Rúzsa Magdi férjhez ment, méghozzá a Daalarna FLOWER kollekció egyik legkülönlegesebb esküvői ruhájában. Rúzsa Magdi esküvője a Budai Várban kezdődött az egyházi szertartással és a Hernyák birtokon folytatódott a lakodalommal. Az énekesnő kizárólag a Secret Stories-nak árult el részleteket a nagy napról és kaptunk néhány képet is az esküvőt megelőző kreatív fotózásról.
A Daalarna szalonban az esküvői ruhapróbájára vártam Magdit. Figyeltem a próbája közben – ízig-vérig igazi énekesnő, ha alkalma volt rá és hallott egy-két zeneszót a háttérben, egyből megmozdult és dúdolászott rá. Olyanok voltunk, mintha egy koncert backstage helyszínére csöppentünk volna, hamar nagyon jó hangulat töltötte meg azt a kis helyiséget. Végül a próba után a fotelekből az igazi otthonérzést adó puha szőnyegre ültünk, és egy jót beszélgettünk a közelgő esküvőről, érzésekről és arról, hogy hogyan is éli meg a nagy nap előtti hónapokat, őszintén.
Tetszik az a fajta hozzáállásod, hogy mindig ezt a muzikális énedet közvetíted a kívülálló emberek felé, nem többet, nem kevesebbet. Ezért volt nagyon kellemes meglepetés, mikor láttam a közösségi oldaladon, hogy megosztottad a rajongóiddal az eljegyzésedről szóló hírt.
Azt érzem, hogy azok az emberek, akik mindig ott vannak velem a koncertjeimen, akik követik az életemnek minden egyes pontját, azokkal ezeket a nagy lépéseket szívesen megosztom – persze ezt is csak egy határig. Tudják, hogy nem vagyok az az ember, aki a magánéletéről beszél, nem szoktam a páromat sem mutogatni, nem igényli, és nincs is erre szükségünk. Én mindig arra törekedtem, hogy ha a sajtóban írnak rólam, akkor az a szakmáról szóljon.
Talán te nem az a fajta ismert ember vagy, akit olyan rajongók vesznek körül, akik igényelnék azt, hogy bármilyen bulvárhírt elkapjanak rólad, hanem örülnek annak, hogy tőled hallanak valamilyen információt, és itt be is zárul a kör. Nem vágynak arra, hogy turkáljanak az életedben.
Nem, és ami számomra nagyon jó érzés – és egyben egyfajta visszajelzés is –, hogy a közönségem a zenémen keresztül akar engem megismerni. Olykor el is szoktam beszélgetni velük, hogy egy-egy dal hogyan születik. Aki például követi a számaimat, az tudhatja, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyok, hiszen sokszor teljesen a saját magánéletemből merítkezem. Persze írok fikciókról is, de összességében azért mindig azok a dolgok vannak jelen a zenémben, amik mozgatnak, amik ott vannak a fejemben, amik kérdések bennem, vagy éppen erős válaszok. Talán ezért is érzem azt a közönségem nagy részénél, hogy olyan, mintha ismernének, és úgy jönnek oda hozzám, úgy ölelnek meg, mintha mindennap találkoznánk. Talán ez az az ok, ami miatt az eljegyzés kapcsán sem akartak túl sok információt kideríteni a körülményekkel kapcsolatban, egészen egyszerűen csak örültek, hogy velem osztozhattak a boldogságunkban.
A magánéletedről szóló kevés hír ellenére is azonban azt lehet tudni rólad, hogy régóta együtt élsz a pároddal. Mit tapasztaltál, ennyi idő után is képes volt az eljegyzés változást hozni a kettőtök kapcsolatában, formált rajtatok valamit?
Azt, hogy formált volna, nem mondanám, de nagyon jól esett abban a pillanatban. Hat és fél éve vagyunk együtt. Amikor találkoztunk, már akkor elhatároztuk azt, hogy egy közös irányba szeretnénk tartani. Ez egy nagyon erős és intenzív érzés volt. Aztán persze előbb-utóbb bennem is megformálódott az a gondolat, hogy jó lenne egy nap azt mondani, hogy én nem a barátnője vagyok valakinek, hanem a felesége.
A kettősség ellenére, amit az előbb is mondtál, miért volt fontos számodra, hogy a felesége legyél? Fontosnak érezted, hogy hivatalosan is egymáshoz tartozzatok?
Az az érdekes, hogy volt bennem egy olyan érzés, amit az imént is említettem, de közben meg rádöbbentem arra is, hogy én igazából egy nagyon szabad ember vagyok. Szerencsém, hogy ő ezt pontosan tudja, és megérti, hogy egy bizonyos részemnek nagyon fontos volt az, hogy hivatalosan is összekössük az életünket, míg a másik részem meg ugyanúgy élné tovább az életét, mint ahogy eddig is volt. De mindent összevetve azt gondolom, hogy egy nőnek magabiztosságot ad az, hogy valaki úgy érzi, hogy szeretné az életét leélni velem.
Az igazság az, hogy én egy több pólusú ember vagyok. Tudok nagyon nyugodt és visszafogott lenni, és ugyanakkor a másik véglet is bármikor kiszabadulhat a palackból. Ezért mindig aggódtam, hogy egy nap lesz-e egy ember, aki azt fogja mondani, hogy én veled akarom leélni az életem, de legalább vállalom, hogy megpróbállak elviselni.
Aztán mikor mi összejöttünk és elindult ez a kapcsolat, éreztem, hogy amennyire nehéz engem kezelni, ő olyannyira jól ráérzett arra, hogy hol kell elengedni, és hogy mi a kulcs hozzám.
Hogyan zajlott az esküvőre való készülődés?
Vicces, néha még meg is feledkezem róla, hogy menyasszony vagyok. Most hogy az esküvőre készülünk, rájöttem arra, hogy hiányzik belőlem az az igazi menyasszony gén. Én bármikor öltözhetek különleges ruhákba, vagy ha felmegyek a színpadra, tudom már, hogy milyen, amikor minden tekintet rám szegül, tudom, hogy milyen érzés a középpontban lenni. Talán ezért még nem érzem az a fajta zsizsgést, amit ebben az időszakban a többi menyasszony átél. Nem tudom, hogy majd mikor ott leszünk az esküvőnk napján, akkor mi minden fog zajlani a lelkemben. Pont most jutott eszembe, hogy nem is tudom, hogy a fodrászom és a sminkesem tudja-e egyáltalán a dátumot. Sok a koncertem, így nehezen tudok csak a mennyasszonyságra összpontosítani.
Érdekes, hogy nagy átlagban mérve mennyire élesen elváló két nagy táborra oszthatóak a menyasszonyok. Az egyikük a szervezést években méri, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mindenre (túl) sok időt szánjon, míg a másik csoport azt érzi, hogy ha elkötelezte magát, akkor miért is várjon az esküvővel. Nálatok is viszonylag hamar követi a nagy nap a lánykérést – hogy érzed, miért döntöttetek így?
Nagyon sokan kérdezték tőlem, hogy hova ez a nagy sietség, amin akkor meg is lepődtem. Egyfelől fontos volt, hogy találjunk, egy olyan szabad dátumot, amikor nincs koncertem. Mikor ez meglett, más tényezőre nem is gondoltam, csak hogy meg is van az időpont, ekkor lesz az esküvő. A másik ok, amiért szerettem volna nem sokkal a lánykérés után házasodni, az az volt, hogy én már nem akartam valakinek a barátnője lenni.
Azt éreztem, hogy már olyan régóta együtt vagyunk, miért legyek még akár egy évig menyasszony, mi változna?
Aztán igazából már másnap bementem egy boltba, ahol találtam egy ruhát, amit első körben olyan jónak éreztem, hogy átfutott bennem a gondolat, hogy meg is vehetném. Végül azért nem döntöttem így, mert ráébredtem, hogy ez még tőlem is túlzás lenne. Talán mindez azért van, mert a koncertek miatt bennem van az a ritmus, hogy legyen minden időben leszervezve, és ha ez megvan, haladhatunk is tovább.
Nem félsz attól, hogy ez a fajta sietség annak a rovására fog válni, hogy nem tudod majd igazán megélni és kiélvezni ezeket a megismételhetetlen pillanatokat?
Lehet, hogy ez lenne, de most már nem tudok lassítani. Igazából amivel most is a legtöbb időt töltöm, az az, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem a menyasszonyságot, nem a szervezést, nem azt, hogy a cipőm színe jó lesz-e a ruhám színéhez, hanem ezt a házasság dolgot hogyan kell jól csinálni. Hosszú ideje azzal szórakozom, hogy nézem az embereket, a párokat, nézem az idős embereket, és próbálok rájönni arra, hogy nekik mi lehet a titkuk, hogyan csinálják. Az egész házasság, a lánykérés belőlem ezeket a fajta érzéseket hozta ki, és a szervezés apró részletei helyett most is az foglalkoztat, hogy mindeközben hogyan tudunk majd megmaradni jó párnak.
A sietségre visszacsatolva pedig azt gondolom, hogy nekünk már régóta megvan a közös jövőképünk. Mikor megismerkedtünk, akkor már eleve eldöntöttünk valamit, ami egy óriási biztonságot adott.
Az, hogy most itt tartunk, hogy rövidebb ideig járunk jegyben, vagy hogy más kérdések foglalkoztatnak, mint egy átlagos menyasszonyt, lehet azért van, mert én már tudom, hogy milyen valakivel több évet együtt lenni. Más, amikor valakinek másfél-két év után kérik meg a kezét, és utána vágnak bele egy olyan fajta közös életbe, amit majd egy nap házasság követ. Viszont ha valakit már nagyon hosszú évek óta ismersz, úgy megint más belevágni ebbe, és azt mondani, hogy igen, én biztosan ezt akarom.
Lehet tudni rólad hogy vallásos embernek tartod magad. Ez kihatással van erre a nézetmódra, vagy akár magára a házasságodra?
Hívő vagyok, azt szoktam mondani. Én Istenben hiszek és a fölöttünk lévő erőben. A sorsban, az angyalokban; azt gondolom, hogy valaki mindig ott ügyködik fölöttünk. De lehet, hogy ezt az is kiváltja belőlem, hogy a jövő kezdett el foglalkoztatni. Őszinte legyek? Sokszor belegondolok abba, hogy az utóbbi időben annyi szép és jó dolog történik velem, és egy kicsit megijedtem attól, hogy lehet-e ezt így tartani.
Nem gondolod, hogy azért történik veled mindez a sok jó, mert megérdemled?
Na ez az, amin nem szoktam gondolkodni.
Én nagyon hiszek abban, hogy a zene mennyi embert meg tud érinteni, és hogy te a dalszövegeiden keresztül mennyi emberre vagy hatással. Ha ennyi embernek tudsz legalább egy kicsi jót adni azzal, hogy meg tudják hallgatni a számaidat, ha rossz passzban vannak, vagy ki tudod őket zökkenteni a gondjaik közül egy koncerten, azzal ha közvetve is, de annyi jót tudsz adni, hogy azt vissza tudod kapni te is.
Én is szeretnék hinni ebben, de gondolod, hogy ez mindent felülírhat? Mert annyi csupa szív ember van, aztán mégiscsak történtek rossz dolgok. Ha most visszagondolok, hogy mi volt 10 éve, rájövök, hogy akkorát fordult velem a világ, és hogyha belegondolok, hogy mi lesz 10 év múlva, akkor beletorpanok. Többek között ezért is kezdett el foglalkoztatni az is, hogy jól tudom-e majd csinálni azt, amit úgy hívnak, házasság.
Tényleg sok minden van már a hátad mögött, és hosszú utat jártál meg arról a vajdasági településről, ahonnan származol. Utóbbi befolyással lesz az esküvőd szervezésére? Szeretnél valami hazai hagyományt belecsempészni a nagy napba, visszanyúlsz a gyökerekhez?
Részben igen; igaz az esküvő Etyeken lesz, egy nagyon kedves családi barátunknál a Hernyák birtokon, a füvészkertben. Hernyák Laci szintén vajdasági származású, náluk igazán otthon érzem magam. Amikor azt érzem, hogy olyan tanácsra van szükségem, mintha az apukám szólna hozzám, vagy azt kell éreznem, hogy valaki az igazi ízes vajdasági nyelven szól hozzám, akkor mindig ellátogatok Lacihoz és a feleségéhez. Ezért is döntöttünk úgy, hogy legyen ott az esküvő.
Ami viszont az esküvői hagyományt illeti, lemondtunk a legtöbb szokásról, például nem lesz nálunk menyasszonytánc. Ugyanakkor a töltött káposzta nem marad el – ez nálunk a Vajdaságban kötelező éjfél után –, vagy például a bácskai mulatós hangulatot, ha akarnám se tudnám kihagyni, szerintem erről a barátok is gondoskodnak majd.
Viszont újítottunk is néhány dologban, illetve a párommal egyetértettünk abban, hogy ez az este azokról az emberekről kell, hogy szóljon, akiket mi nagyon szeretünk – örülnénk, ha ezen a napon meglephetnénk őket egy jó bulival. Fontos volt, hogy ez ne legyen görcsös, ne legyen erőltetett, csak röhögjünk együtt és érezzük jól magunkat. A PartYssimo húzza majd a talpalávalót, és biztos vagyok benne, hogy nagyot fogunk mulatni.
Mondtad, hogy mint énekesnő, már megszoktad azt, hogy a figyelem központjában vagy. Ez viszont Neked is egy új helyzet lesz, más impulzusok fognak érni. Lapul azért benned egy kis izgalom vagy izgatottság?
Izgatottság igen, de nincs mitől izgulnom. Igaz, hogy azért ez egy másfajta stresszhelyzet lesz, mint az eddigiek, de a munkámból adódóan már sok mindent ki tudok zárni, és az egészet igyekszem inkább a lehető legjobban kiélvezni. Jó érzés, hogy a barátokkal együtt találjuk ki a részleteket: hogy milyen legyen a ruhám, Varró Zoli barátom hozza a fátylat, a barátnőm, Bazula Nikol tervezteti a csokromat, és Landesz Kati, az esküvőszervezőnk, valamint Jaksa Tímea, a fotósunk is nagyon nagy segítségemre van abban, hogy minden úgy alakuljon az esküvőnkön, ahogy megálmodtuk. Imádom, ahogy így zsizsgünk a dolgok körül. De ez sem kifejezetten rólam szól, hanem arról, hogy közösen töltsük el ezeket a felejthetetlen pillanatokat.
Mikor a próba előtt beszélgettünk néhány gondolatot, mondtad, hogy nem vágysz arra, hogy nagy felhajtást csapjatok, vagy hogy a sajtó felé túl sok kommunikáció jusson el az esküvőről. Akkor azt gondoltam, hogy ennek a lánynak biztosan egy szűk körű esküvője lesz. Ennek ellenére néhány perccel utána említetted, hogy 150 főt invitáltatok meg. Vagy nálad ez még a szűk kör kategóriájába tartozik?
Ez számunkra valóban szűk kör. Borzasztóan nehéz, mert nagyon nagy a baráti körünk, sok munkatárssal dolgozunk együtt, a helyszín szűke miatt viszont sok mindenkit nem tudtunk meghívni. Erre azt a megoldást találtam ki, hogy ezeknek a barátoknak csapunk egy afterparty-t az esküvő után.
A létszám kérdésén túl volt még valami, ami nagy fejtörést okozott a szervezés alatt?
Egyértelműen a helyszín és a menü. Az végig fontos volt számunkra, hogy figyelembe vegyük, hogy kinek mi lenne a jó, ki mit enne szívesen, hol érezné jól magát – mindezt úgy, hogy közben mi sem felejtsük el élvezni a nagy napot. A másik, ami még fejtörést okozott, az a zenekar, de szerencsére egy nagyon jó csapatot találtunk, a PartYssimót.
Érdekes lehet, hogy egy énekesnő milyen tényezők alapján választ zenét az esküvőjére – meglepődtem volna, ha ezt nem hallom a fejtörést okozó dolgok között. Mi alapján történt a választásotok?
Abból a szempontból volt nehéz, hogy ismerem a közeget, és tudom, hogy igazából minden stílusból kell egy kicsi. Szerettük volna, hogy legyen tánczene is, de persze a klasszikus értelemben vett mulatást sem hagynánk ki. Én nagyon szeretem az igazi cigányzenét, és van az a mennyiségű pohár bor, amikor az ember erre tud igazán jót mulatni. Úgyhogy olyan felállásban állapodtunk meg, hogy lesz egy jó cigányzenekar, és lesz egy partizenekar is.
Az esküvődre egy csodaszép hernyóselyem organza Daalarna ruhát választottál, kontrasztos színekkel, ami a korábbi bemutatók óta sok ember szívébe lopta be magát, mégis sokan félve választják a merészsége miatt. Te miért épp ebbe szerettél bele?
Pici korom óta nem szeretem, amikor valami szembejön. Amikor megláttam ezt a ruhát, tudtam, hogy ezt kevesen merik bevállalni, mert mindenki szeret visszanyúlni a klasszikushoz, és ragaszkodnak a fehér menyasszonyi színhez. Aztán eszembe jutott, hogy én különben is mindig egy extravagáns nő voltam, és ez a ruha lenne az, ami igazán passzolna a személyiségemhez. Pedig érdekes, első körben még azon gondolkodtam, hogy nekem egy kis keskeny vonalú, egyszerű ruha kell majd a nagy napra. Miután azonban felvettem, éreztem, hogy na ez az, ezt kerestem. A letisztultsága mellett van benne egy csavar, amikért mindig rajongtam. Úgy érzem, abszolút jó döntés volt a ruhaválasztásnál is a szívemre hallgatni.
A Secret Stories a Daalarna esküvői magazinja. Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők és a Daalarna világából!
