Néhány hónapja már, hogy Rúzsa Magdi a vőlegényével, Vilmossal az oltár elé állt. Az esküvőjük hangulata, az akkor megélt érzések, és a Magdit övező spiritualitás azóta is fel-felelevenedik az új „Mosd fehérre” című dala kapcsán, illetve a következő koncertjére készülődve, amelynek a Papp László Budapest Sportaréna ad otthon február végén. A Rúzsa Magdi esküvő előtt készült interjúnkon még csak az előkészületekről és a nagy naphoz kötődő érzelmekről beszélgettünk, most azonban már feleségként lehetőségünk volt arról is szót ejteni, hogy hogyan változott az esküvőről alkotott látásmódja, hogyan élte meg az elmúlt hónapokat, és hogy hogyan kapott mindez szerepet a legújabb klipjében.
Rövid időn belül kétszer is egy menyasszony bőrébe bújhattál: egyszer a saját esküvődön, egyszer pedig a klipforgatás alkalmával. Az elkészült videó – és egyúttal az ahhoz írt dalszöveg – már lehetőséget adott a rajongóidnak, hogy kicsit betekintést nyerjenek abba, hogy milyen érzések voltak benned az esküvő kapcsán. Mesélnél arról, hogy az „igazi” esküvőd napját hogyan élted meg?
Nagyon különleges volt az a nap; nagyon sok érzés átalakult bennem ahhoz képest, ahogy korábban elképzeltem az esküvőnk napját. Az, amiről korábban beszéltem neked, hogy nem volt semmiféle izgalom bennem, az azon a napon teljesen megváltozott. Amikor ott állsz a tükör előtt, és tulajdonképpen utoljára látod magad hajadon lányként, akkor egy pillanatra összeszorul a torkod. Mindez akkor tetőződött, amikor eljött az ideje, hogy a ruhát is magamra vegyem. Egyszerre volt szép és megható; minden, amit elképzeltem, azt egyben ott láttam meg először.
Miután elkészültünk, a Mátyás-templom felé vettük az irányt, itt tartottuk az egyházi esküvőnket. Ez nagyon jó döntés volt, egy pillanatra el is állt a lélegzetem, mikor beléptem az ajtón. Annyira különleges hangulat uralkodik odabent, hogy az abban a pillanatban berántott, és ezt követően úgy éreztem, mintha az egész ceremónia másodpercek alatt zajlott volna le.
Édesapám kísért az oltárhoz, ami számomra szintén nagy öröm volt, hiszen olyan ritkán tudunk találkozni. Úgyhogy csak szorongattuk egymás kezét és küzdöttünk a könnyeinkkel.
Fontos volt számodra, hogy a templomban lásson meg először Vilmos? Ügyeltél ezekre a részletekre is?
Igen, a templomban látott először, sőt kifejezetten csak az oltár előtt. Ő mindaddig háttal állt nekem az édesanyja mellett. Nehéz szavakba önteni azt a pillanatot, amit akkor éltünk át, amikor ott először megláttuk egymást. Nagyon szép volt, tele mindenféle érzelemmel. Sőt, mikor már beléptem a templomba és felnéztem a mennyezet felé, már ott azt éreztem, hogy el tudnám sírni magam.
Abban azért biztos vagyok, hogy a ceremónia után viszont biztosan nem az a decens, egész este a húsleves fölött üldögélős menyasszony voltál. Megadtátok a lakodalom módját?
Amikor mi a zenekarral koncertezni járunk, akkor rendszeresen megállunk egy benzinkúton, ott van a találkozónk. Úton az esküvői helyszín, azaz Etyek felé hű maradtam magamhoz; a csapattal kitaláltuk, hogy ennél a benzinkútnál mindenképpen meg kell állnunk, és készítenünk kell egy fotót, amit aztán elküldtem a zenekari tagoknak, akik sikítoztak a röhögéstől. Na már itt elkezdődött az esküvő buli része. Majd a vacsorát követően – ami szerintem nagyon jól sikerült – indult el az igazi lakodalom.
Én világéletemben egy mulatós lány voltam, de az a helyzet, hogy itt minden képzeletemet felülmúltam, és körülbelül 7,5 órán keresztül táncoltam, csak 5-10 percekre ültem le enni.
A PartYssimo zenekar a szívét-lelkét beletette ebbe az estébe; a nap végére már a fél társaság mezítláb táncolt – köztük én is –, sokáig azt sem vettem észre, hogy beleléptem egy üvegszilánkba, csak másnap reggel tűnt fel. Aki még külön kiemelést érdemel, az Dani János cigányzenekara, fergeteges hangulatot teremtettek ők is.
Mit ragadnál ki leginkább a nap forgatagából, mi volt számodra a legkülönlegesebb élmény?
Elsőként a templomi pillanatok azok, amik nagyon emlékezetesek maradtak. Amikor az ember oda belép, érzi, hogy ott egy másféle energia uralkodik, ami abban a pillanatban – a szó pozitív értelmében – rád telepszik. Nagyon felemelő volt az az érzés. A másik különleges élmény értelemszerűen a lakodalom volt. Mindenki együtt örült és táncolt, mindenféle parókákba, sapkákba öltöztünk be, rengeteget nevettünk. Emellett, ami a barátok részéről nagyon szép gesztus volt, hogy mindenki találkozott még az esküvő előtt egymással, és együtt ötleteltek, hogy minek örülnénk, mivel lepjenek meg minket. Végül közös ajándékként együtt elénekelték nekünk az „Egyszer” című dalomat, amihez készítettek egy videót is – ebben foglalták össze a jókívánságaikat.
Legalább ennyire emlékezetes volt, mikor a PartYssimo elkezdte énekelni az „Azért vannak a jó barátok” című dalt, aminél már a könnyeinktől fuldokolva énekeltünk. Nagyon sok szép és megható pillanatokat éltünk meg együtt, és nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek.
Te is készültél valamilyen dallal a többieknek?
Egyetlenegy dalt énekeltem, ami visszagondolva elég szürreális volt. A menyasszonyi ruhámban, egy rendőrsapkával a fejemen a „Highway to Hell”-t énekeltem el az AC/DC-től. Mondanom sem kell, ettől az egész násznép megőrült.
Könnyű volt megszokni, hogy most nem énekesnőként volt a tiéd a főszerep? Át tudtál szellemülni, hogy nem neked kellett show-t csinálni, hanem csak élvezned kellett a nap történéseit?
Én nagyon szeretem, amikor „csak” mulatnunk kell, nem gond az, ha olykor át kell adni a stafétabotot. Viszont a mulatság részét a maximumon űztem, sőt hivatalosan is én lettem aznap a cipőtönkretevés mestere. A menyasszonyi cipőmet ugyanis úgy széttáncoltam, hogy kitört a sarka, aztán később a menyecske cipőmet is sikerült megtépnem. Mit mondhatnék, nagy buli volt.
Mikor rájöttem arra, hogy nem maradt már több pár cipő nálam, akkor lekaptam, ami rajtam volt, és onnantól kezdve inkább mezítláb táncoltam.
Úgy érzem, hogy semmi sem szeghette a kedveteket aznap. Volt azért, amire kifejezetten ügyeltél, vagy ami miatt aggódnod kellett? Leszámítva az utolsó pár cipő kérdését. 🙂
Semmi ilyen nem volt, de az nagyon érdekes, hogy mindenki tartott attól, hogy aznap esni fog az eső. Vicces, én előre megmondtam mindenkinek, hogy biztos, hogy esni fog, mert az idei évemet – ami a koncerteket is illeti – végigkövette a rossz időjárás. Az ettől való félelmemet a Budapest Parkban adott koncertem után tanultam meg kezelni, amikor hiába rettegtem attól, hogy a vihar miatt majd nem fognak eljönni az emberek – végül nyolcezer ember állt velem szemben. Itt tört meg bennem az az aggodalom, hogy az eső képes lenne elmosni bármilyen jókedvet. Ez a gondolat kísért végig az esküvőn is. Persze igazam lett, estére megérkezett a vihar, de ennek is megvolt a maga előnye: senki sem ment ki a sátorból, és ez (is) jól összetartotta az embereket.
Mikor az esküvő előtt beszélgettünk, mondtad, hogy már nem akartál valakinek sokáig a menyasszonya lenni, elvégre mi változna, ha jegyben járnátok még mondjuk egy évig. Most mit gondolsz, mi változott, hogy valakinek nem a barátnője, nem a menyasszonya vagy, hanem a felesége?
Az a vicces, hogy semmi sem változott, minden pont úgy folytatódik, mint ahogy eddig. De az biztos, hogy nagyon sok szép közös emlékkel lettünk gazdagabbak.
Hogyan érezted magad az esküvői ruhádban, örülsz, hogy ezt a hangsúlyos hernyóselyem ruhát választottad?
A ruha gyönyörűen festett, amiben nagyon jól éreztem magam, sőt mindenki azzal a kedvességgel jött oda, hogy nem is nagyon láttak még ilyen szép menyasszonyi ruhát. Az egyik legnagyobb bókot egy kislánytól kaptam. Az apukája megkért, hogy odaülhessem mellém a lánya, aki azt mondta rám, hogy olyan vagyok, mint egy igazi királylány. Nagyon jólesett.
Közvetve ugyan, de kicsit más is részese lehet az esküvődnek, hiszen nemrégiben jelent meg a „Mosd Fehérre” című zeneszámod videoklipje, amiben magad is menyasszonyként jelensz meg, ráadásul az esküvődön viselt Daalarna ruhádban. Mi inspirálta ezt a videót, miért választottad ezt a témát?
Az eredeti tervek szerint szerettünk volna az esküvőnkből is néhány részletet megmutatni a videoklipben, de végül ezt az ötletet elvetettük, ebben a formában végül nem láttuk jónak egybemosni a két hangulatot. Ugyanakkor a dal témáját, világát tekintve mindenképpen szerettem volna az eredeti esküvői ruhámat ebben a videóban is szerepeltetni, mert nagyon kedves emlékeket idéz fel bennem, amit szerettem volna ilyen módon a rajongóim felé is közvetíteni.
A videóban egy belsőleg nagyon elhivatott nő jelenik meg, akinek az Isten közeli állapotáról szól ez a dal – ez egyébként közelít ahhoz az érzéshez is, ami az esküvőnkön játszódott le bennem. Számomra ez sokkal inkám egy ima, mintsem egy puszta zeneszám.
Hamarosan alkalmad is lesz ezt a dalt a szó legszorosabb értelmében nagyközönség előtt is előadni, hiszen februárban a Papp László Budapest Sportarénában koncertezel.
Már nagyon várjuk a február 23-24-én tartott koncertet; nagyon különleges látványvilág fogadja majd az odalátogatókat, ráadásul velünk lesz Presser Gábor is, aki az est vendégeként fog majd velem énekelni. Már nagyon régóta készülünk erre a két napra, nagyon sok ember munkája fog eggyé válni ezen a napon. A koncert promóciós anyagához tervezett képekért is egészen New Yorkig utaztunk, ahol Jaksa Timi készített számomra néhány képkockát. Két Daalarna ruha ide is velem tartott, nagyon jól illett New York stílusos forgatagához.
Rúzsa Magdi Daalarna ruhában ment férjhez – Interjú & fotók az esküvőről.
