Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a díjazott pályázatok közül. Olvasónk, Kata kalandos (és nagyon romantikus) megismerkedésük történetét osztotta meg velünk, amely Zürichben történt, sok-sok szerencsés véletlennek köszönhetően.
Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy ez eddigi életem legszebb története. Imádom újra és újra elmesélni. Mindig várom, hogy az új ismerősök feltegyék nekem a szokásos kérdést:
“És ti hogyan ismerkedtetek meg?”
És tényleg, vajon hogyan történhetett? Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy tűt keresel a szénakazalban, és megtalálod. Lehetetlennek tűnik, de te mégis rábukkansz. Mai napig úgy érzem, hogy körülbelül ennyi esély volt arra, hogy mi ketten találkozzunk.
A keresztanyám 2017-ig Svájcban élt, majd a hazaköltözése után még egy ideig ingázott Magyarország és Zürich között. Egyik alkalommal megmaradt két vonatjegye, amit nem tudott felhasználni, ezért nekem adta. Aznap az összes barátnőmet felhívtam a nagyszerű hírrel, hogy itt a lehetőség egy hosszú hétvégét eltölteni Svájcban – megvan a vonatjegy, sőt még a szállás is. Csak jönni kell. Ám meglepő módon a barátaim közül, akik amúgy imádnak utazni, senki sem tudott velem tartani – talán a spontán és közeli időpont miatt. De nem adtam fel.
Kilépve a komfortzónámból, egyedül vágtam neki az útnak.
Amikor reggel leszálltam a vonatról a nyüzsgő pályaudvaron, még hajtott az adrenalin,azonban ahogy telt a nap, alábbhagyott a lelkesedés. Kissé elveszve éreztem magam egy tökéletesnek tűnő, gyönyörű, de teljesen idegen városban. Aztán a délutáni kávém mellett ülve hirtelen jött az ötlet: nézzük meg a társkereső appot!
Mindenfajta elvárástól mentesen módosítottam a bemutatkozó szövegemet valami ilyesmire: “Három gyönyörű napot töltök Zürichben. Randizni sajnos nincs időm, de ha épp sétálnál egyet a városban, akkor csatlakoznék.” És elkezdődött a kísérlet. Egyértelmű szerettem volna lenni, hogy tényleg csak olyannal találkoznék, aki elfogadja, hogy ez csak egy egyszeri, kötetlen városnézésről szól. Izgatott voltam, és el sem hittem, amikor nem sokkal ezután kaptam egy üzenetet magyar nyelven:
“Én épp ráérek most, merre vagy?”
És ennyi volt. Tamás 20 perccel később megjelent az ő csodálatosan nyugodt, de magabiztos kisugárzásával, és amint elkezdtünk beszélgetni, minden feszültségem elillant. Nehezen oldódó típus vagyok, de életemben először egy olyan emberrel találkoztam, aki mellett ez még csak eszembe sem jutott. Fantasztikus idegenvezető volt.
Bár sajnáltam, hogy nem Budapesten találkoztunk, nem bánkódtam. Valahogy sosem voltam az a hirtelen fellángoló-rajongó típus, ezért nem viselt meg, hogy realista módon megbeszéltük, nem vágunk bele távkapcsolatba. De ember tervez…
Egy hónappal később Tamás írt, hogy Budapestre utazik. Találkoztunk. Majd három hét múlva újra. Végül már nem tagadhattuk tovább, hogy ez bizony egy távkapcsolat. Ezt az állapotot két évig bírtuk. Voltak nehéz pillanatok, pedig havonta legalább egyszer találkoztunk. Az együtt töltött idő mindennél értékesebb volt, kalandos és mozgalmas.
Másfél éve már én is Zürichben élek, és minden nap hálás vagyok, hogy meghoztam ezt a döntést. Nekünk Svájc a nyugalom szigete, a tökéletes hely, de az otthonunk mindig Magyarország marad, ahol nyáron az esküvőnket is tartjuk.
A kapcsolatunk mindig tele volt és tele van csodás élményekkel és pillanatokkal, amiket szeretek megörökíteni.
Olyanok ezek az emlékek, mintha tegnap történtek volna. Ez a kisfilm a távkapcsolatunk alatt készült, aminek ugyan nagyon próbáltunk ellenállni, végül mégis győzött a szerelem. Nagy szeretettel osztom meg veletek, hogy lássátok és érezzétek ti is azt, amit én én érzek, amikor Tamással vagyok.
Hogy tetszett nektek a kalandos svájci megismerkedés története? Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
