“Az első esküvőm lemondása után nagyon kiábrándult voltam, de örülök, hogy nem adtam fel az álmaimat! ” – Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a kedvenc pályázataink közül. Olvasónk, Zsuzsanna az Igazi megismerésének lélekemelő titkos történetét küldte el nekünk.
Még mindig élénken él bennem az emlék, amikor 18 évesen az iskolai sítábor utolsó estéjén ültünk és teáztunk a legjobb barátnőimmel (akikkel azóta is napi kapcsolatban vagyok), és arról beszélgettünk, ki mire vágyik a nagybetűs ÉLETben. Legtöbben nagyszabású karrierálmokról beszéltek, és bár én is szerettem volna bekerülni a Zeneakadémiára (be is kerültem!), de őszintén magamba nézve azt láttam, hogy legjobban egy szép család tenne boldoggá. Huszonéveink alatt persze legtöbbünknek fontos volt, hogy megtaláljuk életünk párját; én 21 évesen azt hittem, nekem már sikerült is. 5 év után megegyeztünk az esküvőben és el is kezdtük tervezni – két hónap volt hátra a nagy nap előtt, mikor rájöttem, hogy a vőlegényem az egész életéről hazudott nekem. Hirtelen minden álmom összeomlott, és csaknem egy évembe került, mire fel tudtam állni ebből a helyzetből.
A végső gyógyulást számomra az jelentette, hogy elindultam az El Caminón.
Bár semmit sem vártam az úttól, mindössze három hét alatt minden letisztult bennem, és képes voltam újrakezdeni. A világ végén, Finisterrában állva a hagyomány szerint leírtam a legtitkosabb kívánságomat egy lapra, majd elégettem a világítótoronynál – talán én lepődtem meg a legjobban, hogy csaknem tíz évvel később még mindig ugyanarra vágytam, mint 18 évesen. Azt hiszem, ekkor kezdődött a felnőtt életem, egyben másfél éves szingliségem is, amely rengeteg mindenre megtanított magammal kapcsolatban.
2018 nyarán éppen nagyon kiábrándultam a Tinderből, amit csupán pár napra regisztráltam, és semmi kedvem nem volt több randihoz.
Mégis úgy éreztem, udvariatlanság lenne szó nélkül lelépni, így írtam annak a kolumbiai fiúnak, akivel éppen csak elkezdtünk beszélgetni. Elkérte más elérhetőségeimet, amit meg is adtam neki. Már akkor szeretett volna találkozni velem, de én éppen 5 hétre elutaztam Budapestről, és úgy gondoltam, ennyit úgysem várna. Azt mondta, rendben, akkor majd találkozunk, ha hazaértem, érezzem jól magam. Két hétig nem írt, de nem is vártam, remekül éreztem magamat.
Aztán egyszer csak megjelent egy üzenet, amiben elmesélte, hogy elolvasta az Utas és holdvilágot angolul, amit említettem neki. Meglepődtem, ugyanakkor hirtelen elkezdett érdekelni, bár még mindig nem bíztam semmiben. Elkezdtünk beszélgetni, majd két hét múlva viccesen felvetettem neki, hogy ha nem akar várni, tulajdonképpen meg is látogathatna Bécsben. Másnap elküldte a buszjegyét, és pár nap múlva találkoztunk. Az egész napot együtt töltöttük: elmentünk ebédelni, majd három órát voltunk az Albertina múzeumban, fagyiztunk, beszélgettünk, sétáltunk – majdnem lekéste a buszt hazafelé.
Bár nagyon jó volt az első randi, még ekkor sem engedtem magamat túlságosan lelkesedni. Mikor hazajöttem, elkezdtünk rendesen randizni, és szépen fokozatosan bízni egymásban. Nemsokára összeköltöztünk, másfél évvel később pedig megkérte a kezemet Firenzében. Bár elsőre nagyon távolinak tűnt a kultúránk, kiderült, hogy több közös pont van bennünk, mint azt elsőre gondolná az ember. Azt hiszem, szükség volt a korábbi tapasztalatokra, fájdalmakra, örömökre, kalandokra, hogy mindketten teljes szívvel bele tudjuk adni magunkat a kapcsolatunkba. És bár az első esküvőm lemondása után nagyon kiábrándult voltam, örülök, hogy nem adtam fel az álmaimat!
Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
