam be a táncot a férjemnek. Persze előtte sok ilyen táncot megnéztem az interneten, hogy inspirálódjak. Ettől függetlenül a táncunk egyedi lett, egyik-másik interneten lévőre se hasonlít. Arra figyeltem a táncnál, hogy a mi kedvenc vagy emlékezetes zenéink benne legyenek.
Ezért került bele Rúzsa Magdi Szerelem című zenéje is, egy kis „autós” koreográfiával. Azon a nyáron jöttünk össze, amikor az sláger volt, és rengetegszer hallottuk a rádióban, amikor autóztunk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy imádom, ahogy a férjem vezet, és amikor azon a nyáron beültem mellé a kocsiba, akkor mindig elfogott a szabadság érzése. Mellette mindig annyira szabadnak éreztem magam, és közben pedig hihetetlen biztonságban is. Ez jellemzi a kapcsolatunkat azóta is.
A másik emlékezetes pillanat talán az volt, amikor a köszöntőbeszédnél pont erről beszéltem. Mindenki értett,e mire gondolok, és még a legférfiasabb vendégeink is megkönnyezték ezeket a gondolatokat.

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Az egész esküvőszervezés idején az volt a mottónk, hogy ne stresszeljük túl, hanem élvezzük az egészet. Az esküvő napjáig valóban nem is stresszeltük túl, de aznap azért mindketten rettenetesen izgultunk. Én leginkább azért, hogy mindenki jól érezze magát. Emlékszem, hogy étvágyam se nagyon volt, mert annyi izgalom ért bennünket. Aztán végül csak sikerült elengednem magam. Beálltam a DJ pultba játszani egy pár zenét, tudtam, hogy ez elfeledteti velem az egészet. A DJ pult a másik olyan hely, ahol biztonságban és szabadon érzem magam. Ez most is így volt.
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Talán csak annyit, hogy a programokat kicsit jobban megpörgetném legközelebb, hogy még csak annyi üres járat se legyen, amennyi most volt. Bár több vendégünktől is azt a visszajelzést kaptuk, hogy pont jól jött minden sorrendben, és pont jó arányban volt a pihenési idő meg az odafigyelni való, amikor történt valami.
És talán megpróbálnám azt a kis stresszt is elengedni, ami azért volt rajtam, hogy mindenki jól érezze magát.

+1: Miért ezt a ruhát választottad?
Amikor a férjem megkérte a kezem, és elmeséltük a barátoknak, akkor az egyik első kérdése a lányoknak az volt: és milyen ruhád lesz? Daalarna? Én pedig visszakérdeztem, hogy: „Micsoda? Fogalmam sincs, milyen ruhám lesz.” Nem az a fajta lány voltam, aki már jó előre megtervezett mindent, és a kedvenc szolgáltatóit gyűjtögette egy könyvbe. Én csak szerettem volna egy szép napot magunknak, és megadni a módját az esküvőnknek, mert a szerelmünk megérdemli.
Na de amikor már ott tartottunk, hogy mit vegyünk fel, akkor persze belelendültem a ruhanézegetésbe. Több kolleganőmtől és ismerősömtől is hallottam a Daalarnáról, majd elmentem egy ruhapróbára, és ott eldőlt. Már elsőre is öt-hat felpróbált ruhából volt legalább három, ami tetszett volna. Aztán a második ruhapróbán pedig egy teljesen másikat, egy negyediket választottam ki.
A BUDAPEST kollekció tetszett a legjobban, és azok közül is a csillogós csipkék.
Nagyon vagány szerintem az a kollekció, így könnyen tudtam azonosulni a darabjaival. Természetesen egy mélyen felsliccelt puhatüll szoknyát választottam a gyönyörű, flitteres felsőrészhez.
Az esküvő előtt azonban még majdnem kértem egy ruhamódosítást. Megijedtem, hogy az uszállyal nem fogok majd tudni táncolni, ezért le akartam vágatni. Aztán a barátnőim lebeszéltek róla, mondván úgyis megoldom majd. Valóban megoldottam, fel tudtam úgy tenni a karomra, hogy nem volt probléma, és olyan gyönyörű volt a szoknya azzal a kis uszállyal, hogy abszolút megérte megtartani. 🙂
Fotók: Auerbach Máté
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!