Ilyen, amikor két balett-táncos összeköti az életét – Felméry Lili és Balázsi Gergő esküvője a Secret Stories-on.
Néhány hónapja, hogy Lili menyasszonyként sétált be hozzánk, most viszont már feleségként lép be az ajtónkon. Ugyanolyan kedvesen és bájosan fogad minket, és persze most is jót mosolygok azon, hogy úgy áll meg előttem, mint a balett órán, amikor gondosan ügyelned kell a lábpozíciódra. Most azonban valami mégis más. Nemcsak azért, mert már eggyel több gyűrűt visel az ujján, sokkal inkább, mert már távolról érezni azt a pluszt, ami sugárzik belőle a legutóbbi találkozásunk óta. Erről a bizonyos érzésről, és az esküvőn megélt élményekről mesélt Felméry Lili, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosnője.
Pontosan emlékszem arra, mikor utoljára találkoztunk. Irigyeltem a nyugalmadat. Én szerintem egy átlagos randin is jobban izgulok, mint te az esküvőd előtt. Meg tudtad őrizni ezt a higgadtságot a nagy pillanat előtti utolsó percekig?
Szerintem igen, tartottuk azt a nyugodtságot, ami korábban bennünk volt. Igaz, az utolsó hét nagyon sűrű volt, sok mindent kellett még akkor elintézni, amiben a szüleink voltak nagy segítségünkre. Kettőnknek szerintem nem is sikerült volna ennyi mindent koordinálni, pedig azt gondolom, hogy jól álltunk a szervezéssel. Ez leginkább már annak a folyamatnak a vége volt, amibe az esküvő előtt kerül a pár, amikor már tényleg mindenki arra törekszik, hogy minden tökéletes legyen.
Már korábban is beszéltünk erről a tökéletességről, amit sok pár az esküvővel szemben elvárásként támaszt. Akkor említetted, hogy benned folytonosan van egy bizonyítási vágy és megfelelési kényszer. Hogy érzed, az esküvőn el tudtad engedni mindezt és azt mondani, hogy lesz, ami lesz, vagy pedig törekedtél itt is erre a tökéletességre?
A bizonyítási vágy mindig bennem van, de azt tapasztaltam, hogy most én voltam az leginkább, aki el tudta engedni a dolgokat.
Volt azért olyan tényező, ami ennek ellenére neked is feladta a leckét?
Talán az ültetés okozta a legnagyobb fejtörést. Volt, aki egy héttel előtte mondta le a meghívásunkat, de előfordult olyan is, aki egy nappal az esküvő előtt. Ilyenkor már megterítettél, kitetted a kártyát, felírtad a vendégek neveit az ültetőtáblára – ezek mind hirtelen megoldandó feladatokat jelentenek. Emellett az utolsó pillanatig nyomon követtük a dekorációt is, szerettük volna tudni, hogy minden rendben halad.
Milyen érzések kavarogtak benned aznap reggel, mikor tudtad, hogy nemsokára találkoztok Gerivel?
Nagyon érdekes volt, hogy hogyan hatottak ránk az események. Mi a polgári és az egyházi szertartást két külön napra osztottuk el – pénteken volt az előbbi, majd szombaton az utóbbi. A polgári esküvőnk a budafoki házasságkötő teremben zajlott, és csak a nagyon szűk körű család vett részt rajta, én mégis itt izgultam a legjobban. Meg is lepett ez a fajta érzés, kicsit olyan volt, mint az Operaházban, mikor ott állunk a nagy pas de deux előtt.
A templomi napon nekem ez az izgalom már csendesedett, Geri viszont változatlanul nagyon izgult.
Miért döntöttetek úgy, hogy külön napokra szervezitek a polgári és az egyházi szertartásokat?
Pontosan nem tudnám megfogalmazni az okát, de egyszerűen azt éreztük, hogy nem szeretnénk egy napra besűríteni mindkét szertartást. Eredetileg úgy képzeltük el, hogy a polgári szertartás egy-két héttel megelőzi az egyházit, de lehetségesnek tartottam, hogy június legvégéig próbáink és szakmai feladataink lesznek, ezért biztosra szerettem volna menni és mindkét szertartást július hónapra időzítettük. Talán nem volt a legkényelmesebb, hogy egymást követő napokra esett a két szertartás, de összességében így is csodás két napunk volt.
Különös, hogy éppen a kisebb körben tartott szertartás előtt éreztétek az izgalmat, pedig beszéltünk is arról, hogy már hozzá vagytok szokva ahhoz, hogy ki kell állni az emberek elé, ami talán könnyít azon a drukkon, amit az ember ilyenkor érezhet.
Természetesen tudtuk kamatoztatni a munkánk során tapasztaltakat, ugyanakkor be kellett látnunk, hogy egy ilyen nap van az életünkben, és ennek a súlyát ott és akkor mindketten átéreztük és megéltük. Annyira megfoghatatlan, ami ilyenkor körülvesz minket, és olyan különleges, amit az ember ilyenkor érez, egyszerűen leírhatatlan.
Mi volt számotokra a legnagyobb különbség a két szertartás között?
A polgárinál együtt vonultunk be a terembe, az egyházinál pedig külön-külön. Teljesen más érzést adott a két bevonulás, de mindkettőnek megvolt a maga szépsége. A templomban Geri azt szerette volna, ha ő nem vonul be külön, hanem már ott vár a pap mellett, mikor az édesapámmal érkezem.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor az oltár előtt először összenéztünk – varázslatos volt.
Ott látott meg először a ruhádban?
Nem, már találkoztunk előtte. Emiatt voltak is beszélgetéseink, mert ő nagyon szerette volna, hogy a templomban pillantson meg először. Én viszont praktikusabbnak éreztem, ha a kreatív fotózást előtte tartjuk meg, mert tudtam, hogy úgyis elérzékenyülök majd. Emellett szerettem volna, ha a sminkem is ép marad a fotók idejére, és persze a násznépet sem szerettem volna megvárakoztatni. Végül a saját házunk kertjében örökítette meg a „first look”-ot a fotósunk.
Nagyon sok párnak okoz fejtörést, hogy mikorra időzítsék a kreatív fotózást; természetesen mindkét verziónak van egyaránt előnye és hátránya. De az első találkozás mindig különleges lesz – legyen az bárhol.
Nekem ráadásul egyfajta biztonságot jelentett, hogy aznap már láttuk egymást, foghattuk egymás kezét, beszélgethettünk. Sokkal nyugodtabb voltam utána.
Milyen tekintetben adott számodra biztonságot az a találkozás?
Tudtam, hogy segítjük és támogatjuk egymást majd a nagy napon is. Megnyugtatott és boldoggá tett, hogy már délelőtt is egymás közelében lehettünk. Abban nem volt kétségem, hogy igent fog-e mondani. 🙂
Ide kattintva elolvashatjátok az interjút, amit a nagy nap előtt készítettünk Lilivel.
Utólag visszatekintve, a szolgáltatók tekintetében mi volt nagyon tanulságos számodra?
Az esküvőn láttam csak be, hogy mennyire elengedhetetlen egy ceremóniamester. A kezdetek kezdetén nagyon tartottam tőle, nem tudtam elképzelni, hogy milyen szerepet képviselnek egy esküvőn. Balogh Tamás személyében viszont olyan embert találtunk, aki nélkül nem lett volna ennyire csodálatos az esküvőnk. Mindenben a segítségünkre volt, a nagy nap előtt legalább háromszor-négyszer találkozott velünk, hogy megismerjük egymást. Odafigyelt a kívánságainkra, és nagyon jól szót értett a társasággal – pontosan úgy irányította a dolgokat, ahogy mi szerettük volna.
Sokan esküsznek még az ételre és a zenére – mint az esküvő legfontosabb kellékeire – is, mondván ezekre emlékeznek majd a legtöbben. Nálatok mennyire kapott ez prioritást?
Ez a két dolog számunkra is a legfontosabbak között volt. A mi kínálatunk tradicionális magyar konyhát képviselt, elég nagy választékkal. Igyekeztünk örömet szerezni mindenkinek azzal, hogy találjon olyat a fogások között, amit igazán szeret. Zene tekintetében mi DJ-t választottunk, ami csakugyan nagyon jó döntésnek bizonyult. A vacsora alatt kellemes, lágy zene ment, majd mikor elkezdtünk táncolni, jöttek a jobbnál jobb slágerek. Mi nagyon elégedettek voltunk.
Tartottátok magatokat ahhoz, hogy a balett nem kap szerepet ezen a napon?
Igen, teljesen kimaradt számunkra, még nyitótánccal sem készültünk. Lehet, hogy azért is alakult így, mert az évad végén tartottuk az esküvőt, amikor gyakorlatilag kiszakadtunk a munkából, és ez volt az első olyan hét, amikor a nyári szabadságunk elkezdődött.
Ugyan az esküvő óta még nem telt el sok idő, azonban talán már elegendő ahhoz, hogy az aznapi események kicsit mélyebb tartalmat kapjanak. Hogyan érzed, más lett a kapcsolatotok az esküvő óta?
Az életünk ugyanúgy néz ki azóta is, de mégiscsak van egy sajátos varázsa annak a ténynek, hogy összeházasodtunk. Elég a gyűrűmre nézni, és jókedvem lesz, minden nap boldognak érzem magam. Nem azt mondom, hogy a gondok eltörpülnek, de nagyon sok energiát ad, hogy összekötöttük az életünket és hogy van egy férjem, aki mindenben támogat engem.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg szép élményt őriztek arról a napról. Én mégis kíváncsi lennék, van-e olyan dolog, ami különösképp kedves emlék marad a számodra?
Számomra a nap legmeghatóbb pillanata a gyertyafényes keringő volt. A kezünkben égő gyertyából vitték tovább a lángot a vendégeink, miközben egy lassú számra táncoltunk mindannyian. Nagyon különleges volt körbetekinteni és látni, hogy hogyan táncol mindenki a párjával összeölelkezve.
Megfordítva az előző kérdést, volt olyan pillanat is, amin utólag már változtatnál, vagy amit másképpen képzeltél el?
Legnehezebbnek azt éreztem, hogy nem tudtam mindenki felé folytonos figyelmet nyújtani. Volt például olyan rokon a családban, aki azért tett meg hosszú utat, hogy velünk ünnepelhessen, másnap hajnalban pedig már utaznia is kellett haza – mi viszont csak egy-két mondatot tudtunk vele beszélgetni. Ilyenkor az ember másnap kellemetlenül érzi magát; megvolt bennünk az az érzés, hogy szerettünk volna mindenkivel egy kicsit többet foglalkozni, de ez egyszerűen képtelenség volt.
Azóta sem fejtettük meg, hogy hogyan kellett volna ezt jobban csinálni, de tény, hogy 80-100 fő esetén nehéz, hogy mindenki ugyanolyan figyelmet kapjon.
Az esküvőre egy csodaszép sellő fazonú ruhát választottál, aminek bevallom, én nagyon örülök. Olyan kevesen kísérleteznek ezzel a fazonnal, alig lehet látni ezt a fazont a menyasszonyokon Magyarországon.
Ha sok-sok évre visszamegyek az időben, akkor ez a fazon lett volna az első, amit nem választottam volna. Ennek ellenére amikor a szebbnél szebb nagy ruhák között válogattam a szalonban, ez volt az, amit felvéve azt éreztem, hogy igen, ez én vagyok, és ebben szeretném kimondani az igent. Az esküvőnkön is rengeteg dicséretet kaptam, végig nagyon jól éreztem magam benne. Tökéletesen tudtam mozogni, táncolni, pont olyannak éreztem magamon, amilyennek szerettem volna.
Azt gondolom, a legjobb döntést hozza, aki a Daalarnából választ ruhát. Már csak a szalonba belépni is olyan, mintha egy kis paradicsomba csöppennék. Mindig olyan jókedv és kedvesség sugárzik mindenkiből, és ez a menyasszonyokra is átragad.
Tapasztalt menyasszonyként mi az, amit tanácsolnál azoknak, akik most készülnek az esküvőjükre? Mi volt számodra a legnagyobb tanulság?
Nekünk mindenki azt tanácsolta, hogy ne idegeskedjük túl a dolgokat, csak magunkkal foglalkozzunk. Bármennyire is közhelyesnek tűnik, de ez számunkra is bevált. Szerintem ha az ifjú pár jól érzi magát, akkor a násznép is ezt a hangulatot és boldogságot veszi át. A másik, ami tanulságos volt számunkra, hogy nem érdemes hagyni, hogy bármilyen kis problémán fennakadjunk. Például az esküvőnk reggelén láttuk, hogy esett az eső, és persze ösztönösen átfutott minden az agyunkon, de végül rájöttünk, hogy nem szabad hagyni, hogy ilyen dolgok rossz érzést ébresszenek bennünk. Hinni kell abban, hogy minden pont úgy lesz jó, ahogy történni fog.
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! Vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! A Daalarna aktuális esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET felpróbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.