Valódi esküvőnket bemutató rovatunkban most Ági és Tomi történetét ismerhetitek meg, akik kellő lazasággal, de óriási izgatottsággal láttak hozzá a Balaton-parti nagy napjuk megszervezésének, amit egy természetes és érzelmekkel teli esküvő követett.

Hogyan ismertétek meg egymást?

2015 nyarán találkoztunk először Zamárdiban egy kettlebell táborban. A párom eredeti szakmája gépészmérnök, és emellett nagyszerű, képzett sportember. Mivel én is a mozgás szerelmese vagyok, de hozzá képest kezdőnek számítottam, így chaten kikértem a véleményét egy tornászgyűrűvel kapcsolatban, ami egy beszélgetéssé fordult át. Később úgy alakítottuk, hogy újra találkozzunk egy sporteseményen, onnantól pedig nem volt megállás. Az esküvőnk elemei, apró történetei szinte mind visszautaltak a megismerkedésünkre.

Hogyan zajlott a lánykérés, számítottál rá?

Őszintén szólva már nagyon vártam, hogy megkérje a kezem, a barátnőmnek – aki a szertartásvezetőnk volt – még tanácsokat is adtam, hogy ha Tomi bármilyen instrukcióért hozzá fordulna, akkor tudjon számára segíteni. A lánykérésre Fényespusztán, egy napsütéses őszi napon került sor. Pont olyan volt, mint amilyenre vágytam – közel-távol senki sem volt körülöttünk. Tomi mondta, hogy készítsünk néhány közös fotót, és felállított egy állványt velünk szemben. Ezzel együtt elindított egy romantikus zenét is, ami akkor már talán kicsit gyanús volt, de hagytam, hogy sodorjanak az események. Kérte, hogy csukjam be a szemem, majd mikor újra kinyithattam, már csak azt láttam, hogy térdel előttem, és feleségül kér. Utóbb derült csak ki, hogy valójában nem fotót készített, hanem videóra vette a lánykérést, amit később az esküvőnk napján le is játszottunk a vendégeinknek.

Mennyi időt szántatok az esküvő megszervezésére?

Tavaly október 20-án volt a lánykérés, másnap már hívtam a Daalarna szalont. Évek óta volt egy ruha, amit kinéztem, és őriztem a fotóját. Mikor pedig végre felpróbálhattam, rögtön tudtam, hogy azt szeretném majd viselni. A párom előzetesen egy karácsonyi ajándékként hozzá is járult a megrendeléshez. Nyomtatott nekem egy kupont, és azt mondta, hogy tudja, hogy gyerekkori álmom a tökéletes menyasszonyi ruha, és ezért ő is szeretne ebbe beszállni. Végig titokban tartottam a választásomat, és reméltem, hogy neki is legalább annyira fog tetszeni a ruhám, mint nekem.

Összességében egyébként körülbelül egy év volt a szervezésre szánt teljes idő.

Mire esett a hangsúly a többi szolgáltató kiválasztásánál?

Tudtam azt, hogy sokan a szolgáltatókat már az esküvő előtt jóval lefoglalják, ezért igyekeztem sürgetni a szervezést. A tökéletes helyszín kiválasztásánál a természetközeli, családias hangulat, a szuper kiszolgálás, és a kifogástalan házias ízek játszottak fő szerepet. Mivel zamárdiban a Szent Kristóf Pincészet mindezeknek a szempontoknak maximálisan megfelelt, így rábíztuk magunkat Gulyás Dávidra és csapatára, akik végtelen türelemmel és profizmussal asszisztálták végig a nagy napunk mellett az azt megelőző időszakot is.

A másik nagyon fontos momentum a megfelelő fotós megtalálása volt. Ágneshez több ajánlás útján jutottunk el, és az első találkozásunkkor éreztük, hogy egy nagyon jó együttműködés veszi kezdetét. Igazi természetes, őszinte, érzelmekkel teli képek készültek, amikért végtelen hálásak vagyunk. A jegyes és a kreatív fotózás is kalandos és fantasztikus élmény volt, amit mindketten élveztünk, ezért elhatároztuk, hogy valamelyik jövőbeni házassági évfordulónk alkalmával újra felkérjük őt, ahol újra alkalmam lesz viselni a meseszép Daalarna ruhámat is.

A frizurámat Márkus Afrodité készítette, aki már egy évtizede viseli gondját a hajamnak, így csakis ő jöhetett szóba. Tudtam, hogy virágdíszt szeretnék, amit olyan profin sikerült neki a frizurámba applikálnia, hogy még az akrobatikus előadásunkat is sikeresen túlélte.

Mi okozta a legnagyobb izgalmat az esküvő előtt?

Talán az időjárás. Nagyon sokáig mantráztuk, hogy elengedjük az összes aggodalmunkat, és mindennek úgy kell lennie, ahogy történni fog. De persze álszent az, aki azt mondja, hogy egy óriási hurrikán közepette is jól érzi magát. Én nem bántam volna, ha aznap esik az eső, csak azért szurkoltam, hogy legalább arra a félórára kíméljen meg minket az időjárás. Végül egész nap gyönyörű napsütéses időnk volt.

Hogyan alakítottátok a „first look”-ot, milyen érzés volt megpillantani egymást?

A first look a családi nyaralónkban, nagymamám barackfája alatt volt, amihez rengeteg kedves emlék fűz. Mivel ő ma már nem lehetett köztünk, nagyon ügyeltünk arra, hogy a családi kötődéseket megőrizzük, és mindennek egy mögöttes tartalmat adjunk. Emellett kifejezetten jó döntés volt, hogy ilyen meghitt környezetben láthattuk egymást először, és nem a szertartáson. Ez akkor is jó, ha valaki szégyellős, és nem tudja kizárni a körülötte lévőket. Teljesen más élmény, ha ez a pillanat csak kettőnk között történik. A másik, amit szintén jó döntésnek bizonyult, a korábban említett jegyesfotózás – ezt is ajánlom mindenkinek, sokat számított, hogy komfortosabban mozogjunk a kamera előtt.

Milyen részlet kapott még ilyen mögöttes tartalmat, amire te is utaltál?

Például az esküvőnk helyszíne. Nagyiék egy pincészetben ismerkedtek meg, és sokat piknikeztek egy diófa alatt. Ezért nekünk is egy borászat adott otthont a nagy napunknak, és az udvarában, a diófa alatt tartottuk meg a szertartást.

Ha már a szertartást említetted, vissza kell csatolnom egy korábbi válaszodra, miszerint a barátnőd volt a szertartásvezetőtök. Miért döntöttél így?

A hivatalos szertartás már korábban megvolt; határozott voltam abban, hogy az esküvő napján nem szeretnénk klasszikus ceremóniát anyakönyvvezetővel. Egy szertartásvezető sokkal meghittebb, személyre szabottabb, meghatóbb beszédet tud mondani, nekünk pedig ez kiemelten fontos volt. A legjobb barátnőmnél pedig keresve sem találnánk olyan embert, aki személyesebben tud megszólalni, így felkértem, hogy ő adjon össze minket. Egy felesleges mondat nem volt a szövegében, a násznép pedig hol sírt, hol nevetett. A világ legnagyszerűbb dolga volt, hogy bíztunk annyira egymásban, hogy ezt a döntést meghoztuk.

Milyen tematikára épült a dekorációtok?

Nekünk az volt a fontos, hogy minden olyan részletet beépítsünk, ami számunkra személyes. Például nagyon szeretjük a cicáinkat, de őket persze nem hozhattuk el erre a napra. Szerepet kaptak viszont így is, kartonból kivágtuk a sziluettjeiket, és a dekoráció részévé tettük őket. Emellett természetesen megjelentek a pincészetre jellemző hordók is, illetve szerettem volna egy bevonuló szőnyeget, amit zsákvászonból készítettünk el, és az oldalait borostyánlevelek és színes virágszirmok díszítették. A asztalok dekorációját és a csokromat Németh Attila készítette, a többi dologban pedig nagyon sokat segített az Édesanyám, illetve az egyik legjobb barátnőm, a boldogságkaput pedig egy másik kedves barátunktól kaptuk.

Most is kiemelted az esküvő személyes jellegét, valamint a próbák alatti korábbi beszélgetéseinkben is láttam, hogy fontos szerepet szánsz annak, hogy ez a nap minden értelmében a tiétek legyen.

Igazából ez adja egy esküvő lelkét, és ettől lesz az a nap igazán emlékezetes és különleges. Említettem, hogy nagyon sok részlet visszautalt a megismerkedésünkre, ilyen volt a nyitótáncunk is. Minket a sport szeretete hozott össze, ezért egy egyedi nyitótánccal készültünk: akrobatikáztunk. Nagyon sok pár görcsöl azon, hogy ha nem táncoslábúak, akkor hogyan fogják majd az esküvőjüket „abszolválni”, vagy mi történik majd akkor, ha nem lesz tele a tánctér. A mi esténknek volt olyan része, amikor szinte mindenki a táncparketten volt, de nem dőltünk a kardunkba attól sem, hogy nem táncolt mindenki reggelig. Én például 3:30-kor bújtam ki a Daalarna ruhámból, és a férjem edzős szerelésében folytattam tovább, mert otthon hagytam a menyecske ruhámat. Akkor is egyedül azért öltöztem át, mert a magassarkúban eljött az a pont, amikor már nem volt kényelmes. A feszességek hiánya egyébként az egész napunkat végigkísérte, semmit sem gondoltunk vagy aggódtunk túl. Például a menüsor is hagyományos volt, amiről tudtuk, hogy a vendégeink is szeretik. Sokan úgy állnak ehhez, hogy az a jó, ha egy esküvőn az asztal roskadozik a rengeteg, különleges ételtől, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül ettől lesz sikeres az este. Mi nem pörögtünk azon, hogy homár legyen bélszínnel, tökéletesnek bizonyult a tradicionális ízvilág, mindenki imádta.

Mi a legszebb emléked arról a napról?

A szertartás. Nagyszerű érzés a másik szemébe nézni, és elmondani a megírt fogadalmadat. Utóbbit csak néhány nappal az esküvő előtt tudtam befejezni, éreztem a súlyát, hogy annak pont olyannak kell lennie, amilyet korábban elképzeltem. Ami nem túlságosan ünnepélyes, nem túl komoly, de mégsem komolytalan. Olyan, ami vicces, de mégis van mélysége. A másik nagyon szép emlékem, ahogy édesanyámmal megyek Tomi felé. Tudod, hogy éreztem magam? Mint amikor a Titanic utolsó jelenetében Kate megy Leo felé. Mikor kinéztem jobbra és balra, mindenhol állt valaki, akit szeretek. Tudni, hogy ők csak azért vannak ott, mert szeretnek, és együtt akarják mindezt velünk megélni, az egy csoda. Sokszor hallom a menyasszonyoktól, hogy kizárják a körülöttük lévő embereket, és csak előre tudnak ilyenkor figyelni. Nálam ez máshogyan volt. A vendégeink is részesei voltak az örömünknek, és minden pillanatban ki tudtam pillantani rájuk, és egy-két ember szemébe nézni.

Mi az, amit utólag már tanulságként éltél meg? Van, amit az esküvőjükre készülő menyasszonyoknak is tanácsolnál?

Elsőként azt, hogy ne hagyjanak az utolsó pillanatra elintéznivalókat. Az ember azt hiszi, hogyha egy éve van megszervezni az esküvőt, az rengeteg idő, de valójában nem az. Nagyon összetornyosulhatnak a végén a teendők, amit nehéz lehet kézben tartani. Ilyenkor pedig már nem érdemes az örömanyának sem feladatot adni. Ha tudjuk, hogy 200%-osan venné komolyan a rábízott dolgot, akkor inkább kíméljük meg ettől. Így elkerülhetőbb a stressz, és nagyobb a lehetősége, hogy lélekben is megérkezzen a nagy napra. A másik pedig, hogy minden úgy történjen, ahogy a pár szeretné. Ez a ti nagy napotok, és senki sem fogja visszaadni, ha nem úgy történik valami, ahogy szeretnétek. Ami pedig még fontos, hogy mindezt a párok együtt éljék meg, és ne csak a menyasszonyról szóljon az egész. Tomi sok mindenben rám hagyatkozott, de rengeteg dolgot együtt álmodtunk és valósítottunk meg, amiért nagyon hálás és büszke vagyok rá.

Szolgáltatók:

Helyszín: Szent Kristóf Pincészet, Zamárdi
Ruha: Daalarna
Fotó: Ágnes Fotográfia
Dekoráció: Attila Nemeth Florist, Kilim – a nomád szőnyeg
Frizura: Márkus Afrodité
Gyűrű: Monis
Torta: Desszeretlek

Hogy tetszett ez a romantikus Balaton-parti esküvő? Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért!