Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a kedvenc pályázataink közül. Olvasónk, Lilla az Igazi megismerésének történetét osztotta meg velünk, amelyre a koronavírus-járvány alatt került sor, és egy hálanaplónak is fontos szerep jut a beszámolójában. Íme!
2018 októberében a 0,75 Bistro teraszán ültünk, barátnőmmel, és a borlapot nézelődve azon elmélkedtünk, hogy miért olyanok a pasik, amilyenek, és hogy mit lehet vagy nem lehet elvárni a férfiaktól. Akkoriban sorra jártuk Budapest borbárjait, megkóstoltunk rengeteg előételt és természetesen bort is. Azon az estén a Kardos Szőlőbirtok „Tündérmese” nevű borára esett a választásom, s azon elmélkedtünk sokáig, hogy létezik-e tündérmese, olyan igazi, amit kislányként megálmodtunk. Nem sokkal ezután beszereztem ebből a borból három üveggel is, bízva abban, hogy lesz itt tündérmese, és akkor majd ez a bor nagyon fog kelleni.
Ezután két év leforgása alatt volt az életemben: szakítás, majd nagynak hitt szerelem, költözés, munkahelyváltás és végtelen csalódás. Be kell valljam, 2020 januárjára teljesen lemondtam róla, hogy valaha is megtalálom az igazit, ezért hagytam magam csak úgy sodródni. Nem tudtam, mit akarok, hogy akarom, azon meg végképp nem akartam gondolkodni, hogy mi lesz velem.
Februárban kaptam a névnapomra édesanyámtól egy naplót. Sok ismerősömnél láttam már, tele szép és inspiráló idézetekkel: Hálanapló. Csak annyit tudtam mondani: “Jaj, anya, miért is lehetnék most hálás, hát nem látod, hogy kártyavárként dőlt össze az életem?”
Ő csak annyit mondott: “Mindig van miért hálásnak lennünk.”
Bevallom őszintén, bele sem olvastam ebbe a naplóba. De ahogy teltek a hetek, és kezdtem összeszedni magam, elkezdett egyre több dolog eszembe jutni, amiért hálával tartozom. Gondoltam, leírom őket. Emlékszem, sorra töltöttem az oldalakat, mígnem oda jutottam:
A lelki társam ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, és arra kérem az univerzumot, hogy segítsen találkozni vele…Több se kellett, megállás nélkül soroltam, milyen lenne a tökéletes lelki társam. Nem vártam csodát, nem is voltam abban a hangulatban hogy mélyen higgyek benne, hogy az univerzum segíteni fog nekem, de jólesett megfogalmazni, hogy mire is vágyom.
Közben persze kitört a Covid-járvány, regisztráltam Tinderre, de igazából csak szerettem volna olyan emberekkel beszélgetni, akik nem ismernek, nem éreztem készen magam egy új kapcsolatra.
De 2020. 03. 31-én olyan dolog történt, amire nem számítottam. Előbukkant egy srác, aki külsőre szinte megtestesítette azt, amire vágyok, és két percenként mormoltam el magamban, hogy: légyszi, legyen match. De mikor jobbra húztam, semmi nem történt. Este azonban jött az üzenet:
„Szia, biztos sokan mondták már, de gyönyörűek a szemeid.”
Elkezdtünk beszélgetni, s bár én azt vártam hogy ez egy megállások nélküli, laza és könnyed beszélgetés lesz, olyan két-három óránként jött egy-egy rövidebb válasz… Ez elképesztő mértékben frusztrált, és minél inkább nem válaszolt, annál jobban meg szerettem volna ismerni. Így ment ez napokig, bár egyre gyakoribb, de nem folyamatos beszélgetésben voltunk, míg a végén megelégeltem, és mindent vagy semmit alapon írtam neki egy verset, főként arról, hogy mennyire örülnék, ha jobban megismerhetném. Onnantól kezdve állandóan beszélgettünk, és éreztem hogy egyre jobban megnyílik.
Néhány héttel ezután kaptam meg tőle az első verset, amit nekem írt. Szóhoz sem jutottam, olyan gyönyörű volt. Két hónapnyi beszélgetés után szinte már úgy mentem a randira, mintha ezer éve ismertem volna, pedig írásban beszéltünk csak. Szinte hihetetlen módon minden jól működött köztünk, talán túl jól is.
Az elején nem hittem, hogy ez lehetséges, ezért folyton kerestem a hibát, igyekeztem kötekedni, de szerencsére néhány hónap alatt beláttam, hogy felesleges játszmázni, beleállni apróságokba.
Hogy miért? Mert az Igazi mellett, bármennyire is nem akarod elhinni, Te magad is megváltozol, fejlődsz, tanulsz, már nem te leszel a fontos és a saját egód, hanem Ő és Ti ketten.
Rájössz, hogy mindennél többet ér a közös békétek. Észreveszed, hogy bármit csinálsz, bármennyire is nem hiszel magadban ő mindig ott van, hisz helyetted, benned, bennetek, felsegít, ha elesel, ott van ha sírnod kell, és végeláthatatlan beszélgetésekbe tudtok bonyolódni akár az éjszaka közepén is, csak azért, mert tudja, hogy neked éppen ara van szükséged. A jelenlétével többet elér egy perc alatt, mint amennyit te valaha képes voltál egyedül, és nem lesz többé kérdés a házas barátnőid felé, hogy „de honnan tudod, hogy ő az”? Mert tényleg csak tudod, és kész.
Novemberben, valahol a közös karanténunk ötödik-hatodik napján, a szerelmem ágyában fekve, szagokat és ízeket nem érezve, oldalra néztem a könyvespolcra, és megpillantottam: Hálanapló.
– Honnan van neked ilyened?
– Anyától kaptam még régen, azért mert szerette volna, ha emlékezek rá hogy mindig van miért hálásnak lenni.
Akkor és ott elkezdtem újra hinni a tündérmesékben, és tudtam, nem hiába vettem meg azt a három palack bort 2018-ban.
Tavaly március óta más lett a világ. Sokunktól elvett, sokunknak adott. Egy biztos: az én világom örökre megváltozott, amiért életem végéig hálás leszek.
Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
