„Mindenkinek hasonló álomesküvőt kívánok, remélem ez a történet erőt ad mindazoknak a lányoknak, akik még nem találták meg az igaz szerelmet.” Esküvőmre emlékezem – Lili és Áron története. 

Lilivel egy hangulatos, olaszétteremben találkoztunk egy decemberi estén. Egy hihetetlen, ám mégis igaz tündérmesével érkezett. Az esküvő óta is széles mosollyal az arcán mutatja a világnak, tényleg megtalálta a boldogságot. Alig néhány perce voltunk csak egymás társaságában, mégis olyan érzésem volt, mintha már évek óta barátnők lennénk. Erre a nyitottságra születni kell.

Egy online ismerkedő oldalon találtál rá a Nagy Ő-re. Hogyan történt mindez?

– Áronnal való megismerkedésem előtt körülbelül három héttel Izraelben voltam egy barátommal. A Sirató fal előtt állva egy kis cetlire írtam a kívánságomat, hogy végre adja meg nekem a Teremtő azt a férfit, akit tènyleg nekem szánt erre az életre. Egy barátnőm akkor már regisztrált a nevemben a Tinder nevű társkereső portálra. Ott ismerkedtem össze a cetlimegírása után Áronnal, aki minden szempontból megfelelt azelvárásaimnak, ráadásul egy izraeli fiú. A regisztrálás után ő volt a második, akivel beszélgettem, utána többet nem is léptem fel az oldalra. Ő Pécsen fogorvostan hallgató, én pedig Budapesten dolgozom fogorvosként. Miután hazarepültem két hétig írogattunk egymásnak, majd leutaztam hozzá látogatóba. Amint megláttam őt tudtam, hogy minket egymásnak teremtettek. Hosszú percekig csak szótlanul öleltük egymást. Az első, nem hivatalos lánykérés már aznap este volt. Adott nekem egy kis rézgyűrűt. Mai napig őrzöm azt isa cetli mellett.

 

Esküvőmre emlékezem – Lili és Áron

Ha nem is a hivatalos lánykérés volt, mégis az első találkozást követően nagyon hamar elkezdtétek szervezni az esküvőt.

– Nem volt klasszikus, letérdelős lánykérés. Még azon a nyáron vizsgaidőszak után kimentünk Áron szüleihez Izraelbe, ott vettünk egymásnak egy-egy eljegyzési gyűrűt. Innentől számítva három hónap múlva összeházasodtunk novemberben.

Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt megszervezni egy esküvőt? Milyen fontossági sorrendet állítottatok fel?

– A menyasszonyi ruhám volt számomra az egyik legfontosabb kérdés. Amint kitűztük az esküvő hivatalos időpontját, írtam Benes Anitának egy levelet, amiben kértem őt, bár idő szűkében, de készítse el nekem álmaim ruháját. Három nappal később már fogadtak is a szalonban. Anita megrajzolta az elképzeléseimet, elmagyarázta, milyen anyagokból lehet megvalósítani az ötletet. Tengerparti esküvő lévén szerettem volna, ha a szoknyarész lágyesésű, a felsőnél pedig a csipke mellett döntöttünk. A zsidó esküvői szokásokat figyelembe véve, a csipkerész zárt volt, a szoknya pedig hosszú. Fátylat is viseltem, a próbák folyamán az is elkészült a ruhához.

Mielőtt megérkeztem a szertartásra, a férfiak aláírták a ketubah-t, vagyis a házassági szerződést, amely a zsidó vallásban egy nagyon fontos momentuma a házasságkötésnek, a házasulandó felek jogairól szól.

Milyen feltételei vannak egy zsidó esküvőnek?

– Ortodox zsidó hagyományoknak megfelelően zajlottak az események. Budapesten részt vettem az esküvő előtt egy közel egy hónapos, öt alkalmas felkészítő kurzuson, amelyet a számomra lenyűgöző személyiségű rebbecin tartott abból a zsinagógából, ahova járok. Ezúton is köszönet neki érte! Majd Áronnal együtt Izraelben felkerestük azt a rabbit, aki a szertartást is levezette. Vele átbeszéltünk minden fontos részletet az esküvővel kapcsolatban. Izraelben más szokások érvényesek egy esküvőre, mint Magyarországon. Kint este 20:00-kor kezdődik a szertartás, amely körülbelül fél órás. Ezt követi a vacsora, majd 22:00 környékén elindulnak haza a vendégek, 23:00-ra az egész esemény lezajlik. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen például tánc és mulatság, de sokkal visszafogottabb szórakozást kell ezalatt érteni, mint egy hagyományos magyar lakodalom esetében.

Ha a szerelem első látásra történet még nem lenne elég, maga az esküvőtök is egy álom volt.

– A szertartás a caesarea-i tengerparton volt, Izrael legszebb római emlékekkel teli településén. A vacsorát szintén ide, egy klasszikus kibutz közepére épített meseszép étterembe szerveztük, ahol szinte kizárólag csak esküvői partik vannak. A vacsoránál természetesen minden kóser volt, előételkénttapasokat és humuszfalatkákak szolgáltak fel, a főételt svédasztalos tálalásban lehetett fogyasztani, húsokat, halakat. Klasszikus esküvői tortát nem készíttettünk. De megmondom őszintén, mindig is ilyen tipikus esküvői szokásoktól mentes esküvőre vágytam.

 

Esküvőmre emlékezem – Lili és Áron

És a magyar hagyományok közül megtartottatok valamit?

– Körülbelül este 18.30-kor a vőlegény és a menyasszony a szertartás előtt találkoznak. Ezt a részt megváltoztattam, mert nekem fontos volt, hogy anyukámmal készülődjek és végül a vőlegény a szertartás legelején pillantson meg a ruhámban. Egyébként minden más zsidó szokások szerint történt: a ceremónián a vőlegény megy elől az apukájával és az apósával, utána érkezik a menyasszony az anyukájával és az anyósával. Fél úton találkoznak, majd a vőlegény lehajtja a menyasszony fátylát és együtt mennek fel a hüppébe.

Kik vettek részt az esküvőn?

– Nagyon sokan elutaztak Budapestről, hogy lássák az esküvőt. Sok igaz barát és a családom. Áron szüleivel és barátaival együtt 250 fős esemény volt, amely Izraelben kis esküvőnek számít. Nagyon fontos volt a fotós és a filmes szerepe, őket mindenképpen Magyarországról szerettem volna kiválasztani. Végül két fiúra esett a döntés, akik valóban ott voltak velünk az első pillanattól az utolsóig. Két kreatív fotózásunk is volt, a második az esküvő utáni napon. Mivel nem buliztunk hajnalig, ezért kipihenten álltunk a kamera elé, de nekem újra el kellett készíteni a sminket és frizurát épp úgy, ahogyan a nagy napon. De megérte, gyönyörű fotók születtek, amelyek egész életünkben emlékeztetni fognak arra a néhány napra.

Esküvőmre emlékezem – Lili és Áron, Fotó: Kapuvári Gábor, Videó: Dunai Misi