“Hatalmas szerencsénk volt, hogy a járványhelyzetben még szinte az utolsó pillanatban meg tudtuk tartani az esküvőnket úgy, ahogyan azt elképzeltük. Nagyon sokat izgultunk, különösen ahogy közeledett a dátum. Nem volt teljesen biztató a helyzet, de végül tökéletes volt a nagy nap.” – Ezúttal kedves Daalarna menyasszonyunk, Virág és szerelme, Gábor titkos történetét ismerhetitek meg 5+1 kérdés az esküvőről rovatunkban.
Hogyan ismerkedtetek meg, és milyen volt a lánykérés?
Mindketten az ELTE jogi karára jártunk, és ott ismerkedtünk meg 2014 tavaszán egy táborban, majd pár hónappal később már egy párt alkottunk. Rögös út vezetett a lánykérésig, nagyon sok mindenen keresztülmentünk a kapcsolatunk során, megéltünk mélységet és magasságot.
A lánykérés nagyon szép és bensőséges volt. Gábor ki akart játszani, mivel már több alkalommal szóba került köztünk a házasság, de úgy szerette volna, hogy ne számítsak rá, és sikerült is! Nem gondoltam, hogy éppen a családi nyaraláson fog megtörténni. Tenerifén voltunk februárban apukámékkal, és Gábor megkérdezte, hogy van-e kedvem valamelyik nap megnézni a napfelkeltét, mert ott az nem a kora hajnali órákban történik, így nem kell hozzá kifejezetten korán kelni.
Tudta, hogy nekem az alvás egy kardinális kérdés nyaraláson, de végül rávett, hogy üljünk ki a tengerpartra megnézni.
Nagyon szép volt a víz, a part, maga a napfelkelte. Majd letérdelt mellém, és feltette a nagy kérdést. Az volt a legszebb, hogy csak mi ketten voltunk, miénk volt a part és az a pár perc is. A felfokozott hangulatban vissza is kellett kérdeznie, hogy de tuti, hogy igent mondtam-e. Annyira izgatottak voltunk, hogy utólag már egyikünk sem tudja pontosan visszaidézni, hogy miket is mondott, de az biztos, hogy nagyon megható volt.
Ha öt szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Szerencsés, felszabadult, megható, bensőséges, csoda.
A járvány második hulláma éppen megindulni látszott, és azt gondolom, hogy hatalmas szerencsénk volt, hogy egyrészt megtarthattuk az esküvőt gyakorlatilag úgy, ahogyan azt elképzeltük, másrészt, hogy utána mindenki egészséges maradt.
A sok aggódás mellett úgy láttam a vendégeinken, és magunkon főleg, hogy jólesett egy napra kiszakadni, csak úgy örülni és átadni magunkat az ünneplésnek. Mindenki olyan felszabadult volt, és őszintén örült velünk.
A visszajelzéseink alapján is úgy lehetne jellemezni, hogy amikor kellett, nevettünk, amikor kellett sírtunk. Ebben közrejátszott Brigitta, az anyakönyvvezető nagyon megható szertartásvezetése, valamint az örömapák beszéde.
Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Nagyon nehéz kiválasztani, mert annyi szép és számomra kedves pillanata volt ennek a napnak, kezdve onnan, hogy anyukámmal és a barátnőimmel együtt készülődtünk. Majd apukám oldalán sétáltam végig a templomban, és megláttam Gábor arcát. Ott volt velünk gyakorlatilag mindenki, akit szeretünk és számunkra fontos és velünk örült.
Az egyik legemlékezetesebb talán a polgári szertartás volt, amikor Brigitta, az anyakönyvvezető tolmácsolta egyrészt az egymásnak írt vallomásunkat, illetve a szülők és nagyszülők felé való köszöntés, amit mi írtunk. Ott potyogtak bőven a könnyek.
Hasonlóan szép és számomra meghatóan emlékezetes pillanat volt apukám beszéde a vacsora előtt.
Különösen azért, mert ő nem igazán az a típus, csak úgy, aki kiáll közönség elé és elkezd beszélni. Nagyon szépeket mondott, megemlékezve gyerekkoromtól kezdve a nagy pillanatokról, és ő mondta azt, hogy ez egy csoda, hogy ott és úgy együtt lehetünk. Valóban az volt.
De ugyanígy emlékezetes marad számomra a hajnalig tartó bulizás, amikor fél 7-kor a keménymaggal elindultunk aludni, és közben az járt a fejemben végig, hogy bárcsak sose érne véget az este, annyira tökéletesen alakult minden végül.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Leginkább azon, hogy minél több szerettünk velünk tudjon ünnepelni, és az esküvő után is maradjon mindenki egészséges. Szerencsére ez így is történt, csak pár lemondás érkezett a koronavírus-járvány miatt. Ők nagyon hiányoztak onnan, de alapvetően hálásak vagyunk, hogy így is ennyien ott lehettek.
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Semmin. Így lett tökéletes, ahogy volt. Nem minden alakult úgy, ahogy előre terveztük, de ettől (is) lett ilyen nagyon jó.
+1: Miért ezt a ruhát választottad?
Először egy teljesen más ruhát néztem ki, mint ami végül a befutó lett. Öt évvel ezelőtt, az egyik barátnőm esküvője apropóján találtam egy Daalarna ruhát, és egészen az első próbáig biztos voltam benne, hogy ez lesz A ruha…de szörnyen állt. Mind közül, amit felpróbáltam, az általam megálmodott volt a legkevésbé hozzám illő, de ezt már ott el is tudtam engedni.
Amikor ezt a ruhát felpróbáltam, a kísérőim (a barátnőim, az anyukám és a nagynéném) egyhangúan azt mondták, hogy na ez te vagy, és én is ezt éreztem. Különleges volt a felső része, és hozzá a tépett tüll szerelem volt első látásra. Azon kívül, hogy nagyon „virágos” nem is tudnám jobban megfogalmazni miért, de nagyon szerettem minden percet, amit benne töltöttem.
default 
Helyszín: Rókusfalvy Birtok, Etyek, Esküvőszervező: Bodnár Fruzsina, Boldogságcsempészet, Smink-tánc-dekor: Torkos Rita, Feliratok, névtáblák: Kisdió, fotó: Török Anna, Tim Ponder, Haj: Bojtos Kriszti, Ceremóniamester: Hende Máté, Catering: Fody, DJ: Chriss Wolf, Gitár: Kovács Kristóf, Torta: PankaTorta, Ladányi Panni, Ruha: Daalarna
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
