Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a kedvenc pályázataink közül. Ezúttal Áron titkos történetét osztjuk meg veletek, aki elmeséli, hogyan ismerte meg és hívta el az első randevúra Zsófit, aki azóta már a menyasszonya.
Párkapcsolatunk teljesen esélytelennek indult: most pedig jegyben járva az esküvőnket tervezzük.
2018-ban kezdődött minden. Akkoriban az ELTE tanárszakos hallgatója voltam, hobbi szinten pedig egy színtársulatban gitároztam. Zsófi is tagja volt a társulatnak, ő táncos volt. Emlékszem, már az első próbákon feltűnt, milyen szép kék szemei vannak. És milyen huncut a mosolya… A kezdetektől fogva szimpatikus volt számomra. Ő viszont sokáig nem vett észre. Aztán jött egy új próbafolyamat, ami minket is közelebb hozott. Elkezdtünk beszélgetni, hülyéskedni, együtt nevetni. Pontosítok: elkezdtünk együtt nevetni vele, illetve a csapat többi tagjával. Ugyanis kettesben előtte nem beszélgettünk. Előtte. Azelőtt, mielőtt ez az említett társaság egy jól sikerült próba után el nem ment bulizni. Végig jártunk pár romkocsmát, sztoriztunk, énekeltünk… És hé! Zsófi tudja a Wonderwallt! És szereti is! Micsoda meglepetés – gondoltam, illetve szóvá is tettem neki. Egész estés beszélgetés következett mindenféle apróságról, másnap pedig csak egy dologra tudtam gondolni: Rá.
Három bökkenő volt a dologban. Az első az, hogy akkoriban volt egy barátnőm, akivel hat éve együtt voltam. A második, hogy egy három hónapos amerikai utazás előtt álltam. Harmadik: Zsófi egy 8 hónapos szerződést írt alá, mint táncos egy óceánjáró hajón.
Fogalmam sem volt, hogy Zsófiban megmaradt-e az este vagy sem, de abban biztos voltam, hogy az én életemben olyan hatást idézett elő, aminek következtében változtatnom kellett.
Nem voltam benne biztos, hogy mit és miért csinálok, de beszéltem a barátnőmnek Zsófiról. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, szakítottunk. Ezt követően a következő kérdések visszhangzottak a fejemben nap mint nap: Hogyan tovább? Mit is csinálok most tulajdonképpen? Abbahagyok egy kapcsolatot és bele akarok rohanni egy újba? Mit is akarok én? Egyedül az utolsó kérdésemre volt válaszom, mégpedig az, hogy Zsófival akarok lenni és beszélni és beszélgetni amennyit csak lehet … Ezért randira hívtam. Aztán még egyre. És még egyre. És azon kaptuk magunkat, hogy minden napot együtt töltünk. A következő pillanat, mikor észbe kaptam, a kiutazásom előtti nap volt. Ott álltunk a Jászai Mari téren, öleltük egymást és pityeregtünk. Nem mondtuk ki, hogy együtt lennénk, hiszen tudtuk, hogy mostantól nagyjából egy évig nem látjuk egymást – ugyanis kiderült, hogy a három hónap Amerika után kb. egyszerre kezdődik a hajós munka. Azt gondoltuk, egy kapcsolat nem működhet úgy, hogy 11 hónapot töltünk külön a világ különböző felein, ráadásul nagyjából csak egy hónapja kezdődött el az egész közöttünk. Esélytelennek tűnt.
Mikor megérkeztem Amerikába, az első dolgom volt, hogy írtam Zsófinak.
Nagyon megnyugtató volt beszélgetni vele, és bár nagyon kilátástalannak tűnt a kapcsolatunk helyzete, éreztem, hogy még mindig itt van. Itt van velem. És itt is maradt. Mind a három hónap ideje alatt. Minden örömben és minden problémámban. Majd egyszer csak tényleg itt volt! Kijött hozzám New Yorkba!
Az egész amerikai randink abból indult, hogy elkezdtünk filozofálgatni, milyen jó lenne, ha kijönne hozzám. Majd felismertük, hogy tulajdonképpen összefogva meg tudjuk csinálni. Szóval néztünk Zsófinak repülőjegyet, illetve foglaltam magunknak szállást. Csodálatos 9 napot töltöttünk New Yorkban. És bár a jövő bizonytalansága néha-néha megpróbálta beárnyékolni az együtt töltött időnket, nem hagytuk, hogy kedvünket szegje. Itt mondtam először: „Szeretlek!”. Tudtuk jól, hogy vár még ránk 8 kemény, külön töltött hónap… De azt is tudtuk már biztosra, hogy azt a 8 külön töltött hónapot is együtt akarjuk átvészelni. Hogy mi együtt akarunk lenni és együtt akarunk maradni. Így hát az én kalandom befejeztével most én lettem a soros, aki követi szerelmét külföldre.
Miután Zsófi hazatért a hajóról, egy újabb kaland kezdődött számunkra: összeköltöztünk. Azóta is együtt élünk. Sőt! Mára már a menyasszonyom! És alig várom, hogy a feleségem is legyen.
Sok kihívást éltünk már át, és még fogunk is rengeteget… Viszont mindketten tudjuk, hogy olyan nehézség nincs, ami minket elválaszthatna!
Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
