Thaiföld sokszínűsége, tengerpartjai, gasztronómiája és nem utolsó sorban az ott élő emberek kedvessége vonzza az európai turistákat. Mindenre felkészülve vágtam neki a kalandnak, hogy elhozzam Nektek Délkelet-Ázsia csodáit. Fotók és szöveg: Nagy Luca.
Gyerekként egészen más volt utazni, mint most. Az iskolában a tanév végére már pontosan tudtam, hogy meglátogatjuk a családdal a Balatont, a szüleim táborokba irattak be a húgommal, az egész nyár az enyém volt. Felnőttként akkor kelünk útra, ha kapunk néhány szabadnapot, ha van rá félretett pénzünk és ha rá tudjuk valakire bízni arra az időre a kutyánkat. Ezeket alapul véve még nagyobb öröm volt, amikor sikerült megszerveznem egy távoli nyaralást, ahova sosem gondoltam volna, hogy valaha eljutok. Irány Thaiföld!
A nagy utazás előtt bizonyos kérdésekkel jó előre tisztában lenni. Sok ugyanis az aggodalom, amelyek közül valamelyik alaptalan, de akad olyan is, amelyre valóban érdemes előre válaszokat kapni. Számomra a következő felvetések bizonyultak hasznosnak a kaland előtt:
Hogyan jutunk oda? Természetesen repülővel, minimum egyátszállással. A jegy vásárlásakor már érdemes eldöntenünk, hogy mire vágyunk. Egyből irány a tengerpart? Akkor Phuket városába kell retúr jegyet váltanunk. Abban az esetben, ha igazán bele szeretnénk látni az ország velejébe, akkor Bangkok legyen az első desztináció.
Megérkeztünk, de hogyan tovább? Bangkok egy nyüzsgő, zsúfolt, de gyönyörű város, néhány napot mindenképpen érdemes itt eltöltenünk. Foglaljunk előre szállást, hogy a 12 órás repülőút fáradalmait kipihenhessükés utána nyakunkba tudjuk venni a várost. Ásványvíz, naptej, kézfertőtlenítő a hátizsákba és indulhat is a séta. Királyi palota, thai masszázs, úszó piac, streetfood és vásárlás.
Hol a tenger? A magas páratartalom és a 40 fokos hőség egyre inkább arra késztet, hogy csobbanhassunk egy hatalmasat, majd egy mango shake-kel a kezünkben várjuk a gyönyörű naplementét. Vonattal, busszal 10 óra utazást megspórolva érdemes inkább belföldi repülőjegyet venni, és egy óra alatt elérni a legközelebbi homokos partot. Számtalan sziget nyújt szebbnél szebb lehetőséget a pihenésre, az aktív feltöltődésre és a hajnalig tartó bulikra.
Maradjunk egy helyben? Ne! Két napnál többet nem érdemes egy városban tölteni, hiszen világot látni indultunk, amihez elengedhetetlen, hogy hátizsákunkat 2 perc alatt összepakolva újabb tengerparti bungallow-kat keressünk. Természetesen mindenkinek más–más elképzelésevan arról, hol hajtaná álomra a fejét. Mindenképpen ügyeljünk arra, hogy klímával, wifi-vel, saját fürdővel ellátott szobát válasszunk, mert talán ez a hármas kapja a legfontosabb szerepet a nyaralás során.
Mit vigyünk magunkkal? A gurulós bőröndöt felejtsük el, inkább szerezzünk be egy nagyobb hátizsákot, amit semmiképpen se pakoljunk tele. A repülés során célszerű hosszú nadrágban, pulcsiban és zárt cipőben végig fészkelődni egy egész napot, amit már érkezés után a reptéren csomagoljunk is be a táska legaljára. Bikini, papucs, nyári ruha, rövidnadrág, póló, esőkabát, de ezekből is csak pár darabot tegyünk be, mert nem lesz rájuk szükség. Ha mégis, akkor az úton útfélen villogó „laundry” feliratok segítségünkre lesznek. Amit ne vigyünk: extra mennyiségű smink cuccok, több pár cipő, nagy törölköző, útikönyvek.
Nem lesz bajunk a streetfood-tól? Erre nincs konkrét válasz, és sok legenda is terjeng a témában, viszont semmiképpen se féljünk előre és ne vigyünk magunkkal bélfertőtlenítőket, gombaölőket. A helyzet nem vészes, hiszen akkor kötelező védőoltás is elő lenne írva. Azt együnk, ami szimpatikus, a szemünk előtt, nyílt lángon készül, vagy „megfelelően” hűtve van. Esetleges egészségügyi problémáink megoldására komoly, felszerelt gyógyszertárak, rendelők várnak minden turistát.
Van okunk félelemre? Nincs! Thaiföld a mosoly országa, ami vitathatatlan. Kedves, segítőkész, vidám emberek teszik a nyaralásunkat még feledhetetlenné. Saját tapasztalataim azt igazolják, hogy nem kell félni az utcán még este sem, nyugodtan hagyhatunk értékeket a hotel szobánkban, turistaként sem fizetünk többet egy adag padthai-ért, és ha valamit előre lebeszélünk, az úgy is lesz. Általános, megszokott odafigyeléssel élvezhetjük ki az ott élők vendégszeretetét, ami nap, mint nap garantáltan mosolyt csal az arcunkra.
Ezek az apró, de lényeges kérdések biztosan segítenek abban, hogy végre merjünk nagyot álmodni, és megvenni a repülőjegyeketéletünk egyik legmeghatározóbb élményére. Abban is biztos vagyok, hogy mindenki egyénileg éli meg utazásait, és más-más dolgokra figyel oda, hogy minden tökéletesen történjen.
Bevásárolni egy úszópiacon
Évekkel ezelőtt, amikor Gordon Ramsayt néztem a TV-ben, aki piacról piacra járt tökéletes, friss alapanyagokért,elhatároztam, ha törik, ha szakad, nekem is el kell jutnom egy thaiföldi úszópiacra.
Bangkok utcáin minden sarkon egy apró, tipikus thai programokat szervező irodába botlunk, ahol alkudni kötelező. Az ott dolgozók nehezen beszélnek angolul, így nehéz bármit is kérdezni tőlük. Egy hatalmas katalógus van az asztalukon, mellette egy hasonló méretű számológéppel. Ráböksz a képre, mutatod, hogy hányan mennétek, majd ő bepötyög egy számot a számológépbe, feléd fordítja, te kitörlöd, beírsz egy új összeget, amit vagy elfogad vagy nem.Előre fizetünkés mindenképpen kérünk róla egy „hivatalos” papírdarabot, hogy a másnap reggeli indulásnál legyen mire hivatkoznunk.
Korán reggel, amíg a főváros ébredezik, kis mikrobuszok lepik el a forgalmasabb utcákat, sofőrjeik kiabálják, hogy ki hova tart, így mi is könnyenmegtaláljuk, hogy melyik járműbekell beszállnunk. Rövid utazás veszi kezdetét, sok fáradt, de kíváncsi turistával. Majd megérkezünk egy kikötőbe, ahol”longtail boat” –okba rendeződünk(Ázsiában ismert hosszú hajó, aminek a végében ül a vezető. Ez a hajó igazi autómotorral van ellátva, így elég komoly sebességeket is el tud érni. Van kicsi és nagy is belőle, viszonylag sokan, egymásmögött akár négyesével is elférnek benne az emberek. Használjákkereskedelemre, halászatra, ember szállítására is, sőt, ezek tipikus vízi taxik, amiket akár egész napra is ki lehet bérelni sofőrrel együtt. – a szerk.) és keskeny kis kanálisokon, cölöpökön álló házak között kezdünk el száguldozni, hogy elérjük a piacot, Damnoen Saduak-ot. Számomra, városi nyüzsgésben élő lánynak, hihetetlen, hogy milyen körülmények között élnek az emberek a világ másik végén. Ha szükségünk van valamire, legyen az egy kiló rizs vagy gyógyszer, hajóba kell pattannunk, hogy meg tudjuk venni. Kisfiúk tucatjai olyan természetesen fociznak keskeny, ingó-bingó pallókon két ház között, hogy még egy kötéltáncos is megirigyelné az ügyességüket.
Megérkezve a piacra, két lehetőségünk van,kiszállunk és sétálunk, vagy maradunk a hajóban és onnan vásárolunk.Mi a sok ülés miatt az első opciót választottuk, és megbeszélve a vezetővel, hogy hány órára kell visszaérnünk, saját utunkat kezdtük el járni.
Képzeljünk magunk elé egy hatalmas területet, ahol az integetős macskától kezdve a sohasem látott fűszerekig mindent meg tudunk vásárolni.Engem elvarázsoltak a színes és frisszöldségek,gyümölcsök, melyek olyan szépen mutattak, mint egy jól megszerkesztett Instagram postban. Megtetszett egy szép fürt bébibanán, amivel csak annyi gond volt, hogy a csatorna közepén lebegett egy pár hajó társaságában. Egy hangos füttyszóra lettem figyelmes, amikor a banán árusa intett nekem, és az evezője segítségével egy kis zacskóban kinyújtottaa partra az árut, majd rámutatott a lapátra. Azonnal felfogtam, hogy mi a dolgom és rátapasztottam a vizes lapátra 20 battot, amit ő szépen visszahúzott a hajójába, bólintott és tovább állt. Így megy arrafelé a kereskedelem.
A sok gyümölcs kóstolása után, kissé megéhezve, valami finom, főtt ételre vágytunk, ami energiát ad a maradék fél óránkra a találkozó előtt. Kinéztünk egy kis hajót, amiben egy konkrét konyha volt felszerelve. Fedélzetén egy szakács állt, aki már rutinosan és kissé monotonon értékesítette a híres tom yum (Egy eredeti csípős, fűszeres thai leves, csirkéből, sertésből vagy marhából. Alapja a galangal gyökér, citromfű, koriander, sok friss zöldség és chili. – a szerk.)leveseit. Öt perc várakozás utána életem eddigi legjobbételéttartottam a kezemben és próbáltam helyet foglalni a padkán, az amúgy is zsúfolt piacon. Gyorsan kellett enni, mert folyamatosan érkeztek az éhes szájak. Garantáltan az egyik legjobb élmény volt az utazás során.
Ez természetesen nekünk, turistáknak fenntartott piac, ahol csak az árusok helyiek. Ha egy tipikus lokál helyre vágyunk, akkor egyedül, saját szervezéssel kell megtalálnunk a nekünk valót. Így történt ez velünk is, amikor autót béreltünk és neki vágtunk a vakvilágnak. Tudtuk, hogy rossz helyre nem mehetünk Thaiföld déli részén. Sok-sok kilométert megtéve már kezdtünk türelmetlenek lenni, amikor egy kis faluban megpillantottunk egy piacot, és úgy döntöttünk,eszünk egy kis gyümölcsöt még vacsora előtt. A piac területére lépve éreztük, hogy minden szem ránk szegeződik és összesúgnak egymás között az ott árulók. Eleinte kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, mert rajtunk kívül nem voltak turisták, de ezt az érzést perceken belül boldog vendégszeretet vette át.
Hihetetlen dolgokat láttunk és csak ámultunk, hogy milyen gyümölcsök, streetfoodok, halak vannak előttünk, amelyekannyira természetesek voltak, mint itthon a Lehel piacon a sárgarépa.Sárkánygyümölcs, mangó, rózsaalma, cukornád szörp, sült banán, banános palacsinta, sült kukorica, banánlevélbe csomagolt hús, tücskök, csótányok, minden kapható volt, nem tudtuk, hol kezdjük. Minden tekintet minket követett és mosolyogva kínálták portékájukat. Vásárlás közben hangosan beszéltek, nevettek és mutogattak ránk, de azzal a különbséggel, hogy nem rajtunk, hanem velünk nevettek. Elképzelhetetlen, mennyi energia és szeretet árad a thai emberekből.
Talán ez volt számomra az egyik legfontosabb üzenet, amit kaptam: el kell fogadnunk azt, amit nekünk szánt a sors, és azt teljes mértékben megbecsülni és átélni. Amikor az ember hazaér, akkor nagyon nehezen fogja fel, hogy 12 órával azelőtt még a világ másik végén járt egy teljesen más kultúrában. A képeket újra és újra nézegetve kezd megfogalmazódni bennünk, hogy mennyi csodálatos dolgot láthattunk és tapasztalhattunk. Többek között ezért is érdemes útra kelni és világot látni, hogy tudjunk visszaemlékezni, hálát adni és megbecsülni.
Következő cikkemben: Thaiföld homokos, képeslapra illő tengerpartjai és telihold fényében áttáncolt éjszakái mellett méltán híres gasztronómiával is rendelkezik. Kedvező klímájának köszönhetően számtalan gyümölcs, zöldség megterem, amiket az ott élők előszeretettel használnak fel, természetesen mindig friss állapotban. A turistáknak is köszönhető nyüzsgő életet élő helyiek, kevesen rendelkeznek otthon konyhával, így saját magukra is ritkán főznek. Nem véletlen alakult ki kultúrájukban az utcán való étkezés, amelyévente millió kíváncsi embert vonzországukba. Az ott töltött két hét alatt lehetőségem nyílt egy fél napos főzőkurzuson részt venni, ahol a legkedveltebb thai ételek elkészítését sajátíthattam el. A következő cikkemben újra visszautazunk a mosoly országába, és néhány igazán eredeti, fűszeres ételelkészítését mutatom meg.